Mennyi ideig engedjem a gyermekem videojátékokkal játszani? A 14 éves fiam sajnos elég sokat gépezik. Tudom, hogy az Y generációnak más a „normális”, ez engem mégsem nyugtat meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a videojátékok nem ördögtől valók. A videojátékozást megtiltani nem lehet, és nem kell, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy gyermeke a számítógépezésen kívül más programokon is részt vegyen.

Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek. Figyeljünk arra, hogy a gyerekek nyáron töltsenek sok időt a szabadban, illetve játszanak, futkározzanak, társasozzanak, sportoljanak a barátaikkal és a családtagokkal. Tehát csináljanak mást is, ne csak a gép előtt üljenek júliustól szeptemberig. A videojátékozáshoz kapcsolódó problémák kiküszöbölhetők, ha a szülő a mértékletesség mellett foglal állást, és korlátozza a képernyő előtt eltöltött időt.

Fotó: Thomas Høyrup

Érdekelne, milyen kutatások igazolják a szülőknek nyújtott segítség fontosságát a gyermek problémájának megoldásában! A családterápia tényleg olyan hasznos, mint ahogy állítják?

Kedves Renáta!

Valóban számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, családterápia, szülőkonzultáció hasznosságával. Az egyik ide kapcsolódó érdekes kísérletet Kingston városában, Jamaicán végezték. A University of West Indies kutatói arra keresték a választ, hogyan tudnának segíteni az ott élő gyermekeknek, kiváltképp azoknak, akik szegénységben éltek. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy a hatékony segítség érdekében a szülőket kell lelkileg támogatni!

A kutatók 129 család gyermekeivel három csoportban foglalkoztak. Az egyik csoporthoz tartozó szülőket hetente látogatta szakértő, aki tanácsokkal látta el őket, hogy játszanak többet gyerekeikkel, olvassanak együtt könyveket, és énekeljenek velük. A másik csoportba tartozó gyerekek szüleihez nem járt szakértő, viszont minden héten egy kiló tejalapú táplálék kiegészítőt kaptak. A harmadik csoport volt a kontroll csoport, ők nem kaptak semmit. A kutatók két éven át biztosították számukra az ellátást, és több mint húsz éve, azóta is követik a felnőtté vált gyermekek életútját.

Az eredmények szerint számottevő hatása volt a heti rendszerességgel biztosított szakértői jelenlétnek, a táplálékkiegészítő juttatásának azonban nem. A szakértői jelenléttel támogatott családok gyermekeinél kevesebb magatartásproblémáról számoltak be az iskolában, jobb tanulmányi eredményeket értek el, még az IQ tesztekben is jobban teljesítettetek, mint a többiek. Felnőttként jövedelmük átlagosan 25%-al volt magasabb, mint a többi kísérleti csoportba tartozó felnőtteké.

Tehát ha szeretnénk segíteni gyermekünknek, mindenképpen érdemes a családterápia vagy az egyéni felnőtt terápia nyújtotta lehetőségekkel élni, ha szükséges. A kerületi szakszolgálatnál részletes felvilágosítást tudnak adni az elérhető szolgáltatásokról.

Fotó: Richard Smith

Óvodás kisfiamnak gondot okoz, hogy a zöngés hangok helyett általában zöngétlen hangokat ejt. Mire figyeljek, amikor együtt gyakorlunk otthon?

Kedves Tamás!

Remek dolog, hogy gondot fordítanak az otthoni gyakorlásra, ez ugyanis nagy mértékben támogatja a gyermek fejlődését és hatékonyan megsegíti a logopédussal folytatott terápiát is.

Mielőtt a konkrét gyakorlatokra is kitérnék, engedjen meg egy rövid kitekintést, ami segít pontosítani, mit nevezünk zöngétlen hangnak. A magyar nyelvben vannak úgynevezett zöngés és zöngétlen mássalhangzók. Bizonyos hangok ejtésénél a száj és a nyelv habár ugyanolyan helyzetben van, mégis tapasztalunk különbséget az ejtés során. Az egyiknél a „torok morog”, vagyis zönge hangot ejtünk, míg a másiknál ez a hang nem hallható. Ilyen hangpárok a k-g, t-d, p-b, sz-z, s-zs, ty-gy, f-v. Ezeket a hangpárokat, vagy közülük néhányat gyakran ejtés közben összecserélnek a gyerekek óvodáskorban. Egy ideig ez teljesen normális jelenség, ha azonban a gyermek nagycsoportos korában sem történik változás, logopédus segítségére van szükség, hogy a gyereknek megtanulják a hangok megfelelő, tiszta ejtését.

Amennyiben tehát a gyermeke zöngétlen hangokat ejt a zöngések helyén, az a cél, hogy megtanulja a zönge helyes képzését és ezt begyakorolja. Érdemes tudni, hogy a zöngés hangok tanulását segíti, ha a gyermek a torkára helyezi a kezét ejtés közben, ugyanis zöngés hangok esetében a torok morgósabb, jobban „rezeg”, mint a zöngétlen hangoknál, így felismerni is könnyebb.

