Óvodás kisfiamnak gondot okoz, hogy a zöngés hangok helyett általában zöngétlen hangokat ejt. Mire figyeljek, amikor együtt gyakorlunk otthon?

Kedves Tamás!

Remek dolog, hogy gondot fordítanak az otthoni gyakorlásra, ez ugyanis nagy mértékben támogatja a gyermek fejlődését és hatékonyan megsegíti a logopédussal folytatott terápiát is.

Mielőtt a konkrét gyakorlatokra is kitérnék, engedjen meg egy rövid kitekintést, ami segít pontosítani, mit nevezünk zöngétlen hangnak. A magyar nyelvben vannak úgynevezett zöngés és zöngétlen mássalhangzók. Bizonyos hangok ejtésénél a száj és a nyelv habár ugyanolyan helyzetben van, mégis tapasztalunk különbséget az ejtés során. Az egyiknél a „torok morog”, vagyis zönge hangot ejtünk, míg a másiknál ez a hang nem hallható. Ilyen hangpárok a k-g, t-d, p-b, sz-z, s-zs, ty-gy, f-v. Ezeket a hangpárokat, vagy közülük néhányat gyakran ejtés közben összecserélnek a gyerekek óvodáskorban. Egy ideig ez teljesen normális jelenség, ha azonban a gyermek nagycsoportos korában sem történik változás, logopédus segítségére van szükség, hogy a gyereknek megtanulják a hangok megfelelő, tiszta ejtését.

Amennyiben tehát a gyermeke zöngétlen hangokat ejt a zöngések helyén, az a cél, hogy megtanulja a zönge helyes képzését és ezt begyakorolja. Érdemes tudni, hogy a zöngés hangok tanulását segíti, ha a gyermek a torkára helyezi a kezét ejtés közben, ugyanis zöngés hangok esetében a torok morgósabb, jobban „rezeg”, mint a zöngétlen hangoknál, így felismerni is könnyebb.

A közös gyakorlás során javaslom, hogy a zöngés hangok mondására figyeljenek. Ilyenkor segíthet gyermekének, ha Ön mondja ki az ismétlendő szót vagy mondatot, és a kisfia ismétlés közben a torkára tett ujjaival is figyeli a különbséget. Így egyre biztonságosabban tanulja meg a hangok helyes ejtését, és a megfelelő ejtés ellenőrzésében is segít. A gyerekek imádják a játékos tanulást, bizonyára örömüket lelkik majd a közös gyakorlásban!