A szakértői bizottság vizsgálata megerősítette, hogy gyermekemnek nagyon jók a téri-vizuális képességei, amiről úgy tudom többek között a térlátás erősségét is jelenti. Kíváncsi lennék, milyen területeken jelent még pozitívumot?

Kedves Katalin!

A térben való tájékozódás összetett képesség. Ide tartozik az is, hogy a gyermek hogyan igazodik el a saját testén, milyen a kézügyessége, hogyan különbözteti meg a jobb és bal oldalt, hogyan tájékozódik a térben, illetve hogyan teljesít a durva és finommozgásos tevékenységekben.

Ikerkutatások igazolták, hogy a téri képességek és a matematikai teljesítmény között szoros a kapcsolat áll fenn. Az, hogy a gyermek ötévesen mennyire könnyen tájékozódik a térben, bejósolja például, hogy később, mondjuk nyolcéves korában, milyen jól tud számolni. Az erős téri képesség hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy nemcsak a geometriában, hanem akár a becslési, akár a számolási, például a helyi értékekhez kapcsolódó feladatokban is jól teljesítsen az iskolában.

A téri képességek nem csak a matematika, hanem a természettudományok területén is jó teljesítményt alapoznak meg. A jobb téri képességekkel rendelkező gyerekek egyértelműen jobbak kémiából és fizikából is. Érdemes ezen a téren a korai tehetséggondozásra is gondolni. Jó tudni, hogy ez a képesség hatékonyan fejleszthető nemcsak az iskolában, hanem otthon is, például az origamival, ami a geometriai idomok, minták hajtogatásával ügyesíti a gyerekeket.

Nagycsoportos kisfiam ügyetlenül rajzol, emiatt nincs sikerélménye, és kerüli, hogy nekilásson az alkotásnak. Hogyan segíthetek neki abban, hogy megszeresse a rajzolást?

Kedves Ildikó!

Nagyon jó a kérdés, szerencsére sok hasznos tippet ki lehet próbálni, ami segíthet abban, hogy változzon a kisfia hozzáállása. Ahhoz, hogy a gyermek szépen rajzoljon, többek között jól kell fognia a ceruzát, és rajzolás közben a szemével is ügyesen kell követnie a kéz mozdulatait. Ez nem minden gyermeknek megy könnyedén. A mindennapi tevékenységeink során szerencsére számos lehetőségünk adódik a finommozgások fejlesztésére, használjuk hát ki ezeket az alkalmakat!

Az építő- és összerakható játékok javítják a kézügyességet, csakúgy, mint a gyurmázás, a vágás, a ragasztás, a gyöngyfűzés, vagy a kirakózás. Vagyis minden olyan játék, amihez a gyermeknek apró tárgyakat kell megfognia, forgatnia, esetleg a helyére illesztenie. Mi több a főzés, mint közösen végzett tevékenység szintén hasonló lehetőséget kínál. Tanítsuk meg gyermekünknek a gyúrás, nyújtás, formázás, szaggatás, szeletelés művészetét, arra figyeljünk, hogy a gyermek biztonsága érdekében tompa késsel dolgozzunk. Mindeközben sokat erősödik a kezek izomzata, és a finommozgás, sőt a szem-kéz koordináció is ügyesedik, ez pedig a rajzolás során is nagy segítség. Minél többet gyakoroljuk ezeket a tevékenységeket, annál könnyebb lesz a gyermek számára a helyes ceruzafogás, és az alkotás is.

Nagyon jó, ha a gyakorlásra már óvodáskorban is időt szánunk, így később, az iskolában például az írástanulás is egyszerűbb.

Nemrég szakértői bizottság vizsgálta a kisfiamat. A részletes orvosi, pedagógiai, és pszichológiai vizsgálat alapján felmerült a gyanú, hogy enyhe értelmi fogyatékos, és azt a döntést hozták, hogy a későbbiekben folyamatos figyelemmel kísérik. Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban és miért van erre szükség?

Kedves Ildikó! 

Ha felmerül egy gyermeknél az enyhe értelmi fogyatékosság gyanúja, a végleges diagnózist csupán a komplex (pszichológiai, gyógypedagógiai, orvosi) vizsgálat, illetve egyéb dokumentumok támaszthatják alá. Amennyiben nem nyer egyértelmű megerősítést a diagnózis, a gyermek fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérése lehet szükség. Ez akkor fordulhat elő például, ha az intellektuális képesség elmaradását a háziorvos által kiállított orvosi adatlap adatai nem egyértelműen igazolják.

