Egy kissé bonyolult 17 éves kamaszlány édesanyja vagyok. Szerintem jó képességű gyerek, de az utóbbi időben elkezdett egyre rosszabbul tanulni. Ráadásul a napokban kijelentette, hogy el akar jönni ebből az iskolából. Teljesen tanácstalan vagyok, erőszakoskodni sem akarok. Hová tud menni évközben, lehet egyáltalán ilyenkor váltani?

Kedves Vilma!

Az első, és legfontosabb lépés megtudni, hogy mi történhetett? Azt javasoljuk, hogy üljenek le, és beszélgessenek el arról, hogy mi minden állhat a háttérben. Ez egy hirtelen kialakult helyzet, vagy régóta érlelődik? Esetleg sorozatos kudarcok érték a tanulásban? Vagy a kortársaival van problémája? Esetleg családi nehézségek okoznak problémát? Lehet, hogy kiderül, kisebb a probléma annál, mint amilyennek látszik, és még időben orvosolható. A serdülők időnként hajlamosak a végletekre, egyik pillanatban sötétnek, kilátástalannak látják a világot, a következő pillanatban már ők csodálkoznak ezen a legjobban. Az is lehet, hogy érdemes lesz az osztályfőnökkel, szaktanárokkal is konzultálni. Ha nem sikerül az akadályokat elgördíteni, és mégis iskolaváltásra kerül sor, akkor a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Ifjúsági és Pályaválasztási Intézettel érdemes felvenni a kapcsolatot, ahol felkészült szakemberek segítenek megtalálni a megfelelő megoldást.

15 éves gyerekünk hétvégén házibuliba akar menni. Nem tudjuk a feleségemmel, hogy el merjük-e engedni. Annyi rosszat látni, hallani, hogy a gyerekek ilyenkor részegre isszák magukat. Hogy lehet ezt elkerülni, féltjük ezektől a dolgoktól.

Kedves Péter!

Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt. Nem lehetnek mindig a gyerekük sarkában, nem jó, ha túlzottan szorosan tartják a gyeplőt, mert a kamasz abban az önállósodási törekvéseiben érzi korlátozva magát. Az ilyen helyzetekből azután konfliktusok sorozata indul ki. Ugyanakkor az sem jó, ha teljesen kivonul a szülő, és ráhagyja a gyerekre azt, mivel, kikkel tölti a szabadidejét. Remélhetően már korábban is beszélgettek az alkohol, drog fogyasztás veszélyeiről. Ilyenkor érdemes újra felhívni a fiatal figyelmét a korábban már átbeszélt dolgokra. Fontos a kölcsönös bizalom, az, hogy a gyerek érezze, hogy szülei megbíznak benne. A törődés jeleként kell hangsúlyozni irányában azt is, hogy beszélnek a házigazdákkal a buli kereteiről. A nagy ivászat nem játék, komoly bajok lehetnek belőle, ezt nagyon ki kell hangsúlyozni. Gyermekeinknek tulajdonképpen már első perctől kezdve, folyamatosan adjuk át azokat a szülői mintákat, amelyek alapvetően hatnak a felnövekvő csemetére. Így van ez az alkohol fogyasztási szokásokkal, a tartalmas szabadidő eltöltés szokásaival kapcsolatosan is. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei nem fogyasztanak alkoholt, nincsenek veszélyeztetve. Folyamatos szülői, nevelői, pedagógiai feladat előtt állunk. Minél több tartalmas alternatívát, színvonalas programot kell a felnőtteknek biztosítania a fiatalok számára, akiknek alapvető pszichológiai szükséglete, hogy csoportban legyenek együtt kortársaikkal.

Akkor engedjék tehát el gyermeküket, ha megtették a biztonságos lépéseket, és megbíznak benne.

Fotó: Duncan Chen

 

A kisfiam 2 éves, és szeptember óta jár bölcsibe. Már nyáron is inkább az anyjával aludt, de ez mostanra állandósult, egyszerűen nem hajlandó elaludni a saját kiságyában. Nem lenne jó, ha ez így maradna, biztosan nem tesz jót a személyiségfejlődésének. Mit tegyünk?

Kedves Olga!

A kisgyermekekkel való „együtt alvás” olyan téma, amely kapcsán maguk a szakemberek is gyakran eltérő véleményen vannak. A gyerekek alvási szokásai egyénenként is különbözhetnek, azonban jó hír, hogy a szülők képesek befolyásolni azokat.

Ha a gyermeknek igénye van a szülő testi közelségére, lehet, hogy csupán megszokásból szeret odabújni, de más okokat is sejthettünk a háttérben. Gyakran az első, amire gondolni szoktak a szakemberek, hogy a gyermek fél, és nyugtalanítja valami. Érdemes tehát eltöprengeni, történt-e olyan változás a csemete életében, ami megzavarta a hétköznapjait? Az sem mindegy, hogy milyen életkorú gyermekről van szó, és milyen családi szokások jellemzik a hétköznapokat, nem utolsó sorban az is fontos, hogy mennyire zavarja meg a szülők életvitelét a kialakult helyzet?

Nincsenek kőbe vésett szabályok, a családok szükségletei a legmeghatározóbbak. Fontos a következetesség, ugyanakkor a rugalmasság is. Az esetleges életviteli nehézségek megoldásában kérjék gyermekpszichológus segítségét!

Alsó tagozatos kisfiamat ADHD-szindrómával diagnosztizálták. Gyógyszeres kezelést is javasolt neki az orvos, én viszont nem szeretném, hogy a gyermekem gyógyszert szedjen. Enélkül nem gyógyulhat meg?

Kedves Éva!

A izgő-mozgó hiperaktív gyerekek problémája egyre gyakoribb manapság. Sokszor teszik fel a szülők a kérdést, mi a helyes döntés, ha ebben a szindrómában érintett a gyermekük. A folytatás olvasása →

Nagycsoportos kislányomat mindig úgy neveltük, hogy ne keseredjen el, ha nem végez az első helyen. Ennek ellenére nem fogadja el a vesztes szerepet, ha például játszunk, és nem ő nyer. Ilyenkor feláll és elvonul, vagy ami még rosszabb hisztizni kezd. Mi lesz majd az iskolában, ha kudarcok érik? Mit csinálok rosszul?

Kedves Erika!

Veszíteni rossz érzés, ezzel sokszor a felnőtteknek is nehéz megbirkózni. A gyerekeknek különösen fontos megtanítani, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, hiszen a tanulásban is sok probléma elejét vehetjük, ha ebben támogatni tudjuk őket A folytatás olvasása →

Gyermekünk 2 éves. Előfordul, hogy játék után egyik pillanatról a másikra hisztis lesz, semmi nem jó neki, sír, mintha fájna valamije, nem eszik, csak sírdogál. Ilyenkor lefektetjük, gyorsan elalszik, de akkor is fel-felriad. Mi lehet a gond? Gondoltunk arra, hogy túlpörög, de legutóbb is 2 óra alvás után, majd 2 óra játék után került ebbe az állapotba.

Kedves Mariann!

Ez a helyzet bizonyára nagyon megterheli a családot. A bizonytalanság, és az aggodalom senkinek nem tesz jót, sem a felnőtteknek, sem a csemetének. A folytatás olvasása →