Közel hat éves kislányom egyáltalán nem szeret rajzolni. Mit csináljak? Erőltessük, vagy szakemberhez forduljunk?

Kedves Kata!

Ha egy gyermek ebben az életkorban nem szeret rajzolni, annak több oka is lehet. A legvalószínűbb, hogy valamiért nem élvezi ezt a tevékenységet, talán kudarcot élt át korábban a rajzolással kapcsolatban, vagy csalódott, amiért nem úgy sikerülnek a rajzai, ahogyan szeretné. Mindig tartsák szem előtt, hogy erőltetni nem szabad semmit, ezt sem tanácsos, hiszen pont az ellenkezőjét érik el vele, és a gyermek örökre megutálhatja miatta a rajzolást.

Hasznos lehet szakemberrel konzultálni, hogy lássák miről is van szó. Ez lehet az óvoda pszichológusa, vagy a kerületükben működő Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa. Ha a kislány finommotoros készségei fejlesztésre szorulnak, fejlesztő terápiával komoly eredményeket lehet elérni. Az is lehet, hogy a jól bevált „házi” megoldások ugyancsak gyors eredményt hoznak. A játékos tevékenységek, a vágás, a festés, a gyurmázás, a tésztagyúrás, a gyöngyfűzés stb. nemcsak időtöltés szempontjából hasznosak, hanem fejlesztő hatásaik miatt is figyelmet érdemelnek.

Koraszülött kislányunk mozgása nagy lemaradásokkal fejlődik, sőt még a csecsemőkori reflexek is megmaradtak nála. Milyen típusú fejlesztés lenne a leghatékonyabb számára? Hová vigyem vizsgálatra?

Kedves Dóra!

Még mielőtt a praktikus tanácsokat vennénk sorra, engedjen meg néhány bevezető gondolatot a csecsemőkori reflexekről. Talán úgy fogalmazhatnánk meg a legegyszerűbben, hogy automatikus, az agykéreg irányítása nélkül végbemenő ismétlődő mozgásokról van szó, melyeket egy kevésbé fejlett agyi struktúra, az agytörzs vezérel. A születés, és az élet első hónapjaiban a túléléshez van rájuk szüksége a csecsemőnek, amelyek később az agy magasabb rendű központjainak ellenőrzése alá kerülnek. Ha a csecsemőkori reflexek később is aktívak maradnak, bizony sok galibát okoznak. Gátolják a tudatosan irányított mozgások kivitelezését, a nagy- és finommozgások összehangolását, valamint a felegyenesedést és a legalapvetőbb testtartási reflexek kialakulását. Nehezítik továbbá az érzékelést, a kommunikációt, sőt a csecsemő gondozását is akadályozhatják. A megfelelő terápiás ellátás szerencsére segít orvosolni a problémát.

A célzott kezelések alkalmával speciális mozgásgyakorlatok segítségével építjük le a helytelenül megmaradt reflexeket. Ilyenkor különösen fontos az átlagos mozgásfejlődésnek megfelelő úgynevezett „fiziológiás” mozgássor kialakítása. Ez azt jelenti, hogy passzívan és aktívan végzett mozgásos feladatokkal tanítjuk újra a gyermeknek a helyes csecsemő- és kisdedkori helyzetváltoztató, illetve az aktív mozgások kivitelezését. Ennek segítségével begyakorolják többek között a forgást, a kúszást, a négykézlábra állást, a mászást, az ülést, a feltérdelést, vagy a kapaszkodással oldalazva sétát és a járást is.

Javaslom, keressék fel a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat kerületi tagintézményét, ahol korai fejlesztő gyógypedagógus, szomatopedagógus, illetve konduktor szakemberek vizsgálják meg a gyermeket. Szükség esetén korai intervenciós terápiát javasolhatnak. A gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés, az oktatás és gondozás keretein belül a foglalkozásokon a gyermek komplex fejlesztő terápiában részesül, ami magában foglalja a mozgás- és beszédfejlesztést, a hallás, a látás és a tapintás valamint a kognitív területek, úgymint a figyelem, az emlékezet, és gondolkodás funkcióinak együttes fejlesztését is.

Férjem azt szeretné, ha öt éves kisfiúnk már elkezdene sportolni. Nem korai ez még neki? Vitatkozni sem akarok a párommal, tényleg eléggé mozgékony srác, de olyan kicsi még ez a gyerek.

Kedves Lilla!

Egy öt éves gyerekkel már bátran el lehet kezdeni a szervezett mozgást, sportot abban az esetben, ha ehhez neki is van kedve. Vannak kedvelt, az óvodás korosztály számára is már ajánlható sportágak, mint például az úszás, foci, tánc. A folytatás olvasása →

A gyermekem jobb és bal kézzel is odanyúl a tárgyakhoz. Hogyan lehet eldönteni, hogy milyen kezes?

Kedves Éva

A gyermekek kezessége általában három éves korukra alakul ki. Ekkor már nemcsak a kéz, hanem a láb, a szem és a fül dominanciája is meghatározható. Az idegrendszer kiegyensúlyozott működése szempontjából fontos, hogy ez a dominancia 6-7 éves kor körül már jobb vagy bal oldalra rendeződjön a testrészek, és érzékszervek esetében. A kezességet gyakran családi adottságok is befolyásolják, így a bal kezes szülők gyermekei is többnyire bal kezesek. A felnőttek nagyjából 75%-a jobb ke­zes, 25%-a balkezes, és vannak olyanok is, akik nem egyértelműen jobb- vagy balkezesek, és a másik kezüket is hasonló ügyességgel használják.

A kézdominancia erőssége egyszerű gyakorlatokkal is könnyen megállapítható. Érdemes a gyermekünk kézhasználati szokásait több alkalommal, különböző helyzetekben is megfigyelni. Jegyezzük fel, melyik kezével nyúl a kanálhoz, és étkezéskor nem cserélgeti-e a kanalat? Építsen kockatornyot, és figyeljük meg, melyik kézzel teszi fel a kockát? Melyik kezében fogja az ollót, a ceruzát? Melyik kezével húzza le egy zipzárt? Melyik kezével fűzi fel a gyöngyöt? Tegyünk elé képeskönyvet, és kérjük meg, hogy mutasson rá egy adott képre!

Amelyik kéz többször megjelent, annak a használatát érdemes elősegíteni minden további tevékenységben, de ne erőltessük a másik kéz használatát. A dominancia kialakulatlansága szenzomotoros mozgásterápiákkal szerencsére remekül kezelhető 5-7 éves korban. Ha bizonytalan, mi tévő legyen, forduljon a szakszolgálat szakembereihez!