Kislányomnak gyakran fáj a feje, ami szerencsére fájdalomcsillapító hatására el szokott múlni. A furcsa az, hogy tanítási szünetekben szinte sohasem panaszkodik erre, ezért azt gondolom, hogy az iskolával függhet össze a panasza. Mennyire gyakori az ilyesmi a kisiskolásoknál?

Kedves Katalin!

Ebben az életszakaszban a gyerekek viszonylag gyakran panaszkodnak has-, vagy fejfájásra. Szerencsére ezek hátterében ritkán található valamilyen szervi probléma, az esetek jelentős részében a tünetek mögött lelki eredetű okok állnak. Ennek ellenére beszéljék meg a problémát gyermekorvosukkal, aki néhány rutin vizsgálat után biztosan ki tudja zárni a szervi betegségek valószínűségét.

Semmiképpen nem javasolt a fájdalomcsillapító gyógyszerek rendszeres alkalmazása. A hosszútávon szedett gyógyszereknek mindig lehetnek mellékhatásai, érdemes inkább a problémamegoldás lehetőséges módjait keresni a helyzetben, ami a gyökérokok kezelésében nyújt segítséget.

Mivel kisiskolás gyermekről van szó, az okok nagy valószínűséggel az iskolai teljesítménnyel, vagy az iskolai élettel állhatnak összefüggésben. Ide sorolhatók a gyermek társas kapcsolataiban jelentkező problémák, vagy konfliktusok, esetleg a felnőtteknek való túlzott megfelelni akarás, illetve a tanulást teljesítményhez fűződő magas elvárások miatt kialakult szorongás stb. Javasoljuk, hogy esténként beszélgessenek el kislányukkal a nap történéseiről. Lehet, hogy ez már önmagában megoldja a problémákat, de mindenképpen közelebb visz a nehézségek gyökeréhez. Szükség estén érdemes konzultálni a gyermeket tanító pedagógusokkal, vagy felkeresni az iskola pszichológusát.

Kétségbe vagyok esve. 15 éves Tamás fiúnk nagyon sokat ül a gép előtt, ráadásul elég ostoba játékokat játszik, aminek semmi értelme sincs. Hiába könyörgünk a feleségemmel, hogy végre felhagyjon vele, falra hányt borsó minden szavunk! A kapcsolatunk sokat romlott mostanában, nekem már veszekedni sincs kedvem vele, belefáradtam. Mit tehetnénk?

Kedves Zsolt!

Soraiból érezni a csüggedtséget, ne keseredjen el, a baj nem olyan nagy, mint amilyennek látszik! Érdemes kicsit alaposabban, több szempontból is végig gondolni a mai fiatalok szabadidős elfoglaltságainak sajátosságait, és megérteni a videó játékokhoz való vonzalmukat annak előnyeivel, és hátrányaival együtt. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk a saját fiatalkori szokásaink, és a jelenlegi elképzeléseink alapján megítélni gyermekeinket. Mindez azonban csak részben segít bennünket a helyes viszonyulás, és a megfelelő bánásmód kialakításában. Nézzünk meg néhány tudományos vizsgálatot, és tájékoztató adatot, ami segít eligazodni, mielőtt nagyon kétségbeesünk!

A legtöbb szülő elemi ellenszenvet érez a különböző elektronikus játékok iránt, ugyanakkor számtalan vizsgálat igazolja ezek készségfejlesztő előnyeit, amelyek elengedhetetlenek a mai modern világban való boldoguláshoz. Ezek a játékok megtanítják például, hogy a gyermek felfedezze az ok – okozati összefüggéseket, gyors reakcióidőre sarkallják az ifjú játékosokat, akiknek fejlődik a stratégiai gondolkodása, ügyesednek a taktikák kidolgozásában, és komoly előrelépéseket tesznek az ismeretek hatékony elsajátításában, és alkalmazásában is. Szinte minden videójátékban szükség van a figyelem folyamatos fenntartására, és a kitartásra. Sok ilyen játékprogram például kimutathatóan pozitívan hat a kognitív képességek fejlődésére. Ne feledjük, a világháló fontos forrása az ismeretszerzésnek, a tájékozódásnak, és a társas kapcsolatok ápolásának is.

Gondoljon csak bele, mi magunk is elektronikus felületen kapcsolódtunk össze, hogy beszélgessünk erről a problémáról.

