Nemrég szakértői bizottság vizsgálta a kisfiamat. A részletes orvosi, pedagógiai, és pszichológiai vizsgálat alapján felmerült a gyanú, hogy enyhe értelmi fogyatékos, és azt a döntést hozták, hogy a későbbiekben folyamatos figyelemmel kísérik. Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban és miért van erre szükség?

Kedves Ildikó! 

Ha felmerül egy gyermeknél az enyhe értelmi fogyatékosság gyanúja, a végleges diagnózist csupán a komplex (pszichológiai, gyógypedagógiai, orvosi) vizsgálat, illetve egyéb dokumentumok támaszthatják alá. Amennyiben nem nyer egyértelmű megerősítést a diagnózis, a gyermek fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérése lehet szükség. Ez akkor fordulhat elő például, ha az intellektuális képesség elmaradását a háziorvos által kiállított orvosi adatlap adatai nem egyértelműen igazolják.

A folyamatos figyelemmel kísérés kezdetét a szakértői bizottság adja meg, amely a vizsgálatot követő hónapban indul az óvodában vagy iskolában, attól függően hova jár a gyermek. Abban az esetben tart a tanév végéig, ha az adott nevelési év, vagy tanév végéig még legalább hét hónap hátra van. Ha kevesebb, akkor a vizsgálatot követő nevelési év, illetve tanév feléig tart.

A szakértői bizottság képviselői ebben az időszakban legalább két alkalommal, az óvodai foglalkozásokon, vagy a tanítási órákon is megfigyelik a gyermeket. A pedagógus a gyermek fejlődéséről rendszeresen, de legalább kéthavonta részletes értékelést készít, ezt a szülővel is részletesen megbeszéli, és tanácsokkal segít az otthon adódó nehézségek kezelésében. A folyamat végén a részletes értékelést a pedagógus átadja a szakértői bizottságnak.

Szeretném megnyugtatni, hogy ez az óvatos hozzáállás a gyermek érdekeit szolgálja, nem kell megijedni tőle. A teljes év távlatában tapasztalt fejlődés segíti a diagnózissal kapcsolatos végleges döntés meghozatalában a szakembereket.