Hét éves kisfiam, Dodó csak kis lámpa mellett akar aludni. Állandó vita téma ez a családban, mert a férjem szerint ez egészségtelen, és csak sötétben lehet rendesen aludni.

Kedves Emília!

Férje aggodalma bizonyos szempontból alaptalan. Az emberi alvás, és a hozzá kapcsolódó mintázatok nagyon egyediek. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az ujjlenyomathoz hasonlít, úgy is nevezik, hogy „alvásujjlenyomat”. Az, hogy milyen környezeti feltételeket igényel valaki alvás közben, szintén egyéni sajátosságokat mutat. Vannak emberek, akik csak teljes sötétségben képesek elaludni, míg másokat ez nyugtalansággal tölt el, és szeretetik látni a hálószoba és a berendezések kontúrjait. Nem ritka az sem, hogy valaki érzékeny a zajokra és füldugót használ. Jelenlegi tudásunk szerint valamennyi sötétségre valóban szükség van a pihentető alváshoz, nem csak a külső ingerek kizárása miatt, hanem élettani szempontból is, mert bizonyos élettani szempontból fontos anyagok csak ilyenkor szabadulnak fel a szervezetünkben.

Attól azért nem kell tartani, hogy az éjjeli lámpa fénye bármilyen szempontból egészségkárosodást okozna gyermeküknél. Gyakran lehet tapasztalni, hogy a világítás növeli a kicsik biztonságérzetét, és oldja a szülő jelenlétének hiányából adódó feszültséget. Az esti szorongás csökkentésére maguk a szakemberek is szokták javasolni a kis lámpa használatát. Viszonylag gyakran lehet róla hallani, hogy a felnőttek alvását is megkönnyíti ez a szokás.

Amit szülőként érdemes végig gondolniuk, illetve megérteniük: vajon kisfiuknál egyszerűen csak arról van szó, hogy ő így szeret aludni, vagy esetleg valamilyen feszültség, megoldatlan probléma van az életében, ami szorongást okoz benne? Érdemes beszélgetni vele erről, de semmiképpen sem tanácsos ráeröltetni a sötétséget.

Azt vettem észre, hogy a tizenhat éves lányom késő este titokban kijár enni éjszaka a konyhába. Nagyon szégyelli, nem is igen merem szóba hozni. Mekkora bajt jelent ez? Lehet, hogy zugevő?

Kedves Szandra!

Ennyi információ alapján nehéz megállapítani, hogy ez tényleg gond-e, és ha igen, mekkora. Az éjszakai étkezés lehet rossz szokás, vagy a fiatal életmódjából adódó következmény. Ha lánya napközben nagyon elfoglalt, vagy nincs ideje enni, akkor ezt valamikor be kell pótolni.

Annak alapján azonban, hogy Ön szégyent, titkot említ, arra lehet gondolni, hogy ennél összetettebb a helyzet. Mindenképpen tanácsos „szóba hozni”, és ha otthon nem sikerül megoldani, akkor fontos szakember segítségét kérni, már csak azért is, hogy elejét vegyék a komolyabb problémáknak.

A zugevés rejtett étkezési zavar, amelynek mindig lelki okai vannak. Az ilyen problémákkal küzdők általában nem szeretnek társaságban enni. Ennek különböző okai lehetnek, így például, ha eleve túlsúllyal küzd az illető, akkor megpróbálja a környezete előtt eltitkolni azt, hogy mennyit eszik. „Óh, én alig eszem valamit, mégis hízom” – szokták ilyenkor mondani. Vagy, ha a hozzátartozók figyelik a diétát, akkor ez alól igyekszik valahogy kibújni az érintett. Gyakori jelenség, hogy a napi, vagy állandósult feszültségek kezelésére használja valaki az étkezést. Általánosságban elmondható, hogy az elégtelen stresszkezelés mindig része a zugevésnek, és az gyakran tolódik a késő esti, vagy éjszakai órákra, amikor senki nem látja. Miközben titok és szégyen övezi az ilyen tevékenységet, mégsem szabad ennek a titkolózásnak teret adni. Ha valamiből tabut csinálunk, az csak tovább ront a helyzeten.

