Kislányom másfél éves, és nagyon cumis. Aggódom, hogy emiatt nem lesz tiszta a beszéde később. Hogyan segíthetek neki?

Kedves Tamás!

Ebben a korban természetes, hogy a pici még igényli a cumit, emiatt nincs ok az aggodalomra. A babákat és kisgyermekeket megnyugtatja, ha szopiznak. Nem is annyira a cumizás a probléma, hanem inkább az, hogy mennyit van a szájában. Mivel a gyerekek a nyugtalanságukat enyhítik vele, ha csökkenteni szeretnék a cumizás idejét, töltsenek a kislány közelében több időt, hogy érezze a jelenlétük biztonságát és ez nyugtassa meg őt, a cumizás helyett.

Érdemes megnézni, hogy a nap melyik időszaka a legalkalmasabb arra, hogy a cumizás idejét csökkenteni kezdjék. Például játszás közben – amikor ott vannak vele – már ne legyen a szájában, séta közben se adják oda neki, így fokozatosan egyre kevesebbet fog cumizni.

A cumizás fogelváltozásokat okozhat, amik a szép beszédre is negatív hatással vannak. Ezért ha a cumizás sokáig tart, érdemes a fogak állapotát figyelemmel kísérni, és fogorvossal is kapcsolatba lépni, szükség esetén fogszabályozóval helyrehozni a cumizás okozta fogsor elváltozásokat. Szeretném megnyugtatni, hogy a legtöbb gyermek az életkor előrehaladtával egyre kevesebbszer igényli a cumizást, egy idő után maguktól is elhagyják.

Fotó: Nils van rooijen

Fél éves a kisfiammal vagyok otthon, sokat böngészem a kisbabákról szóló könyveket. Több helyen is olvastam a babajelbeszéd jótékony hatásairól. Ha mi is megtanuljuk, Bence hamarabb kezd majd beszélni?

Kedves Erzsébet!

Valóban egyre több helyen lehet hallani a babajelbeszédről, rengeteg írás jelenik meg a témában. A gyerekek a sírás mellett gesztusokkal is kommunikálnak, a kezükkel, és a testükkel sok mindent ki tudnak fejezni, ezért érdemes ezeket is megfigyelni a csemeténél. Vannak jellegzetes „jelek”, amelyek minden babánál előfordulnak, és vannak egyediek, amelyek csak az adott csecsemőre jellemzőek.

A babajelbeszéd alapja, hogy a felnőtt a baba kézjeleit felhasználva kommunikál a gyermekkel. Ennek számtalan jótékony hatását figyelték meg a kutatók. Segít a kommunikáció elsajátításában, biztonságot nyújt a babának és a szülőknek is, hogy a nehéz pillanatokban is van mihez nyúlni, arról nem is beszélve, hogy sok játékos, önfeledt pillanattal ajándékozza meg az egész családot. Azt azonban túlzás lenne kijelenteni, hogy a babajelbeszéd elsajátítása után gyermeke hamarabb fog elkezdeni beszélni.

A babával töltött idő során a pici jelzéseinek legnagyobb része általában könnyen értelmezhetővé válik az anya és a szülők számára. Ahogy növekszik a baba, egyre többet ért abból, ami a környezetében történik. Segíti a csecsemőt, ha a környezetétől következetesen ugyanazokat a jelzéseket észleli, ha történik valami. A legtöbb kisgyermek a beszédet önmagától sajátítja el, nem szükséges külön „nyelv”-et megtanulnia. Az is előfordulhat, hogy később kezd el beszélni az a gyermek, akit a jelek segítségével tökéletesen megért a környezete.  Természetesen vannak olyan gyermekek is, akiknek a kommunikációs készségei lassabban fejlődnek, számukra valóban nagy segítség a beszédindulást megelőző kommunikáció elsajátítása.

 

A kislányom most kezdte az óvodát, de még nem beszél, csak mutogat, és hangutánzó szavakat használ. Az óvó nénik, és én is kezdünk emiatt aggódni. Szerencsére, amit neki mondanak, mindent megért és reagál is rá. Ilyen esetben mi a teendő?

