Óvodás gyermekemnél megállapították, hogy sajátos nevelési igényű, a mozgásfejlődése elmarad az átlagtól. Szomatopedagógus foglalkozik vele, és sokat járunk játszótérre, játszóházba is, ahol mindig jól kiugrálja magát. Néha eszembe jut, hogy talán túlterheljük a sok fizikai aktivitást igénylő játékkal. Mennyi mozgás lenne ideális számára?

Kedves Gyöngyi!

A sok mozgás remek dolog, a fizikai aktivitás jótékony hatása gyermekek esetében tudományosan is bizonyított tény. Ha a gyermeke izgő-mozgó alkat, engedje, hogy annyit mozogjon, amennyi csak jól esik neki. Elég, ha ügyelnek a pihenés és a mozgás megfelelő egyensúlyára, ha ez rendben van, nem történhet baj.

A rendszeres, megfelelő minőségű és mennyiségű sporttevékenység számos jótékony hatása ismert. Meghosszabbítja az életünket és tartós egészséget garantál, kutatások igazolják, hogy védelmet biztosít számos krónikus betegség kialakulásával szemben, idetartozik az érrendszeri megbetegedés, a magas vérnyomás, a stroke, a cukorbetegség, a kóros elhízás, a csontritkulás, sőt a depresszió is. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a lusta életforma megsokszorozhatja a fent említett kockázati tényezőket, így az ő esetükben különösen fontos odafigyelni a rendszeres mozgásra. Ám, azt tudnia kell, hogy gyermeke számára nem minden mozgásos játék javasolt, a speciális gyakorlatok kiválasztásában a gyermeket fejlesztő szakemberek tudnak segíteni.

A sajátos nevelési igényű gyermekek az óvodában, és az iskolában elérhető testnevelés órákon és mozgásfejlesztő foglalkozásokon hamar megtapasztalják a rendszeres, szakember által irányított mozgás örömét. Érdemes ellátogatni a nyitott órákra, és a fogadó órákra, ahol betekintést nyerhet a foglalkozások menetébe, sőt tanácsokat és hasznos ötleteket kaphat a gyermekét fejlesztő gyógypedagógustól, óvodapedagógustól, mire érdemes odafigyelni otthon.

A kislányom második osztályos, és mióta csak elkezdte a sulit nyugtalanabb, és figyelmetlenebb, a társai között, sajnos dühkitörések miatt panaszkodnak rá a tanárok. Én magam is tapasztalom, hogy dacos és önfejű, de otthon szerencsére nincs vele akkora gond, mint az iskolában. Mit tegyek? Forduljak szakemberhez?

Kedves László!

Gyakran előfordul, hogy a szülő azzal szembesül, hogy a gyermekkel gond van a suliban, otthon viszont nyoma sincs a problémás viselkedésnek, amiről a pedagógusok mesélnek. Lehet, hogy nincs komoly baj, de az is előfordulhat, hogy a probléma gondosabb feltárása után kiderül, hogy hiperaktivitás, figyelemzavar okozza a nehézségeket. Ha a közösségben visszatérő konfliktusok miatt szenved a gyermek, mindenképpen érdemes pszichológus, illetve pszichiáter véleményét kérdezni, aki segít pontosan megállapítani, mi állhat a háttérben. A szülőkkel való konzultáció abban segít, hogy eldöntsék a szakemberek, pontosan milyen segítségre van szüksége a családnak. Az okok feltérképezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek személyre szabott segítséget kapjon.

Egyre gyakoribb jelenség manapság, hogy a kudarcos beilleszkedés hátterében viselkedés- illetve magatartászavar áll. Ez biológiai értelemben betegségre utal ugyan, de szeretném hangsúlyozni, hogy nem segít, ha emiatt betegként is kezeljük. Ha a gyermek ezt a diagnózist kapja, az azért fontos, mert így pontosan tudjuk, mi okozza a problémáit, de ettől még nem kell és nem is tanácsos betegként kezelnünk őt. Lehet, hogy hiperintelligens, és hiperaktív, ezért másfajta figyelmet érdemel. Ugyanez érvényes, ha a visszahúzódása miatt vannak problémái, és emiatt igényel más jellegű törődést.

