Érdekelne, milyen kutatások igazolják a szülőknek nyújtott segítség fontosságát a gyermek problémájának megoldásában! A családterápia tényleg olyan hasznos, mint ahogy állítják?

Kedves Renáta!

Valóban számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, családterápia, szülőkonzultáció hasznosságával. Az egyik ide kapcsolódó érdekes kísérletet Kingston városában, Jamaicán végezték. A University of West Indies kutatói arra keresték a választ, hogyan tudnának segíteni az ott élő gyermekeknek, kiváltképp azoknak, akik szegénységben éltek. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy a hatékony segítség érdekében a szülőket kell lelkileg támogatni!

A kutatók 129 család gyermekeivel három csoportban foglalkoztak. Az egyik csoporthoz tartozó szülőket hetente látogatta szakértő, aki tanácsokkal látta el őket, hogy játszanak többet gyerekeikkel, olvassanak együtt könyveket, és énekeljenek velük. A másik csoportba tartozó gyerekek szüleihez nem járt szakértő, viszont minden héten egy kiló tejalapú táplálék kiegészítőt kaptak. A harmadik csoport volt a kontroll csoport, ők nem kaptak semmit. A kutatók két éven át biztosították számukra az ellátást, és több mint húsz éve, azóta is követik a felnőtté vált gyermekek életútját.

Az eredmények szerint számottevő hatása volt a heti rendszerességgel biztosított szakértői jelenlétnek, a táplálékkiegészítő juttatásának azonban nem. A szakértői jelenléttel támogatott családok gyermekeinél kevesebb magatartásproblémáról számoltak be az iskolában, jobb tanulmányi eredményeket értek el, még az IQ tesztekben is jobban teljesítettetek, mint a többiek. Felnőttként jövedelmük átlagosan 25%-al volt magasabb, mint a többi kísérleti csoportba tartozó felnőtteké.

Tehát ha szeretnénk segíteni gyermekünknek, mindenképpen érdemes a családterápia vagy az egyéni felnőtt terápia nyújtotta lehetőségekkel élni, ha szükséges. A kerületi szakszolgálatnál részletes felvilágosítást tudnak adni az elérhető szolgáltatásokról.

Fotó: Richard Smith

Három éve egyedül nevelem tizenhárom éves lányomat. Egyre nehezebben jövünk ki, pedig olyanok voltunk korábban, mint a legjobb barátnők. Mindent meg tudtunk beszélni, mostanában viszont ideges, ha kérdezgetem. Mit rontok el?

 

Kedves Eszter!

Fantasztikus dolog, amikor anya és lánya jó kapcsolatban vannak egymással, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan témák, amelyeknél nem jó, ha összemosódik a felnőttek, illetve a gyerekek világa közötti határ. A „jó kapcsolat” nem feltétlenül azt jelenti, hogy „barátnői kapcsolatot” ápolnak egymással. Lehet, hogy serdülő lánya ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy idejekorán felnőtt szerepbe kerüljön. Gyakran előfordul, hogy a szülők rosszul mérik fel, sőt átlépik az egészséges határokat gyermekeikkel való kapcsolatukban. Túlzottan bevonják, vagy éppen indokolatlan szigorral kizárják őket bizonyos élethelyzetekben.

Az Ön esetében különösen nehéz szituációt jelent, hogy egyedül neveli gyermekét. A hasonló helyzetben lévő szülőknél sokszor nincs kivel megbeszélni a problémákat, vagy megosztani az örömöt és a bánatot. Tudnia kell azonban, ha gyermekével osztja meg ezeket a dolgokat, megterheli csemetéjét, ami bizonytalanságot, szorongást, sőt viselkedési zavarokat is okozhat nála. Ezen túlmenően akár a jó értelemben vett szülői tekintélyt is alááshatja, amire a határokra érzékeny serdülőknek igencsak nagy szükségük van. Azt javaslom, próbáljanak visszatalálni lányával a klasszikus szülő-gyerek szerepekhez! Ha szükségét érzi, konzultáljon pszichológus szakemberrel, családterapeutával, akik hasznos ötletekkel szolgálnak majd, hogyan valósulhat meg mindez a gyakorlatban is.

Barátainkkal sokat vitatkozunk azon, mi árt vagy használ a gyerekeknek a családi perpatvarok alkalmával. Az a jobb, ha látják a gyerekek, hogy vitatkoznak a szüleik, vagy ha nem? Melyik az egészségesebb?

Kedves Dorina!

A kérdés nagyon izgalmas! A válasz azonban annál összetettebb, semmint, hogy rövid igennel, vagy nemmel lehetne rá válaszolni.

