A gyermekem 5 éves, nemrégiben szociális funkciózavarral diagnosztizálta őt a szakértői bizottság. A szakemberek a szociális funkció, és a szociális készség, illetve képesség hiányosságait emelik ki nála. Mit jelent ez pontosan, és miként lehet fejleszteni őt ennyi idős korban?

Kedves Bori!

Köszönöm a kérdést. Sokszor hallhatjuk ezeket a kifejezéseket, jelentésük mégsem magától értetődőek. A meghatározás egyszerű. A szociális funkciók, készségek, vagy képességek a társas viselkedéshez elengedhetetlen szükségleteket, és szokásokat jelentik, amelyek segítenek abban, hogy a gyermek alkalmazkodni tudjon a környezetéhez. Nézzük meg részletesebben, mit is jelentenek ezek pontosan, és miért kiemelkedő fontosságúak!

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermek társas élete legintenzívebben a családi és az iskolai környezetben zajlik. A gyermek társas kapcsolatokban való ügyességét, azt, hogy milyen könnyen teremt és őriz meg kapcsolatokat, sok tekintetben meghatározza a szülő-gyermek viszony, a kötődés szorossága és minősége, illetve a szülők társas kapcsolatai, a család önértékelése, nem utolsó sorban pedig a testvérek hatása. A társas készségekben az olykor önkéntelen, máskor nagyon is tudatos önálló fejlődés rendkívül fontos.

Ha bármilyen oknál fogva a társas készségek, és képességek elmaradnak a tipikusan elvárttól, a gyermek nehezebben találja az összhangot a környezetével, gyakran figyelmetlennek tűnik, mintha nem reagálna arra, ha kérnek, vagy kérdeznek tőle valamit. Nem csatlakozik a többiek játékához, nem vesz részt a közös tevékenységekben sem, és magányossá válik. Így a szabályok vagy normák (akár az étkezési szokások, vagy a szobatisztaság) kialakítása is problémát okoz nála.

Az együttműködés és a kapcsolatteremtés módjait érdemes tudatosan felépíteni, ebben hasznos szakember (gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter, gyógypedagógus) segítségét kérni. Számos hatékony eszköz bevethető. Ilyen például a képes napirend bevezetése, ami egyrészt biztonságot nyújt, másrészt örömmel használja a gyermek. Sőt akár a magatartási szabályok láthatóvá tétele, illetve a nagyon egyszerű, egy szavas kérések meghatározása is ilyen. Érdemes minél több módszert kipróbálni!

A kisfiam 2 éves, és szeptember óta jár bölcsibe. Már nyáron is inkább az anyjával aludt, de ez mostanra állandósult, egyszerűen nem hajlandó elaludni a saját kiságyában. Nem lenne jó, ha ez így maradna, biztosan nem tesz jót a személyiségfejlődésének. Mit tegyünk?

Kedves Olga!

A kisgyermekekkel való „együtt alvás” olyan téma, amely kapcsán maguk a szakemberek is gyakran eltérő véleményen vannak. A gyerekek alvási szokásai egyénenként is különbözhetnek, azonban jó hír, hogy a szülők képesek befolyásolni azokat.

Ha a gyermeknek igénye van a szülő testi közelségére, lehet, hogy csupán megszokásból szeret odabújni, de más okokat is sejthettünk a háttérben. Gyakran az első, amire gondolni szoktak a szakemberek, hogy a gyermek fél, és nyugtalanítja valami. Érdemes tehát eltöprengeni, történt-e olyan változás a csemete életében, ami megzavarta a hétköznapjait? Az sem mindegy, hogy milyen életkorú gyermekről van szó, és milyen családi szokások jellemzik a hétköznapokat, nem utolsó sorban az is fontos, hogy mennyire zavarja meg a szülők életvitelét a kialakult helyzet?

Nincsenek kőbe vésett szabályok, a családok szükségletei a legmeghatározóbbak. Fontos a következetesség, ugyanakkor a rugalmasság is. Az esetleges életviteli nehézségek megoldásában kérjék gyermekpszichológus segítségét!

A kislányom jövőre kezdi az iskolát. Logopédushoz jár, ahol a hangképzés javításával foglalkoznak. Sokszor kell értelmetlen szavakat ismételnie, amikor otthon együtt gyakorlunk. Miért jó ez?

Kedves Réka!

A hangképzés javítása sokféle gyakorlattal lehetséges. Az értelmetlen szavak ismétlése rendkívül hasznos, még ha elsőre nem is gondolnánk. Mielőtt alaposabban áttekintetnénk a gyakorlat lényegét, ejtsünk néhány szót a terápia egyéb eszközeiről. A folytatás olvasása →

Óvodás gyermekemnek hatalmas a mozgásigénye, nehezen fárad el, annak ellenére, hogy egész nap sokat szaladgál, és kiabál. Estére viszont gyakran bereked. Ez normális?