A folyamatos figyelemmel kísérés kezdetét a szakértői bizottság adja meg, amely a vizsgálatot követő hónapban indul az óvodában vagy iskolában, attól függően hova jár a gyermek. Abban az esetben tart a tanév végéig, ha az adott nevelési év, vagy tanév végéig még legalább hét hónap hátra van. Ha kevesebb, akkor a vizsgálatot követő nevelési év, illetve tanév feléig tart.

A szakértői bizottság képviselői ebben az időszakban legalább két alkalommal, az óvodai foglalkozásokon, vagy a tanítási órákon is megfigyelik a gyermeket. A pedagógus a gyermek fejlődéséről rendszeresen, de legalább kéthavonta részletes értékelést készít, ezt a szülővel is részletesen megbeszéli, és tanácsokkal segít az otthon adódó nehézségek kezelésében. A folyamat végén a részletes értékelést a pedagógus átadja a szakértői bizottságnak.

Szeretném megnyugtatni, hogy ez az óvatos hozzáállás a gyermek érdekeit szolgálja, nem kell megijedni tőle. A teljes év távlatában tapasztalt fejlődés segíti a diagnózissal kapcsolatos végleges döntés meghozatalában a szakembereket.

Kisfiúnk gyengénlátó, a szívem szakad meg, ahogy nap, mint nap megélem, milyen korlátok és nehézségek között kell élnie az életét. Nem tudom, más szülők hogyan birkóznak meg azzal, hogy a gyermekük fogyatékkal él, én néha úgy érzem, belebetegszem. Titkon azt remélem, egy szép napon véget ér a rémálom, és meggyógyul a gyermekem. Mi tévő legyek?

Kedves Eszter!

Praxisomban gyakran találkozom az Ön által említett problémával, tudom, min megy most keresztül. Sok család él át hasonló nehézségeket, és pontosan ugyanezt a kérdést teszik fel a kétségbeesett apukák és anyukák. Legyen szó látásproblémáról vagy más fogyatékosságról, már az első nyugtalanító jelek is megviselik a szülőket, amikor feltűnővé válik, hogy látszólag minden ok nélkül a kicsi keveset mozog, hallgat, nem gőgicsél eleget, csöndes, vagy éppen ellenkezőleg, sokat bömböl, és nyugtalan. Később arra lesznek figyelmesek, hogy nem úgy játszik és nem olyan kíváncsi, mint a többiek, vagy éppen nem olyan fejlett egyes dolgokban, mint a társai. Az első gyanús jelek, és a valódi okok feltárása sok szülőt szembesít azzal, hogy többé semmi sem ugyanaz, mint korábban.

A szülők nagy nehézségek árán tudnak csak megbékélni azzal, amit gyermekükkel kapcsolatban megállapítanak az orvosok. Fontos megérteni, hogy az eltérő fejlődésű gyermek valójában nem beteg, egyszerűen csak arról van szó, hogy társainál lassabban, és eltérő módon fejlődik, vagy valamely területen hiánya van.  A szembesülés sok keserűséggel jár, ám nincs annál fontosabb, mint a megfelelő támogatás és a célzott segítségnyújtás, ami a gyermek szükségleteit a legteljesebb mértékben szolgálja. Ebben sokat segít a közös hang megtalálása nemcsak a gyermekkel, hanem a szakemberekkel is. A családon belül fontos továbbá a megfelelő kommunikáció, és természetesen az is, ha a különböző generációk élő kapcsolatot ápolnak és támaszt nyújtanak egymásnak. Az elfogadás és az összetartás az egyik legfontosabb támogató erő, amire talán a legnagyobb szükség van most. Természetesen ahány család, annyiféle élethelyzet, így sosem lehet általános tanácsokat adni azzal kapcsolatban, mindez hogyan valósulhat meg a leghatékonyabban.

Az első és legfontosabb lépés az Ön számára is, hogy érezze, nincs magára hagyva a megoldások megtalálásában. A szülő klubok kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy találkozzon a hasonló élethelyzetet átélő sorstársaival, és megossza velük kétségeit. A csoportok alkalmával a bevált nevelési trükköket is meg szokták osztani egymással az apukák és anyukák, mindig tapasztalom, hogy van új a nap alatt, és a legelveszettebb pillanatokban is akadnak váratlan megoldások. Sokat segíthet az is, ha minél aktívabban tartja a kapcsolatot a gyermek terápiáját végző szakemberekkel. A személyre szabott tanácsok, valamint az otthonra javasolt feladatok, játékok és gyakorlatok kincset érnek.

Koraszülött kislányunk mozgása nagy lemaradásokkal fejlődik, sőt még a csecsemőkori reflexek is megmaradtak nála. Milyen típusú fejlesztés lenne a leghatékonyabb számára? Hová vigyem vizsgálatra?

Kedves Dóra!

