Sajátos nevelési igényű gyermekem nemsokára suliba megy. Sokat törjük a fejünket, milyen szempontokat vegyünk figyelembe az iskolaválasztásnál. A szakemberek szerint mire figyeljünk?

Kedves Péter!

Nem említi, pontosan milyen diagnózis alapján állapították gyermekük sajátos nevelés igényét, ettől függetlenül van néhány általános szempont, amit az érintett csemeték esetében mindig érdemes szem előtt tartani.

A választott iskolában legyen természetes, hogy az egyéni különbségeket figyelembe veszik a pedagógusok, és ennek megfelelően választják ki oktatási módszereiket is. Az a célszerű, ha az ismeretközlő, frontális tanítás nem kerül túlsúlyba, és a tanulásban a projektmódszer, a kooperatív technika, és a differenciálás kap hangsúlyos szerepet. Szerencsés, ha a pedagógus nem teszi egységesen, mindenki számára kötelezővé a házi feladatok elvégzését, és a túlzott mennyiségű leckétől is megkíméli a diákokat. A megtanulandó tananyag mindig annyi legyen, amivel még motiválható a gyermek. Ha a tanár teret és időt enged az ismeretek önálló felfedezésére, a problémamegoldásra, és a közös munkára, mindezt pedig jutalmazza is, egészen biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük jó kezekbe került. Az egyéni különbségekre való érzékenység, a célok rugalmas kezelése sokat segít, bármilyen helyzetbe kerül a gyermek, a merev, és egységes követelmények kifejezetten kártékonyak lehetnek számára. Ez természetesen a szülők és a pedagógusok oldalán egyaránt érvényes. Minél több értékelést hall a gyermek, annál jobb, ebben kifejezetten fontos a személyre szabott, árnyaltan megfogalmazott visszajelzés, ami konkrét irányokkal segíti a gyermek fejlődését, és mellőzi a minősítést. A buktatás lehetősége a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében nem merülhet fel.

Még egy dolog: az iskola lehetőleg biztosítsa gyermekük számára a gyógypedagógus, vagy legalább gyógypedagógiai asszisztens folyamatos felügyeletét. A gyógypedagógussal, a gyermekkel és a szülőkkel való együttműködés kialakítása alapvető fontosságú a pedagógus részéről, ezt ugyancsak várjuk el tőle. Természetesen a nyitottság és az együttműködés nemcsak a tanárok, hanem a szülők részéről is kiemelt fontosságú.

Óvodás gyermekemnél megállapították, hogy sajátos nevelési igényű, a mozgásfejlődése elmarad az átlagtól. Szomatopedagógus foglalkozik vele, és sokat járunk játszótérre, játszóházba is, ahol mindig jól kiugrálja magát. Néha eszembe jut, hogy talán túlterheljük a sok fizikai aktivitást igénylő játékkal. Mennyi mozgás lenne ideális számára?

Kedves Gyöngyi!

A sok mozgás remek dolog, a fizikai aktivitás jótékony hatása gyermekek esetében tudományosan is bizonyított tény. Ha a gyermeke izgő-mozgó alkat, engedje, hogy annyit mozogjon, amennyi csak jól esik neki. Elég, ha ügyelnek a pihenés és a mozgás megfelelő egyensúlyára, ha ez rendben van, nem történhet baj.

A rendszeres, megfelelő minőségű és mennyiségű sporttevékenység számos jótékony hatása ismert. Meghosszabbítja az életünket és tartós egészséget garantál, kutatások igazolják, hogy védelmet biztosít számos krónikus betegség kialakulásával szemben, idetartozik az érrendszeri megbetegedés, a magas vérnyomás, a stroke, a cukorbetegség, a kóros elhízás, a csontritkulás, sőt a depresszió is. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a lusta életforma megsokszorozhatja a fent említett kockázati tényezőket, így az ő esetükben különösen fontos odafigyelni a rendszeres mozgásra. Ám, azt tudnia kell, hogy gyermeke számára nem minden mozgásos játék javasolt, a speciális gyakorlatok kiválasztásában a gyermeket fejlesztő szakemberek tudnak segíteni.

