Ötödik osztályos kisfiam nagyon jól teljesít a suliban, ezért idén szeptemberben elhoztuk őt egy erősebb iskolába, hogy minél jobban tudjon fejlődni. Sajnos az új osztályban nem érzi jól magát, és romlani kezdtek a jegyei. Teljesen tanácstalanok vagyunk, mit tegyünk. Vigyük vissza a régi iskolába?

Kedves Viola!

Ez bizony valóban nem könnyű helyzet, de egészen biztosan van rá megoldás. A lényeg, hogy most ne kapkodjanak, hanem alaposan gondolják végig az esetleges megoldási lehetőségeket. Gyermekük nagy valószínűséggel nehezen éli meg a mostani változást, elképzelhető, hogy megijedt az eltérő követelményrendszertől, és az új környezettől is. Az ötödik osztály komoly kihívás a legtöbb gyerek számára, sok minden megváltozik az alsó tagozathoz képest.

Mindenekelőtt a kisfiú osztályfőnökével lenne célszerű beszélgetni arról, ő hogy látja a helyzetet, milyen megoldási lehetőségeket lát annak érdekében, hogy a csemete be tudjon illeszkedni a közösségbe. Osztályfőnöki órán jó alkalom lenne beszélgetni erről a tanulókkal is. Érdemes a többi gyermek szüleivel is felvenni a kapcsolatot, és rákérdezni, ők miről hallanak a gyerekektől, és hogyan látják a helyzetet? A beszélgetések kezdeményezésében az iskola pszichológusa is segítségükre lehet, javaslom, keressék fel, ha megtalálható az intézményben! Mielőtt bármit eldöntenek, azt is fontos lenne tudni, gyermekük hogyan viszonyulna az újabb változáshoz.

Arról nem esik szó levelükben, hogy mit szólt a kisfiú, amikor elhozták a megszokott iskolai közegéből? Azt a hibát semmiképpen nem szabad elkövetni, hogy nélküle hozzanak meg egy olyan döntést, ami rendkívül meghatározó számára. Ha az iskola pszichológusa nem elérhető, forduljanak a kerületi Szakszolgálat munkatársaihoz, akik sokat tudnak segíteni abban is, hogyan érdemes belevágni egy ilyen beszélgetésbe, ha bizonytalanok. Ha nincs más megoldás, javaslom, kizárólag gondos előkészítés után térjenek vissza a korábbi iskolához.

A feleségemmel eltérő véleményen vagyunk, hány éves kortól lehet a gyereket otthon hagyni egyedül. Mi a szakértők álláspontja?

Kedves Zoltán!

Ez a kérdés még szakértő szemmel sem olyan egyszerű, hiszen nagyon sok tényezőtől függ a válasz. Azt talán könnyebb meghatározni, hány éves korig biztosan nem javasolt magára hagyni egy gyermeket. A szakemberek állásfoglalása szerint tíz éves kor előtt negyed vagy fél óránál több időt ne legyünk távol („átszaladok a szomszédhoz valamit megbeszélni, leszaladok tejért”), de nyolc-kilenc évesnél fiatalabb lurkót egyáltalán ne hagyjunk magára még ennyi időre sem.

Tíz éves kor után elkezdhetjük tréningezni a gyereket a feladatra. Hogy ezt pontosan mikor kezdjük, az is befolyásolja, hogy gyermekünk milyen habitusú, mennyire megbízható, mennyire önálló. Az is számít, ha félős, vagy inkább kiegyensúlyozott, felelősségteljes, esetleg hajlamos a szétszórtságra.

Első időszakban csak rövid időre hagyjuk magára, előtte pedig alaposan beszéljünk át vele, mi fog történni. Mondjuk el, mikor érkezünk vissza, milyen helyzetekre lehet számítani, kihez fordulhat, ha valami baj van, hagyjunk ott különböző elérhetőségeket, amiket tárcsázhat. Beszélgessünk arról is, milyen aggodalmai vannak a helyzettel kapcsolatban, ha vannak. A lényeg, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, illetve, hogy objektív értelemben is teljes biztonságban legyen. A fokozatos törekvés az önállóságra sikerélményt jelent szülőnek, és csemetének egyaránt.

Fotó: Imir Kamberi

A kisfiúnk sokat mesél nekünk a legjobb barátjáról, vendégségben is gyakran van nálunk. Az utóbbi időben felfigyeltem olyan jelekre, amikből arra következtetek, hogy bántalmazzák őt otthon. Hogyan tudhatom biztosan és mi tévő legyek? Mit kell tudni a gyermekek fizikai, érzelmi, vagy szexuális bántalmazásáról?

Kedves Vera!

