10 hónapos ikerkislányaink nevelésében szeretnék tanácsot kérni. Kicsit aggódom, hogy szülőként hogyan birkózunk majd meg a nevelési problémákkal. Mire figyeljünk oda, hogy ne rontsunk el semmit?

Kedves Vilma!

Az ikrek nevelése sok szempontból nem tér el a szokványos gyermeknevelési helyzettől, ugyanakkor valóban vannak speciális feladatok is, amelyekben jó, ha tudatosak maradnak. „Dupla öröm, dupla gond” – szokták mondani az ikres szülőkre gondolva. Az egypetéjű ikrek különösen feladhatják a leckét nevelőiknek.

A praktikus nehézségeken túl több olyan dolog is van, amelyet a felnőttek teljesen jó szándékúan követnek el ezeknél a gyerekeknél. A szülők „egyformán akarják szeretni” őket, igyekeznek mindent ugyanúgy csinálni mindkét gyermeknél. Ez a magatartás azonban olyan negatív hatást gyakorolhat a csemeték személyiségfejlődésére, amely akár hosszú távon is befolyásolhatja életüket. Például a két kisgyermek eleve hajlamos szimbiotikus kapcsolatban lenni egymással, ha ezt a környezet tovább erősíti például azzal, hogy ugyanolyan ruhába öltözteti, az nehezíti őket az individualizációban, vagyis abban, hogy önálló személyiségüket, egyéniségüket felépítsék. Feltétlenül abban kell tehát segíteni őket, hogy saját igényük, ízlésük, baráti körük, hobbijuk stb. kialakulhasson. Ebben kérhetik szakember segítségét is, konzultálhatnak a védőnővel, gyermekorvosukkal, fordulhatnak a szakszolgálathoz. Lehet, hogy egyikőjük jobban fejlődik, erősebb, dominánsabb. Érdemes odafigyelni, hogy ne nyomja el egyikük sem a másikat. Ha egyikük picit lassabb ütemben fejlődik, korai fejlesztéssel hamar le lehet küzdeni a hátrányokat. Ebben kiválóan felkészült szakemberek tudnak segíteni a pedagógiai szakszolgálatoknál. A szakemberek tapasztalatai alapján bölcsődei, óvodai nevelést együtt, az iskolában azonban már külön osztályt szoktunk javasolni a gyerekeknek.

Fotó: Eric Peacock

17 éves vagyok, jövőre érettségizek. Bizonytalan vagyok abban, hogy gimnázium után milyen szempontok szerint válasszak egyetemet, milyen pályát válasszak?

Kedves Örs!

Életed egyik jelentős állomása közeledik, nem csoda, ha kérdések merülnek fel benned, és bizonytalannak érzed magad. Sok veled hasonló korú fiatal teszi fel magának nap, mint nap ezt a kérdést. Ahogy te is írod, jó, ha van egy szempontrendszer, egy stratégia, amiből ki lehet indulni. Nagyon fontos, hogy a választás egybe essen az érdeklődésed irányával. Ne csak a gimnáziumi tárgyakban gondolkodj!

Gondold végig, hogy életed során melyek voltak azok a területek, amelyek vonzóak voltak számodra! A családban, tágabb környezetedben kinek a foglalkozása tetszett, és mi volt az, ami elsősorban megfogott benne? A munkabeosztás, az, hogy egyedül végezhető, vagy éppen, hogy csapatban lehet dolgozni? Érdemes sok-sok szempontot összegyűjteni. A másik aspektus saját képességeid, készségeid ismerete, nem utolsó sorban eredményességed megfontolása. Miben vagy jó? Önismereti kérdésekben kérheted szakember segítségét is.

Az is nehezítheti a döntést, ha úgy érzed, hogy később már nem tudsz majd változtatni, és választásod egy életre szól. A szakértők szerint a XXI. század munkavállalójának legfontosabb tulajdonsága a megújulás képessége lesz, tehát ne aggódj, döntésedet hozd meg bátran, szabadon! Ha szükséges kérheted tanácsadó segítségét. Több intézmény, szervezet foglalkozik pályaorientációs, illetve pályaválasztási tanácsadással. Érdemes böngészni az interneten is, illetve két tipp, ahol biztosan színvonalas segítségre számíthatsz: Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó, és Országos Felsőoktatási Iroda. Sok sikert!