Kedves Lázár!

Köszönöm a kérdését, az Ön által említett esetben valóban érdemes szakemberhez fordulni. Ha a lányok két és fél, a fiúk három éves korukra sem kezdenek el beszélni, ez mindenképpen indokolt. Különösen igaz ez akkor, ha az óvodai beszoktatást követően sem indul meg a gyermek beszéde.

Az, hogy a beszéd milyen életkorban indul meg nagy egyéni különbségeket mutat, és sok tényezőn múlik. Vannak olyan esetek, amikor valóban csak arról van szó, hogy később indul meg a beszéd, ilyenkor idősebb korban nem maradnak tünetek emiatt. Számos eset ismert azonban, amikor a gyermek másképpen sajátítja el a beszédet, amikor az megindul. Ilyenkor a későbbiekben gyakran maradnak tünetek, amik zavaróak és az iskolai teljesítményt is negatívan befolyásolják. Érdemes tehát szakemberhez fordulni, hogy mielőbb segítséget kapjon a gyermek, hogy a későbbi kudarcait megelőzhessék.

Mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy a kislánya mindent ért! Ez nagyon jó, hiszen van kapcsolata a környezetével, így valószínűleg kevésbé frusztrálja a helyzet, hogy még nem beszél.

Elsősorban logopédus felkeresését javaslom. A szakemberek ilyenkor hallásvizsgálatot szoktak kérni és logopédiai vizsgálatot is végeznek, amely feltárja a fejlesztésre szoruló területeket. Készüljenek rá, hogy a vizsgálat a gyermek életkorából adódóan több alkalmat is igénybe vehet, erre azért van szükség, hogy ne legyen túl fárasztó a gyermek számára. A logopédus a vizsgálatok végén tanácsadás keretében nyújt segítséget, a szükségleteknek megfelelően terápiás megsegítést ajánl egyéni, illetve kiscsoportos formában.

 

Három éves kisfiam most lett óvodás. Sokat mesél az új élményeiről, aminek nagyon örülünk, de azt vettük észre, hogy ilyenkor gyakran kapkod és dadogva ismételget egy-egy mondatot. Mi lehet ennek az oka és mit tegyünk, hogy elmúljon? Aggódunk, hogy esetleg később is megmarad a dadogása.

Kedves Tamás!

Sok szülő tapasztal hasonlót, és megnyugtató hír, hogy számos dolgot tehetünk gyermekünk beszédének fejlődésért, ha ismerjük a megfelelő praktikákat!

Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy a három éves gyermekek körében ezt az akadozó beszédet még nem dadogásnak hívjuk. Az Önök által is tapasztalt „nem folyamatos beszéd” teljesen normális jelenség. Könnyű összetéveszteni a kettőt, „a nem folyamatos beszéd” kissé hasonló a dadogáshoz, mégis különbözik tőle, mivel általában nem görcsösséget vagy feszességet érzünk a beszédközi megakadásoknál, inkább csak szóismétléseket tapasztalunk. Két-három éves korban a gyermekeknek korlátozottak az anyanyelvi ismeretei, gyakran keresgélik a megfelelő szavakat, miközben alig várják, hogy meséljenek az élményeikről. Legtöbbször az Önök által is tapasztalt szó-, illetve szókapcsolat ismétlések szerencsére maguktól megszűnnek.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szülői hozzáállás sokat számít, ami a későbbi dadogás kialakulásában döntő lehet. Lehetőleg ne hívják fel a gyermek figyelmét erre a jelenségre, ne javítsák ki a beszédét, és ne parodizálják a stílusát! A türelem most a legnagyobb segítség, hallgassák őt végig, és hagyják, hogy befejezze a mondandóját akkor is, ha az kicsit hosszabb időt vesz igénybe!

Fontos tudni, hogy a valódi dadogás mindig izomfeszültséggel párosul, és általában négy éves kor körül alakul ki. Ha dadogásra gyanakszanak, mindenképpen érdemes logopédus és pszichológus szakemberhez fordulni, akik a közösen vezetett teljes körű, személyre szabott terápia kialakításában hatékony segítséget tudnak nyújtani.

