A kislányom most kezdte az óvodát, de még nem beszél, csak mutogat, és hangutánzó szavakat használ. Az óvó nénik, és én is kezdünk emiatt aggódni. Szerencsére, amit neki mondanak, mindent megért és reagál is rá. Ilyen esetben mi a teendő?

Kedves Lázár!

Köszönöm a kérdését, az Ön által említett esetben valóban érdemes szakemberhez fordulni. Ha a lányok két és fél, a fiúk három éves korukra sem kezdenek el beszélni, ez mindenképpen indokolt. Különösen igaz ez akkor, ha az óvodai beszoktatást követően sem indul meg a gyermek beszéde.

Az, hogy a beszéd milyen életkorban indul meg nagy egyéni különbségeket mutat, és sok tényezőn múlik. Vannak olyan esetek, amikor valóban csak arról van szó, hogy később indul meg a beszéd, ilyenkor idősebb korban nem maradnak tünetek emiatt. Számos eset ismert azonban, amikor a gyermek másképpen sajátítja el a beszédet, amikor az megindul. Ilyenkor a későbbiekben gyakran maradnak tünetek, amik zavaróak és az iskolai teljesítményt is negatívan befolyásolják. Érdemes tehát szakemberhez fordulni, hogy mielőbb segítséget kapjon a gyermek, hogy a későbbi kudarcait megelőzhessék.

Mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy a kislánya mindent ért! Ez nagyon jó, hiszen van kapcsolata a környezetével, így valószínűleg kevésbé frusztrálja a helyzet, hogy még nem beszél.

Elsősorban logopédus felkeresését javaslom. A szakemberek ilyenkor hallásvizsgálatot szoktak kérni és logopédiai vizsgálatot is végeznek, amely feltárja a fejlesztésre szoruló területeket. Készüljenek rá, hogy a vizsgálat a gyermek életkorából adódóan több alkalmat is igénybe vehet, erre azért van szükség, hogy ne legyen túl fárasztó a gyermek számára. A logopédus a vizsgálatok végén tanácsadás keretében nyújt segítséget, a szükségleteknek megfelelően terápiás megsegítést ajánl egyéni, illetve kiscsoportos formában.

 

Még csak 20 hónapos a kisfiunk, de a feleségem szerint vigyázzunk, mit csinálunk, mert Tomi utánozni fog bennünket! Arra vagyok kíváncsi, hogy a szülőktől látott minta milyen mértékben határozza meg a gyerekek viselkedését?

Kedves Ottó!

Bizony az utánzásnak kiemelt szerepe van a gyerekek fejlődésében. A kezdetektől fogva befolyásolja nemcsak a viselkedésük alakulását, hanem azt is, ahogy a gyerekek saját magukat megismerik, a környezetükhöz való viszonyukról, és az érzelmi reakcióikról nem is beszélve. A csecsemők járni és beszélni is így tanulnak meg.

Az életkor előrehaladtával a gyerekek egyre komplexebb mozdulatokat, cselekvéssorokat vesznek át, később pedig már teljes viselkedésmintákat, illetve tipikus érzelmi megnyilvánulásokat sajátítanak el. Ezeket a mintákat a korai időszakban elsősorban a környezetükben élő személyek, szülők, nagyszülők, testvérek stb. szolgáltatják. Később bővül a lista, más felnőttek, óvodástársak, barátok kerülnek ebbe a körbe. A gyermekek már nemcsak átvesznek, utánoznak dolgokat, hanem hasonlítani szeretnének a másikra, és mélyen azonosulnak vele. Olyan tanulási folyamatok kezdődnek, amelyek során a csemeték fontos szabályokat, normákat sajátítanak el, és ezeknek megfelelően fejlődik a gondolkodásuk, az érzelem világuk, és a társas kapcsolataik.

Az, hogy gyermekeink tükröt tartanak számunkra, nem csupán üres frázis.  Hatalmas, egyben nemes és játékos feladat mintát nyújtani kicsinek, nagynak, és persze egymásnak is! Kedves Ottó, a feleségének valóban igaza van, Tomi sok szempontból tényleg azt fogja tenni, amit lát Önöktől. Érdemes tehát odafigyelni, hogy ez a modell valóban a gyermek fejlődését támogassa.

Három éves kisfiam most lett óvodás. Sokat mesél az új élményeiről, aminek nagyon örülünk, de azt vettük észre, hogy ilyenkor gyakran kapkod és dadogva ismételget egy-egy mondatot. Mi lehet ennek az oka és mit tegyünk, hogy elmúljon? Aggódunk, hogy esetleg később is megmarad a dadogása.

Kedves Tamás!

Sok szülő tapasztal hasonlót, és megnyugtató hír, hogy számos dolgot tehetünk gyermekünk beszédének fejlődésért, ha ismerjük a megfelelő praktikákat!

Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy a három éves gyermekek körében ezt az akadozó beszédet még nem dadogásnak hívjuk. Az Önök által is tapasztalt „nem folyamatos beszéd” teljesen normális jelenség. Könnyű összetéveszteni a kettőt, „a nem folyamatos beszéd” kissé hasonló a dadogáshoz, mégis különbözik tőle, mivel általában nem görcsösséget vagy feszességet érzünk a beszédközi megakadásoknál, inkább csak szóismétléseket tapasztalunk. Két-három éves korban a gyermekeknek korlátozottak az anyanyelvi ismeretei, gyakran keresgélik a megfelelő szavakat, miközben alig várják, hogy meséljenek az élményeikről. Legtöbbször az Önök által is tapasztalt szó-, illetve szókapcsolat ismétlések szerencsére maguktól megszűnnek.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szülői hozzáállás sokat számít, ami a későbbi dadogás kialakulásában döntő lehet. Lehetőleg ne hívják fel a gyermek figyelmét erre a jelenségre, ne javítsák ki a beszédét, és ne parodizálják a stílusát! A türelem most a legnagyobb segítség, hallgassák őt végig, és hagyják, hogy befejezze a mondandóját akkor is, ha az kicsit hosszabb időt vesz igénybe!