Abban igaza van, hogy nem szerencsés, ha napi 2-3 óránál többet tölt egy fiatal a gép előtt. Elképzelhető, hogy ha nem a tiltásra helyezik a hangsúlyt, hanem ésszerű egyezségek kialakítására törekszenek fiúkkal, nagyobb eséllyel normalizálódik a helyzet. Ha más probléma is áll a háttérben, és egyéb területeken is mutatkoznak nehézségek a családban, érdemes szakemberrel, pl. képzett család-terapeutával felvenniük a kapcsolatot.

Fotó: Heather Durnin

Úgy látom, hogy kislányunknak fantasztikusan jó érzéke van a zenéhez, rendkívül muzikális gyerek. A férjemmel nem vagyunk zenészek, de szerintünk abszolút hallása van. Hogyan lehet erről megbizonyosodni? Szokták vizsgálni a zenei tehetségeket?

Kedves Noémi!

Léteznek ilyen vizsgálatok. A muzikalitás képességeit leggyakrabban zenei adottságtesztek segítségével szokták feltérképezni. A legtöbbjük négy alapfunkciót néz, ami nem más, mint a ritmus- és hangemlékezés, illetve a hangmagasságok, és a hangerő megkülönböztetésének képessége. A vizsgálat menetéről és helyéről a tehetséggondozó kollégák részletes tájékoztatást tudnak nyújtani.

Ha a gyermeknek abszolút hallása van, képes azonosítani, és megnevezni a hallott hangokat külső viszonyítási pont nélkül. A tehetségek vizsgálata természetesen komplex eljárás, ami sok egyéb más kiemelkedő képességet is igyekszik azonosítani. A zenei tehetség meglehetősen hamar megmutatkozik, a korai tanulás rendkívül fontos ezeknél a gyerekeknél.  Ha eddig még nem történt meg, érdemes zeneművész – tanárt felkeresni, aki rendszeresen foglalkozik gyermekükkel.

Unokáim szobájába lassan nem lehet bejutni, mert mindent elárasztanak a játékok. Az ikrek most múltak öt évesek, és mindent ellepnek körülöttük a plüssök, kacatok. Szerintem ez nem normális. A menyem szerint velem van a baj, mivel a múltban ragadtam, amikor még nem volt lehetőség ennyi mindenre. Kíváncsi lennék, mi a véleménye a szakembereknek arról, jó-e, ha sok játéka van egy gyereknek?

Kedves Zsuzsa!

Levele nagyon izgalmas kérdéseket vet fel. A gyerekek helyzete a különböző korokban és kultúrákban mindig is nagyon eltérő volt. Európában a XIX. században a gyerekeket még miniatűr felnőtteknek tekintették, és társadalmi helyzetüktől függően kellett részt venniük a család életében. Sokukat már egészen kis korukban bevonták a ház körüli munkába, vagy akár a kisebb testvérek körüli tevékenységekbe, és való igaz, a gyerekek zömének kevés játéka volt, illetve nem sok ideje jutott az igazi játékra.

Mai kultúránkban a gyermekkornak kitüntetett szerepe van, többek között ez az oka annak, hogy időben is egyre hosszabbra nyúlik ez a korszak, a legtöbb család életében kiemelt szerepet töltenek be a gyerekek.

Az Ön által leírt jelenség sokakat érint. Fogyasztói társadalmunkban hatalmas játékkínálattal találkozunk, a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, igyekeznek mindent megvásárolni, ami csak feltűnik a piacon. Jogos a kérdés, jót teszünk – e ezzel a csemetéknek? Ebben az esetben is érvényes a régi igazság, miszerint a kevesebb sokszor több. Nagyon fontos, hogy egy nebulónak az életkorának megfelelő minőségű és mennyiségű játéka legyen. Kiemelt szerepe van annak is, hogy ezek minél több fejlesztő lehetőséget kínáljanak az aprónép számára. A kézügyesség, a kreatív gondolkodás, és az önkifejezés kibontakoztatása csak néhány terület, amit ennek kapcsán emlegethetünk. A játéknak rendkívül fontos szerepe van továbbá az idegrendszer, az agyi funkciók fejlődésében, a társas kapcsolatok alakulásában, a szabályok elsajátításában, továbbá az intelligencia és a kreativitás fejlődésében. Ha azonban elárasztjuk őket mindenfélével, ennek bizony a spontán, fantáziadús játéktevékenység, és a szabad kreativitás látja kárát.

