Gyakran eltöprengek, hogy ha a kisfiam egyszer felnő majd, mi lesz számára a legfontosabb, amire biztosan emlékezni fog velem kapcsolatban? Vannak olyan kutatások, amik választ adnak erre a kérdésre?

Kedves Tímea!

A Time magazinban közétett gyűjtemény egyértelmű választ a kérdésére. Azok a pillanatok a legfontosabbak, amikor a gyermek biztonságban érzi magát, vagy éppen ellenkezőleg fél a szülőtől. Minden gyermek szívében ott él az igény, hogy szüleik, tanáraik megvédjék őket. Emlékezni fognak azokra az estékre, amikor a gondozók segítettek nekik elzavarni az ágy alól a szörnyeket, vagy amikor rémálmukból ébredve megvigasztalták őket. Azt sem felejtik el, amikor betegként ápolták őket. Ugyanakkor rögzülnek azok az emlékek is, amikor félniük kellett valamikor a felnőttől, amikor kiabáltak velük, esetleg bántották őket. Emberek vagyunk, így néha bizony megesik, hogy elveszítjük a fejünket, a legfontosabb viszont az, hogy többségében biztonságos légkört biztosítsunk gyermekeinknek.

Azok a pillanatok szintén nagyon fontosak, amikor egyedül csak ők kaptak figyelmet, amit a szeretet egyik kifejezési módjaként élnek meg. A velük töltött idő természetesen rendkívül jól esik nekik. Még egy ok amellett, hogy minél több időt szenteljenek egymásnak, kapcsolják ki a telefont, tv-t, és játsszanak, beszélgessenek egy jót!

Az is fontos, ahogy a hozzátartozókkal, szeretteinkkel hall beszélni minket a gyermek. A gyerekek figyelik és észrevétlenül másolják, ahogyan másokkal viselkednek szüleik. Ebbe beletartozik az is, ahogyan a párunkról, a szüleinkkel és szüleinkről beszélünk, de az is, ahogy a szomszéd nénit megszólítjuk. A gyermekeknek mindig a szüleik nyújtják az elsődleges modellt!

Ahogy dicséretet, és ahogy kritikát kap a gyermek, szintén rengeteget számít. A gyermek agya olyan, mint a friss cement: rögzít minden benyomást, jót és rosszat is. Ezek a benyomások építik fel később a személyiségünket, és önértékelésük alapjául is ezek a szavak szolgálnak. A szülők fontos feladata az önfegyelemre nevelés, a szabályok betartatása, ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy a szavainkat szeretet, biztatás, és pozitív megerősítés hassa át.

A családi hagyományai ugyancsak a legemlékezetesebb örökségek a gyermek számára. A gyerekek szeretik a spontaneitást, de szükségük van a kiszámíthatóságra is. Emlékezni fognak a családi hagyományokra, legyenek azok heti rendszerességű, hétvégi programok, vagy akár a közös nyaralások, karácsonyok, szülinapok.

Fotó: Hanna Lerski

Két kisiskolás fiút nevelő, egyedülálló édesanya vagyok. Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudom az „elektromos kütyük” korában hagyományos értékrendhez hűen nevelni a fiam? Nem szeretném kidobni a gépeket az ablakon, de tartok a negatív hatásoktól. Az osztályban is egyre több gyereknek vannak „menő” eszközei, és az én gyerekeim is ezeket követelik, pedig én nem erre nevelem őket. Milyen szakirodalmat javasol a témában? Angol és német nyelven beszélek, idegen nyelvű könyv is érdekel.

Kedves Hilda!

Sokszor teszik fel nekem a szülők ezt a kétségbeesett kérdést, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy mennyire nincs egyedül ezzel a problémával. Egy amerikai szerző könyvét tudom ajánlani Önnek, aki ebben a témában ad szülőknek tanácsokat, ajánlásokat. A szerző Amy McCready, az említett könyv címe pedig „The Me, me, me epidemic – A step by steep guide to raising capablee, grateful kids in an Over-entitled World”.

