Kiderült, hogy a gyermekem diszkalkuliás. Az otthoni gyakorláshoz a Dyscalculine Számolólapokat javasolta a fejlesztő, amivel elég jól haladunk. Ha ilyen szépen fejlődik, mennyi ideig szükséges a terápia?

Kedves Kata!

Az intenzív, több érzékszervet is megmozgató gyakorlás valóban felgyorsítja a javulás ütemét. Az Ön által említett számolólap rendkívül korszerű segédeszköz, a használatával mindenképpen gyorsabban lehet haladni a hagyományos matekozáshoz képest.

A gyermek fejlődésének folyamatos követése rendkívül fontos. A gyermekét nem csak akkor kell megvizsgálni, amikor elkezdi a terápiát, hanem javasolt negyed- vagy félévente újra és újra felmérni, mennyit fejlődtek azok a képességek, amelyek miatt kialakult a számolási zavara. Ha a matek okoz problémát, nem csak azt kell vizsgálni, hogy megy neki az összeadás vagy a szorzás, hanem azt is, hogy az említett műveletek elvégzéséhez szükséges vizuális figyelem, az emlékezet, az analizáló és szintetizáló képesség, a téri tájékozódás, a mozgásos, és egyéb funkciók hogyan működnek, és igényelnek-e támogatást.

Arra fel kell készülni, hogy a terápia lassú és több évig is eltarthat, azonban az eredményei már az első időszakban látványosak, ha a gyakorlás intenzív, és a gyermek szívesen végzi. Kezdetben a terápia fárasztó lehet, de ez szerencsére később elmúlik. Az Önök által használt Dyscalculine Program remek választás, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy amit lát a gyermek a számolólapokon, az mindig tárgyak formájában is ott legyen előtte, hogy megérinthesse, mozgathassa őket, és téri struktúrákat alkothasson belőlük. Ha nem is lehet pontosan megjósolni, meddig tart majd a terápia, ne feledje, gyermeke kitartó gyakorlással hamar felzárkózik majd a többiekhez!

Hat éves kisfiam szorongó alkat, és kutyaterápiát javasoltak a tünetek enyhítésére. Tényleg alkalmas ez a terápia arra, hogy nyitottabbá váljon, és szívesebben barátkozzon a társaival?

Kedves Márta!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Harris County Public Library

Ádám fiam most kezdte a második osztályt, és súlyfelesleggel küzd. Mostanában egyre gyakrabban fejfájásra és szédülésre panaszkodik. Voltunk a szemészeten, ahol nem találták a tünetek okát, viszont magas vérnyomást mértek nála. A feleségemmel nagyon aggódunk miatta. Már ilyen fiatal korban is kialakulhat ez a betegség?

Kedves Kata!

A gyermekkori magas vérnyomás – latin nevén hypertonia – néhány évtizeddel ezelőtt még valóban ritka betegségnek számított. Azóta sajnos sok minden változott. A nem megfelelő táplálkozás, és életmód nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is növeli az elhízás kockázatát, az utóbbi időben pedig egyre több gyermeknél diagnosztizálnak magas vérnyomást. Kora gyermekkorban továbbra is ritka ez a betegség, azonban pubertás körül és utána is a túlsúlyos, illetve kórosan elhízott gyermekek száma egyre nő, ez pedig az esetek harmadánál magas vérnyomás kialakulásával jár.

A felnőttkorban kialakuló hypertonia sok esetben ugyancsak a gyermekkorban gyökerezik. Az úgynevezett „tracking” jelenség, vagyis a gyermekkorban tapasztalható magasabb vérnyomástartományban fekvő értékek megjelenése a felnőttkori hypertonia előjele. Habár a megelőzés titka az egészséges életmód, természetesen a már kialakult tüneteket kezelése is megfelelő étrend és rendszeres mozgás mellett a leghatékonyabb.

Fotó: 44 Big Boy

A kislányom második osztályos, és mióta csak elkezdte a sulit nyugtalanabb, és figyelmetlenebb, a társai között, sajnos dühkitörések miatt panaszkodnak rá a tanárok. Én magam is tapasztalom, hogy dacos és önfejű, de otthon szerencsére nincs vele akkora gond, mint az iskolában. Mit tegyek? Forduljak szakemberhez?

Kedves László!

Gyakran előfordul, hogy a szülő azzal szembesül, hogy a gyermekkel gond van a suliban, otthon viszont nyoma sincs a problémás viselkedésnek, amiről a pedagógusok mesélnek. Lehet, hogy nincs komoly baj, de az is előfordulhat, hogy a probléma gondosabb feltárása után kiderül, hogy hiperaktivitás, figyelemzavar okozza a nehézségeket. Ha a közösségben visszatérő konfliktusok miatt szenved a gyermek, mindenképpen érdemes pszichológus, illetve pszichiáter véleményét kérdezni, aki segít pontosan megállapítani, mi állhat a háttérben. A szülőkkel való konzultáció abban segít, hogy eldöntsék a szakemberek, pontosan milyen segítségre van szüksége a családnak. Az okok feltérképezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek személyre szabott segítséget kapjon.

Egyre gyakoribb jelenség manapság, hogy a kudarcos beilleszkedés hátterében viselkedés- illetve magatartászavar áll. Ez biológiai értelemben betegségre utal ugyan, de szeretném hangsúlyozni, hogy nem segít, ha emiatt betegként is kezeljük. Ha a gyermek ezt a diagnózist kapja, az azért fontos, mert így pontosan tudjuk, mi okozza a problémáit, de ettől még nem kell és nem is tanácsos betegként kezelnünk őt. Lehet, hogy hiperintelligens, és hiperaktív, ezért másfajta figyelmet érdemel. Ugyanez érvényes, ha a visszahúzódása miatt vannak problémái, és emiatt igényel más jellegű törődést.