Fotó: Simon Aughton

Hét éves kisfiam, Dodó csak kis lámpa mellett akar aludni. Állandó vita téma ez a családban, mert a férjem szerint ez egészségtelen, és csak sötétben lehet rendesen aludni.

Kedves Emília!

Férje aggodalma bizonyos szempontból alaptalan. Az emberi alvás, és a hozzá kapcsolódó mintázatok nagyon egyediek. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az ujjlenyomathoz hasonlít, úgy is nevezik, hogy „alvásujjlenyomat”. Az, hogy milyen környezeti feltételeket igényel valaki alvás közben, szintén egyéni sajátosságokat mutat. Vannak emberek, akik csak teljes sötétségben képesek elaludni, míg másokat ez nyugtalansággal tölt el, és szeretetik látni a hálószoba és a berendezések kontúrjait. Nem ritka az sem, hogy valaki érzékeny a zajokra és füldugót használ. Jelenlegi tudásunk szerint valamennyi sötétségre valóban szükség van a pihentető alváshoz, nem csak a külső ingerek kizárása miatt, hanem élettani szempontból is, mert bizonyos élettani szempontból fontos anyagok csak ilyenkor szabadulnak fel a szervezetünkben.

Attól azért nem kell tartani, hogy az éjjeli lámpa fénye bármilyen szempontból egészségkárosodást okozna gyermeküknél. Gyakran lehet tapasztalni, hogy a világítás növeli a kicsik biztonságérzetét, és oldja a szülő jelenlétének hiányából adódó feszültséget. Az esti szorongás csökkentésére maguk a szakemberek is szokták javasolni a kis lámpa használatát. Viszonylag gyakran lehet róla hallani, hogy a felnőttek alvását is megkönnyíti ez a szokás.

Amit szülőként érdemes végig gondolniuk, illetve megérteniük: vajon kisfiuknál egyszerűen csak arról van szó, hogy ő így szeret aludni, vagy esetleg valamilyen feszültség, megoldatlan probléma van az életében, ami szorongást okoz benne? Érdemes beszélgetni vele erről, de semmiképpen sem tanácsos ráeröltetni a sötétséget.

Azt vettem észre, hogy a tizenhat éves lányom késő este titokban kijár enni éjszaka a konyhába. Nagyon szégyelli, nem is igen merem szóba hozni. Mekkora bajt jelent ez? Lehet, hogy zugevő?

Kedves Szandra!

Ennyi információ alapján nehéz megállapítani, hogy ez tényleg gond-e, és ha igen, mekkora. Az éjszakai étkezés lehet rossz szokás, vagy a fiatal életmódjából adódó következmény. Ha lánya napközben nagyon elfoglalt, vagy nincs ideje enni, akkor ezt valamikor be kell pótolni.

Annak alapján azonban, hogy Ön szégyent, titkot említ, arra lehet gondolni, hogy ennél összetettebb a helyzet. Mindenképpen tanácsos „szóba hozni”, és ha otthon nem sikerül megoldani, akkor fontos szakember segítségét kérni, már csak azért is, hogy elejét vegyék a komolyabb problémáknak.

A zugevés rejtett étkezési zavar, amelynek mindig lelki okai vannak. Az ilyen problémákkal küzdők általában nem szeretnek társaságban enni. Ennek különböző okai lehetnek, így például, ha eleve túlsúllyal küzd az illető, akkor megpróbálja a környezete előtt eltitkolni azt, hogy mennyit eszik. „Óh, én alig eszem valamit, mégis hízom” – szokták ilyenkor mondani. Vagy, ha a hozzátartozók figyelik a diétát, akkor ez alól igyekszik valahogy kibújni az érintett. Gyakori jelenség, hogy a napi, vagy állandósult feszültségek kezelésére használja valaki az étkezést. Általánosságban elmondható, hogy az elégtelen stresszkezelés mindig része a zugevésnek, és az gyakran tolódik a késő esti, vagy éjszakai órákra, amikor senki nem látja. Miközben titok és szégyen övezi az ilyen tevékenységet, mégsem szabad ennek a titkolózásnak teret adni. Ha valamiből tabut csinálunk, az csak tovább ront a helyzeten.

