Első osztályos kislányomnak szerencsére nagyon tetszik az iskola, minden nap szívesen jár. A rajzolás az egyetlen, amiben kevesebb sikerélménye van. Úgy látom, hogy nem annyira a technikájával van probléma, hanem mintha nem tudná lerajzolni, amit szeretne, vagy nem tudná, hogyan rajzolja le a dolgokat. Tudnék neki ebben valahogy segíteni?

Kedves Izabella!

Jó hallani, hogy kislánya ennyire szereti az iskolát, biztosan nagyon ügyes is. A rajzolás kapcsán sem kell aggódnia, habár érdemes néhánynak dolognak utánajárni. A rajzolás, mint ábrázolás összetett folyamat, és valóban előfordulhat, hogy nem a rajzolás, ceruzafogás, vonalvezetés technikája okoz gondot a gyermeknek, hanem maga az ábrázolás. Szeretném megnyugtatni, hogy ez is tanulható, fejleszthető terület. Egy rajz megszületéséhez, számtalan dologra van szükség. Létfontosságú a megfigyelés, a látottak elemzése, részletekre bontása, és memorizálása, majd mindezek szerkesztési egységekre bontása az alkotás során. Gyakran nem is a látottakat rajzolják a kicsik, ilyenkor a képzeletnek van kiemelt szerepe az ábrázolásban. Hangsúlyozom, ezek mind-mind fejleszthető területek. Amennyiben lányának valóban az ábrázolás okoz nehézséget, érdemes először alapos megfigyeléseket végezni egy-egy tárgyon, tükörben, és a látottakat apró részenként papírra vetni. Amikor ez már könnyen megy, emlékezetből is készülhet már rajz. Egy idő után ez is egyre könnyebben fog menni, ekkor már a képzelete alapján is rajzolhat, például egy meséhez, vagy kívánságához kapcsolódóan. Mindezek mellett a színezés, a díszítés, a forma másolás, a sorminta folytatás, és az összerakható játékokkal való játék mind-mind hozzájárulnak az elemző készség, és az ábrázoló készség fejlődéséhez.

Érdemes tehát apró lépésenként haladni, legyen lánya mellett alkotás közben és elakadás esetén kérdéssel, rávezetéssel segítsen neki abban, hogy rájöjjön mi a következő lépés a rajzolás során! A sok közös játék a fejlesztő hatásán túl kiváló szórakozás! Próbálják ki!

Julcsi kislányunk 10. születésnapján szabadtéri zsúrt szeretnénk rendezni és arra gondoltunk a férjemmel, hogy olyan játékos feladatokkal készülnénk, amik nemcsak szórakoztatóak, de fejlesztő hatásúak is. Sok gyermek mozgásfejlesztésben vesz részt az osztályban, ahogy a kislányunk is, ezért sokaknak örömet okozna egy ilyen alkalom. Milyen könyvet javasol, amiből játékokat válogathatunk?

Kedves Éva!

Gergely Ildikó könyve habár óvodapedagógusok és tanítók részére íródott, az Önök számára is hasznos lehet. A Mozgásos játékok kézikönyve olyan játékötleteket tartalmaz, ami gyermekrendezvények, zsúrok alkalmával a szülők számára is inspiráló. Gergely Ildikó mestertanár életeleme a mozgás és a tanítás. Újabb és újabb játékötletekre ébred, és a szükséges fejlesztő hatások elérése érdekében a játékszabályok megváltoztatásával játékok számtalan variációit mutatja be. Ezeket a játékokat a gyerekek nagyon szeretik, és alig várják, hogy játszhassák azokat. A kötet több mint 120-féle különböző futójátékot tartalmaz. A részletes játékleírások mellet megtalálhatók a játékok fejlesztő hatása is. Választ kaphatunk arra, mit, miért és hogyan játsszunk, hogy a kívánt hatást érjük el. A kötetben bemutatott futójátékok arra inspirálják az olvasót, hogy saját játékötletekkel egészítse ki a meglévő gyűjteményt.

Négy éves kisfiamnak sajnos megmaradtak a primitív reflexei, ezt nemrégiben szakemberek fedezték fel. Hogyan lehet leépíteni ezeket, ha nincs rájuk szükség a fejlődéshez?

Kedves Vera!