Szakemberek, és nem szakemberek általában egyet értenek abban, hogy gyermekeinket fölöslegesen ne tegyük ki extrém feszültségeknek, stressznek, így tehát a szülők konfliktusaiból adódó indulatok, veszekedések érzelmi terhei alól is jobb mentesíteni őket. A felnőttek kontrollálatlan indulatai a nebulók számára félelmetesek lehetnek, sokszor nem is értik pontosan miről van szó, ilyenkor tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, amit jobb elkerülni. Egyszóval a rendszeres, nyílt családi viharok olyan hosszú távú következményekkel járhatnak a gyerekek számára, amelyekre a felnőttek gyakran nem is gondolnak.

Annak a megközelítésnek tehát, miszerint ne a gyerekek előtt bonyolódjanak a párkapcsolati drámák, abszolút helye van! Azonban tudnunk kell, hogy a lurkók akkor is érzik a feszültséget, ha előttük soha egy hangos szó nem hangzik el. Ilyenkor „kénytelenek” a fantáziájukat használni, ami adott esetben lehet, hogy félelmetesebb, szorongáskeltőbb, mint a valóság. A kisebbek könnyen magukra vonatkoztatják a problémákat, és komoly bűntudatot élhetnek át. Ezen túlmenően az indulatok, érzelmek nyílt kifejezésének tilalma miatt hiányozhat a hiteles viselkedés jelenléte a család életéből, és ezzel olyan tanulási folyamatok sérülhetnek, amelyeken keresztül a gyerekek elsajátíthatják a konfliktushelyzetekben történő helyes viselkedés alapjait.

A mértékkel megjelenő hiteles érzelmek, indulatok tehát kevésbé kártékonyak, mint a rejtett feszültségek. A hozzájuk fűzött magyarázatokkal, én-közlő kommunikációval a felnőttek segítik a gyerekeket az eligazodásban, és megfelelő modellt nyújtva felkészítik őket a „nagybetűs életre”.

Kétségbe vagyok esve. 15 éves Tamás fiúnk nagyon sokat ül a gép előtt, ráadásul elég ostoba játékokat játszik, aminek semmi értelme sincs. Hiába könyörgünk a feleségemmel, hogy végre felhagyjon vele, falra hányt borsó minden szavunk! A kapcsolatunk sokat romlott mostanában, nekem már veszekedni sincs kedvem vele, belefáradtam. Mit tehetnénk?

Kedves Zsolt!

Soraiból érezni a csüggedtséget, ne keseredjen el, a baj nem olyan nagy, mint amilyennek látszik! Érdemes kicsit alaposabban, több szempontból is végig gondolni a mai fiatalok szabadidős elfoglaltságainak sajátosságait, és megérteni a videó játékokhoz való vonzalmukat annak előnyeivel, és hátrányaival együtt. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk a saját fiatalkori szokásaink, és a jelenlegi elképzeléseink alapján megítélni gyermekeinket. Mindez azonban csak részben segít bennünket a helyes viszonyulás, és a megfelelő bánásmód kialakításában. Nézzünk meg néhány tudományos vizsgálatot, és tájékoztató adatot, ami segít eligazodni, mielőtt nagyon kétségbeesünk!

A legtöbb szülő elemi ellenszenvet érez a különböző elektronikus játékok iránt, ugyanakkor számtalan vizsgálat igazolja ezek készségfejlesztő előnyeit, amelyek elengedhetetlenek a mai modern világban való boldoguláshoz. Ezek a játékok megtanítják például, hogy a gyermek felfedezze az ok – okozati összefüggéseket, gyors reakcióidőre sarkallják az ifjú játékosokat, akiknek fejlődik a stratégiai gondolkodása, ügyesednek a taktikák kidolgozásában, és komoly előrelépéseket tesznek az ismeretek hatékony elsajátításában, és alkalmazásában is. Szinte minden videójátékban szükség van a figyelem folyamatos fenntartására, és a kitartásra. Sok ilyen játékprogram például kimutathatóan pozitívan hat a kognitív képességek fejlődésére. Ne feledjük, a világháló fontos forrása az ismeretszerzésnek, a tájékozódásnak, és a társas kapcsolatok ápolásának is.

Gondoljon csak bele, mi magunk is elektronikus felületen kapcsolódtunk össze, hogy beszélgessünk erről a problémáról.

Abban igaza van, hogy nem szerencsés, ha napi 2-3 óránál többet tölt egy fiatal a gép előtt. Elképzelhető, hogy ha nem a tiltásra helyezik a hangsúlyt, hanem ésszerű egyezségek kialakítására törekszenek fiúkkal, nagyobb eséllyel normalizálódik a helyzet. Ha más probléma is áll a háttérben, és egyéb területeken is mutatkoznak nehézségek a családban, érdemes szakemberrel, pl. képzett család-terapeutával felvenniük a kapcsolatot.

Fotó: Heather Durnin

Unokáim szobájába lassan nem lehet bejutni, mert mindent elárasztanak a játékok. Az ikrek most múltak öt évesek, és mindent ellepnek körülöttük a plüssök, kacatok. Szerintem ez nem normális. A menyem szerint velem van a baj, mivel a múltban ragadtam, amikor még nem volt lehetőség ennyi mindenre. Kíváncsi lennék, mi a véleménye a szakembereknek arról, jó-e, ha sok játéka van egy gyereknek?