Az étkezési zavar önmagában is arra utal, hogy valamilyen megoldatlan problémával küzd az ember.  Javaslom, beszélgessenek őszintén a helyzetről, és hogy mi állhat a hátterében, illetve vegyék sorra a segítségkérés lehetőségeit is! Tartsa szem előtt, hogy az étkezés magánügy, és mindenkinek magának kell megtanulni kontrollálni annak idejét, minőségét, és mennyiségét. Mindenképpen érdemes elkerülni azt, hogy az ezzel kapcsolatos felelősséget valaki más vegye át, ezért semmiképpen sem tanácsos ellenőrizgetni senki étkezését.

Fotó: Horizontal Integration

Iránymutatásra lenne szükségem, nem tudom, mit tegyünk. Két gyermekes család vagyunk, a gyerekeink alapítványi iskolába járnak. Azért választottuk ezt a formát, mert a lányok érzékeny, tehetséges gyerekek. Az egyikük osztályában azonban már teljesen elfajultak a dolgok. Néhány gyerek folyamatos terrorban tartja a többieket, többek között a mi lányunkat is. Az egész családunk nyugalma felborult emiatt.

Kedves Zsuzsanna!

Az ilyen helyzetek bizony megkeserítik egy gyerek mindennapjait, sőt, ahogy Ön is írja az egész családét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mielőbb lépéseket tenni az iskolában. Ugyanakkor szeretném megnyugtatni, a diákok között viszonylag gyakori ez a jelenség, és sokszor egyszerű, de megfontolt, szakszerű beavatkozással időben orvosolható a probléma.

Első körben érdemes az osztályfőnökkel konzultálni, az iskola igazgatóját is értesítsék a történtekről! Ezzel elejét lehet venni a további bonyodalmaknak. Szerencsés esetben az intézményben iskolapszichológust is fel tudnak keresni, őt is célszerű bevonni a folyamatba. Az iskola pedagógusai bizonyára fel tudják mérni a konfliktusok, durvaságok súlyosságát, és a szülők bevonásával megfelelő döntést tudnak hozni, hogyan lehet a közösségi élet megbillent egyensúlyát helyreállítani, illetve határoznak a további teendőket illetően. Ha Önök úgy látják, hogy gyermekük egyénileg is segítségre szorul, akkor keressék meg a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot. Az ott dolgozó pszichológusok segítségükre lesznek a nehézségek megoldásában.

Fotó: theirhistory

Kisfiam két és fél éves, még nem jár közösségbe. Bizonytalanok vagyunk, mennyire lehet fontos számára, hogy minden ugyanabban az időpontban történjen a napirendjében. Gondolok itt az étkezésre, alvásra, játékra stb. A feleségemmel nem élünk túlzottan rendszerezett életet, de a gyerek kedvéért mindent megteszünk.

Kedves Péter!

Az ilyen korú gyerekek életében a napi rutinnak még kitüntetett szerepe van. A ritmus, a kiszámíthatóság fontos számukra, többek között az átláthatóság, a biztonságérzet kialakulásának, és megőrzésének szempontjából is. Tudjuk, hogy a kis lurkók még nem érzékelik úgy az időt, mint a „nagyok”, vagy a felnőttek. Nekik a történések strukturálják a napot. Egy nem túl merev, de stabil rendszer kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá teszi az életüket. Ez egyébként a nagyobb gyermekekre, sőt a felnőttekre is igaz. Gondoljunk bele, hogy világunkban minden – a szervezetünk és a természet működése is – ritmusra, összehangoltságra épül. Persze, ha néha eltérünk a szabályoktól, az semmi bajt nem okoz, sőt színesíti az életet, és növeli az alkalmazkodó képességet. Ezzel együtt fontosak a napi rutinok, mert megalapozzák azt, hogy az óvodai, később az iskolai élet kihívásait zökkenőmentesen vegyék a nebulók.

 

Fotó: Melanie Cook

Nem értem a gyereket. Az egyik nap Csaba a barátja, és kéri, hogy hívjuk át hétvégére, mire megszervezzük, már utálja Csabát, és Csongorral van sülve-főve. Értem, hogy még csak öt éves, de ez normális? Nem képes barátkozni?