Az oviban a középsős kislányom is részt vesz az idei logopédiai szűrésen. A szülői értekezleten elmagyarázták, hogy a helyes kiejtést és a beszéd több területét is vizsgálják ilyenkor. Ha kiderül, hogy a gyermekemnek terápiára van szüksége, hová fordulhatok segítségért?

Kedves Imola!

A középső csoportosokat, különösen az ötödik életévüket betöltött óvodás gyermekeket a logopédusok mindig megvizsgálják, akkor is, ha egyébként ezt semmi nem indokolja. Ilyenkor több mindent is megfigyelnek, hogy pontosan kiderüljön, milyen területen van szükség terápiás segítségre, amennyiben ez indokolttá válik. Leggyakrabban a helyes kiejtés területén igénylik a legtöbb fejlesztést a kicsik, de természetesen sok más területen is előfordulhatnak kisebb-nagyobb elmaradások. Ilyen például a hang rekedtsége, vagy amikor a nagymozgások, és a finommozgások kialakulása késik, esetleg a beszédértésben vagy bizonyos részképességekben mutatkozik lemaradás. Minél korábban kerül sor a szűrésre, annál nagyobb az esély arra, hogy időben fedezik fel a problémákat. Ilyenkor még sokkal hatékonyabban lehet kezelni ezeket, és legtöbbször iskolás korra már rendeződnek is az elcsípett vadhajtások.

Valóban érdemes alaposan körbejárni a terápiás lehetőségeket, amennyiben a szűrés alapján ez indokolttá válik. Budapesten a gyermekek ellátása kerületenként szerveződik. Az óvodák és az iskolák többségébe a hét bizonyos napjain kijár logopédus, aki kiscsoportos foglalkozások keretében helyben foglalkozik a gyermekekkel. Vannak azonban olyan terápiák is, melyeket nem ezekben az intézményekben, hanem egy arra alkalmasabb helyen tartanak. Erről az óvodában szűrést végző logopédus tud részletes felvilágosítást adni. A személyre szabott tanácshoz a szakembernek ismernie kell a helyi adottságokat is, hiszen a gyermek nehézségei, a terápia típusa, a szakember ellátottság, a terápiában résztvevő gyerekek létszáma, és a helyi feltételek mind meghatározóak a döntés szempontjából.

Iskolás kislányomnál felfigyeltem arra, hogy dadogva beszél, ez mostanában sajnos súlyosabb lett. Szeretném, ha megfelelő kezelést kapna. Rengetegféle terápiás lehetőségről olvastam, és érdekelne, hogy melyik a leghatékonyabb a dadogás gyógyítására?

Kedves Nóra!

Valóban rengeteg szakmai és saját élményű beszámolót lehet olvasni arról, hogy a dadogást milyen módon lehet a leghatékonyabban kezelni. Erre a kérdésre azonban nem is olyan egyszerű választ adni.

A dadogás oka egyénenként változik, szó lehet akár szervi, akár pszichés érintettségről is, sőt a kettő együttesen is jelentkezhet. A dadogás hátterében álló ok vagy okok sokszor nehezen felderíthetőek, nem beszélve arról, hogy egyéni különbségek is jellemezhetik a dadogó gyerekeket. Megnyugtató ugyanakkor, hogy sokféle terápiás megközelítés létezik a dadogás gyógyítására, hiszen így nagyobb biztonsággal lehet megtalálni a legmegfelelőbb segítséget a gyermek számára.

Általában azok a terápiák a leghatékonyabbak, amelyekben logopédus és pszichológus szakember is részt vesz. Egyre általánosabb az is, hogy szülőcsoportok keretében a szülőket vagy akár az egész családot is bevonják a gyermek terápiájába. Az hogy egyéni, vagy inkább csoportos foglalkozás javasolt a gyermek számára, mindig egyénfüggő. Ez a terápiás módszer megválasztására is érvényes. A dadogó gyermek személyisége, életkora és a családi környezete mind-mind olyan tényező, amit fontos mérlegelni a terápia megválasztásakor. Ebben szakember tud megfelelő eligazítást nyújtani.