Nem értem a gyereket. Az egyik nap Csaba a barátja, és kéri, hogy hívjuk át hétvégére, mire megszervezzük, már utálja Csabát, és Csongorral van sülve-főve. Értem, hogy még csak öt éves, de ez normális? Nem képes barátkozni?

Kedves István!

A felnőttek számára sokszor elég rejtélyesnek tűnik, ahogy az óvodás, kisiskolás gyerekek baráti kapcsolataikat szövögetik. Néha már teljességgel követhetetlen, hogy ki, kinek a barátja, ki kit utál, vagy szeret. Különösen a kisebbekre jellemző, hogy gyakran változtatják a véleményüket.

Az óvodás, kisiskolás életszakaszra jellemző, hogy a gyerekek teljesen más szempontok szerint választanak barátokat, mint az idősebbek, vagy a felnőttek. Leggyakrabban azt tekintik barátnak, aki éppen játszik velük, vagy megosztja velük a játékát. Eleinte csak egymás mellett játszanak a gyerekek, miközben megtanulnak egymásra figyelni, saját nézőpontjuktól elvonatkoztatni, empátiát érezni. A másik érzéseinek megértése, komolyan vétele, és visszatükrözése minden barátság alapja. Ennek kialakulása a gyermekek életében hosszadalmas folyamat, és óriási szerepe van a közösségi beilleszkedésben, a szocializációban.

Egyáltalán nem kell tehát megijedni, ha ilyenkor még naponta változnak a barátságok, mert ez természetes része életüknek. Próbálgatják magukat, érzelmeik, aktuális szükségleteik szerint döntenek, ízlelgetik az életet. Nekünk, felnőtteknek csak annyi dolgunk van, hogy nyitottan, mosolyogva figyeljük próbálkozásaikat, és segítünk abban, hogy minél többet tudjanak kortársaik közegében játszani.

Ötéves kislányom gyakran a bal kezét használja különböző dolgok elvégzéséhez, de gyakran szokott jobb kézzel is színezni, rajzolni. Mikor derül ki egyértelműen, hogy milyen kezes lesz később? Tudunk neki segíteni abban, hogy megszokja a domináns kéz használatát?

Kedves Johanna!

Ha egy kisgyermek többnyire a bal kezét használja, nagy a valószínűsége, hogy bal kezes lesz. Azonban nem csak a rajzeszközök használatát érdemes nézni. Figyeljék meg azt is, melyik kezével csavar, teker, és melyikkel integet, vág, fog stb. A „kezesség” hátterében az agyféltekék közötti munkamegosztás áll. Balkezesség esetén a jobb agyfélteke, jobb kezesség esetében a bal agyfélteke az irányító. Az agyféltekék dominanciája egyébként nemcsak a „kezességet” befolyásolja, hanem például a lábak dominanciáját is. Az egyik agyfélteke vezető szerepe általában az óvodáskor végére, legkésőbb 7-8 éves korra alakul ki. Nagyon fontos, hogy az iskolakezdésre kialakuljon a domináns kézhasználat, különben nehézségek alakulhatnak ki a tanulás területén.

Érdemes megtámogatni a gyakrabban használt kéz használatát, így például abba adjuk a ceruzát, vagy kínáljuk a gyümölcsöt. Szeretném hangsúlyozni, hogy tilos erőszakkal beavatkozni a folyamatba, rászólni a gyerekre, vagy más módon nyomást gyakorolni rá! Szerencsére ma már mindenki tudja, hogy a balkezesség nem olyan dolog, amit meg kell változtatni. A magyar lakosság 10 %-a balkezes. Sok rendkívül tehetséges embert találunk közöttük, például Leonardo da Vinci is balkezes volt. Az erőszakos átszoktatásnak nemcsak a kezek használata szempontjából van káros hatása, hanem rombolja a személyiséget, és számos más problémát okozhat, például dadogást, és egyéb beszédhibát. Ha úgy érzi tanácsra, segítségre van szüksége a témával kapcsolatban, keressen fel szakembert a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál!

Unokámat vegyes csoportba vették fel az óvodában. Szerintem az ilyesmi nem veszélytelen, tartok tőle, hogy bántani fogják a nagyobbak. A szakemberek hogy látják, több a konfliktus az ilyen csoportokban?

Kedves Amália!

A szülők, és nagyszülők sokszor „versenyt izgulnak” a gyerekekkel, amikor először mennek a csemeték közösségbe. Ez teljesen érthető, és természetes, hiszen ha eddig a kisgyermek otthon nevelkedett, akkor ez jelentős változást hoz a család életében. Mégis azt javaslom, tekintsenek örömtelien erre a nagy eseményre, mert a kis ovisok is könnyebben illeszkednek be, ha nem érzik a felnőttek bizonytalanságát, és félelmeit ezzel kapcsolatban.

Ha az óvodai csoport életkor szempontjából heterogén összeállítású, úgynevezett vegyes csoport, akkor valóban előfordulhat, hogy a harmadik évét éppen betöltött, óvodát kezdő gyermek mindennapjait együtt tölti az iskolára később érő hét-nyolc éves gyermekekkel.

Szeretném megnyugtatni, hogy a vegyes csoport számos előnyt rejt magában valamennyi korosztály számára. A kisebbek sokat tanulhatnak a nagyobbaktól, az óvodapedagógusok pedig több figyelmet tudnak szentelni az éppen beszoktatás alatt álló kisebbeknek, sőt segítségül is hívhatják a nagyobbakat. A nagyobbak büszkék arra, hogy ők már ügyesebbek, segítőkészséget, toleranciát gyakorolhatnak, fontos dolgokat tanulhat meg az együttműködés, és az alkalmazkodás területén. Az egykék számára ez kiváló „tanulópálya”.

Ugyanakkor az agresszió felől vizsgálva a helyzetet, ezekben a gyermekközösségekben valóban több konfliktushelyzetre lehet számítani. A kevésbé eredményes megoldások, így az agresszív viselkedésminták is megjelenhetnek, ám a nagyobbak jó példával is szolgálhatnak, és hatékony megoldásokat közvetíthetnek a kisebbeknek. Nem kell tehát aggódni, a legtöbb lurkó rövid idő után remekül érzi magát az óvodában, ahol gyerekre szabott a „világ”, és ahol felkészült óvodapedagógusok egyengetik szeretettel a kis ovisok útját.