Kedves Anikó! 

Sok szülő teszi fel a kérdést, mi a teendő, hasonló helyzetben! Nincs két egyforma gyermek, így a rekedtség oka is sokféle lehet. A mozgékony gyerekeknél természetes dolog, hogy árad belőlük az energia, sőt szeretik szabadjára engedni a hangjukat is. Azonban érdemes tudni, hogy egyéb orvosi, logopédiai, illetve lelki okai is lehet ennek a jelenségnek.

Amennyiben tartósan fennálló, visszatérő problémáról van szó, mindenképpen érdemes foniáterhez, vagy fül-orr-gégészhez fordulni, hogy ki lehessen zárni a lehetséges szervi okokat. Ha a rekedtség miatt a tiszta és helyes hangképzés akadályozott, logopédiai terápiára is szükség van. A rekedtség hátterében álló lelki okok, mint például a stressz, vagy egyéb érzelmi problémák feltérképezésére kérjük pszichológus szakember segítségét!

Szerencsére számos természetes módja is akad, hogy megőrizzük a hangszálak egészségét. Figyeljünk arra, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon, és lehetőleg kerülje a zajos helyeket, ahol önkéntelenül is hangosabban kell beszélnie. Ha például a gyermek hajlamos hangos beszéddel színezni mondandóját, különösen, ha érzelmileg is érinti, amiről mesél, csitítással figyelmeztessük, hogy halkabban folytassa. Lehet csendjátékot is játszani, amikor például bizonyos ideig nem szabad megszólalni, így a gyermek játékosan tud barátkozni azzal, milyen érzés takarékoskodni a hangerejével.

A kisfiam nemrég múlt hét éves, most kezdte az iskolát. A szakértői vizsgálat során beszédmegértési zavart állapítottak meg nála. Mit jelent ez?

Kedves Eszter!

Aggodalomra semmi ok! A megfelelő terápia segíteni fog abban, hogy ez ne akadályozza gyermekét a tanulásban. Először is nézzük meg közelebbről, milyen jelenséggel állunk szemben! A beszédmegértési zavar azt jelenti, hogy a gyermek beszédértése annak ellenére elmarad az életkorának megfelelő fejlődési szinttől, hogy érzékszervei egészségesek, és a hallása sem sérült.

A beszédmegértés rendszerint együtt jár a beszédészlelés zavarával. Mindkét probléma meghatározott agyi területekhez kapcsolódik, ahol azok a speciális feldolgozási folyamatok zajlanak, melyek során észleljük a beszédhangokat, illetve értelmes nyelvi kifejezésként értelmezzük azokat. A beszédmegértés zavara esetén tehát a beszédfeldolgozás folyamata sérül.

Fontos, hogy a célzott terápia mihamarabb elkezdődjön. Ez segít orvosolni a tanulási nehézségeket, és megelőzhető, hogy a sikertelenség miatt önértékelési problémák alakuljanak ki a gyermeknél, sőt az emiatt jelentkező magatartási problémák is kiküszöbölhetőek.

A kisfiam három éves, és pöszén beszél. Kihez forduljak ezzel?

Kedves Viola! 

Sok óvodást érint ez a probléma! A megfelelő vizsgálatokkal és a személyre szabott terápiával szerencsére jól kezelhető. Először is fontos megállapítani, hogy a pöszeségnek pontosan milyen fajtája érinti a gyermeket. Ha például a beszéd nehezen érthető, sőt a beszédhiba a hangszínt is idegen csengésűvé változtatja, érdemes orvoshoz fordulni, és kizárni, hogy esetleg orrhangzóság áll a háttérben. Erre akkor gyanakodhatunk, ha például a nem orrhangzós hangokat is orrhangzósan ejti a gyermek. A problémát ez esetben fizikai elváltozás okozza, amelyen kisebb orvosi beavatkozással lehet segíteni.

Ha az orvos véleménye alapján műtét is indokolt, a beavatkozás után veheti kezdetét az intenzív beszédjavítás. A megfelelő terápiás terv felállításához a gyermek életkori sajátosságait is szem előtt kell tartani. A későbbiekben orvosi kontroll vizsgálatokra van szükség, sőt ha fogszabályozásra is sor kerül, figyelemmel kell követni, hogy mindez hogyan hat a beszédhangok tisztaságára. Az orvos, a logopédus és a szülő folyamatos együttműködése a leghatékonyabban segíti a probléma kezelését.

10 / 23 oldal« Első...89101112...20...Utolsó »