Öt éves kislányom szeptemberben kezdett logopédiára járni. Nem tudja a „r” hangot helyesen ejteni, de a logopédus szerint az „sz-z-c” hangokkal is baj van.  Egyelőre csak az utóbbiak gyakorlásához kapott a lányom feladatlapot. A „r” hangot mikor fogják tanulni?

Kedves Máté!

Az óvodás gyermekek kötelező logopédiai szűrése öt éves korban esedékes. Ilyenkor a logopédus többféle rövid feladat segítségével térképezi fel, hogy melyik gyermeknek van szüksége segítségre. Akinél valamilyen eltérést lát, részletesebben is megvizsgálja, így derülhetett fény arra, hogy a lányának a „r” és „sz-z-c” hangok ejtése miatt szüksége van logopédiai megsegítésre. Az, hogy a lánya logopédiai foglalkozásra jár nagyon jó, hiszen így nagyobb eséllyel rendeződik a beszéde, mire iskolába megy.

A logopédusok nemcsak azokkal a hangokkal foglalkoznak, amelyeket nem ejtenek a gyermekek, hanem azokkal is, amiket máshogyan képeznek beszéd közben. Az, hogy a lánya minden hangot helyesen tudjon ejteni, köztük az „r” hangot is, nagyon fontos. Azonban a hangok helyes képzésének megtanulása szintén elvárás, hiszen később az iskolai évek alatt szüksége lesz rá a gyermeknek. A betűk tanulása a kiejtés megbeszélésével, és a hangok osztályozásával együtt történik, ezért gyermeke számára is követhetőbb a tananyag, ha ezeket az alapokat jól ismeri. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy napjainkban nagyon nagy hangsúly van a kommunikáción, a beszédstíluson, és a szép beszéden, ha a gyermek ezekben jeleskedik, előnyt jelent számára a későbbiek során.

Az pedig, hogy nem látja az otthoni gyakorolni valók között a „r” hangot, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az órán nem foglalkoznak vele. A logopédiai munka összetettségéből fakadóan azonban ez időt vehet igénybe, ugyanis az adott hanghoz szükséges nyelv- és ajakizmok erősítése, továbbá a tanulandó hangra való odafigyelés kialakítása megelőzik a hang ejtését. Sőt, sok esetben az is előfordul, hogy a gyermek az adott hangot logopédia órán már jól használja, de otthon, illetve máshol még nem. Megeshet az is, hogy először csak önmagában tudja ejteni az adott hangot, szavakban, más hangokhoz kapcsoltan még nem. Ez tanulási folyamat eredményeként alakul ki.

Aggodalomra tehát semmi ok, a nem tisztán ejtett hangokat is előbb-utóbb javítják majd, és előbb-utóbb a „r” hang ejtését is minden bizonnyal meg fogja tanulni. Amennyiben továbbra is kérdése van, keresse meg gyermeke logopédusát, beszéljék meg, hogy miért azokat a gyakorlólapokat kapja, melyekkel Ön is találkozik!

A férjemmel szeretnénk, ha sajátos nevelési igényű gyermekünk jövőre középiskolában folytatná a tanulmányait. Jó lenne többet tudni a rá váró felvételi vizsgáról. Mire figyeljünk?

Kedves Anita!

A középfokú iskolák 2016. novemberében már közzétették felvételi tájékoztatójukat, ezekből rengeteg fontos információ birtokába juthatnak. Az iskolák meghatározzák, milyen nevelési-oktatási program szerint induló osztályokat indítanak a következő tanévben, és megjelölik azt is, milyen felvételi feltételeket határoznak meg a jelentkezők számára. Jó tudni, hogy az iskolák majdnem fele nem tart felvételi vizsgát, hanem az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján rangsorolja és veszi fel a tanulókat. Az Oktatási Hivatal (OH) honlapján (www.oktatas.hu) a Köznevelés/Középfokú felvételi eljárás/Aktuális beiskolázási időszak menüpontban érdemes rákeresni azokra az iskolákra, amelyek központi felvételit íratnak.

Ha szeretnék, hogy gyermekük februárban ezek valamelyikébe felvételizzen, mindenképp részt kell vennie a központi írásbeli vizsgákon. A feladatlapok összeállításának szempontjai a korábbi évekhez képest alapvetően nem változnak, így az OH honlapján megtalálható korábbi feladatsorok továbbra is segítik a felkészülést. A feladatlapokra vonatkozóan tájékoztatót a www.oktatas.hu honlapon találják.

A középfokú beiskolázásban részt vevő intézmények az SNI tanulókra természetesen speciális felvételi követelmények vonatkoznak. Ugyancsak a középfokú iskola felvételi tájékoztatójában olvashatják az SNI tanulókra vonatkozó speciális elbírálási szabályokat. Még jóval a felvételi eljárás megkezdése előtt érdemes tájékozódni ezekről. A fenti információk birtokában sokkal könnyebben tudják majd megtervezni a készülés mikéntjét is.

