Nemrégiben derült ki, hogy óvodás kisfiúnk értelmi fogyatékos, ami nagyon váratlanul ért bennünket. Korábban nem voltak jelei annak, hogy baj van, de azzal vígasztalnak bennünket, hogy a korai felismerés és fejlesztés nagy mértékben segíti a javulást. Szeretném megtudni, milyen irodalmat érdemes tanulmányozni a témában, hogy a gyakorlati ismereteinket is bővíthessük, és otthon is felkészülten segíthessünk Zoli fiúnknak.

Kedves Borbála!

Ezzel a problémával sajnos egyre több szülő szembesül, a KSH adatai szerint Magyarországon évente nyolcvanezer újszülött jön a világra, közülük minden tíz gyermek sajátos nevelési igényű. Egyre fontosabb tehát, hogy a szülők felkészítése minél gördülékenyebben történhessen. Ezt a célt szolgálja az a kiadvány is, amire szeretném felhívni a figyelmét. Az Útikönyv eltérő fejlődésű gyereket nevelő családoknak című kiadvány Magyarországon elsőként ad az érintett szülők számára útmutatást a diagnózis közlése utáni életszakaszra. Az Útikönyv a „Mindenkinek Becsengettek” koragyermekkori intervenció és iskolai együttnevelés integrált gyakorlati protokollja, amely a fogyatékkal élőkért című ERASMUS+ projekt részeként készült el. A kiadvány a tanácsadás mellett támogatást kíván nyújtani az érintett szülők és szakemberek részére közérthető módon.

A kisfiam ötéves. A logopédiai szűrésen diszlexia veszélyeztetettséget vettek észre nála. A logopédus emiatt, illetve az artikulációs hibái miatt kétféle terápiát javasolt. A fiam viszont egy éve ugyanezek kezelésére tornára és fejlesztő pedagógushoz is jár. Melyik a fontosabb? Melyiket csinálja tovább?

Kedves Júlia!

Megnyugtató, ha különböző szakemberek ugyanazon véleményen vannak és ugyanazokat a nehézségeket látják fejlesztendő területnek. Nagyon jó, hogy fiával az elmaradásai miatt már ilyen korai életkorban segítségért fordult. A torna és az egyéb elmaradásokat fejleszteni célzó foglalkozások megférnek egymás mellett. A mozgásfejlesztés ugyanis általában nagyon jótékony hatással van mind a részképességek fejlődésére, mind pedig az artikulációra.

Az, hogy a fejlesztő pedagógus milyen felépítésű foglalkozást tart a fiának, illetve hogy a logopédus mit tervez, mindenképpen egyeztetést igényel. Célszerű, ha a két szakember – logopédus és fejlesztő pedagógus – felveszi egymással a kapcsolatot egyeztetés céljából. Ezt akár Ön is kezdeményezheti. A szakemberek általában a gyermek életkorát, terhelhetőségét, az elmaradás mértékét mind-mind figyelembe véve szakszerűen tudnak döntést hozni, milyen terápiákat javasolnak a gyermeknek egyidejűleg. Lehetséges, hogy valóban mind a négy típusú foglalkozást indokoltnak tartják, de az is előfordulhat, hogy egy ideg például csak hármat javasolnak. Bárhogy is döntenek Önnel közösen, időnként érdemes újra és újra végiggondolni, mi a legcélszerűbb javaslat. Hasznos, ha a két szakember a továbbiakban is tartja a kapcsolatot, és fia fejlődése érdekében konzultálnak egymással az elért eredményekről, észrevételeikről.

Ebben a folyamatban Ön a legtöbbet a kapcsolattartás terén teheti, érdemes támogatni a szakemberek együttműködését.

Fotó: Kathy Casssidy

A kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát, és fél év után is nagyon csúnyán ír az írásfüzetébe. Hogyan segíthetek neki, hogy szebb legyen az írása később?

Kedves Ildikó!

Az otthoni gyakorlás kiváló segítség, egy kis figyelemmel és gyakorlással, hamar tapasztalni fogják a változást. Az íráshoz a finommotorika, azon belül is a grafomotoros képességek, vagyis az ujjak és a kéz ügyességének fejlesztése nagyon fontos, erre az első osztályos gyermekeknek kiemelt szüksége van.

Szerencsére ezek a képességek otthon is könnyen fejleszthetőek, egyszerű eszközökkel, különösebb előkészület nélkül. Nagyon jó, ha minél több otthoni tevékenységbe tudja bevonni gyermekét. Főzzenek közösen, aprítsanak, szórják meg fűszerrel az ételeket, hámozzák a zöldségeket, díszítsék a szendvicseket, hámozzák a főtt tojást, kössék meg a cipőfűzőt, csipeszeljék a szárítóra a nedves ruhákat, vagy fonják be a baba haját stb. Az a lényeg, hogy olyan tevékenységeket végezzenek, amelyekkel apró, finom mozgásokat tud gyakorolni a gyermek a kezével, és az ujjaival. Ahhoz ugyanis, hogy az írása szép legyen, számos dolognak kell jól működnie. Természetesen nagyon fontos a nagymozgásokban való ügyesség, a figyelem megfelelő működése is, de az apróbbnak tűnő dolgokon is sok múlik, mint például, hogy a gyermek jól tudja mozgatni egymástól függetlenül is az ujjait, hogy a kéz izmai elég erősek legyenek, illetve hogy a szem-kéz koordináció megfelelően működjön. Ezek nélkül nem tud javulni a gyermek írásképe.

Javaslom, hogy minél több olyan játékot játszanak együtt, melyek során a gyermek apró, finom, a kezek ügyességét igénylő dolgot gyakorol. A közös játék nagyon jó, hiszen a gyermek így észre sem veszi, hogy célzott fejlesztő gyakorlatokat végez, élvezi a tevékenységet és közben egyre ügyesebb és ügyesebb lesz.