Kedves Zsuzsa!

Levele nagyon izgalmas kérdéseket vet fel. A gyerekek helyzete a különböző korokban és kultúrákban mindig is nagyon eltérő volt. Európában a XIX. században a gyerekeket még miniatűr felnőtteknek tekintették, és társadalmi helyzetüktől függően kellett részt venniük a család életében. Sokukat már egészen kis korukban bevonták a ház körüli munkába, vagy akár a kisebb testvérek körüli tevékenységekbe, és való igaz, a gyerekek zömének kevés játéka volt, illetve nem sok ideje jutott az igazi játékra.

Mai kultúránkban a gyermekkornak kitüntetett szerepe van, többek között ez az oka annak, hogy időben is egyre hosszabbra nyúlik ez a korszak, a legtöbb család életében kiemelt szerepet töltenek be a gyerekek.

Az Ön által leírt jelenség sokakat érint. Fogyasztói társadalmunkban hatalmas játékkínálattal találkozunk, a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, igyekeznek mindent megvásárolni, ami csak feltűnik a piacon. Jogos a kérdés, jót teszünk – e ezzel a csemetéknek? Ebben az esetben is érvényes a régi igazság, miszerint a kevesebb sokszor több. Nagyon fontos, hogy egy nebulónak az életkorának megfelelő minőségű és mennyiségű játéka legyen. Kiemelt szerepe van annak is, hogy ezek minél több fejlesztő lehetőséget kínáljanak az aprónép számára. A kézügyesség, a kreatív gondolkodás, és az önkifejezés kibontakoztatása csak néhány terület, amit ennek kapcsán emlegethetünk. A játéknak rendkívül fontos szerepe van továbbá az idegrendszer, az agyi funkciók fejlődésében, a társas kapcsolatok alakulásában, a szabályok elsajátításában, továbbá az intelligencia és a kreativitás fejlődésében. Ha azonban elárasztjuk őket mindenfélével, ennek bizony a spontán, fantáziadús játéktevékenység, és a szabad kreativitás látja kárát.

Kérdésére válaszolva, ha a gyermekek körül túlzottan felszaporodtak a játékok, érdemes időről időre átválogatni, kategorizálni, és selejtezni őket. Dobozokban, kosarakban eltárolhatják, és cserélgethetik a használatban lévő darabokat. Nagy öröm, amikor váratlanul előkerülnek, és új élményeket nyújtanak az elpakolt kedvencek.

15 éves gyerekünk hétvégén házibuliba akar menni. Nem tudjuk a feleségemmel, hogy el merjük-e engedni. Annyi rosszat látni, hallani, hogy a gyerekek ilyenkor részegre isszák magukat. Hogy lehet ezt elkerülni, féltjük ezektől a dolgoktól.

Kedves Péter!

Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt. Nem lehetnek mindig a gyerekük sarkában, nem jó, ha túlzottan szorosan tartják a gyeplőt, mert a kamasz abban az önállósodási törekvéseiben érzi korlátozva magát. Az ilyen helyzetekből azután konfliktusok sorozata indul ki. Ugyanakkor az sem jó, ha teljesen kivonul a szülő, és ráhagyja a gyerekre azt, mivel, kikkel tölti a szabadidejét. Remélhetően már korábban is beszélgettek az alkohol, drog fogyasztás veszélyeiről. Ilyenkor érdemes újra felhívni a fiatal figyelmét a korábban már átbeszélt dolgokra. Fontos a kölcsönös bizalom, az, hogy a gyerek érezze, hogy szülei megbíznak benne. A törődés jeleként kell hangsúlyozni irányában azt is, hogy beszélnek a házigazdákkal a buli kereteiről. A nagy ivászat nem játék, komoly bajok lehetnek belőle, ezt nagyon ki kell hangsúlyozni. Gyermekeinknek tulajdonképpen már első perctől kezdve, folyamatosan adjuk át azokat a szülői mintákat, amelyek alapvetően hatnak a felnövekvő csemetére. Így van ez az alkohol fogyasztási szokásokkal, a tartalmas szabadidő eltöltés szokásaival kapcsolatosan is. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei nem fogyasztanak alkoholt, nincsenek veszélyeztetve. Folyamatos szülői, nevelői, pedagógiai feladat előtt állunk. Minél több tartalmas alternatívát, színvonalas programot kell a felnőtteknek biztosítania a fiatalok számára, akiknek alapvető pszichológiai szükséglete, hogy csoportban legyenek együtt kortársaikkal.

Akkor engedjék tehát el gyermeküket, ha megtették a biztonságos lépéseket, és megbíznak benne.

Fotó: Duncan Chen

 

1 / 3 oldal123