Iránymutatásra lenne szükségem, nem tudom, mit tegyünk. Két gyermekes család vagyunk, a gyerekeink alapítványi iskolába járnak. Azért választottuk ezt a formát, mert a lányok érzékeny, tehetséges gyerekek. Az egyikük osztályában azonban már teljesen elfajultak a dolgok. Néhány gyerek folyamatos terrorban tartja a többieket, többek között a mi lányunkat is. Az egész családunk nyugalma felborult emiatt.

Kedves Zsuzsanna!

Az ilyen helyzetek bizony megkeserítik egy gyerek mindennapjait, sőt, ahogy Ön is írja az egész családét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mielőbb lépéseket tenni az iskolában. Ugyanakkor szeretném megnyugtatni, a diákok között viszonylag gyakori ez a jelenség, és sokszor egyszerű, de megfontolt, szakszerű beavatkozással időben orvosolható a probléma.

Első körben érdemes az osztályfőnökkel konzultálni, az iskola igazgatóját is értesítsék a történtekről! Ezzel elejét lehet venni a további bonyodalmaknak. Szerencsés esetben az intézményben iskolapszichológust is fel tudnak keresni, őt is célszerű bevonni a folyamatba. Az iskola pedagógusai bizonyára fel tudják mérni a konfliktusok, durvaságok súlyosságát, és a szülők bevonásával megfelelő döntést tudnak hozni, hogyan lehet a közösségi élet megbillent egyensúlyát helyreállítani, illetve határoznak a további teendőket illetően. Ha Önök úgy látják, hogy gyermekük egyénileg is segítségre szorul, akkor keressék meg a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot. Az ott dolgozó pszichológusok segítségükre lesznek a nehézségek megoldásában.

Fotó: theirhistory

Kisfiam két és fél éves, még nem jár közösségbe. Bizonytalanok vagyunk, mennyire lehet fontos számára, hogy minden ugyanabban az időpontban történjen a napirendjében. Gondolok itt az étkezésre, alvásra, játékra stb. A feleségemmel nem élünk túlzottan rendszerezett életet, de a gyerek kedvéért mindent megteszünk.

Kedves Péter!

Az ilyen korú gyerekek életében a napi rutinnak még kitüntetett szerepe van. A ritmus, a kiszámíthatóság fontos számukra, többek között az átláthatóság, a biztonságérzet kialakulásának, és megőrzésének szempontjából is. Tudjuk, hogy a kis lurkók még nem érzékelik úgy az időt, mint a „nagyok”, vagy a felnőttek. Nekik a történések strukturálják a napot. Egy nem túl merev, de stabil rendszer kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá teszi az életüket. Ez egyébként a nagyobb gyermekekre, sőt a felnőttekre is igaz. Gondoljunk bele, hogy világunkban minden – a szervezetünk és a természet működése is – ritmusra, összehangoltságra épül. Persze, ha néha eltérünk a szabályoktól, az semmi bajt nem okoz, sőt színesíti az életet, és növeli az alkalmazkodó képességet. Ezzel együtt fontosak a napi rutinok, mert megalapozzák azt, hogy az óvodai, később az iskolai élet kihívásait zökkenőmentesen vegyék a nebulók.

 

Fotó: Melanie Cook

Nem értem a gyereket. Az egyik nap Csaba a barátja, és kéri, hogy hívjuk át hétvégére, mire megszervezzük, már utálja Csabát, és Csongorral van sülve-főve. Értem, hogy még csak öt éves, de ez normális? Nem képes barátkozni?

Kedves István!

A felnőttek számára sokszor elég rejtélyesnek tűnik, ahogy az óvodás, kisiskolás gyerekek baráti kapcsolataikat szövögetik. Néha már teljességgel követhetetlen, hogy ki, kinek a barátja, ki kit utál, vagy szeret. Különösen a kisebbekre jellemző, hogy gyakran változtatják a véleményüket.

Az óvodás, kisiskolás életszakaszra jellemző, hogy a gyerekek teljesen más szempontok szerint választanak barátokat, mint az idősebbek, vagy a felnőttek. Leggyakrabban azt tekintik barátnak, aki éppen játszik velük, vagy megosztja velük a játékát. Eleinte csak egymás mellett játszanak a gyerekek, miközben megtanulnak egymásra figyelni, saját nézőpontjuktól elvonatkoztatni, empátiát érezni. A másik érzéseinek megértése, komolyan vétele, és visszatükrözése minden barátság alapja. Ennek kialakulása a gyermekek életében hosszadalmas folyamat, és óriási szerepe van a közösségi beilleszkedésben, a szocializációban.