Még mielőtt a praktikus tanácsokat vennénk sorra, engedjen meg néhány bevezető gondolatot a csecsemőkori reflexekről. Talán úgy fogalmazhatnánk meg a legegyszerűbben, hogy automatikus, az agykéreg irányítása nélkül végbemenő ismétlődő mozgásokról van szó, melyeket egy kevésbé fejlett agyi struktúra, az agytörzs vezérel. A születés, és az élet első hónapjaiban a túléléshez van rájuk szüksége a csecsemőnek, amelyek később az agy magasabb rendű központjainak ellenőrzése alá kerülnek. Ha a csecsemőkori reflexek később is aktívak maradnak, bizony sok galibát okoznak. Gátolják a tudatosan irányított mozgások kivitelezését, a nagy- és finommozgások összehangolását, valamint a felegyenesedést és a legalapvetőbb testtartási reflexek kialakulását. Nehezítik továbbá az érzékelést, a kommunikációt, sőt a csecsemő gondozását is akadályozhatják. A megfelelő terápiás ellátás szerencsére segít orvosolni a problémát.

A célzott kezelések alkalmával speciális mozgásgyakorlatok segítségével építjük le a helytelenül megmaradt reflexeket. Ilyenkor különösen fontos az átlagos mozgásfejlődésnek megfelelő úgynevezett „fiziológiás” mozgássor kialakítása. Ez azt jelenti, hogy passzívan és aktívan végzett mozgásos feladatokkal tanítjuk újra a gyermeknek a helyes csecsemő- és kisdedkori helyzetváltoztató, illetve az aktív mozgások kivitelezését. Ennek segítségével begyakorolják többek között a forgást, a kúszást, a négykézlábra állást, a mászást, az ülést, a feltérdelést, vagy a kapaszkodással oldalazva sétát és a járást is.

Javaslom, keressék fel a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat kerületi tagintézményét, ahol korai fejlesztő gyógypedagógus, szomatopedagógus, illetve konduktor szakemberek vizsgálják meg a gyermeket. Szükség esetén korai intervenciós terápiát javasolhatnak. A gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés, az oktatás és gondozás keretein belül a foglalkozásokon a gyermek komplex fejlesztő terápiában részesül, ami magában foglalja a mozgás- és beszédfejlesztést, a hallás, a látás és a tapintás valamint a kognitív területek, úgymint a figyelem, az emlékezet, és gondolkodás funkcióinak együttes fejlesztését is.

Norbi fiam egyoldali hallássérült. Az iskolában ez gyakran okoz problémát, amikor angol órán magnóról hallgatnak szövegeket. A tanárnője csak akkor tud felmentést adni neki, ha papírt hozunk róla, hogy jogosult rá. Kihez forduljak segítségért?

Kedves Katalin!

Javaslom, keressék fel a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot, hogy pontos eligazítást kapjanak. Fontos tudni, hogy Norbi az említett diagnózis alapján nem minősül hallási fogyatékosnak, ezért nem sajátos nevelési igényű gyermek. Abban az esetben lenne más a helyzet, ha kétoldali, legalább átlagosan 40 dB-es hallásvesztést állapítottak volna meg nála. A kisfiút érintő esetleges felmentést a Szakértői Bizottság véleménye irányozza elő, ilyenkor a tanulási nehézségek indokolják, hogy a kisfiú könnyítést kapjon.

Attól függően, hogy Norbi egyoldali hallásvesztése mennyire súlyos és milyen típusú, orvosi rendelvényre hallásjavító készüléket is kaphat. Vezetéses típusú hallásvesztés esetén sokszor alkalmaznak csontvezetéses hallókészüléket, amely az egészséges területek alig érezhető rezegtetése által ad hallásélményt. Kevert vagy idegi típusú hallásvesztés esetén fül mögötti, illetve hallójárati hallókészüléket szoktak javasolni.

Súlyosabb esetben, amikor a siketséggel határos hallásvesztés gyanúja merül fel, érdemes felkeresni a négy nagy fül-orr-gége klinika (Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen) egyikét. Manapság rendkívül fejlett műtéti technológiákkal és implantátumokkal tudják a hallássérülést kezelni. Mindezek a lehetőségek nem szüntetik meg teljes egészében a problémákat, de jelentősen csökkenthetik az egyoldali hallásvesztés hátrányait.

Feltehetőleg Norbi is küzd az irányhallás nehezítettségével. Ezt könnyű tetten érni, ha sokszor hall, vagy ír félre dolgokat, esetleg nehezen vagy tévesen különbözteti meg a hangokat. Nagy valószínűséggel zajban, illetve társaságban nehezebben követi a beszélgetést, mivel nem érti meg a beszédet. Ebben az esetben a cél a lehető legjobb hallásjavító eszköz megtalálása.

Fotó: Christina

2 / 5 oldal12345