A fiam középső gyermek, és szorongó típus. Hallottam róla, hogy a születési sorrend is hatással lehet erre az alkatra. Tényleg emiatt ilyen a személyisége?

Kedves Erzsébet!

A testvérek közötti kötelék egész éltre szól. Egy kutatás szerint tizenegy éves korukig a gyerekek az idejük egyharmadát töltik a testvéreikkel, tehát valóban érdemes elgondolkodni azon, miként formálják egymás személyiségét? A születési sorrend életünkre gyakorolt hatása azonban jelenleg is vitatott.

Bizonyára Ön is hallott már a „középső gyermek szindrómáról” avagy arról, hogy az elsőszülöttek vezető alkatok, esetleg arról, hogy a legkisebb gyermekek álmozók, és  szétszórtabbak a testvéreikhez képest. A születési sorrend személyiségre gyakorolt hatását azonban kevés bizonyíték támasztja alá. A Proceedings of The National Academy of Sciences cikke számol be arról a kutatásról, ami ugyancsak erre a következtetésre jut. Az eredmények egyetlen jelentős mintát sem tudtak igazolni, ami a születési sorrend személyiségre gyakorolt hatását igazolta volna. A születési sorrendre tehát érdemes úgy tekintenünk, mint egy jellemzőre, amely a testvérek közötti kapcsolaton keresztül formálja a gyermek személyiségét, ugyanakkor nem kőbe vésett jellegzetességeket alakít ki bennük.

Ha a gyermeke szorongó, érdemes kideríteni, mi okozhatja a nyugtalanságát. A célzott stresszoldó technikák elsajátítása is segítségére lehet, hogy kezelni tudja a kényelmetlen érzéseket. Ha szükségesnek érzi, kérje szakember tanácsát!

Én a liberális nevelés híve vagyok, ha nem akarom, hogy bizonyos dolgokat megtegyen a fiam, leülök és megbeszélem vele. Jól teszem ezt? A nevelési stílusom hogyan hat a gyermekemre?

Kedves János!

A megbeszélés, a figyelem a legkiválóbb nevelés, amivel a gyermekünket támogathatjuk. Ebben csak megerősíteni tudom. Egy Japánban készült friss kutatás eredményei szerint a gyermekek, akik szüleiktől pozitív figyelemben részesülnek, később sikeresebbé válnak az életben. A kutatást a Kobe Egyetem Szociális Rendszerek Innovációs Központja és a Doshisha Egyetem Közgazdaságtani Tanszékének munkatársai készítették, összesen 5000 ember kérdőíves felmérése alapján.

Az eredmények azt mutatják, hogy a „támogató szülői stílussal” nevelt gyerekek magasabb jövedelemre tettek szert, sikeres szakmai előremenetelről számoltak be, és boldognak vallották magukat. Mindezt a gyerek önállóságának támogatása, a szülőkkel kialakított magas szintű bizalom, a folyamatos érdeklődés a gyermek iránt, és a sok együtt töltött idő tette lehetővé. Érdekesség, hogy a „szigorú szülői stílussal” nevelt gyermekek szintén magas jövedelemre tettek szert, és hasonlóan sikeres pályát futottak, ugyanakkor kevésbé érezték magukat boldognak, sőt, kifejezetten stresszesnek ítélték az életüket. A kutatás további részletei a közeljövőben látnak majd napvilágot. Ha további részletekre is kíváncsi a téma kapcsán, javaslom, kövesse figyelemmel a kutatásról szóló további beszámolókat.

Mennyi ideig engedjem a gyermekem videojátékokkal játszani? A 14 éves fiam sajnos elég sokat gépezik. Tudom, hogy az Y generációnak más a „normális”, ez engem mégsem nyugtat meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a videojátékok nem ördögtől valók. A videojátékozást megtiltani nem lehet, és nem kell, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy gyermeke a számítógépezésen kívül más programokon is részt vegyen.

Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek. Figyeljünk arra, hogy a gyerekek nyáron töltsenek sok időt a szabadban, illetve játszanak, futkározzanak, társasozzanak, sportoljanak a barátaikkal és a családtagokkal. Tehát csináljanak mást is, ne csak a gép előtt üljenek júliustól szeptemberig. A videojátékozáshoz kapcsolódó problémák kiküszöbölhetők, ha a szülő a mértékletesség mellett foglal állást, és korlátozza a képernyő előtt eltöltött időt.

Fotó: Thomas Høyrup

Érdekelne, milyen kutatások igazolják a szülőknek nyújtott segítség fontosságát a gyermek problémájának megoldásában! A családterápia tényleg olyan hasznos, mint ahogy állítják?

Kedves Renáta!

Valóban számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, családterápia, szülőkonzultáció hasznosságával. Az egyik ide kapcsolódó érdekes kísérletet Kingston városában, Jamaicán végezték. A University of West Indies kutatói arra keresték a választ, hogyan tudnának segíteni az ott élő gyermekeknek, kiváltképp azoknak, akik szegénységben éltek. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy a hatékony segítség érdekében a szülőket kell lelkileg támogatni!