Az étkezési zavar önmagában is arra utal, hogy valamilyen megoldatlan problémával küzd az ember.  Javaslom, beszélgessenek őszintén a helyzetről, és hogy mi állhat a hátterében, illetve vegyék sorra a segítségkérés lehetőségeit is! Tartsa szem előtt, hogy az étkezés magánügy, és mindenkinek magának kell megtanulni kontrollálni annak idejét, minőségét, és mennyiségét. Mindenképpen érdemes elkerülni azt, hogy az ezzel kapcsolatos felelősséget valaki más vegye át, ezért semmiképpen sem tanácsos ellenőrizgetni senki étkezését.

Fotó: Horizontal Integration

Iránymutatásra lenne szükségem, nem tudom, mit tegyünk. Két gyermekes család vagyunk, a gyerekeink alapítványi iskolába járnak. Azért választottuk ezt a formát, mert a lányok érzékeny, tehetséges gyerekek. Az egyikük osztályában azonban már teljesen elfajultak a dolgok. Néhány gyerek folyamatos terrorban tartja a többieket, többek között a mi lányunkat is. Az egész családunk nyugalma felborult emiatt.

Kedves Zsuzsanna!

Az ilyen helyzetek bizony megkeserítik egy gyerek mindennapjait, sőt, ahogy Ön is írja az egész családét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mielőbb lépéseket tenni az iskolában. Ugyanakkor szeretném megnyugtatni, a diákok között viszonylag gyakori ez a jelenség, és sokszor egyszerű, de megfontolt, szakszerű beavatkozással időben orvosolható a probléma.

Első körben érdemes az osztályfőnökkel konzultálni, az iskola igazgatóját is értesítsék a történtekről! Ezzel elejét lehet venni a további bonyodalmaknak. Szerencsés esetben az intézményben iskolapszichológust is fel tudnak keresni, őt is célszerű bevonni a folyamatba. Az iskola pedagógusai bizonyára fel tudják mérni a konfliktusok, durvaságok súlyosságát, és a szülők bevonásával megfelelő döntést tudnak hozni, hogyan lehet a közösségi élet megbillent egyensúlyát helyreállítani, illetve határoznak a további teendőket illetően. Ha Önök úgy látják, hogy gyermekük egyénileg is segítségre szorul, akkor keressék meg a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot. Az ott dolgozó pszichológusok segítségükre lesznek a nehézségek megoldásában.

Fotó: theirhistory

Kisfiam két és fél éves, még nem jár közösségbe. Bizonytalanok vagyunk, mennyire lehet fontos számára, hogy minden ugyanabban az időpontban történjen a napirendjében. Gondolok itt az étkezésre, alvásra, játékra stb. A feleségemmel nem élünk túlzottan rendszerezett életet, de a gyerek kedvéért mindent megteszünk.

Kedves Péter!

Az ilyen korú gyerekek életében a napi rutinnak még kitüntetett szerepe van. A ritmus, a kiszámíthatóság fontos számukra, többek között az átláthatóság, a biztonságérzet kialakulásának, és megőrzésének szempontjából is. Tudjuk, hogy a kis lurkók még nem érzékelik úgy az időt, mint a „nagyok”, vagy a felnőttek. Nekik a történések strukturálják a napot. Egy nem túl merev, de stabil rendszer kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá teszi az életüket. Ez egyébként a nagyobb gyermekekre, sőt a felnőttekre is igaz. Gondoljunk bele, hogy világunkban minden – a szervezetünk és a természet működése is – ritmusra, összehangoltságra épül. Persze, ha néha eltérünk a szabályoktól, az semmi bajt nem okoz, sőt színesíti az életet, és növeli az alkalmazkodó képességet. Ezzel együtt fontosak a napi rutinok, mert megalapozzák azt, hogy az óvodai, később az iskolai élet kihívásait zökkenőmentesen vegyék a nebulók.

 

Fotó: Melanie Cook