Férjem külföldön keres munkát, hamarosan költözni fogunk, ami a sajátos nevelési igényű kislányunkat is érinti majd. Több ország is tervben van, még nem dőlt el, hol fogunk élni. Segítene a választásban, ha tudnánk, hogyan valósul meg az integráció a külföldi országokban, és hol rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal ezen a területen az oktatási intézmények?

Kedves Irén!

Szerencsére sok európai országban nagy hagyománya van a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásnak, ezért több választási lehetőségük is van. Érdemes tudni, hogy az ENSZ fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata előírja, hogy „az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap-, közép- és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok és felnőttek részére. Az alapszabályzat azt is kimondja, hogy a többségi iskolarendszer valószínűleg nem tudja kielégíteni valamennyi fogyatékos gyermek igényeit, ebben az esetben szóba jön a speciális iskolarendszer. Az ENSZ országaiban tehát ezzel lehet számolni. Lássuk néhány konkrét példát is!

Skandináviában  normalizációs elv biztosítja, hogy a sérült emberek számára olyan életfeltételeket kell nyújtanak, amelyek a legnagyobb mértékben kiszolgálják őket. Dániában egy 1991-ben született hatályos parlamenti határozat értelmében az akadályozott tanulók oktatását oly módon terjesztik ki, hogy a gyermekek a normális iskolai környezetben részesülhessenek oktatásban, amennyiben a speciális intézmény gondoskodása nem feltétlenül szükséges része a fejlesztésnek.

Olaszországban az oktatási törvény mindezt már 1977 óta biztosítja az érintett gyerekek számára. Kedvező feltételeket biztosítanak az integrált fogyatékosokat fogadó osztályok számára, a létszámkorlátot 20 főben határozzák meg, és két fogyatékos gyermeknél nem lehet több ugyanabban az osztályban. Mindenütt kötelező a pedagógiai asszisztensek biztosítása.

Európán kívül is biztató a helyzet. Az USÁ-ban 1975-ben foglalták rendeletbe, hogy a legkevésbé korlátozó környezetet kell biztosítani minden fogyatékos számára. Azok számára, akik nem tudnak sikeresen együtt tanulni ép társaikkal, kevésbé korlátozó a többségi iskolán belül létesített speciális osztály, mint a bennlakásos, önálló speciális iskolában történő elhelyezés.

Sehol sem könnyű az egyéni szükségletek sokféleségét kielégíteni, vagy elérni azt, hogy a nevelés-oktatás-fejlesztés mindenki számára optimálisan valósuljon meg. Ennek ellenére a legtöbb országban régi hagyománya van annak, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat alacsony osztálylétszámú közösségekben helyezik el, ez pedig az integráció sikerét nagy mértékben meghatározza.

A tanító néni azt mondta, hogy Merse gyengén teljesít, komoly problémái vannak a tanulással, ezért hasznos lenne, ha elvinném a szakszolgálathoz, mert biztos SNI-s vagy BTM-es. Kétségbeestem, ennek hallatán. Mit jelent ez a két fogalom? 

Kedves Kata!

Ha Merse tanulási problémákkal küzd, valóban érdemes felkeresni a szakszolgálatot, hogy kiderüljön, mi áll a probléma hátterében. Ne ijedjen meg, nem feltétlenül nagy a baj, a vizsgálat pontosítja majd az okokat is! Az is előfordulhat, hogy a tanító által említett két diagnózis nem igazolódik vissza, azonban valóban érdemes tudni, mit takarnak ezek az elnevezések.

A köznevelési törvény szerint az SNI kifejezés a „sajátos nevelési igényű” gyermekre vonatkozó elnevezés, aki különleges bánásmódot igényel, és a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral, például súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral küzd.

A BTM a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” rövidítésére szolgál. Az ugyancsak különleges bánásmódot igénylő gyermek a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd. Közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, ám fontos tudni, hogy nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A pontos besorolás megállapítása szakértői vizsgálattal történik, amely járási és a megyei szintén is zajlik. Akit sajátos nevelési igényűnek vélelmeznek azt a megyei szintű szakértői bizottság is megvizsgálja, ilyenkor ők határozzák meg a végleges diagnózist. Mindkét intézményben a gyermek szükségleteinek és a fejlődésének megfelelő terápiákat javasolnak. Ha a sajátos nevelési igény merül fel, a befogadó iskolának mindenképpen rendelkeznie kell az ellátás feltételeivel.