A közös gyakorlás során javaslom, hogy a zöngés hangok mondására figyeljenek. Ilyenkor segíthet gyermekének, ha Ön mondja ki az ismétlendő szót vagy mondatot, és a kisfia ismétlés közben a torkára tett ujjaival is figyeli a különbséget. Így egyre biztonságosabban tanulja meg a hangok helyes ejtését, és a megfelelő ejtés ellenőrzésében is segít. A gyerekek imádják a játékos tanulást, bizonyára örömüket lelkik majd a közös gyakorlásban!

 

A kislányom nemrég kezdett logopédushoz járni, de a nyári szünet miatt szünetelnek a foglalkozások. Tudok segíteni neki az otthoni gyakorlásban, hogy ne felejtse el az év közben tanult hangokat?

Kedves Brigitta!

Kiváló ötlet a nyári gyakorlás, sokat segíthet, hogy elmélyüljenek az eddig tanultak.

Gyakran tapasztalom a praxisomban, hogy a gyerekek eleinte nem mindig használják a megtanult és frissen begyakorolt hangokat, ami egyébként teljesen normális jelenség. Nagy előrelépés, ha már tisztán tudják ejteni az adott hangot, ilyenkor már egyre kisebb a valószínűsége, hogy elfelejtik. Ehhez azonban a rendszeres gyakorlás kulcsfontosságú.

Csupán napi öt perc gyakorlás is gyors fejlődést eredményezhet. Figyeljen ilyenkor arra, hogy a kislánya minél több olyan szót, vagy mondatot ismételjen, amiben megtalálható a gyakorolni kívánt hang. Ha a lánya még nem ejti hibátlanul a hangot, ismételtesse meg vele még egyszer, hibátlanul az adott szót vagy mondatot, de semmiképpen se vigyék túlzásba a gyakorlást. Ha eltelt az öt perc, jöhet a lazítás, és bőven elegendő másnap folytatni a munkát. A gyakorlás előbb-utóbb mindenképpen meghozza a kívánt eredményt! Kitartást és sok sikert kívánok hozzá!

Hat éves kisfiam szorongó alkat, és kutyaterápiát javasoltak a tünetek enyhítésére. Tényleg alkalmas ez a terápia arra, hogy nyitottabbá váljon, és szívesebben barátkozzon a társaival?

Kedves Niki!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Nikki Knight

Férjem külföldön keres munkát, hamarosan költözni fogunk, ami a sajátos nevelési igényű kislányunkat is érinti majd. Több ország is tervben van, még nem dőlt el, hol fogunk élni. Segítene a választásban, ha tudnánk, hogyan valósul meg az integráció a külföldi országokban, és hol rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal ezen a területen az oktatási intézmények?

Kedves Irén!

Szerencsére sok európai országban nagy hagyománya van a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásnak, ezért több választási lehetőségük is van. Érdemes tudni, hogy az ENSZ fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata előírja, hogy „az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap-, közép- és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok és felnőttek részére. Az alapszabályzat azt is kimondja, hogy a többségi iskolarendszer valószínűleg nem tudja kielégíteni valamennyi fogyatékos gyermek igényeit, ebben az esetben szóba jön a speciális iskolarendszer. Az ENSZ országaiban tehát ezzel lehet számolni. Lássuk néhány konkrét példát is!

Skandináviában  normalizációs elv biztosítja, hogy a sérült emberek számára olyan életfeltételeket kell nyújtanak, amelyek a legnagyobb mértékben kiszolgálják őket. Dániában egy 1991-ben született hatályos parlamenti határozat értelmében az akadályozott tanulók oktatását oly módon terjesztik ki, hogy a gyermekek a normális iskolai környezetben részesülhessenek oktatásban, amennyiben a speciális intézmény gondoskodása nem feltétlenül szükséges része a fejlesztésnek.

Olaszországban az oktatási törvény mindezt már 1977 óta biztosítja az érintett gyerekek számára. Kedvező feltételeket biztosítanak az integrált fogyatékosokat fogadó osztályok számára, a létszámkorlátot 20 főben határozzák meg, és két fogyatékos gyermeknél nem lehet több ugyanabban az osztályban. Mindenütt kötelező a pedagógiai asszisztensek biztosítása.

Európán kívül is biztató a helyzet. Az USÁ-ban 1975-ben foglalták rendeletbe, hogy a legkevésbé korlátozó környezetet kell biztosítani minden fogyatékos számára. Azok számára, akik nem tudnak sikeresen együtt tanulni ép társaikkal, kevésbé korlátozó a többségi iskolán belül létesített speciális osztály, mint a bennlakásos, önálló speciális iskolában történő elhelyezés.

Sehol sem könnyű az egyéni szükségletek sokféleségét kielégíteni, vagy elérni azt, hogy a nevelés-oktatás-fejlesztés mindenki számára optimálisan valósuljon meg. Ennek ellenére a legtöbb országban régi hagyománya van annak, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat alacsony osztálylétszámú közösségekben helyezik el, ez pedig az integráció sikerét nagy mértékben meghatározza.

1 / 7 oldal12345...Utolsó »