Fontos tudni, hogy a valódi dadogás mindig izomfeszültséggel párosul, és általában négy éves kor körül alakul ki. Ha dadogásra gyanakszanak, mindenképpen érdemes logopédus és pszichológus szakemberhez fordulni, akik a közösen vezetett teljes körű, személyre szabott terápia kialakításában hatékony segítséget tudnak nyújtani.

Milyen úszásnem ajánlott kisiskolás kislányomnak csípőficam esetén?

Kedves Dóra!

A kislánya számára elsősorban a mellúszást javaslom, csapott lábtempóval, kihangsúlyozva a sarkak felemelését és a lábterpesztést, amire egyébként a lábak közelítő és távolító izomzatának erősítése miatt van nagy szükség. Figyeljenek arra, hogy a gyermek lehetőleg ne húzza a combjait a hasa alá, mert ez a mozdulat a csípőhorpasz izomzatot erősíti, ami a csípőficam gyógyulását nem támogatja!

Ádám fiam most első osztályos, csípőficammal született, mégsem szűrték ki gyógytestnevelésre. Mit tegyek, ha azt szeretném, hogy gyógytestnevelésre járjon?

Kedves Éva!

Nagyon jó döntés, hogy szeretné gyógytestnevelésre járatni Ádámot, hiszen a gyógytestnevelési foglalkozásokon kiemelten foglalkozunk a csípő körüli izmok mozgatásával, ami gyermekének kiváló segítség. Érdemes tudni, hogy gyógytestnevelés helyretett csípőficam esetén ajánlott. Csípőficamnál legfőbb célunk a csípő körüli izmok erősítése, a távolító izmok mozgatása, a csípőízület egészséges helyzetének fenntartása.

Javaslom, Ádámmal együtt keressék meg az iskolaorvost, aki tudni fogja, milyen foglalkozás a legmegfelelőbb számára, szükség esetén pedig szakorvosi vizsgálatra is beutalót ad.

Imádom a két és fél éves kisfiamat, viszont nem tudom tovább nézni azt a rumlit, amit minden egyes étkezés alkalmával csinál. Kanalat már tud használni, néha még az ujjacskáival azért rásegít, de ha egy percig nem nézek oda, minden a földre kerül a tányérjáról. Van egy kisöccse és egy nagyobb testvére, így a figyelmem megoszlik a három gyermek között. Képtelenség csak őrá koncentrálnom, bármennyire is szeretném. Mivel tudom elérni, hogy ne kelljen minden evés után feltakarítanom a konyhát? Rá tudom szoktatni valahogyan, hogy ne dobálja szét az ételt?

Kedves Zsuzsa!

Három kisgyermek nevelése mellett valóban nem egyszerű még a háztartás makulátlanságára is ügyelni, pláne ha a kicsi előszeretettel dobálja az ételt. Íme, néhány tanács, amivel talán sikerül megszelídíteni a kisfiát, mindenekelőtt legyen türelmes.

Bosszantó vagy sem, két esztendős gyermeke éppen a kísérletezés szakaszában jár. A kisbabák 12-14 hónapos korukban kezdenek el először kísérletezni a gravitációval, ilyenkor leejtik, ledobálják a tárgyakat, és tekintetükkel kísérik, ahogy az a földre pottyan. Kis tudósként ők így fedezik fel a világot, a saját tapasztalataik segítségével. A gravitáció felfedezését követően bővül a kör, és elkezdenek az anyagokkal is kísérletezni. Észreveszik például, hogy a folyékony spenótnak más állagú, mint a krumpli, vagy a sült hús. Ezek az ételek egyrészt ügyetlenségből is landolhatnak a ruhájukon vagy a parkettán, másrészt amikor kísérleteznek és az étel maszatolásával tapasztalatokat gyűjtenek, az idegrendszerüket is stimulálják. A kezükre, majd az etetőszékre kent, végül a földön landoló spenót-adagok mind-mind csupa új tapasztalást nyújtanak számukra a világ és a benne található dolgok működéséről. Gyermeke fegyelmezésében legyen mértékletes, hisz a picúr nem azért csinálja a rumlit a konyhában, hogy Önt idegesítse, csupán a világ működéséről gyűjt ilyen úton is információt. Ő még kicsi ahhoz, hogy felmérje, hogy a földre kerülő piszkot bizony pluszmunka árán kell eltakarítani anyának.

Ami a kulturált étkezésre szoktatást illeti, javaslom a fokozatosságot, és a magyarázatok alkalmazását. A „nem, nem szabad” és hasonló tiltások pont a kétéves korban járó, függetlenségükkel kísérletező gyermekek esetében kevéssé szoktak működni, így bár lehet ezzel is próbálkozni, én nem ajánlom. Ennél jobb, ha legközelebb megmutatja neki, hogy mit vár el tőle. Gyengéden tegye például a kisfiú kezét az etetőszékre, amikor ő épp szórni készül valamit a földre, és fűzzön hozzá egy egyszerű magyarázatot: „Amikor a földre dobod a krumplit, a parketta piszkos lesz, és időbe, energiába kerül eltakarítani”. Legyen vele határozott, de kedves, amikor a helyes viselkedésre tanítja! Ne várjon el tőle túl hamar eredményeket, hagyjon bőven időt arra, hogy kisfia megértse az Ön kérését. Emellett érdemes lehet olyan körülményeket is teremteni számára – a konyhán kívül – ami biztonságosabb teret enged a gyermek kísérletező kedvének.