A könyv elején a szerző karikatúrát jelenít meg a korunk trendjeit követő gyermekről, aki követelőző, tiszteletlen, változékony, hisztis, önző, mély barátságai nincsenek, akaratos, és elsősorban anyagi eszközökkel lelkesíthető. Erre a gyermekre az is jellemző, hogy önbizalma alacsony, az önfegyelem, és a stabil keretek hiányától önmaga is szenved. A szerző szerint az egyre gyakoribb viselkedésproblémák oka, hogy a mai ember a fogyasztói társadalom tagjaként cselekszik, ezt pedig a gyerekek is másolják. Amy McCready megoldást is kínál a szülőknek arra, hogy ebben a társadalomban hogyan neveljenek tisztelettudó, hálás gyermekeket. Lépésről lépésre felépített kézikönyvet kap az olvasó arról, hogyan állítson fel következetes szabályokat és hogyan tartassa be azokat, illetve hogyan tanuljon meg a szülő nemet mondani, és miről ismerje fel azt a helyzetet, amiben nem szabad engednie gyermekének. A könyv Amazonról megrendelhető, illetve e-book formájában a szerző honlapján is megvásárolható.

Fotó: Wayan Vota

Két kislány édesanyja vagyok, és felfigyeltem rá, hogy nemcsak én, de más anyák is általában a bal kezükben tartják a kicsiket. Érdekelne, hogy miért van ez így? Van erre tudományos magyarázat?

Kedves Vera!

Ez valóban nagyon érdekes jelenség, számos kutatás született a témában. A nők 75-80%-a valóban a bal oldalán szereti hordani kisgyermekét, aminek igen érdekes, evolúciós okai vannak.

Érdekesség, hogy jóval már a fogamzóképes kor előtt megfigyelhető hasonló szokás a kicsiknél is. Az óvodás, és általános iskolás kislányok egyértelműen hajlamosabbak a bal kezükkel, bal oldalukhoz szorítva hordani babáikat. A férfiaknál ugyanilyen hajlam nem mutatható ki. A jelenség magyarázatára különböző elméletek születtek, ide tartozik a jobbkezesség-balkezesség, az anya szívéhez való közelség, a bal oldali mell érzékenysége, és egyéb pszichológiai elméletek, azonban úgy tűnik, hogy a valódi magyarázat nem ezekben keresendő.

A bal oldalon hordás szokásának kialakulásáért az agyunk felépítése, a különböző funkciókhoz köthető agyféltekék felelősek. Amikor ugyanis a baba a bal oldalon van, az agyi pályák kereszteződése miatt az édesanya agyának jobb oldala aktiválódik, ez a fizikiai aktiváció pedig elősegíti a kötődést, vagyis az anya-gyermek közötti kapcsolat összhangját. A bal oldalról származó érintés az agy jobb oldalát aktiválja, ahol a nyelvi, értelmező funkciók is megtalálhatók. Az érzet a jobb oldalon keletkezik. Tehát, ha a gyermeket a bal oldalon hordja az anya, akkor könnyebben értelmezi a gyermek jelzéseit, könnyebben ért vele szót, hisz az érzet keletkezési helyével azonos oldalon mozdulnak meg a nyelvi, értelmező funkciók működéséért felelős idegpályák.

Fotó: Michelle Soulierre

Azt olvastam, hogy a gyerekek számolási képességének fejlődésében a gondolkozás fejlesztése is szerepet játszik. Érdekelne, mit jelent ez pontosan és milyen gyakorlatok segítenek ebben?

Kedves Imre!

A számoláshoz többféle készség is szükséges, amelyek egyébként dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással.  A mennyiségi változások egyszerűen és áttekinthetően jelölhetők a számok  segítségével, a logikus szabályok pedig a törvényszerűségeket segítenek megérteni. A kisgyermeknek ezekre a tapasztalatokra van  szüksége a matek tanuláshoz. A következtető gondolkodás a szabályszerűségek felismerésében játszik szerepet, és a közöttük lévő  kapcsolatok azonosítását teszi lehetővé. A logikus  gondolkodás  fejlesztésében különösen nagy szerepe van a tapasztalatnak.