Az is előfordulhat, hogy a túlzott mozgásigény (hiperaktivitás), akár az agresszivitás, vagy a szertelenség (impulzivitás) hosszabb ideig, akár éveken át kezeletlenül okoz problémát a gyermeknél. Ilyenkor a gyermek saját magától is szenved, bármilyen meglepően hangzik, feszültséget okoz számára a nyugalom. Ilyenkor a megfelelő kezelés gyógyszerrel lehetséges, illetve a környezet átalakítása mellett a megfelelő pszichoterápia, és a speciális nevelési feltételek megszervezése is rendkívül fontos. Szerencsére egyre több helyen elérhetőek azok a speciális tanulószobák, ahol több órára következetes korlátok között felállított környezetben egyéni menetrendet tanítanak meg a gyermeknek, ami az otthoni kereteket is megerősíti és támogatja. Mindenképpen javaslom tehát, hogy keressék fel a kerületi szakszolgálatot és kérjék pszichológus segítségét.

Másfél éves kisfiam mindenhová cipeli magával viharvert, koszos plüss bárányát. Próbáltunk helyette mást adni neki, de semmit nem fogad el, ordít utána. Hogy lehetne kicselezni?

Kedves Imre!

Ne próbálják kicselezni! Gondoljon csak bele, mi felnőttek is ragaszkodunk bizonyos tárgyainkhoz, nemcsak a gyerekek. Sőt, tudnia kell, hogy a csöppségek számára az ilyen pótolhatatlan játék tulajdonképpen nem is tárgy, hanem mágikus funkciót betöltő társ, amely a biztonságot, megnyugvást, a magány elűzését, a szeretett felnőtt pótlására szolgáló eszközt jelenti.

Kisfiúk számára tehát a bárány fontos útitárs, aki segít kibírni azt a kalandot, amely az anyától való fokozatos eltávolodást, a leválást, és a növekedést segíti.

A legtöbb kisgyermek választ magának ilyen tárgyat, amely általában puha, selymes tapintású. Ezzel alszanak, mennek a nagymamához, vagy a bölcsődébe, óvodába. Ez az első olyan tárgy, amely valóban a sajátjuk. A legtöbb egészséges gyermek fejlődésében tehát nagyon fontos szerepet töltenek be ezek a játékok.

Javaslom, tehát fogadják el gyermekük ragaszkodását! Idővel majd eltűnik a fontosságuk, a biztonságot a nagyobb gyerekek már máshogyan teremtik meg maguknak. Nincs hát miért aggódni, legfeljebb a „kispajtás” tisztán tartása miatt kell bevetniük minden kreativitásukat.

Négy éves kislányomnál gótikus szájpadot állapított meg a logopédus. Mit jelent ez pontosan?

Kedves Éva!

Érdemes tudni, hogy a száj belső része mindenkinél más és más. A szájpadlás egyeseknél alacsonyabban, másoknál magasabban helyezkedik el. Önmagában ez, még nem jelent gondot. Az első hallásra furcsán csengő kifejezés azt jelenti, hogy a gyermek szájpadlása magasabban helyezkedik el az átlagosnál, így nagyobb hely marad a szájüregben. A logopédus valószínűleg a hangok képzése és a még nem ejtett hangok fejlesztése kapcsán figyelt fel erre a problémára a gyermekénél.

Az, hogy ez az anatómiai eltérés hogyan befolyásolja a hangképzést, a fejlesztés módját is meghatározza. Bizonyos hangok ejtésénél ugyanis nem elhanyagolható, hogy mekkora résen halad keresztül a levegő. A nyelv erősítése, és a nyelv tartásának javítása kiemelten fontos, ha gótikus szájpad is nehezíti a hangok helyes ejtését. Ha a logopédus ezt észrevette, minden bizonnyal figyelembe veszi a terápia során, további teendő csak akkor merül fel, ha azt a gyermekkel foglalkozó szakember külön jelzi.