Egyáltalán nem kell tehát megijedni, ha ilyenkor még naponta változnak a barátságok, mert ez természetes része életüknek. Próbálgatják magukat, érzelmeik, aktuális szükségleteik szerint döntenek, ízlelgetik az életet. Nekünk, felnőtteknek csak annyi dolgunk van, hogy nyitottan, mosolyogva figyeljük próbálkozásaikat, és segítünk abban, hogy minél többet tudjanak kortársaik közegében játszani.

Ötödik osztályos kisfiam nagyon jól teljesít a suliban, ezért idén szeptemberben elhoztuk őt egy erősebb iskolába, hogy minél jobban tudjon fejlődni. Sajnos az új osztályban nem érzi jól magát, és romlani kezdtek a jegyei. Teljesen tanácstalanok vagyunk, mit tegyünk. Vigyük vissza a régi iskolába?

Kedves Viola!

Ez bizony valóban nem könnyű helyzet, de egészen biztosan van rá megoldás. A lényeg, hogy most ne kapkodjanak, hanem alaposan gondolják végig az esetleges megoldási lehetőségeket. Gyermekük nagy valószínűséggel nehezen éli meg a mostani változást, elképzelhető, hogy megijedt az eltérő követelményrendszertől, és az új környezettől is. Az ötödik osztály komoly kihívás a legtöbb gyerek számára, sok minden megváltozik az alsó tagozathoz képest.

Mindenekelőtt a kisfiú osztályfőnökével lenne célszerű beszélgetni arról, ő hogy látja a helyzetet, milyen megoldási lehetőségeket lát annak érdekében, hogy a csemete be tudjon illeszkedni a közösségbe. Osztályfőnöki órán jó alkalom lenne beszélgetni erről a tanulókkal is. Érdemes a többi gyermek szüleivel is felvenni a kapcsolatot, és rákérdezni, ők miről hallanak a gyerekektől, és hogyan látják a helyzetet? A beszélgetések kezdeményezésében az iskola pszichológusa is segítségükre lehet, javaslom, keressék fel, ha megtalálható az intézményben! Mielőtt bármit eldöntenek, azt is fontos lenne tudni, gyermekük hogyan viszonyulna az újabb változáshoz.

Arról nem esik szó levelükben, hogy mit szólt a kisfiú, amikor elhozták a megszokott iskolai közegéből? Azt a hibát semmiképpen nem szabad elkövetni, hogy nélküle hozzanak meg egy olyan döntést, ami rendkívül meghatározó számára. Ha az iskola pszichológusa nem elérhető, forduljanak a kerületi Szakszolgálat munkatársaihoz, akik sokat tudnak segíteni abban is, hogyan érdemes belevágni egy ilyen beszélgetésbe, ha bizonytalanok. Ha nincs más megoldás, javaslom, kizárólag gondos előkészítés után térjenek vissza a korábbi iskolához.

A feleségemmel eltérő véleményen vagyunk, hány éves kortól lehet a gyereket otthon hagyni egyedül. Mi a szakértők álláspontja?

Kedves Zoltán!

Ez a kérdés még szakértő szemmel sem olyan egyszerű, hiszen nagyon sok tényezőtől függ a válasz. Azt talán könnyebb meghatározni, hány éves korig biztosan nem javasolt magára hagyni egy gyermeket. A szakemberek állásfoglalása szerint tíz éves kor előtt negyed vagy fél óránál több időt ne legyünk távol („átszaladok a szomszédhoz valamit megbeszélni, leszaladok tejért”), de nyolc-kilenc évesnél fiatalabb lurkót egyáltalán ne hagyjunk magára még ennyi időre sem.

Tíz éves kor után elkezdhetjük tréningezni a gyereket a feladatra. Hogy ezt pontosan mikor kezdjük, az is befolyásolja, hogy gyermekünk milyen habitusú, mennyire megbízható, mennyire önálló. Az is számít, ha félős, vagy inkább kiegyensúlyozott, felelősségteljes, esetleg hajlamos a szétszórtságra.

Első időszakban csak rövid időre hagyjuk magára, előtte pedig alaposan beszéljünk át vele, mi fog történni. Mondjuk el, mikor érkezünk vissza, milyen helyzetekre lehet számítani, kihez fordulhat, ha valami baj van, hagyjunk ott különböző elérhetőségeket, amiket tárcsázhat. Beszélgessünk arról is, milyen aggodalmai vannak a helyzettel kapcsolatban, ha vannak. A lényeg, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, illetve, hogy objektív értelemben is teljes biztonságban legyen. A fokozatos törekvés az önállóságra sikerélményt jelent szülőnek, és csemetének egyaránt.