 

Sajátos nevelési igényű gyermekem nemsokára suliba megy. Sokat törjük a fejünket, milyen szempontokat vegyünk figyelembe az iskolaválasztásnál. A szakemberek szerint mire figyeljünk?

Kedves Péter!

Nem említi, pontosan milyen diagnózis alapján állapították gyermekük sajátos nevelés igényét, ettől függetlenül van néhány általános szempont, amit az érintett csemeték esetében mindig érdemes szem előtt tartani.

A választott iskolában legyen természetes, hogy az egyéni különbségeket figyelembe veszik a pedagógusok, és ennek megfelelően választják ki oktatási módszereiket is. Az a célszerű, ha az ismeretközlő, frontális tanítás nem kerül túlsúlyba, és a tanulásban a projektmódszer, a kooperatív technika, és a differenciálás kap hangsúlyos szerepet. Szerencsés, ha a pedagógus nem teszi egységesen, mindenki számára kötelezővé a házi feladatok elvégzését, és a túlzott mennyiségű leckétől is megkíméli a diákokat. A megtanulandó tananyag mindig annyi legyen, amivel még motiválható a gyermek. Ha a tanár teret és időt enged az ismeretek önálló felfedezésére, a problémamegoldásra, és a közös munkára, mindezt pedig jutalmazza is, egészen biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük jó kezekbe került. Az egyéni különbségekre való érzékenység, a célok rugalmas kezelése sokat segít, bármilyen helyzetbe kerül a gyermek, a merev, és egységes követelmények kifejezetten kártékonyak lehetnek számára. Ez természetesen a szülők és a pedagógusok oldalán egyaránt érvényes. Minél több értékelést hall a gyermek, annál jobb, ebben kifejezetten fontos a személyre szabott, árnyaltan megfogalmazott visszajelzés, ami konkrét irányokkal segíti a gyermek fejlődését, és mellőzi a minősítést. A buktatás lehetősége a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében nem merülhet fel.

Még egy dolog: az iskola lehetőleg biztosítsa gyermekük számára a gyógypedagógus, vagy legalább gyógypedagógiai asszisztens folyamatos felügyeletét. A gyógypedagógussal, a gyermekkel és a szülőkkel való együttműködés kialakítása alapvető fontosságú a pedagógus részéről, ezt ugyancsak várjuk el tőle. Természetesen a nyitottság és az együttműködés nemcsak a tanárok, hanem a szülők részéről is kiemelt fontosságú.

Óvodás gyermekemnél megállapították, hogy sajátos nevelési igényű, a mozgásfejlődése elmarad az átlagtól. Szomatopedagógus foglalkozik vele, és sokat járunk játszótérre, játszóházba is, ahol mindig jól kiugrálja magát. Néha eszembe jut, hogy talán túlterheljük a sok fizikai aktivitást igénylő játékkal. Mennyi mozgás lenne ideális számára?

Kedves Gyöngyi!

A sok mozgás remek dolog, a fizikai aktivitás jótékony hatása gyermekek esetében tudományosan is bizonyított tény. Ha a gyermeke izgő-mozgó alkat, engedje, hogy annyit mozogjon, amennyi csak jól esik neki. Elég, ha ügyelnek a pihenés és a mozgás megfelelő egyensúlyára, ha ez rendben van, nem történhet baj.

A rendszeres, megfelelő minőségű és mennyiségű sporttevékenység számos jótékony hatása ismert. Meghosszabbítja az életünket és tartós egészséget garantál, kutatások igazolják, hogy védelmet biztosít számos krónikus betegség kialakulásával szemben, idetartozik az érrendszeri megbetegedés, a magas vérnyomás, a stroke, a cukorbetegség, a kóros elhízás, a csontritkulás, sőt a depresszió is. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a lusta életforma megsokszorozhatja a fent említett kockázati tényezőket, így az ő esetükben különösen fontos odafigyelni a rendszeres mozgásra. Ám, azt tudnia kell, hogy gyermeke számára nem minden mozgásos játék javasolt, a speciális gyakorlatok kiválasztásában a gyermeket fejlesztő szakemberek tudnak segíteni.

