Mennyi ideig engedjem a gyermekem videojátékokkal játszani? A 14 éves fiam sajnos elég sokat gépezik. Tudom, hogy az Y generációnak más a „normális”, ez engem mégsem nyugtat meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a videojátékok nem ördögtől valók. A videojátékozást megtiltani nem lehet, és nem kell, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy gyermeke a számítógépezésen kívül más programokon is részt vegyen.

Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek. Figyeljünk arra, hogy a gyerekek nyáron töltsenek sok időt a szabadban, illetve játszanak, futkározzanak, társasozzanak, sportoljanak a barátaikkal és a családtagokkal. Tehát csináljanak mást is, ne csak a gép előtt üljenek júliustól szeptemberig. A videojátékozáshoz kapcsolódó problémák kiküszöbölhetők, ha a szülő a mértékletesség mellett foglal állást, és korlátozza a képernyő előtt eltöltött időt.

Fotó: Thomas Høyrup

Érdekelne, milyen kutatások igazolják a szülőknek nyújtott segítség fontosságát a gyermek problémájának megoldásában! A családterápia tényleg olyan hasznos, mint ahogy állítják?

Kedves Renáta!

Valóban számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, családterápia, szülőkonzultáció hasznosságával. Az egyik ide kapcsolódó érdekes kísérletet Kingston városában, Jamaicán végezték. A University of West Indies kutatói arra keresték a választ, hogyan tudnának segíteni az ott élő gyermekeknek, kiváltképp azoknak, akik szegénységben éltek. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy a hatékony segítség érdekében a szülőket kell lelkileg támogatni!

A kutatók 129 család gyermekeivel három csoportban foglalkoztak. Az egyik csoporthoz tartozó szülőket hetente látogatta szakértő, aki tanácsokkal látta el őket, hogy játszanak többet gyerekeikkel, olvassanak együtt könyveket, és énekeljenek velük. A másik csoportba tartozó gyerekek szüleihez nem járt szakértő, viszont minden héten egy kiló tejalapú táplálék kiegészítőt kaptak. A harmadik csoport volt a kontroll csoport, ők nem kaptak semmit. A kutatók két éven át biztosították számukra az ellátást, és több mint húsz éve, azóta is követik a felnőtté vált gyermekek életútját.

Az eredmények szerint számottevő hatása volt a heti rendszerességgel biztosított szakértői jelenlétnek, a táplálékkiegészítő juttatásának azonban nem. A szakértői jelenléttel támogatott családok gyermekeinél kevesebb magatartásproblémáról számoltak be az iskolában, jobb tanulmányi eredményeket értek el, még az IQ tesztekben is jobban teljesítettetek, mint a többiek. Felnőttként jövedelmük átlagosan 25%-al volt magasabb, mint a többi kísérleti csoportba tartozó felnőtteké.

Tehát ha szeretnénk segíteni gyermekünknek, mindenképpen érdemes a családterápia vagy az egyéni felnőtt terápia nyújtotta lehetőségekkel élni, ha szükséges. A kerületi szakszolgálatnál részletes felvilágosítást tudnak adni az elérhető szolgáltatásokról.

Fotó: Richard Smith

Tizennyolc éves elmúltam, és még nem érettségiztem, a tanulói jogviszonyom pedig már megszűnt. Középiskolás koromban sajátos nevelési igény miatt több tárgyból is felmentést kaptam az értékelés és minősítés alól. Ha most szeretnék érettségizni, érvényes marad a korábbi felmentés, vagy esetleg választhatok más érettségi tárgyat is? Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Tibor!

Nem említi pontosan milyen diagnózis alapján állapították meg a sajátos nevelési igényét. Ha súlyosabb tanulási problémája van, és rendelkezik szakértői bizottság által kiadott (akár tankerületi/járási, akár megyei/ fővárosi) szakértői véleménnyel, amelyben BTM (beilleszkedési, tanulási és magatartási) nehézség vagy egyéb pszichés fejlődési zavar diagnózisa szerepel, egy-egy tantárgynál valóban érvényes a felmentés.

Ebben az esetben a vizsgán hosszabb felkészülési időt kap, eszközhasználatot biztosítsanak Önnek, illetve írásbeli helyett szóban felelhet. Ugyanez érvényes azokra is, akiknek a figyelmi, a vizuális, illetve motoros képességei gyengék, vagy éppen fordítva, szóbeli helyett írásban tudnak jobban teljesíteni, ha például a nyelvi képességek terén vannak problémáik. Ha mentesült középiskolai tanulmányai során egy adott tantárgy értékelése és minősítése alól, szabadon választott tantárgyból tehet helyette érettségi vizsgát. Abban az esetben kaphat részleges, vagy teljes értékelés és minősítés alóli mentességet, ha a fejlesztés eredményessége nem egyértelmű, és a minimum követelmények teljesítése kétséges, illetve ha a szaktanári pedagógiai vélemény, a szülői kérelem, vagy az Ön saját kérelme ezt indokolttá teszi.

A kedvezményekről a szakértői bizottságok döntenek a tanulói kérelmek, a szaktanár pedagógiai véleménye, valamint  az Önnel és a szüleivel folytatott konzultációk alapján. A szakértői vélemény javaslatot tartalmaz, ennek alapján pedig az Ön kérésére az intézmény igazgatója határozatban hozza meg a döntését a mentesség formáira vonatkozóan. A mentesség minden esetben felülvizsgálandó. Ha a tanulói jogviszony megszűnése után következik be olyan állapot, amely alapján a sajátos nevelési igény megállapítható, szakorvos által kiállított igazolásra van szükség.