Tizennyolc éves elmúltam, és még nem érettségiztem, a tanulói jogviszonyom pedig már megszűnt. Középiskolás koromban sajátos nevelési igény miatt több tárgyból is felmentést kaptam az értékelés és minősítés alól. Ha most szeretnék érettségizni, érvényes marad a korábbi felmentés, vagy esetleg választhatok más érettségi tárgyat is? Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Tibor!

Nem említi pontosan milyen diagnózis alapján állapították meg a sajátos nevelési igényét. Ha súlyosabb tanulási problémája van, és rendelkezik szakértői bizottság által kiadott (akár tankerületi/járási, akár megyei/ fővárosi) szakértői véleménnyel, amelyben BTM (beilleszkedési, tanulási és magatartási) nehézség vagy egyéb pszichés fejlődési zavar diagnózisa szerepel, egy-egy tantárgynál valóban érvényes a felmentés.

Ebben az esetben a vizsgán hosszabb felkészülési időt kap, eszközhasználatot biztosítsanak Önnek, illetve írásbeli helyett szóban felelhet. Ugyanez érvényes azokra is, akiknek a figyelmi, a vizuális, illetve motoros képességei gyengék, vagy éppen fordítva, szóbeli helyett írásban tudnak jobban teljesíteni, ha például a nyelvi képességek terén vannak problémáik. Ha mentesült középiskolai tanulmányai során egy adott tantárgy értékelése és minősítése alól, szabadon választott tantárgyból tehet helyette érettségi vizsgát. Abban az esetben kaphat részleges, vagy teljes értékelés és minősítés alóli mentességet, ha a fejlesztés eredményessége nem egyértelmű, és a minimum követelmények teljesítése kétséges, illetve ha a szaktanári pedagógiai vélemény, a szülői kérelem, vagy az Ön saját kérelme ezt indokolttá teszi.

A kedvezményekről a szakértői bizottságok döntenek a tanulói kérelmek, a szaktanár pedagógiai véleménye, valamint  az Önnel és a szüleivel folytatott konzultációk alapján. A szakértői vélemény javaslatot tartalmaz, ennek alapján pedig az Ön kérésére az intézmény igazgatója határozatban hozza meg a döntését a mentesség formáira vonatkozóan. A mentesség minden esetben felülvizsgálandó. Ha a tanulói jogviszony megszűnése után következik be olyan állapot, amely alapján a sajátos nevelési igény megállapítható, szakorvos által kiállított igazolásra van szükség.

A mentességek jogszabályi hátteréről itt olvashat:  2011. évi CXC. törvény – a nemzeti köznevelésről. 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet – az érettségi vizsgaszabályzat
Fotó: Splityarn

Férjem külföldön keres munkát, hamarosan költözni fogunk, ami a sajátos nevelési igényű kislányunkat is érinti majd. Több ország is tervben van, még nem dőlt el, hol fogunk élni. Segítene a választásban, ha tudnánk, hogyan valósul meg az integráció a külföldi országokban, és hol rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal ezen a területen az oktatási intézmények?

Kedves Irén!

Szerencsére sok európai országban nagy hagyománya van a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásnak, ezért több választási lehetőségük is van. Érdemes tudni, hogy az ENSZ fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata előírja, hogy „az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap-, közép- és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok és felnőttek részére. Az alapszabályzat azt is kimondja, hogy a többségi iskolarendszer valószínűleg nem tudja kielégíteni valamennyi fogyatékos gyermek igényeit, ebben az esetben szóba jön a speciális iskolarendszer. Az ENSZ országaiban tehát ezzel lehet számolni. Lássuk néhány konkrét példát is!

Skandináviában  normalizációs elv biztosítja, hogy a sérült emberek számára olyan életfeltételeket kell nyújtanak, amelyek a legnagyobb mértékben kiszolgálják őket. Dániában egy 1991-ben született hatályos parlamenti határozat értelmében az akadályozott tanulók oktatását oly módon terjesztik ki, hogy a gyermekek a normális iskolai környezetben részesülhessenek oktatásban, amennyiben a speciális intézmény gondoskodása nem feltétlenül szükséges része a fejlesztésnek.

Olaszországban az oktatási törvény mindezt már 1977 óta biztosítja az érintett gyerekek számára. Kedvező feltételeket biztosítanak az integrált fogyatékosokat fogadó osztályok számára, a létszámkorlátot 20 főben határozzák meg, és két fogyatékos gyermeknél nem lehet több ugyanabban az osztályban. Mindenütt kötelező a pedagógiai asszisztensek biztosítása.

Európán kívül is biztató a helyzet. Az USÁ-ban 1975-ben foglalták rendeletbe, hogy a legkevésbé korlátozó környezetet kell biztosítani minden fogyatékos számára. Azok számára, akik nem tudnak sikeresen együtt tanulni ép társaikkal, kevésbé korlátozó a többségi iskolán belül létesített speciális osztály, mint a bennlakásos, önálló speciális iskolában történő elhelyezés.