Az is előfordulhat, hogy a túlzott mozgásigény (hiperaktivitás), akár az agresszivitás, vagy a szertelenség (impulzivitás) hosszabb ideig, akár éveken át kezeletlenül okoz problémát a gyermeknél. Ilyenkor a gyermek saját magától is szenved, bármilyen meglepően hangzik, feszültséget okoz számára a nyugalom. Ilyenkor a megfelelő kezelés gyógyszerrel lehetséges, illetve a környezet átalakítása mellett a megfelelő pszichoterápia, és a speciális nevelési feltételek megszervezése is rendkívül fontos. Szerencsére egyre több helyen elérhetőek azok a speciális tanulószobák, ahol több órára következetes korlátok között felállított környezetben egyéni menetrendet tanítanak meg a gyermeknek, ami az otthoni kereteket is megerősíti és támogatja. Mindenképpen javaslom tehát, hogy keressék fel a kerületi szakszolgálatot és kérjék pszichológus segítségét.

A gyermekem ötödikes és nemrégiben tanulási nehézséget állapítottak meg nála. A pedagógiai szakszolgálatnál a neurofeedback terápiát javasolták hetente két alkalommal. Mit érdemes tudni erről a kezelésről?

Kedves Ágota! 

Szeretném megnyugtatni, hogy az egyik legkorszerűbb módszerrel végzik a gyermek terápiáját. Általános visszajelzés, hogy a tanulási nehézségek esetében nagyon jó hatékonysággal dolgozik az említett kezelés, hamar tapasztalni fogják áldásos hatásait. A neurofeedback terápia segítségével a tanuló képessé válik arra, hogy saját idegrendszeri folyamatait szabályozza, ez pedig sokat segít a gyógyulásban.

A terápia vizsgálattal kezdődik, amely során a fejről elvezetett elektromos jelek tanulmányozásával feltérképezik a normálistól eltérő mintázatokat, ezek javításával pedig a tanuló problémája kezelhetővé válik. Az állapotfelmérés és a kezelési terv felállítása után a fejbőrre és a fülcimpákra elektródákat helyeznek el, amelyek segítségével megfigyelik az agy elektromos aktivitását és megvizsgálják a kivetített képet. A tanuló ezután a számítógép képernyőjén filmet vagy valamilyen animációt kezd nézni, amit a saját agyhullámai vezérlésével irányít. Ha megfelelően hangolja be az agyhullámait, jó minőségben látja a képet, ha viszont elkalandozik a figyelme vagy csökken a teljesítménye a kép elmosódott lesz és a hang élvezhetetlenné válik. A tanuló feladata, hogy megtanulja megváltoztatni az agyhullámait, hogy a kép ismét élvezhető legyen.

Az eredmények csak fokozatosan mutatkoznak meg, a tünetektől függően a javuláshoz nagyjából 10-60 alkalom szükséges. A kezelés általában 20-40 percet vesz igénybe, a kezelésre szánt időt a tanuló terhelhetősége is befolyásolja.

Bővebben itt olvashat a neurofeedback terápiáról.

A gyermekem 5 éves, nemrégiben szociális funkciózavarral diagnosztizálta őt a szakértői bizottság. A szakemberek a szociális funkció, és a szociális készség, illetve képesség hiányosságait emelik ki nála. Mit jelent ez pontosan, és miként lehet fejleszteni őt ennyi idős korban?

Kedves Bori!

Köszönöm a kérdést. Sokszor hallhatjuk ezeket a kifejezéseket, jelentésük mégsem magától értetődőek. A meghatározás egyszerű. A szociális funkciók, készségek, vagy képességek a társas viselkedéshez elengedhetetlen szükségleteket, és szokásokat jelentik, amelyek segítenek abban, hogy a gyermek alkalmazkodni tudjon a környezetéhez. Nézzük meg részletesebben, mit is jelentenek ezek pontosan, és miért kiemelkedő fontosságúak!

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermek társas élete legintenzívebben a családi és az iskolai környezetben zajlik. A gyermek társas kapcsolatokban való ügyességét, azt, hogy milyen könnyen teremt és őriz meg kapcsolatokat, sok tekintetben meghatározza a szülő-gyermek viszony, a kötődés szorossága és minősége, illetve a szülők társas kapcsolatai, a család önértékelése, nem utolsó sorban pedig a testvérek hatása. A társas készségekben az olykor önkéntelen, máskor nagyon is tudatos önálló fejlődés rendkívül fontos.

Ha bármilyen oknál fogva a társas készségek, és képességek elmaradnak a tipikusan elvárttól, a gyermek nehezebben találja az összhangot a környezetével, gyakran figyelmetlennek tűnik, mintha nem reagálna arra, ha kérnek, vagy kérdeznek tőle valamit. Nem csatlakozik a többiek játékához, nem vesz részt a közös tevékenységekben sem, és magányossá válik. Így a szabályok vagy normák (akár az étkezési szokások, vagy a szobatisztaság) kialakítása is problémát okoz nála.

Az együttműködés és a kapcsolatteremtés módjait érdemes tudatosan felépíteni, ebben hasznos szakember (gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter, gyógypedagógus) segítségét kérni. Számos hatékony eszköz bevethető. Ilyen például a képes napirend bevezetése, ami egyrészt biztonságot nyújt, másrészt örömmel használja a gyermek. Sőt akár a magatartási szabályok láthatóvá tétele, illetve a nagyon egyszerű, egy szavas kérések meghatározása is ilyen. Érdemes minél több módszert kipróbálni!

1 / 2 oldal12