A sajátos nevelési igényű gyermekek az óvodában, és az iskolában elérhető testnevelés órákon és mozgásfejlesztő foglalkozásokon hamar megtapasztalják a rendszeres, szakember által irányított mozgás örömét. Érdemes ellátogatni a nyitott órákra, és a fogadó órákra, ahol betekintést nyerhet a foglalkozások menetébe, sőt tanácsokat és hasznos ötleteket kaphat a gyermekét fejlesztő gyógypedagógustól, óvodapedagógustól, mire érdemes odafigyelni otthon.

A szakértői bizottság vizsgálata megerősítette, hogy gyermekemnek nagyon jók a téri-vizuális képességei, amiről úgy tudom többek között a térlátás erősségét is jelenti. Kíváncsi lennék, milyen területeken jelent még pozitívumot?

Kedves Katalin!

A térben való tájékozódás összetett képesség. Ide tartozik az is, hogy a gyermek hogyan igazodik el a saját testén, milyen a kézügyessége, hogyan különbözteti meg a jobb és bal oldalt, hogyan tájékozódik a térben, illetve hogyan teljesít a durva és finommozgásos tevékenységekben.

Ikerkutatások igazolták, hogy a téri képességek és a matematikai teljesítmény között szoros a kapcsolat áll fenn. Az, hogy a gyermek ötévesen mennyire könnyen tájékozódik a térben, bejósolja például, hogy később, mondjuk nyolcéves korában, milyen jól tud számolni. Az erős téri képesség hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy nemcsak a geometriában, hanem akár a becslési, akár a számolási, például a helyi értékekhez kapcsolódó feladatokban is jól teljesítsen az iskolában.

A téri képességek nem csak a matematika, hanem a természettudományok területén is jó teljesítményt alapoznak meg. A jobb téri képességekkel rendelkező gyerekek egyértelműen jobbak kémiából és fizikából is. Érdemes ezen a téren a korai tehetséggondozásra is gondolni. Jó tudni, hogy ez a képesség hatékonyan fejleszthető nemcsak az iskolában, hanem otthon is, például az origamival, ami a geometriai idomok, minták hajtogatásával ügyesíti a gyerekeket.

Nagycsoportos kisfiam ügyetlenül rajzol, emiatt nincs sikerélménye, és kerüli, hogy nekilásson az alkotásnak. Hogyan segíthetek neki abban, hogy megszeresse a rajzolást?

Kedves Ildikó!

Nagyon jó a kérdés, szerencsére sok hasznos tippet ki lehet próbálni, ami segíthet abban, hogy változzon a kisfia hozzáállása. Ahhoz, hogy a gyermek szépen rajzoljon, többek között jól kell fognia a ceruzát, és rajzolás közben a szemével is ügyesen kell követnie a kéz mozdulatait. Ez nem minden gyermeknek megy könnyedén. A mindennapi tevékenységeink során szerencsére számos lehetőségünk adódik a finommozgások fejlesztésére, használjuk hát ki ezeket az alkalmakat!

Az építő- és összerakható játékok javítják a kézügyességet, csakúgy, mint a gyurmázás, a vágás, a ragasztás, a gyöngyfűzés, vagy a kirakózás. Vagyis minden olyan játék, amihez a gyermeknek apró tárgyakat kell megfognia, forgatnia, esetleg a helyére illesztenie. Mi több a főzés, mint közösen végzett tevékenység szintén hasonló lehetőséget kínál. Tanítsuk meg gyermekünknek a gyúrás, nyújtás, formázás, szaggatás, szeletelés művészetét, arra figyeljünk, hogy a gyermek biztonsága érdekében tompa késsel dolgozzunk. Mindeközben sokat erősödik a kezek izomzata, és a finommozgás, sőt a szem-kéz koordináció is ügyesedik, ez pedig a rajzolás során is nagy segítség. Minél többet gyakoroljuk ezeket a tevékenységeket, annál könnyebb lesz a gyermek számára a helyes ceruzafogás, és az alkotás is.

Nagyon jó, ha a gyakorlásra már óvodáskorban is időt szánunk, így később, az iskolában például az írástanulás is egyszerűbb.

Nemrég szakértői bizottság vizsgálta a kisfiamat. A részletes orvosi, pedagógiai, és pszichológiai vizsgálat alapján felmerült a gyanú, hogy enyhe értelmi fogyatékos, és azt a döntést hozták, hogy a későbbiekben folyamatos figyelemmel kísérik. Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban és miért van erre szükség?

Kedves Ildikó! 

