Mennyi ideig engedjem a gyermekem videojátékokkal játszani? A 14 éves fiam sajnos elég sokat gépezik. Tudom, hogy az Y generációnak más a „normális”, ez engem mégsem nyugtat meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a videojátékok nem ördögtől valók. A videojátékozást megtiltani nem lehet, és nem kell, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy gyermeke a számítógépezésen kívül más programokon is részt vegyen.

Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek. Figyeljünk arra, hogy a gyerekek nyáron töltsenek sok időt a szabadban, illetve játszanak, futkározzanak, társasozzanak, sportoljanak a barátaikkal és a családtagokkal. Tehát csináljanak mást is, ne csak a gép előtt üljenek júliustól szeptemberig. A videojátékozáshoz kapcsolódó problémák kiküszöbölhetők, ha a szülő a mértékletesség mellett foglal állást, és korlátozza a képernyő előtt eltöltött időt.

Fotó: Thomas Høyrup

Érdekelne, milyen kutatások igazolják a szülőknek nyújtott segítség fontosságát a gyermek problémájának megoldásában! A családterápia tényleg olyan hasznos, mint ahogy állítják?

Kedves Renáta!

Valóban számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, családterápia, szülőkonzultáció hasznosságával. Az egyik ide kapcsolódó érdekes kísérletet Kingston városában, Jamaicán végezték. A University of West Indies kutatói arra keresték a választ, hogyan tudnának segíteni az ott élő gyermekeknek, kiváltképp azoknak, akik szegénységben éltek. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy a hatékony segítség érdekében a szülőket kell lelkileg támogatni!

A kutatók 129 család gyermekeivel három csoportban foglalkoztak. Az egyik csoporthoz tartozó szülőket hetente látogatta szakértő, aki tanácsokkal látta el őket, hogy játszanak többet gyerekeikkel, olvassanak együtt könyveket, és énekeljenek velük. A másik csoportba tartozó gyerekek szüleihez nem járt szakértő, viszont minden héten egy kiló tejalapú táplálék kiegészítőt kaptak. A harmadik csoport volt a kontroll csoport, ők nem kaptak semmit. A kutatók két éven át biztosították számukra az ellátást, és több mint húsz éve, azóta is követik a felnőtté vált gyermekek életútját.

Az eredmények szerint számottevő hatása volt a heti rendszerességgel biztosított szakértői jelenlétnek, a táplálékkiegészítő juttatásának azonban nem. A szakértői jelenléttel támogatott családok gyermekeinél kevesebb magatartásproblémáról számoltak be az iskolában, jobb tanulmányi eredményeket értek el, még az IQ tesztekben is jobban teljesítettetek, mint a többiek. Felnőttként jövedelmük átlagosan 25%-al volt magasabb, mint a többi kísérleti csoportba tartozó felnőtteké.

Tehát ha szeretnénk segíteni gyermekünknek, mindenképpen érdemes a családterápia vagy az egyéni felnőtt terápia nyújtotta lehetőségekkel élni, ha szükséges. A kerületi szakszolgálatnál részletes felvilágosítást tudnak adni az elérhető szolgáltatásokról.

Fotó: Richard Smith

Hat éves kisfiam szorongó alkat, és kutyaterápiát javasoltak a tünetek enyhítésére. Tényleg alkalmas ez a terápia arra, hogy nyitottabbá váljon, és szívesebben barátkozzon a társaival?

Kedves Márta!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Harris County Public Library

Egy éves kisfiam halkan sír. Mi már megszoktuk, de a nálunk megforduló vendégek rendszerint meglepődnek ezen. Lehet, hogy mégis figyelmet érdemel ez a probléma?

Kedves Kamilla!

A sírás az újszülöttek és csecsemők rendkívül fontos, figyelemfelhívó jelzése. Kezdetben ezen keresztül veszik fel a kapcsolatot a külvilággal, így jelzik szükségleteiket. A sírás erősségéből több mindenre is következtethetünk. Az, hogy a gyermek sír, fontos, hiszen a későbbi beszédhez szükséges szerveit használja, fontos, hogy a sírás segítésével a hangadás legkorábbi formáiban is tapasztalatot szerezzen.

Azonban nem feltétlenül ok az aggodalomra, ha egy csecsemő halkan sír, ez ugyanis fakadhat a baba személyiségéből is. Akárcsak a felnőttek, a csecsemők is más-más temperamentummal rendelkeznek. Abban az esetben érdemes logopédushoz fordulni, ha a sírás halksága általánosságban is erőtlen hanggal párosul és mellette az egyéb hangadás is ritka. Ha ilyesmit tapasztal, mindenképpen kérje szakember tanácsát!

Fotó: Neil Coleman

Hat éves kisfiam szorongó alkat, és kutyaterápiát javasoltak a tünetek enyhítésére. Tényleg alkalmas ez a terápia arra, hogy nyitottabbá váljon, és szívesebben barátkozzon a társaival?

Kedves Niki!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Nikki Knight

Unokámat vegyes csoportba vették fel az óvodában. Szerintem az ilyesmi nem veszélytelen, tartok tőle, hogy bántani fogják a nagyobbak. A szakemberek hogy látják, több a konfliktus az ilyen csoportokban?

Kedves Amália!

A szülők, és nagyszülők sokszor „versenyt izgulnak” a gyerekekkel, amikor először mennek a csemeték közösségbe. Ez teljesen érthető, és természetes, hiszen ha eddig a kisgyermek otthon nevelkedett, akkor ez jelentős változást hoz a család életében. Mégis azt javaslom, tekintsenek örömtelien erre a nagy eseményre, mert a kis ovisok is könnyebben illeszkednek be, ha nem érzik a felnőttek bizonytalanságát, és félelmeit ezzel kapcsolatban.

Ha az óvodai csoport életkor szempontjából heterogén összeállítású, úgynevezett vegyes csoport, akkor valóban előfordulhat, hogy a harmadik évét éppen betöltött, óvodát kezdő gyermek mindennapjait együtt tölti az iskolára később érő hét-nyolc éves gyermekekkel.

Szeretném megnyugtatni, hogy a vegyes csoport számos előnyt rejt magában valamennyi korosztály számára. A kisebbek sokat tanulhatnak a nagyobbaktól, az óvodapedagógusok pedig több figyelmet tudnak szentelni az éppen beszoktatás alatt álló kisebbeknek, sőt segítségül is hívhatják a nagyobbakat. A nagyobbak büszkék arra, hogy ők már ügyesebbek, segítőkészséget, toleranciát gyakorolhatnak, fontos dolgokat tanulhat meg az együttműködés, és az alkalmazkodás területén. Az egykék számára ez kiváló „tanulópálya”.

Ugyanakkor az agresszió felől vizsgálva a helyzetet, ezekben a gyermekközösségekben valóban több konfliktushelyzetre lehet számítani. A kevésbé eredményes megoldások, így az agresszív viselkedésminták is megjelenhetnek, ám a nagyobbak jó példával is szolgálhatnak, és hatékony megoldásokat közvetíthetnek a kisebbeknek. Nem kell tehát aggódni, a legtöbb lurkó rövid idő után remekül érzi magát az óvodában, ahol gyerekre szabott a „világ”, és ahol felkészült óvodapedagógusok egyengetik szeretettel a kis ovisok útját.