A kisfiam három éves, szeptemberben kezdi az óvodát. Orrhangzós beszéde miatt több orvosnál is jártunk már, mindegyik megerősített minket abban, hogy beavatkozásra nincs szükség, elég, ha logopédus foglalkozik Balázzsal. Mindenki azt javasolta, hogy akkor kezdjük el a terápiát, ha már elég nagy lesz hozzá. Szeretném megkérdezni, hogy mikor kezdhet ilyen foglalkozásra járni?

Kedves Tibor!

Az orrhangzós beszéd igen gyakran orvosi beavatkozást kíván, nagyszerű, hogy ennek szükségességét már ki tudták zárni. Amikor az orrhangzós beszéd nem szervi eltérésen alapul, orvosi beavatkozásra nincs szükség, ilyenkor logopédushoz érdemes fordulni. Ő segít abban, hogy a gyermek megtanulja a helyes hangképzést, és azon dolgozik, hogy ez állandósuljon a gyermeknél.

Mivel a csemeték nagyon különbözőek ebben az életkorban, nehéz megmondani, hogy Balázs esetében mikor lehet elkezdeni egy ilyen terápiát, de mindenképpen az óvodás évek alatt javasolt. A hatékony terápia több tényezőtől is függ. Akkor érdemes elkezdeni, ha a gyermek elfogadja a felnőtt irányítását, a bemutatottakat utánozni próbálja, kérésre a száját nyitja-csukja, az ajkait mozgatja, hangokat utánoz, apróbb, könnyű tárgyakat nem nyel le, és tud rá vigyázni, hogy az ajkai között megtartsa őket. A gyermek figyelmi kapacitása is sokat számít. Fontos tudni, hogy a figyelme fenntartható-e annyi ideig, ameddig egy terápiás foglalkozás tartani szokott. Mindezeken túl előnyös, hogyha szájon át tud fújni, szívószállal inni, magánhangzókat ejteni és hosszan zengetni, valamint, ha tud „h” hanggal szótagokat mondani.

Ha ezek a kritériumok egy-kettő kivételével teljesülnek, javaslom, hogy keressenek fel logopédust, aki a gyermek vizsgálata után személyre szabott választ tud adni erre a kérdésre.

A kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát, és fél év után is nagyon csúnyán ír az írásfüzetébe. Hogyan segíthetek neki, hogy szebb legyen az írása később?

Kedves Ildikó!

Az otthoni gyakorlás kiváló segítség, egy kis figyelemmel és gyakorlással, hamar tapasztalni fogják a változást. Az íráshoz a finommotorika, azon belül is a grafomotoros képességek, vagyis az ujjak és a kéz ügyességének fejlesztése nagyon fontos, erre az első osztályos gyermekeknek kiemelt szüksége van.

Szerencsére ezek a képességek otthon is könnyen fejleszthetőek, egyszerű eszközökkel, különösebb előkészület nélkül. Nagyon jó, ha minél több otthoni tevékenységbe tudja bevonni gyermekét. Főzzenek közösen, aprítsanak, szórják meg fűszerrel az ételeket, hámozzák a zöldségeket, díszítsék a szendvicseket, hámozzák a főtt tojást, kössék meg a cipőfűzőt, csipeszeljék a szárítóra a nedves ruhákat, vagy fonják be a baba haját stb. Az a lényeg, hogy olyan tevékenységeket végezzenek, amelyekkel apró, finom mozgásokat tud gyakorolni a gyermek a kezével, és az ujjaival. Ahhoz ugyanis, hogy az írása szép legyen, számos dolognak kell jól működnie. Természetesen nagyon fontos a nagymozgásokban való ügyesség, a figyelem megfelelő működése is, de az apróbbnak tűnő dolgokon is sok múlik, mint például, hogy a gyermek jól tudja mozgatni egymástól függetlenül is az ujjait, hogy a kéz izmai elég erősek legyenek, illetve hogy a szem-kéz koordináció megfelelően működjön. Ezek nélkül nem tud javulni a gyermek írásképe.

Javaslom, hogy minél több olyan játékot játszanak együtt, melyek során a gyermek apró, finom, a kezek ügyességét igénylő dolgot gyakorol. A közös játék nagyon jó, hiszen a gyermek így észre sem veszi, hogy célzott fejlesztő gyakorlatokat végez, élvezi a tevékenységet és közben egyre ügyesebb és ügyesebb lesz.

Gyermekemnek gyakran fáj a lába, a térde alatt egy kisebb dudort lehet kitapintani. Schlatter- Osgood féle betegséget állapított meg nála a szakorvos. Mit kell tudnom erről a betegségről?

Kedves Tímea!

Schlatter és Osgood 1903-ban írta le ezt a betegséget, melynek következtében a térdszalag tapadására szolgáló érdes terület a sípcsonton fájdalmassá válik, megduzzad, habár a térd mozgása szabad marad. Leggyakrabban 6-14 éves korban fordul elő. Huzamos terhelés után térdízületi fájdalom jelentkezhet, főként nagyfokú térdhajlítás esetén. A fájdalmat a négyfejű combizom működése váltja ki, aktív nyújtáskor a négyfejű combizom feszülése, a térd passzív hajlításakor ugyanezen izom túlnyújtása. Érdemes kerülni ilyenkor az ugrásokat, és a rúgással járó mozdulatokat, a guggolást és a nagyobb terhek emelését, hordását.

 A túlnyújtást és a nagyfokú térdhajlítást kerülni kell, ezért célszerű kezdetben deszka nélkül gyakorolni a lábtempókat, fájdalom esetén iktassunk be pihenőket! Az úszástanulásnál első úszásnemként a gyorsúszást javaslom, ezután következzen a hátúszás és a mellúszás elsajátítása. A legalkalmasabb úszásnem a nyugodt, egyenletes tempóban végzett gyors és hátúszás.

