Barátainkkal sokat vitatkozunk azon, mi árt vagy használ a gyerekeknek a családi perpatvarok alkalmával. Az a jobb, ha látják a gyerekek, hogy vitatkoznak a szüleik, vagy ha nem? Melyik az egészségesebb?
Kedves Dorina!
A kérdés nagyon izgalmas! A válasz azonban annál összetettebb, semmint, hogy rövid igennel, vagy nemmel lehetne rá válaszolni.
Szakemberek, és nem szakemberek általában egyet értenek abban, hogy gyermekeinket fölöslegesen ne tegyük ki extrém feszültségeknek, stressznek, így tehát a szülők konfliktusaiból adódó indulatok, veszekedések érzelmi terhei alól is jobb mentesíteni őket. A felnőttek kontrollálatlan indulatai a nebulók számára félelmetesek lehetnek, sokszor nem is értik pontosan miről van szó, ilyenkor tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, amit jobb elkerülni. Egyszóval a rendszeres, nyílt családi viharok olyan hosszú távú következményekkel járhatnak a gyerekek számára, amelyekre a felnőttek gyakran nem is gondolnak.
Annak a megközelítésnek tehát, miszerint ne a gyerekek előtt bonyolódjanak a párkapcsolati drámák, abszolút helye van! Azonban tudnunk kell, hogy a lurkók akkor is érzik a feszültséget, ha előttük soha egy hangos szó nem hangzik el. Ilyenkor „kénytelenek” a fantáziájukat használni, ami adott esetben lehet, hogy félelmetesebb, szorongáskeltőbb, mint a valóság. A kisebbek könnyen magukra vonatkoztatják a problémákat, és komoly bűntudatot élhetnek át. Ezen túlmenően az indulatok, érzelmek nyílt kifejezésének tilalma miatt hiányozhat a hiteles viselkedés jelenléte a család életéből, és ezzel olyan tanulási folyamatok sérülhetnek, amelyeken keresztül a gyerekek elsajátíthatják a konfliktushelyzetekben történő helyes viselkedés alapjait.
A mértékkel megjelenő hiteles érzelmek, indulatok tehát kevésbé kártékonyak, mint a rejtett feszültségek. A hozzájuk fűzött magyarázatokkal, én-közlő kommunikációval a felnőttek segítik a gyerekeket az eligazodásban, és megfelelő modellt nyújtva felkészítik őket a „nagybetűs életre”.