Fotó: Imir Kamberi

A kisfiúnk sokat mesél nekünk a legjobb barátjáról, vendégségben is gyakran van nálunk. Az utóbbi időben felfigyeltem olyan jelekre, amikből arra következtetek, hogy bántalmazzák őt otthon. Hogyan tudhatom biztosan és mi tévő legyek? Mit kell tudni a gyermekek fizikai, érzelmi, vagy szexuális bántalmazásáról?

Kedves Vera!

Köszönöm a kérdést, nagyon fontos és kényes problémára hívja fel a figyelmet. Ez a téma sok szülőt foglalkoztat, sok esetben nem könnyű felvállalni hasonló helyzetben az utánajárás és a cselekvés felelősségét. Először is nézzük meg, mit értünk pontosan a bántalmazás fogalmán! Azokat a fizikai, érzelmi, valamint szexuális sérelmeket említhetjük itt, amikor a gyermeket fizikai bántalmazás éri otthon, és ha alapvető fizikális és érzelmi szükségleteit nem elégítik ki, elhanyagolják, vagy ha szexuálisan kizsákmányolják. Mindezek rombolóan hatnak a gyermek érzelmi és biológiai értelemben vett fejlődésére egyaránt, ezért semmiképpen nem mehetünk el a kérdés mellett, és hogy mi a teendőnk, ha ilyesmivel találkozunk!

A gyermek függő viszonyban van a környezetével és sajnos vannak olyan esetek, amikor az édesanya vagy édesapa a saját pszichés problémáinak, szerfüggőségének, vagy egyéb, nem támogató nevelési elképzeléseinek köszönhetően nem tud biztonságos környezetet biztosítani a gyermek számára. Naiv lenne azt gondolni, hogy a bántalmazás és az elhanyagolás áldozatai kevesen vannak, a legtöbb esetben az erőszakra nem is derül fény, vagy a gyermek csak felnőttkorában jön rá, hogy amit vele tettek, az méltatlan és jogtalan volt. Nemzetközi kutatások szerint 5-10%-ra tehető a gyermekkori bántalmazás és a gyermekkori elhanyagolás mértéke világszerte. Ez Magyarország esetében több, mint félmillió áldozatot jelent, ami valóban nem elhanyagolható szám.

Az alábbiak pontosan eligazítják, milyen jelzésekre érdemes felfigyelni, ha bántalmazás esélye áll fenn! A traumatizált gyereknél gyakrabban fordulnak elő olyan gyermekpszichiátriai kórképek, mint a hiperaktivitás, magatartászavar, impulzivitás, több helyzetre kiterjedő általános szorongás, alvásproblémák, vagy az írás és egyéb részképességek gyengesége, valamint olyan egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás. Iskoláskorra számítani lehet a magatartásbeli problémák elmélyülésére is, megjelenhetnek a kritikusan alacsony önbecsülés és a depresszió jelei, valamint evészavarok, és agresszív viselkedés is jelentkezhet. Sajnos gyakran fordulnak az áldozatok a negatív tünetek enyhítése érdekében különféle drogok felé. A következmények tehát valóban súlyosak, mind a biológiai, mind a pszichés egészség szempontjából. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek romboló hatása gyökeresen változtatja meg mind az agy strukturális rendszerét, mind a lelki fejlődés irányát.

Nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek mihamarabb pszichoterápiás segítséget kapjanak, ezért érdemes a kerületi Gyermekjóléti Központnál érdeklődni, mi a teendő, ha egy veszélyeztetett gyermek segítségre szorul. Ma már anonim bejelentést is lehet tenni, ami a gyermekvédelmi protokoll elindításával a szülők bevonását és a gyermek terápiás ellátásának lehetőségeit is feltérképezi. A sikeres terápia hossza függ attól, hogy mikor, milyen életkorban esett át ezen a traumán az áldozat, mennyire volt súlyos, mennyi ideig állt fenn, és milyen családi kapcsolat fűzte az áldozatot a bántalmazóhoz. Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb a sérülés mértékének kockázata. Javaslom, tegyen lépéseket, amennyiben indokoltnak látja! Minél hamarabb kap segítséget a gyermek annál jobb!