Köszönöm a kérdést, nagyon fontos és kényes problémára hívja fel a figyelmet. Ez a téma sok szülőt foglalkoztat, sok esetben nem könnyű felvállalni hasonló helyzetben az utánajárás és a cselekvés felelősségét. Először is nézzük meg, mit értünk pontosan a bántalmazás fogalmán! Azokat a fizikai, érzelmi, valamint szexuális sérelmeket említhetjük itt, amikor a gyermeket fizikai bántalmazás éri otthon, és ha alapvető fizikális és érzelmi szükségleteit nem elégítik ki, elhanyagolják, vagy ha szexuálisan kizsákmányolják. Mindezek rombolóan hatnak a gyermek érzelmi és biológiai értelemben vett fejlődésére egyaránt, ezért semmiképpen nem mehetünk el a kérdés mellett, és hogy mi a teendőnk, ha ilyesmivel találkozunk!

A gyermek függő viszonyban van a környezetével és sajnos vannak olyan esetek, amikor az édesanya vagy édesapa a saját pszichés problémáinak, szerfüggőségének, vagy egyéb, nem támogató nevelési elképzeléseinek köszönhetően nem tud biztonságos környezetet biztosítani a gyermek számára. Naiv lenne azt gondolni, hogy a bántalmazás és az elhanyagolás áldozatai kevesen vannak, a legtöbb esetben az erőszakra nem is derül fény, vagy a gyermek csak felnőttkorában jön rá, hogy amit vele tettek, az méltatlan és jogtalan volt. Nemzetközi kutatások szerint 5-10%-ra tehető a gyermekkori bántalmazás és a gyermekkori elhanyagolás mértéke világszerte. Ez Magyarország esetében több, mint félmillió áldozatot jelent, ami valóban nem elhanyagolható szám.

Az alábbiak pontosan eligazítják, milyen jelzésekre érdemes felfigyelni, ha bántalmazás esélye áll fenn! A traumatizált gyereknél gyakrabban fordulnak elő olyan gyermekpszichiátriai kórképek, mint a hiperaktivitás, magatartászavar, impulzivitás, több helyzetre kiterjedő általános szorongás, alvásproblémák, vagy az írás és egyéb részképességek gyengesége, valamint olyan egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás. Iskoláskorra számítani lehet a magatartásbeli problémák elmélyülésére is, megjelenhetnek a kritikusan alacsony önbecsülés és a depresszió jelei, valamint evészavarok, és agresszív viselkedés is jelentkezhet. Sajnos gyakran fordulnak az áldozatok a negatív tünetek enyhítése érdekében különféle drogok felé. A következmények tehát valóban súlyosak, mind a biológiai, mind a pszichés egészség szempontjából. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek romboló hatása gyökeresen változtatja meg mind az agy strukturális rendszerét, mind a lelki fejlődés irányát.

Nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek mihamarabb pszichoterápiás segítséget kapjanak, ezért érdemes a kerületi Gyermekjóléti Központnál érdeklődni, mi a teendő, ha egy veszélyeztetett gyermek segítségre szorul. Ma már anonim bejelentést is lehet tenni, ami a gyermekvédelmi protokoll elindításával a szülők bevonását és a gyermek terápiás ellátásának lehetőségeit is feltérképezi. A sikeres terápia hossza függ attól, hogy mikor, milyen életkorban esett át ezen a traumán az áldozat, mennyire volt súlyos, mennyi ideig állt fenn, és milyen családi kapcsolat fűzte az áldozatot a bántalmazóhoz. Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb a sérülés mértékének kockázata. Javaslom, tegyen lépéseket, amennyiben indokoltnak látja! Minél hamarabb kap segítséget a gyermek annál jobb!

Lányom 10. osztályos gimnazista, idén önkéntes munkára szeretne menni a barátnőivel. A Nem Adom Fel Alapítványt választották, amiről én még nem hallottam. Mit lehet róluk tudni? Lehet ilyen helyen pontot kapni a munkájukra?

Kedves Zsuzsa!

Az Alapítvány 2005-ben jött létre a sérült emberek támogatására, elismert szervezet, több népszerű kezdeményezést indítottak útjára az elmúlt években. Van például zenekaruk, kórusuk, több, gyermekeket foglalkoztató intézményük, sőt még egy kávézót is létrehozott a csapat. Gyakran lépnek fel patronáltjaikkal különböző rendezvényeken, illetve dolgoznak iskolákban, cégeknél, és más helyeken is, hogy a fogyatékkal élő embereket és az egészségeseket közelebb hozzák egymáshoz.

A lányok azt gondolom nagyon jól választottak, azonban érdemes előzetesen konzultálni a fiatalok szándékáról az Alapítvány vezetőjével, vagy a munkatársaival. Ha a szervezet fogadni tudja a gyerekeket, az iskola és a civil szervezet együttműködési megállapodást köt egymással. Csak ezután kezdhetik a munkát a gyerekek, az elvégzett órák függvényében pedig a pontok jóváírásra kerülnek. Minden bizonnyal nagyon hasznos lesz számukra ez a tevékenység, és érdekes élményekkel gazdagodnak a jövőben.