Négyéves kisfiam majdnem minden este bepisil még. Mi lehet ennek az oka?

Kedves Zsuzsa!

Aggodalomra nincs semmi oka. Az ilyen korú gyermekeknél ez még igen gyakorinak mondható. A legtöbb csemete mire iskolába megy, éjszakára is teljesen szobatisztává válik. A szobatisztaság az idegrendszer, illetve más szervek, szervrendszerek, test-lelki folyamatok érettségétől függ. Régen, a megfelelő ismeretetek hiányában már egészen kicsi gyereket is bilire szoktattak úgy, hogy idegrendszerük erre még nem volt érett. Ma már sokkal toleránsabbak vagyunk ebben a kérdéskörben is. Szakmai tapasztalatok szerint, a hétéves gyerekek esetében például tízből egy még bepisil éjszaka. Legyenek tehát türelemmel, megértéssel. Fontos, hogy a kisfiú semmilyen negatív, minősítő, megszégyenítő reakciót ne tapasztaljon ezzel kapcsolatban sem. Saját maguk megnyugtatására kérhetnek a gyermekorvostól vizsgálatot, hogy a szervi okokat kizárják, esetleg konzultálhatnak szakemberrel (pl. a szakszolgálat pszichológusával), hogy milyen módszerekkel érdemes segíteniük a gyermeket, és mi az, amit mindenképpen tanácsos elkerülni.

Fotó: Michael

A barátnőm kisfia alsós, és a tanítója rendszeresen arra panaszkodik, hogy forgolódik, minden apróság eltereli a figyelmét, nem fejezi be a feladatokat. Néhány percig tud csak koncentrálni, aztán pedig negyed óra is eltelik, mire újra le lehet kötni a figyelmét. Otthon nincs ennyi probléma vele. Lehetséges, hogy hiperaktív?

Kedves Imola!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerkőcöket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek a nap minden percében leköti a szülő figyelmét, hiszen állandóan menni kell utána.

Teljesen más a tüneteket fedezhetünk fel a csecsemőknél, mint az ovisoknál vagy az iskolásoknál. Az egész piciknél az étvágytalanság, a sok sírás, és a túlzott mozgékonyság adhat okot gyanúra, náluk egyáltalán nem áll be a mindennapok ritmusa. Óvodás korban tünet lehet, ha a gyerkőc nem barátkozik, vagy nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, és csak néhány percig tud csak koncentrálni. Ez azért is baj, mert ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasástudás, akkor komolyabb tanulási problémák is megjelenhetnek a későbbiekben.

Hiába tapasztalják a szülők a figyelemfelkeltő tüneteket, a gyanú és az ezt követő első vizsgálat gyakran csak akkor következik be, amikor közösségbe kerül a gyermek, ekkor ugyanis szabályokkal és magasabb követelményekkel találkozik, amelyek „feladják neki a leckét”. A gyermekkori hiperaktivitás-figyelemzavar kialakulásában több tényező játszik szerepet. Mindenképpen javaslom, hogy keresse fel a kerületi szakszolgálatot és kérje szakember tanácsát.

Nagyon nehezen bírok az izgő-mozgó fiammal, alsó tagozatos, és játékkal sem tudom lekötni, csak rövid ideig, a tanulás pedig maga a pokol. Nemrég ADHD diagnózist kapott. Mire számíthatok?

Kedves Anett!

Sok levél érkezik hozzám, amiben a szülők hasonló problémák miatt panaszkodnak, a hiperaktív gyerekekkel kapcsolatos nehézségek sajnos egyre gyakoribbak. Nézzük meg közelebbről, mi is ez a tünet együttes pontosan! A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD) olyan idegrendszeri eredetű zavar, amely az iskoláskorú gyermekek 3-5%-át érinti, a fiúk körében pedig jóval gyakoribb. Az ADHD már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerekeket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, mozgékonyságuk miatt hamar kinövik a rendelkezésre álló teret, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek egész napra leköti a szülőt, hiszen állandóan menni kell utána.

Természetesen teljesen mások a tünetek egy ovis és egy iskoláskorú hiperaktív gyermek esetén. Óvodás korban tünet, ha a nem barátkozik, nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, minden apróság eltereli a figyelmét, nem fejezi be a feladatokat, egy-két percig koncentrál csak, és utána akár negyed óra is eltelik, mire visszazökken. Ezek a tünetek bizonyára Önnek is ismerősek! Fontos tudni, hogy ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasás tudás, akkor súlyos tanulási problémák jelenhetnek meg a későbbiekben.

A gyermekkorukban ADHD-tüneteket mutató, kezelésben nem részesültek körében felnőtt korban jóval magasabb az antiszociális vagy más személyiségzavar, különféle pszichiátriai betegségek, szerfüggőség előfordulása. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a diagnózist terápia kövesse! Az ADHD modern kezelése az alábbiakból állhat: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, szülői és tanári tréningek. A gyógyszeres és pszichoterápiás segítség mellett néha gyógypedagógiai fejlesztés is javasolt. Az ADHD – a felsoroltak segítségével – szerencsére gyógyítható, kamaszkorra már jelentősen csökkenhetnek a tünetek. A felnőtt korú impulzív, hiperaktív emberek – ha állapotukhoz kellő intelligencia társul – tökéletesen tudnak boldogulni az életben, képesek megfelelő szakmát találni, amelyben kiteljesedhetnek. Kérdésére válaszolva a kezelés minősége kulcsfontosságú a tünetek javulása tekintetében, a gyógyulás esélyei pedig hosszú távon egyre biztatóbbak!