A számolás segítségével a gyermek számára egy új világ tárja fel a kapuit, ahol a dolgok mérhetővé válnak, a számossággal, a magassággal és a hosszúsággal is leírhatóak a bennünket körülvevő tárgyak. A tárgyak azonosságainak és különbözőségeinek felismerése elősegíti a lényeges jegyek megragadását, és azok állandósságának megértését, ez pedig a számfogalom kialakulásának előfeltétele. A gyerekek gondolkodása a szabályjátékokban, társasjátékokban, a  különböző élethelyzetekben egyaránt fejlődik. Az építőkockával való játék során pedig a gyermek spontán tapasztalatokat gyűjt a térbeli  matematika gyakorlati alapjairól. A sorba rendezés műveletének elsajátítását a játékeszközök, kártyák is segítik és természetesen a mesék is.

Hat hónapos kislányomnál fejtartási rendellenességet állapított meg a neurológus. Más babák normál ütemű fejlődéséhez képest nála valóban egyértelmű az elmaradás. Az orvos azt mondta, hogy korai intervenció segíti majd a gyógyulását. Ez mit jelent pontosan?

Kedves Ádám!

A csecsemőkorban előforduló leggyakoribb rendellenességek nagyon sokfélék, ezek között találjuk az Ön által említett fejtartási rendellenességet is. A nemzetközi gyakorlatban azt a komplex szolgáltatáscsomagot, amelyet a 0–6 éves korú gyermekeknek nyújtanak, kora gyermekkori intervenciónak nevezzük. Ez magában foglalja mind a szűrést, mind a komplex állapotfeltáró vizsgálatokat és a gyógypedagógiai fejlesztést, tanácsadást, valamint a szociális juttatásokhoz és sokrétű terápiás szolgáltatásokhoz történő hozzáférést. Mindezek együttesen elősegítik, hogy a sérült csecsemőket, és kisgyermekeket kortárs közösségbe lehessen vinni. Nemcsak a gyermek sokoldalú fejlesztése a cél, hanem az is, hogy a családdal történő együttműködés során erősödjenek a szülői kompetenciák, és ezzel elősegítsük a társadalmi befogadást is. A kora gyermekkori intervencióban természetesen érvényesülnek a babák, és a gyermekek ellátásának speciális szempontjai is. A fejlesztést elsősorban a szakszolgálatokban dolgozó gyógypedagógusok, konduktorok végzik, a heti óraszámot törvény is meghatározza.

Közel hat éves kislányom egyáltalán nem szeret rajzolni. Mit csináljak? Erőltessük, vagy szakemberhez forduljunk?

Kedves Kata!

Ha egy gyermek ebben az életkorban nem szeret rajzolni, annak több oka is lehet. A legvalószínűbb, hogy valamiért nem élvezi ezt a tevékenységet, talán kudarcot élt át korábban a rajzolással kapcsolatban, vagy csalódott, amiért nem úgy sikerülnek a rajzai, ahogyan szeretné. Mindig tartsák szem előtt, hogy erőltetni nem szabad semmit, ezt sem tanácsos, hiszen pont az ellenkezőjét érik el vele, és a gyermek örökre megutálhatja miatta a rajzolást.

Hasznos lehet szakemberrel konzultálni, hogy lássák miről is van szó. Ez lehet az óvoda pszichológusa, vagy a kerületükben működő Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa. Ha a kislány finommotoros készségei fejlesztésre szorulnak, fejlesztő terápiával komoly eredményeket lehet elérni. Az is lehet, hogy a jól bevált „házi” megoldások ugyancsak gyors eredményt hoznak. A játékos tevékenységek, a vágás, a festés, a gyurmázás, a tésztagyúrás, a gyöngyfűzés stb. nemcsak időtöltés szempontjából hasznosak, hanem fejlesztő hatásaik miatt is figyelmet érdemelnek.