A sajátos nevelési igényű gyermekek az óvodában, és az iskolában elérhető testnevelés órákon és mozgásfejlesztő foglalkozásokon hamar megtapasztalják a rendszeres, szakember által irányított mozgás örömét. Érdemes ellátogatni a nyitott órákra, és a fogadó órákra, ahol betekintést nyerhet a foglalkozások menetébe, sőt tanácsokat és hasznos ötleteket kaphat a gyermekét fejlesztő gyógypedagógustól, óvodapedagógustól, mire érdemes odafigyelni otthon.

A szakértői bizottság vizsgálata megerősítette, hogy gyermekemnek nagyon jók a téri-vizuális képességei, amiről úgy tudom többek között a térlátás erősségét is jelenti. Kíváncsi lennék, milyen területeken jelent még pozitívumot?

Kedves Katalin!

A térben való tájékozódás összetett képesség. Ide tartozik az is, hogy a gyermek hogyan igazodik el a saját testén, milyen a kézügyessége, hogyan különbözteti meg a jobb és bal oldalt, hogyan tájékozódik a térben, illetve hogyan teljesít a durva és finommozgásos tevékenységekben.

Ikerkutatások igazolták, hogy a téri képességek és a matematikai teljesítmény között szoros a kapcsolat áll fenn. Az, hogy a gyermek ötévesen mennyire könnyen tájékozódik a térben, bejósolja például, hogy később, mondjuk nyolcéves korában, milyen jól tud számolni. Az erős téri képesség hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy nemcsak a geometriában, hanem akár a becslési, akár a számolási, például a helyi értékekhez kapcsolódó feladatokban is jól teljesítsen az iskolában.

A téri képességek nem csak a matematika, hanem a természettudományok területén is jó teljesítményt alapoznak meg. A jobb téri képességekkel rendelkező gyerekek egyértelműen jobbak kémiából és fizikából is. Érdemes ezen a téren a korai tehetséggondozásra is gondolni. Jó tudni, hogy ez a képesség hatékonyan fejleszthető nemcsak az iskolában, hanem otthon is, például az origamival, ami a geometriai idomok, minták hajtogatásával ügyesíti a gyerekeket.

Norbi fiam egyoldali hallássérült. Az iskolában ez gyakran okoz problémát, amikor angol órán magnóról hallgatnak szövegeket. A tanárnője csak akkor tud felmentést adni neki, ha papírt hozunk róla, hogy jogosult rá. Kihez forduljak segítségért?

Kedves Katalin!

Javaslom, keressék fel a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot, hogy pontos eligazítást kapjanak. Fontos tudni, hogy Norbi az említett diagnózis alapján nem minősül hallási fogyatékosnak, ezért nem sajátos nevelési igényű gyermek. Abban az esetben lenne más a helyzet, ha kétoldali, legalább átlagosan 40 dB-es hallásvesztést állapítottak volna meg nála. A kisfiút érintő esetleges felmentést a Szakértői Bizottság véleménye irányozza elő, ilyenkor a tanulási nehézségek indokolják, hogy a kisfiú könnyítést kapjon.

Attól függően, hogy Norbi egyoldali hallásvesztése mennyire súlyos és milyen típusú, orvosi rendelvényre hallásjavító készüléket is kaphat. Vezetéses típusú hallásvesztés esetén sokszor alkalmaznak csontvezetéses hallókészüléket, amely az egészséges területek alig érezhető rezegtetése által ad hallásélményt. Kevert vagy idegi típusú hallásvesztés esetén fül mögötti, illetve hallójárati hallókészüléket szoktak javasolni.

Súlyosabb esetben, amikor a siketséggel határos hallásvesztés gyanúja merül fel, érdemes felkeresni a négy nagy fül-orr-gége klinika (Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen) egyikét. Manapság rendkívül fejlett műtéti technológiákkal és implantátumokkal tudják a hallássérülést kezelni. Mindezek a lehetőségek nem szüntetik meg teljes egészében a problémákat, de jelentősen csökkenthetik az egyoldali hallásvesztés hátrányait.

Feltehetőleg Norbi is küzd az irányhallás nehezítettségével. Ezt könnyű tetten érni, ha sokszor hall, vagy ír félre dolgokat, esetleg nehezen vagy tévesen különbözteti meg a hangokat. Nagy valószínűséggel zajban, illetve társaságban nehezebben követi a beszélgetést, mivel nem érti meg a beszédet. Ebben az esetben a cél a lehető legjobb hallásjavító eszköz megtalálása.

Fotó: Christina

1 / 3 oldal123