Ha felmerül egy gyermeknél az enyhe értelmi fogyatékosság gyanúja, a végleges diagnózist csupán a komplex (pszichológiai, gyógypedagógiai, orvosi) vizsgálat, illetve egyéb dokumentumok támaszthatják alá. Amennyiben nem nyer egyértelmű megerősítést a diagnózis, a gyermek fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérése lehet szükség. Ez akkor fordulhat elő például, ha az intellektuális képesség elmaradását a háziorvos által kiállított orvosi adatlap adatai nem egyértelműen igazolják.

A folyamatos figyelemmel kísérés kezdetét a szakértői bizottság adja meg, amely a vizsgálatot követő hónapban indul az óvodában vagy iskolában, attól függően hova jár a gyermek. Abban az esetben tart a tanév végéig, ha az adott nevelési év, vagy tanév végéig még legalább hét hónap hátra van. Ha kevesebb, akkor a vizsgálatot követő nevelési év, illetve tanév feléig tart.

A szakértői bizottság képviselői ebben az időszakban legalább két alkalommal, az óvodai foglalkozásokon, vagy a tanítási órákon is megfigyelik a gyermeket. A pedagógus a gyermek fejlődéséről rendszeresen, de legalább kéthavonta részletes értékelést készít, ezt a szülővel is részletesen megbeszéli, és tanácsokkal segít az otthon adódó nehézségek kezelésében. A folyamat végén a részletes értékelést a pedagógus átadja a szakértői bizottságnak.

Szeretném megnyugtatni, hogy ez az óvatos hozzáállás a gyermek érdekeit szolgálja, nem kell megijedni tőle. A teljes év távlatában tapasztalt fejlődés segíti a diagnózissal kapcsolatos végleges döntés meghozatalában a szakembereket.

Koraszülött kislányunk mozgása nagy lemaradásokkal fejlődik, sőt még a csecsemőkori reflexek is megmaradtak nála. Milyen típusú fejlesztés lenne a leghatékonyabb számára? Hová vigyem vizsgálatra?

Kedves Dóra!

Még mielőtt a praktikus tanácsokat vennénk sorra, engedjen meg néhány bevezető gondolatot a csecsemőkori reflexekről. Talán úgy fogalmazhatnánk meg a legegyszerűbben, hogy automatikus, az agykéreg irányítása nélkül végbemenő ismétlődő mozgásokról van szó, melyeket egy kevésbé fejlett agyi struktúra, az agytörzs vezérel. A születés, és az élet első hónapjaiban a túléléshez van rájuk szüksége a csecsemőnek, amelyek később az agy magasabb rendű központjainak ellenőrzése alá kerülnek. Ha a csecsemőkori reflexek később is aktívak maradnak, bizony sok galibát okoznak. Gátolják a tudatosan irányított mozgások kivitelezését, a nagy- és finommozgások összehangolását, valamint a felegyenesedést és a legalapvetőbb testtartási reflexek kialakulását. Nehezítik továbbá az érzékelést, a kommunikációt, sőt a csecsemő gondozását is akadályozhatják. A megfelelő terápiás ellátás szerencsére segít orvosolni a problémát.

A célzott kezelések alkalmával speciális mozgásgyakorlatok segítségével építjük le a helytelenül megmaradt reflexeket. Ilyenkor különösen fontos az átlagos mozgásfejlődésnek megfelelő úgynevezett „fiziológiás” mozgássor kialakítása. Ez azt jelenti, hogy passzívan és aktívan végzett mozgásos feladatokkal tanítjuk újra a gyermeknek a helyes csecsemő- és kisdedkori helyzetváltoztató, illetve az aktív mozgások kivitelezését. Ennek segítségével begyakorolják többek között a forgást, a kúszást, a négykézlábra állást, a mászást, az ülést, a feltérdelést, vagy a kapaszkodással oldalazva sétát és a járást is.

Javaslom, keressék fel a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat kerületi tagintézményét, ahol korai fejlesztő gyógypedagógus, szomatopedagógus, illetve konduktor szakemberek vizsgálják meg a gyermeket. Szükség esetén korai intervenciós terápiát javasolhatnak. A gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés, az oktatás és gondozás keretein belül a foglalkozásokon a gyermek komplex fejlesztő terápiában részesül, ami magában foglalja a mozgás- és beszédfejlesztést, a hallás, a látás és a tapintás valamint a kognitív területek, úgymint a figyelem, az emlékezet, és gondolkodás funkcióinak együttes fejlesztését is.

1 / 4 oldal1234