Kérdésére válaszolva, ha a gyermekek körül túlzottan felszaporodtak a játékok, érdemes időről időre átválogatni, kategorizálni, és selejtezni őket. Dobozokban, kosarakban eltárolhatják, és cserélgethetik a használatban lévő darabokat. Nagy öröm, amikor váratlanul előkerülnek, és új élményeket nyújtanak az elpakolt kedvencek.

Egy kissé bonyolult 17 éves kamaszlány édesanyja vagyok. Szerintem jó képességű gyerek, de az utóbbi időben elkezdett egyre rosszabbul tanulni. Ráadásul a napokban kijelentette, hogy el akar jönni ebből az iskolából. Teljesen tanácstalan vagyok, erőszakoskodni sem akarok. Hová tud menni évközben, lehet egyáltalán ilyenkor váltani?

Kedves Vilma!

Az első, és legfontosabb lépés megtudni, hogy mi történhetett? Azt javasoljuk, hogy üljenek le, és beszélgessenek el arról, hogy mi minden állhat a háttérben. Ez egy hirtelen kialakult helyzet, vagy régóta érlelődik? Esetleg sorozatos kudarcok érték a tanulásban? Vagy a kortársaival van problémája? Esetleg családi nehézségek okoznak problémát? Lehet, hogy kiderül, kisebb a probléma annál, mint amilyennek látszik, és még időben orvosolható. A serdülők időnként hajlamosak a végletekre, egyik pillanatban sötétnek, kilátástalannak látják a világot, a következő pillanatban már ők csodálkoznak ezen a legjobban. Az is lehet, hogy érdemes lesz az osztályfőnökkel, szaktanárokkal is konzultálni. Ha nem sikerül az akadályokat elgördíteni, és mégis iskolaváltásra kerül sor, akkor a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Ifjúsági és Pályaválasztási Intézettel érdemes felvenni a kapcsolatot, ahol felkészült szakemberek segítenek megtalálni a megfelelő megoldást.

15 éves gyerekünk hétvégén házibuliba akar menni. Nem tudjuk a feleségemmel, hogy el merjük-e engedni. Annyi rosszat látni, hallani, hogy a gyerekek ilyenkor részegre isszák magukat. Hogy lehet ezt elkerülni, féltjük ezektől a dolgoktól.

Kedves Péter!

Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt. Nem lehetnek mindig a gyerekük sarkában, nem jó, ha túlzottan szorosan tartják a gyeplőt, mert a kamasz abban az önállósodási törekvéseiben érzi korlátozva magát. Az ilyen helyzetekből azután konfliktusok sorozata indul ki. Ugyanakkor az sem jó, ha teljesen kivonul a szülő, és ráhagyja a gyerekre azt, mivel, kikkel tölti a szabadidejét. Remélhetően már korábban is beszélgettek az alkohol, drog fogyasztás veszélyeiről. Ilyenkor érdemes újra felhívni a fiatal figyelmét a korábban már átbeszélt dolgokra. Fontos a kölcsönös bizalom, az, hogy a gyerek érezze, hogy szülei megbíznak benne. A törődés jeleként kell hangsúlyozni irányában azt is, hogy beszélnek a házigazdákkal a buli kereteiről. A nagy ivászat nem játék, komoly bajok lehetnek belőle, ezt nagyon ki kell hangsúlyozni. Gyermekeinknek tulajdonképpen már első perctől kezdve, folyamatosan adjuk át azokat a szülői mintákat, amelyek alapvetően hatnak a felnövekvő csemetére. Így van ez az alkohol fogyasztási szokásokkal, a tartalmas szabadidő eltöltés szokásaival kapcsolatosan is. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei nem fogyasztanak alkoholt, nincsenek veszélyeztetve. Folyamatos szülői, nevelői, pedagógiai feladat előtt állunk. Minél több tartalmas alternatívát, színvonalas programot kell a felnőtteknek biztosítania a fiatalok számára, akiknek alapvető pszichológiai szükséglete, hogy csoportban legyenek együtt kortársaikkal.

Akkor engedjék tehát el gyermeküket, ha megtették a biztonságos lépéseket, és megbíznak benne.

Fotó: Duncan Chen

 

3 / 7 oldal12345...Utolsó »