A mentességek jogszabályi hátteréről itt olvashat:  2011. évi CXC. törvény – a nemzeti köznevelésről. 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet – az érettségi vizsgaszabályzat
Fotó: Splityarn

Négy éves kisfiam elég ügyetlen. Gyakran elesik, sokszor csetlik-botlik. Az is nyugtalanít, hogy még mindig nagyon sok hibával beszél. Lehetséges, hogy a kettő összefügg? Mit tegyek?

Kedves András!

Kiváló ráérzett egy lehetséges összefüggésre, az említett két területen tapasztalt problémák valóban kapcsolódhatnak egymáshoz. Ha a szülő időben ismeri fel a problémát, mihamarabb kezdetét veheti a gyógyítás, ami a későbbi javulás szempontjából nagyon előnyös.

Nézzük meg közelebbről, mi áll a jelenség hátterében! A gyerekek mozgás- és beszédfejlődése sok lépcsős folyamat. Mindkét terület korán fejlődésnek indul, azonban gyakori, hogy bizonyos időszakokban inkább a mozgás, máskor pedig a beszéd fejlődése erőteljesebb. A kettő pedig nem szétválasztható egymástól. A beszéd is egyfajta mozgás, amit meghatározott szervek hoznak létre, mint például az ajkak, vagy a nyelv.

A kisfia esetében a beszédben résztvevő izmok finommozgását érdemes erősíteni, ami aprólékos, tudatos irányítást igényel. A hibásan képzett hangok javítását először a beszédben résztvevő izmok ügyesítésével kezdik a logopédusok. Ha a nagymozgásoknál elmaradás tapasztalható, ugyanez a kiejtés területén vagy akár a kézügyességben is megmutatkozik. Mindenképpen javaslom, hogy forduljanak szakemberhez. Logopédus vagy mozgásfejlesztő kollégával egyaránt érdemes konzultálni. A nagymozgások rendezése előnyösen befolyásolja később a gyermeke finommozgások terén nyújtott teljesítményét, és a kiejtés javítását is megkönnyíti.

Kisfiam most kezdi az úszástanulást. Szeretném tudni, milyen úszásnem javasolt számára, ha asztmás?

Kedves Péter!

Asztmás gyerekeknél a mellúszás és a gyorsúszás javasolt, az úszás oktatását pedig hátúszással vagy mellúszással érdemes kezdeni. Azoknál a gyermekeknél, akik fokozottabban idegenkednek a víztől, és nem szívesen merítik huzamosabb ideig az arcukat a vízbe az átélt fulladásos élmények miatt, első úszásnemként a hátúszást javaslom.

Tartsuk szem előtt, hogy a folyamatos úszásoknál, mint például a mellúszásnál az egyéni légzésritmus és az úszómozdulatok összehangolásakor minden kartempóra történik a levegővétel, figyeljünk a kilégzési fázis elnyújtására. Minden második kartempóra történő levegővételnél az úszómozdulatok lendületes végrehajtására érdemes törekedni és arra, hogy belégzést követően rögtön kezdődjön meg a kilégzést. A huzamosabb légzésvisszatartás mindenképpen kerülendő.

Kiderült, hogy a gyermekem diszkalkuliás. Az otthoni gyakorláshoz a Dyscalculine Számolólapokat javasolta a fejlesztő, amivel elég jól haladunk. Ha ilyen szépen fejlődik, mennyi ideig szükséges a terápia?

Kedves Kata!

Az intenzív, több érzékszervet is megmozgató gyakorlás valóban felgyorsítja a javulás ütemét. Az Ön által említett számolólap rendkívül korszerű segédeszköz, a használatával mindenképpen gyorsabban lehet haladni a hagyományos matekozáshoz képest.

A gyermek fejlődésének folyamatos követése rendkívül fontos. A gyermekét nem csak akkor kell megvizsgálni, amikor elkezdi a terápiát, hanem javasolt negyed- vagy félévente újra és újra felmérni, mennyit fejlődtek azok a képességek, amelyek miatt kialakult a számolási zavara. Ha a matek okoz problémát, nem csak azt kell vizsgálni, hogy megy neki az összeadás vagy a szorzás, hanem azt is, hogy az említett műveletek elvégzéséhez szükséges vizuális figyelem, az emlékezet, az analizáló és szintetizáló képesség, a téri tájékozódás, a mozgásos, és egyéb funkciók hogyan működnek, és igényelnek-e támogatást.

Arra fel kell készülni, hogy a terápia lassú és több évig is eltarthat, azonban az eredményei már az első időszakban látványosak, ha a gyakorlás intenzív, és a gyermek szívesen végzi. Kezdetben a terápia fárasztó lehet, de ez szerencsére később elmúlik. Az Önök által használt Dyscalculine Program remek választás, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy amit lát a gyermek a számolólapokon, az mindig tárgyak formájában is ott legyen előtte, hogy megérinthesse, mozgathassa őket, és téri struktúrákat alkothasson belőlük. Ha nem is lehet pontosan megjósolni, meddig tart majd a terápia, ne feledje, gyermeke kitartó gyakorlással hamar felzárkózik majd a többiekhez!