Kedves István!

A felnőttek számára sokszor elég rejtélyesnek tűnik, ahogy az óvodás, kisiskolás gyerekek baráti kapcsolataikat szövögetik. Néha már teljességgel követhetetlen, hogy ki, kinek a barátja, ki kit utál, vagy szeret. Különösen a kisebbekre jellemző, hogy gyakran változtatják a véleményüket.

Az óvodás, kisiskolás életszakaszra jellemző, hogy a gyerekek teljesen más szempontok szerint választanak barátokat, mint az idősebbek, vagy a felnőttek. Leggyakrabban azt tekintik barátnak, aki éppen játszik velük, vagy megosztja velük a játékát. Eleinte csak egymás mellett játszanak a gyerekek, miközben megtanulnak egymásra figyelni, saját nézőpontjuktól elvonatkoztatni, empátiát érezni. A másik érzéseinek megértése, komolyan vétele, és visszatükrözése minden barátság alapja. Ennek kialakulása a gyermekek életében hosszadalmas folyamat, és óriási szerepe van a közösségi beilleszkedésben, a szocializációban.

Egyáltalán nem kell tehát megijedni, ha ilyenkor még naponta változnak a barátságok, mert ez természetes része életüknek. Próbálgatják magukat, érzelmeik, aktuális szükségleteik szerint döntenek, ízlelgetik az életet. Nekünk, felnőtteknek csak annyi dolgunk van, hogy nyitottan, mosolyogva figyeljük próbálkozásaikat, és segítünk abban, hogy minél többet tudjanak kortársaik közegében játszani.

Ötödik osztályos kisfiam nagyon jól teljesít a suliban, ezért idén szeptemberben elhoztuk őt egy erősebb iskolába, hogy minél jobban tudjon fejlődni. Sajnos az új osztályban nem érzi jól magát, és romlani kezdtek a jegyei. Teljesen tanácstalanok vagyunk, mit tegyünk. Vigyük vissza a régi iskolába?

Kedves Viola!

Ez bizony valóban nem könnyű helyzet, de egészen biztosan van rá megoldás. A lényeg, hogy most ne kapkodjanak, hanem alaposan gondolják végig az esetleges megoldási lehetőségeket. Gyermekük nagy valószínűséggel nehezen éli meg a mostani változást, elképzelhető, hogy megijedt az eltérő követelményrendszertől, és az új környezettől is. Az ötödik osztály komoly kihívás a legtöbb gyerek számára, sok minden megváltozik az alsó tagozathoz képest.

Mindenekelőtt a kisfiú osztályfőnökével lenne célszerű beszélgetni arról, ő hogy látja a helyzetet, milyen megoldási lehetőségeket lát annak érdekében, hogy a csemete be tudjon illeszkedni a közösségbe. Osztályfőnöki órán jó alkalom lenne beszélgetni erről a tanulókkal is. Érdemes a többi gyermek szüleivel is felvenni a kapcsolatot, és rákérdezni, ők miről hallanak a gyerekektől, és hogyan látják a helyzetet? A beszélgetések kezdeményezésében az iskola pszichológusa is segítségükre lehet, javaslom, keressék fel, ha megtalálható az intézményben! Mielőtt bármit eldöntenek, azt is fontos lenne tudni, gyermekük hogyan viszonyulna az újabb változáshoz.

Arról nem esik szó levelükben, hogy mit szólt a kisfiú, amikor elhozták a megszokott iskolai közegéből? Azt a hibát semmiképpen nem szabad elkövetni, hogy nélküle hozzanak meg egy olyan döntést, ami rendkívül meghatározó számára. Ha az iskola pszichológusa nem elérhető, forduljanak a kerületi Szakszolgálat munkatársaihoz, akik sokat tudnak segíteni abban is, hogyan érdemes belevágni egy ilyen beszélgetésbe, ha bizonytalanok. Ha nincs más megoldás, javaslom, kizárólag gondos előkészítés után térjenek vissza a korábbi iskolához.