Fotó: acousticgirl

Gyermekemről megállapították, hogy Aszténiás alkatú. Mit kell tudni erről a típusról, és milyen úszás ajánlott ilyenkor?

Kedves Anett!

Az aszténiás alkatú gyermekek általánosan gyengén fejlett izomzattal rendelkeznek. Jellemző rájuk a szervek, a keringés, az anyagcsere és az izmok kiegyensúlyozatlan működése, a laza szalagrendszer, és a vékony csontok.

A gyengén fejlett izomzatot, mindegyik úszásnem erősíti. Az általános erősítés mellett fontos a tüdő kapacitásának növelése. Erre a legcélszerűbb a mellúszás gyakorlása.

Az aszténiás gyermekek teherbíró képessége gyenge. A terhelést fokozatosan emeljék rövid ideig tartó, erőteljes, szakaszos úszásokkal, biztosítva a szükséges pihenőidőt.

Ez az igénybevétel ingerként hat, de nem fárasztja túlzottan el a szervezetet és fokozatosan növeli az állóképességet. Ezeket a rövid ideig tartó úszásokat a gyermek teljesítőképessége teljes kihasználásával végezze, ugyanis az alacsony intenzitású, kisterjedelmű, hosszú pihenőkkel megszakított úszás, nem éri el a fejlesztő hatást.

Négy éves a kislányom nem szeret rajzolni. A feleségem és én is nagyon szeretnénk, ha ez változna, mert tudjuk, hogy az iskolában majd sok ceruzás feladatot fog kapni. Mit tegyünk, hogy ez változzon?

Kedves Attila!

Nagyon jó, hogy szívükön viselik, hogyan segítsék kislányukat a problémamentes iskolai beilleszkedésben. Aggódni azonban nem kell, mert sok négy éves nem szeret még rajzolni, és ennek nem biztos, hogy a kézügyességben való elmaradás az oka, lehet, hogy csak nem érdekli, szaladgálni, mozogni jobban szeret. Ez nem baj, nyugodtan engedjék meg neki!

Az azonban igaz, hogy a ceruzahasználatot jó, ha megszerettetjük a gyermekkel. Furcsának hangzik, de a legtöbb csemeténél ebben a korban még nem a ceruza kézbeadásával tehetjük ezt a legnagyobb sikerrel. Rengeteg olyan játékos tevékenység van, amit általában nagyon élveznek a kicsik. Nem is kell tudniuk róla, hogy közben ügyesedik a kezük, ami aztán a ceruzafogást, valamint ceruzahasználatot is megkönnyíti és sikerélményhez juttatja a gyereket.

Hogy milyen módon segíthetik a gyermeket ezen a területen? Rengeteg lehetőség van rá, sokat a hétköznapokba is könnyű beilleszteni közülük. A legfontosabb, hogy jókedvvel csináljuk, közös játék legyen, amit mindenki élvez. A ceruzahasználathoz jó finommotorika szükséges, így tehát ezt a területet érdemes fejleszteni. Nagyon jó, ha minél több matatós dolgot csinálunk a gyermekkel. Fogja meg, tegye át, tapogassa meg és találja ki mi az, ami a kezében van. Ezt játszhatjuk a játékaival, a konyhában, vagy akár a játszótéren is.

Engedhetjük, hogy rajzoljon ceruza nélkül – ezt nagyon szokták élvezni – a homokba, a betonra, nyáron a kavicsba festhessen az ujjával akár nagyobb lapra is. Nagyon hasznos, ha sok gyúró, nyomkodó mozdulatot csinálunk, legyen az akár sima vagy sóliszt gyurma, de bevonhatjuk a tészta-, illetve süteménykészítésbe is a picit. Ez csupán néhány ötlet ahhoz, hogy játékosan fejlesszük a gyermek finommotorikáját.

A ceruzahasználat elutasítása miatt akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek már elmúlt öt éves. Ekkor sem nagy probléma, de ilyenkor érdemes megnézni, hogy miről van szó valójában, arról hogy nem érdekli a gyermeket ez a tevékenység, vagy esetleg ügyetlenségét próbálja így palástolni.

Négyéves kisfiam majdnem minden este bepisil még. Mi lehet ennek az oka?

Kedves Zsuzsa!

Aggodalomra nincs semmi oka. Az ilyen korú gyermekeknél ez még igen gyakorinak mondható. A legtöbb csemete mire iskolába megy, éjszakára is teljesen szobatisztává válik. A szobatisztaság az idegrendszer, illetve más szervek, szervrendszerek, test-lelki folyamatok érettségétől függ. Régen, a megfelelő ismeretetek hiányában már egészen kicsi gyereket is bilire szoktattak úgy, hogy idegrendszerük erre még nem volt érett. Ma már sokkal toleránsabbak vagyunk ebben a kérdéskörben is. Szakmai tapasztalatok szerint, a hétéves gyerekek esetében például tízből egy még bepisil éjszaka. Legyenek tehát türelemmel, megértéssel. Fontos, hogy a kisfiú semmilyen negatív, minősítő, megszégyenítő reakciót ne tapasztaljon ezzel kapcsolatban sem. Saját maguk megnyugtatására kérhetnek a gyermekorvostól vizsgálatot, hogy a szervi okokat kizárják, esetleg konzultálhatnak szakemberrel (pl. a szakszolgálat pszichológusával), hogy milyen módszerekkel érdemes segíteniük a gyermeket, és mi az, amit mindenképpen tanácsos elkerülni.

Fotó: Michael