Nagycsoportos kislányom még négy hangot nem tud ejteni. Év eleje óta jár az óvodában logopédiára, most pedig a tanév végén járunk és a probléma még mindig nem rendeződött. Mikorra várható a teljes gyógyulás?

Kedves Anna!

Aggodalomra semmi ok, az Ön által említett probléma gyakoribb, mint gondolná és bizony minden gyermeknél más és más a teljes javuláshoz szükséges idő. Sok nagycsoportos gyermeknél tapasztaljuk a kollégáimmal, hogy nehézséget okoz négy, vagy akár több hang ejtése. Nagyon jó, hogy a kislányával logopédus foglalkozik, biztos, hogy szépen haladnak, a javulást pedig nem lehet és nem is érdemes siettetni.

Az, hogy a hangok megtanulása mennyi időt vesz igénybe, sok mindentől függ, éppen ezért nehéz megjósolni. A kívánt eredmény elérése érdekében vegye fel a kapcsolatot a gyermek logopédusával, és beszéljék meg, Ön mit tud tenni az előrehaladás érdekében. Rengeteget számít a haladásban, ha otthon végezhető játékos gyakorlatokkal egészülnek ki a logopédiai foglalkozások. Ha erre még nem került sor, mindenképpen javasolt mihamarabb elkezdeni!

Barátainkkal sokat vitatkozunk azon, mi árt vagy használ a gyerekeknek a családi perpatvarok alkalmával. Az a jobb, ha látják a gyerekek, hogy vitatkoznak a szüleik, vagy ha nem? Melyik az egészségesebb?

Kedves Dorina!

A kérdés nagyon izgalmas! A válasz azonban annál összetettebb, semmint, hogy rövid igennel, vagy nemmel lehetne rá válaszolni.

Szakemberek, és nem szakemberek általában egyet értenek abban, hogy gyermekeinket fölöslegesen ne tegyük ki extrém feszültségeknek, stressznek, így tehát a szülők konfliktusaiból adódó indulatok, veszekedések érzelmi terhei alól is jobb mentesíteni őket. A felnőttek kontrollálatlan indulatai a nebulók számára félelmetesek lehetnek, sokszor nem is értik pontosan miről van szó, ilyenkor tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, amit jobb elkerülni. Egyszóval a rendszeres, nyílt családi viharok olyan hosszú távú következményekkel járhatnak a gyerekek számára, amelyekre a felnőttek gyakran nem is gondolnak.

Annak a megközelítésnek tehát, miszerint ne a gyerekek előtt bonyolódjanak a párkapcsolati drámák, abszolút helye van! Azonban tudnunk kell, hogy a lurkók akkor is érzik a feszültséget, ha előttük soha egy hangos szó nem hangzik el. Ilyenkor „kénytelenek” a fantáziájukat használni, ami adott esetben lehet, hogy félelmetesebb, szorongáskeltőbb, mint a valóság. A kisebbek könnyen magukra vonatkoztatják a problémákat, és komoly bűntudatot élhetnek át. Ezen túlmenően az indulatok, érzelmek nyílt kifejezésének tilalma miatt hiányozhat a hiteles viselkedés jelenléte a család életéből, és ezzel olyan tanulási folyamatok sérülhetnek, amelyeken keresztül a gyerekek elsajátíthatják a konfliktushelyzetekben történő helyes viselkedés alapjait.

A mértékkel megjelenő hiteles érzelmek, indulatok tehát kevésbé kártékonyak, mint a rejtett feszültségek. A hozzájuk fűzött magyarázatokkal, én-közlő kommunikációval a felnőttek segítik a gyerekeket az eligazodásban, és megfelelő modellt nyújtva felkészítik őket a „nagybetűs életre”.

5 / 23 oldal« Első...34567...1020...Utolsó »