Sehol sem könnyű az egyéni szükségletek sokféleségét kielégíteni, vagy elérni azt, hogy a nevelés-oktatás-fejlesztés mindenki számára optimálisan valósuljon meg. Ennek ellenére a legtöbb országban régi hagyománya van annak, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat alacsony osztálylétszámú közösségekben helyezik el, ez pedig az integráció sikerét nagy mértékben meghatározza.

 

Férjem külföldön keres munkát, hamarosan költözni fogunk, ami a sajátos nevelési igényű kislányunkat is érinti majd. Több ország is tervben van, még nem dőlt el, hol fogunk élni. Segítene a választásban, ha tudnánk, hogyan valósul meg az integráció a külföldi országokban, és hol rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal ezen a területen az oktatási intézmények?

Kedves Irén!

Szerencsére sok európai országban nagy hagyománya van a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásnak, ezért több választási lehetőségük is van. Érdemes tudni, hogy az ENSZ fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata előírja, hogy „az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap-, közép- és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok és felnőttek részére. Az alapszabályzat azt is kimondja, hogy a többségi iskolarendszer valószínűleg nem tudja kielégíteni valamennyi fogyatékos gyermek igényeit, ebben az esetben szóba jön a speciális iskolarendszer. Az ENSZ országaiban tehát ezzel lehet számolni. Lássuk néhány konkrét példát is!

Skandináviában  normalizációs elv biztosítja, hogy a sérült emberek számára olyan életfeltételeket kell nyújtanak, amelyek a legnagyobb mértékben kiszolgálják őket. Dániában egy 1991-ben született hatályos parlamenti határozat értelmében az akadályozott tanulók oktatását oly módon terjesztik ki, hogy a gyermekek a normális iskolai környezetben részesülhessenek oktatásban, amennyiben a speciális intézmény gondoskodása nem feltétlenül szükséges része a fejlesztésnek.

Olaszországban az oktatási törvény mindezt már 1977 óta biztosítja az érintett gyerekek számára. Kedvező feltételeket biztosítanak az integrált fogyatékosokat fogadó osztályok számára, a létszámkorlátot 20 főben határozzák meg, és két fogyatékos gyermeknél nem lehet több ugyanabban az osztályban. Mindenütt kötelező a pedagógiai asszisztensek biztosítása.

Európán kívül is biztató a helyzet. Az USÁ-ban 1975-ben foglalták rendeletbe, hogy a legkevésbé korlátozó környezetet kell biztosítani minden fogyatékos számára. Azok számára, akik nem tudnak sikeresen együtt tanulni ép társaikkal, kevésbé korlátozó a többségi iskolán belül létesített speciális osztály, mint a bennlakásos, önálló speciális iskolában történő elhelyezés.

Sehol sem könnyű az egyéni szükségletek sokféleségét kielégíteni, vagy elérni azt, hogy a nevelés-oktatás-fejlesztés mindenki számára optimálisan valósuljon meg. Ennek ellenére a legtöbb országban régi hagyománya van annak, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat alacsony osztálylétszámú közösségekben helyezik el, ez pedig az integráció sikerét nagy mértékben meghatározza.

A tanító néni azt mondta, hogy Merse gyengén teljesít, komoly problémái vannak a tanulással, ezért hasznos lenne, ha elvinném a szakszolgálathoz, mert biztos SNI-s vagy BTM-es. Kétségbeestem, ennek hallatán. Mit jelent ez a két fogalom? 

Kedves Kata!

Ha Merse tanulási problémákkal küzd, valóban érdemes felkeresni a szakszolgálatot, hogy kiderüljön, mi áll a probléma hátterében. Ne ijedjen meg, nem feltétlenül nagy a baj, a vizsgálat pontosítja majd az okokat is! Az is előfordulhat, hogy a tanító által említett két diagnózis nem igazolódik vissza, azonban valóban érdemes tudni, mit takarnak ezek az elnevezések.

A köznevelési törvény szerint az SNI kifejezés a „sajátos nevelési igényű” gyermekre vonatkozó elnevezés, aki különleges bánásmódot igényel, és a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral, például súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral küzd.

A BTM a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” rövidítésére szolgál. Az ugyancsak különleges bánásmódot igénylő gyermek a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd. Közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, ám fontos tudni, hogy nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A pontos besorolás megállapítása szakértői vizsgálattal történik, amely járási és a megyei szintén is zajlik. Akit sajátos nevelési igényűnek vélelmeznek azt a megyei szintű szakértői bizottság is megvizsgálja, ilyenkor ők határozzák meg a végleges diagnózist. Mindkét intézményben a gyermek szükségleteinek és a fejlődésének megfelelő terápiákat javasolnak. Ha a sajátos nevelési igény merül fel, a befogadó iskolának mindenképpen rendelkeznie kell az ellátás feltételeivel.