Ötéves kislányom gyakran a bal kezét használja különböző dolgok elvégzéséhez, de gyakran szokott jobb kézzel is színezni, rajzolni. Mikor derül ki egyértelműen, hogy milyen kezes lesz később? Tudunk neki segíteni abban, hogy megszokja a domináns kéz használatát?

Kedves Johanna!

Ha egy kisgyermek többnyire a bal kezét használja, nagy a valószínűsége, hogy bal kezes lesz. Azonban nem csak a rajzeszközök használatát érdemes nézni. Figyeljék meg azt is, melyik kezével csavar, teker, és melyikkel integet, vág, fog stb. A „kezesség” hátterében az agyféltekék közötti munkamegosztás áll. Balkezesség esetén a jobb agyfélteke, jobb kezesség esetében a bal agyfélteke az irányító. Az agyféltekék dominanciája egyébként nemcsak a „kezességet” befolyásolja, hanem például a lábak dominanciáját is. Az egyik agyfélteke vezető szerepe általában az óvodáskor végére, legkésőbb 7-8 éves korra alakul ki. Nagyon fontos, hogy az iskolakezdésre kialakuljon a domináns kézhasználat, különben nehézségek alakulhatnak ki a tanulás területén.

Érdemes megtámogatni a gyakrabban használt kéz használatát, így például abba adjuk a ceruzát, vagy kínáljuk a gyümölcsöt. Szeretném hangsúlyozni, hogy tilos erőszakkal beavatkozni a folyamatba, rászólni a gyerekre, vagy más módon nyomást gyakorolni rá! Szerencsére ma már mindenki tudja, hogy a balkezesség nem olyan dolog, amit meg kell változtatni. A magyar lakosság 10 %-a balkezes. Sok rendkívül tehetséges embert találunk közöttük, például Leonardo da Vinci is balkezes volt. Az erőszakos átszoktatásnak nemcsak a kezek használata szempontjából van káros hatása, hanem rombolja a személyiséget, és számos más problémát okozhat, például dadogást, és egyéb beszédhibát. Ha úgy érzi tanácsra, segítségre van szüksége a témával kapcsolatban, keressen fel szakembert a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál!

Szeretném tudni, hogy az önzés öröklődik-e? Nem örülnék neki, ha a kislányom, aki most öt éves, olyan önző, és egoista lenne, mint az anyósom. Néha látok rajta ilyen jeleket, ilyenkor egy az egyben mintha az anyósomat látnám.

Kedves Zita!

A társas kapcsolatok visszatérő témája az önzés-önzetlenség kérdésköre. Vajon mennyire van jogunk saját szükségleteink érvényesítéséhez? Vagy inkább az a dolgunk, hogy mások igényeit vegyük figyelembe?  Esetleg van olyan megoldás ahol a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad?

A gyerekek világában a lurkók sok mindent szeretnének, a kisebbek gyakran azonnal, náluk az önzés bizonyos mértékig természetes dolog. A csemeték fokozatosan tanulják meg, hogy a valóság nem mindig engedi, hogy a vágyak beteljesedjenek, hogy valamikor várni kell, és, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mások javára kell lemondaniuk a hőn vágyott dolgokról. A szülők feladata, hogy segítsenek a kicsiknek megtanulni, hogyan teremtsenek egyensúlyt az ellentétes impulzusok: vágyak és lemondások, az örömök beteljesítése és a szabályok betartása között. A lurkók vágyait azonban a szülőknek nem tanácsos sem túlzottan letörni, sem korlátok nélkül szabadjára engedni. Az önző felnőttek gyakran nevelési hiba következtében váltak olyan emberré, akiben még ott él az a gyerek, aki nincs tekintettel másokra, és vágyai rabságában él.

Szeretném megnyugtatni, hogy nem kell aggódnia! Kislánya bizonyosan nem lesz önző felnőtt, hiszen ön egy tudatos édesanya, aki felelősséggel, szeretettel egyengeti csemetéje személyiségfejlődését. A támogató, megértő szülő olyan mintát nyújt, amelyet a felcseperedő gyermek magával visz a felnőtt életébe, és úgy figyel másokra, hogy közben nem adja fel saját magát sem.

Kedves Zita! Ha még tudatosabb szeretne lenni gyermeke nevelésében, keressen olyan írásokat, amelyek az erőszakmentes és az önérvényesítő kommunikációról, illetve a tranzakcióanalízisről szólnak. Ezek az olvasmányok további hasznos tanácsokkal szolgálnak majd!

1 / 8 oldal12345...Utolsó »