A kutatók 129 család gyermekeivel három csoportban foglalkoztak. Az egyik csoporthoz tartozó szülőket hetente látogatta szakértő, aki tanácsokkal látta el őket, hogy játszanak többet gyerekeikkel, olvassanak együtt könyveket, és énekeljenek velük. A másik csoportba tartozó gyerekek szüleihez nem járt szakértő, viszont minden héten egy kiló tejalapú táplálék kiegészítőt kaptak. A harmadik csoport volt a kontroll csoport, ők nem kaptak semmit. A kutatók két éven át biztosították számukra az ellátást, és több mint húsz éve, azóta is követik a felnőtté vált gyermekek életútját.

Az eredmények szerint számottevő hatása volt a heti rendszerességgel biztosított szakértői jelenlétnek, a táplálékkiegészítő juttatásának azonban nem. A szakértői jelenléttel támogatott családok gyermekeinél kevesebb magatartásproblémáról számoltak be az iskolában, jobb tanulmányi eredményeket értek el, még az IQ tesztekben is jobban teljesítettetek, mint a többiek. Felnőttként jövedelmük átlagosan 25%-al volt magasabb, mint a többi kísérleti csoportba tartozó felnőtteké.

Tehát ha szeretnénk segíteni gyermekünknek, mindenképpen érdemes a családterápia vagy az egyéni felnőtt terápia nyújtotta lehetőségekkel élni, ha szükséges. A kerületi szakszolgálatnál részletes felvilágosítást tudnak adni az elérhető szolgáltatásokról.

Fotó: Richard Smith

Hat éves kisfiam szorongó alkat, és kutyaterápiát javasoltak a tünetek enyhítésére. Tényleg alkalmas ez a terápia arra, hogy nyitottabbá váljon, és szívesebben barátkozzon a társaival?

Kedves Márta!

A kutyákat a gyermekek többsége szereti, velük sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a szorongó gyerekek. Valóban igaz, hogy a kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is terápiás hatású, hiszen az állat feltétel nélkül viszonozza az iránta táplált szeretetet, ami gyógyító hatású. A túlmozgásos, agresszív gyerekeket megnyugtatja, a szorongó típusokat feloldja.
A kutyaterápia során a gyerekek önállóan irányítják, mozgatják az erre kiképzett, nyugodt természetű kutyát, és megtanulnak az állatnak rövid, határozott utasításokat adni. A gyerekeknek a siker érdekében jobban kell figyelnie, összpontosítania, az állat irányításakor pedig az önbizalmuk is nő, és magabiztosabbak lesznek. Nem csak a szorongó, de a nem, vagy alig beszélő, sőt a kevésbé harmonikusan mozgó gyerekeket is cselekvésre, beszédre készteti a kutya, illetve a vele való kapcsolatteremtés vágya.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermekek fő motiváló eszköze a játék, a játéktevékenységet minden gyermek imádja. Kutya segítségével nemcsak a viselkedés, hanem a tanuláshoz szükséges készségek is fejlődnek, amikor mozgást és utánzást, memóriát, figyelmet és testsémát is fejlesztő játékokat játszanak.
A foglalkozásokon alapvető követelmény a türelem megtanulása, illetve a társakra és a kutyára való odafigyelés elsajátítása. A kutyával való együttműködés az önfegyelmet is erősíti. Valóban sokoldalú és kifejezetten jótékony hatású terápiás formáról van tehát szó, amit jó szívvel ajánlok gyermeke számára.

Fotó: Harris County Public Library

Egy éves kisfiam halkan sír. Mi már megszoktuk, de a nálunk megforduló vendégek rendszerint meglepődnek ezen. Lehet, hogy mégis figyelmet érdemel ez a probléma?

Kedves Kamilla!

A sírás az újszülöttek és csecsemők rendkívül fontos, figyelemfelhívó jelzése. Kezdetben ezen keresztül veszik fel a kapcsolatot a külvilággal, így jelzik szükségleteiket. A sírás erősségéből több mindenre is következtethetünk. Az, hogy a gyermek sír, fontos, hiszen a későbbi beszédhez szükséges szerveit használja, fontos, hogy a sírás segítésével a hangadás legkorábbi formáiban is tapasztalatot szerezzen.

Azonban nem feltétlenül ok az aggodalomra, ha egy csecsemő halkan sír, ez ugyanis fakadhat a baba személyiségéből is. Akárcsak a felnőttek, a csecsemők is más-más temperamentummal rendelkeznek. Abban az esetben érdemes logopédushoz fordulni, ha a sírás halksága általánosságban is erőtlen hanggal párosul és mellette az egyéb hangadás is ritka. Ha ilyesmit tapasztal, mindenképpen kérje szakember tanácsát!

Fotó: Neil Coleman