Estére kialakuló rekedtség

SZÜLŐI KÉRDÉS:

Óvodás gyermekemnek hatalmas a mozgásigénye, nehezen fárad el, annak ellenére, hogy egész nap sokat szaladgál, és kiabál. Estére viszont gyakran bereked. Ez normális? Lehet ebből baja?

Kedves Anikó! 

Sok szülő teszi fel a kérdést, mi a teendő, hasonló helyzetben! Nincs két egyforma gyermek, így a rekedtség oka is sokféle lehet. A mozgékony gyerekeknél természetes dolog, hogy árad belőlük az energia, sőt szeretik szabadjára engedni a hangjukat is. Gyakori, hogy a hangjuk erejével próbálják kifejezni, ha valamit nagyon szeretnének, és így mutatják meg fizikai erejüket is. Azonban érdemes tudni, hogy egyéb orvosi, logopédiai, illetve lelki okai is lehet ennek a jelenségnek.

A gyerekek hangja – akárcsak a felnőtteké – el tud fáradni, ilyenkor könnyebben berekednek. Leginkább akkor szükséges szakemberhez fordulni, hogyha a hangos beszéd és a rekedtség gyakran előfordul, illetve ha tartósan fennáll, például még másnap is. Amennyiben tartósan fennálló, visszatérő problémáról van szó, mindenképpen érdemes foniáterhez, vagy fül-orr-gégészhez fordulni, hogy ki lehessen zárni a lehetséges szervi okokat. Ha a rekedtség miatt a tiszta és helyes hangképzés akadályozott, logopédiai terápiára is szükség van. Amikor pedig a rekedtség hátterében lelki okokat feltételezünk, mint például a stressz, vagy egyéb érzelmi problémák, ezek feltérképezésére kérjük pszichológus szakember segítségét!

A folyamatos hangos beszéd a hangképzésben résztvevő szerveknél, így a hangszalagoknál is okozhat sérülést, fizikai elváltozást. A tartósan fennálló rekedt beszéd hátterében olyan okot sejthetünk, ami akár több kezelést is igényelhet. Ezek kivizsgálása, megállapítása foniáter szakember feladata. Az orvosi beavatkozás sokszor elkerülhető, ha időben kezdünk foglalkozni a problémával és logopédushoz fordulunk. Szerencsére számos természetes módja is akad, hogy megőrizzük a hangszálak egészségét. Elsőként érdemes ezeket megpróbálni. Figyeljünk arra, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon, és lehetőleg kerülje a zajos helyeket, ahol önkéntelenül is hangosabban kell beszélnie. Ha például a gyermek hajlamos hangos beszéddel színezni mondandóját, különösen, ha érzelmileg is érinti, amiről mesél, csitítással figyelmeztessük, hogy halkabban folytassa. Lehet csendjátékot is játszani, amikor például bizonyos ideig nem szabad megszólalni, így a gyermek játékosan tud barátkozni azzal, milyen érzés takarékoskodni a hangerejével.