A primitív reflexekre elsősorban az anyaméhben, a születésnél valamint az élet első évében van nagy szüksége a gyermeknek. A későbbiekben már rendellenesnek számít a reflexek megléte. Ezek közé tartozik többek között a szopó-, lépegető-, fejtartó-, vagy a kereső reflex is. A reflexek leépítésére szerencsére nagyon sok lehetőség van. Akár az otthoni és játszótéri játékokban, például a mászókák, hinta, instabil terepek, forgó eszközök, a különböző struktúrájú borítások használatával (homok, kavics, fű, beton közti átmenetek). Mindez a gyermek számára csupa játék, s közben mégis fejlődik, ügyesebbé, kiegyensúlyozottabbá és érettebbé válik. Léteznek olyan terápiák, amelyek a reflexek leépítését segítik elő. Ilyenek az idegrendszer fejlődését elősegítő mozgásfejlesztések, amely során a gyermeknél az alapoktól kezdődően újraépítik, egymásra strukturálják a mozgásfejlődés fázisait, elemeit, így fejlesztik a gyermek mozgását. A feladatok nem csak a beszédközpontot, hanem különböző részképességeket is fejlesztenek. A terápiák az 5-16 éves korú gyermekek körében lehetnek hatásosak.
Ajánlom figyelmébe az alábbi linket! http://fejlesztohaz.hu/

Az óvodás kislányomnál komoly mozgáskoordinációs problémákra figyeltünk fel. Legtöbbször lábujjhegyen jár, és a lépcsőn sem tud váltott lábbal járni. Barátnőmtől hallottam az Alapozó terápiáról. Ez segíthet neki?

Kedves Imola!

Igen, ez a probléma valóban kiemelt figyelmet érdemel! A mozgással párhuzamosan fejlődik az agy, tehát a gondolkodási folyamatok is, így ha a mozgásfejlődés során valamilyen probléma merül fel, az a beszédfejlődésre és a kognitív fejlődésre is hatást gyakorol. Így mindenképpen hasznos lehet a kislányának a mozgásfejlesztés!

Az Alapozó terápia lényege az idegrendszeri érés elősegítése. A foglalkozásokon nagy hangsúlyt kap ezen mozgások gyakorlása, esetleg újratanulása. A hetente kétszer-háromszor gyakorlásra kerülő mozgásformák újraindítják az idegrendszer fejlődését. Az csecsemőkori mozgások gyakorlásán túl a kisgyermekkori mozgások ügyesítésére is nagy hangsúlyt fektet ez a komplex terápiás módszer. Minden esetben egy speciális felmérés előzi meg a gyermekkel való közös munkát, melynek célja a gyermek mozgásos képességeinek megismerése és a szülői kérdőív felvétele. Javaslom, keressen fel szakembert, aki részletes tájékoztatást nyújt a vizsgálatról és a terápia menetéről!

Laura lányom most kezdte az óvodát. Nagyon szeret rajzolni, de úgy vettem észre, hogy a társaihoz képest rosszabbul megy neki. Hogyan tudnám fejleszteni őt?

Kedves Éva!

Nagyszerű dolog, hogy Laura kedvét leli a rajzolásban! Mindenképpen bátorítsák, dicsérjék őt, nehogy a bizonytalanságuk kedvét szegje.

A rajzoláshoz rengeteg részképesség összehangolt működése szükséges. Az egyik ilyen például az ún. asszociatív gondolkodás, ami annyit jelent, hogy a gyermek el tudja képzelni azt, amit rajzolni fog, a másik pedig a finommotorika, ami a ceruzafogáshoz, a pontos vonalvezetéshez szükséges. A szem-kéz koordináció elengedhetetlen, hogy a gyermek vonalak húzása közben a szemével követve folyamatosan korrigálni tudja a munkáját. Természetesen a térbeli és síkbeli tájékozódás is szükséges a rajzoláshoz, ugyanis a térben látott vagy elképzelt képet sík felületen igyekszik megjeleníteni a gyermek a rajzolás során.  A gyermekek ezeken a területeken más-más ütemben fejlődnek, ezért a rajzaik színvonala is különböző. Mindenképpen segítséget jelenthet a gyermek számára, ha ezekkel a területekkel játékosan foglalkozik.

Amennyiben lányánál nagycsoportos korában is fennmaradnak a problémák, mindenképpen forduljon logopédushoz, aki megállapítja, milyen területen lehet szükség célzott fejlesztésre.

Négy éves a kislányom nem szeret rajzolni. A feleségem és én is nagyon szeretnénk, ha ez változna, mert tudjuk, hogy az iskolában majd sok ceruzás feladatot fog kapni. Mit tegyünk, hogy ez változzon?

Kedves Attila!

Nagyon jó, hogy szívükön viselik, hogyan segítsék kislányukat a problémamentes iskolai beilleszkedésben. Aggódni azonban nem kell, mert sok négy éves nem szeret még rajzolni, és ennek nem biztos, hogy a kézügyességben való elmaradás az oka, lehet, hogy csak nem érdekli, szaladgálni, mozogni jobban szeret. Ez nem baj, nyugodtan engedjék meg neki!

Az azonban igaz, hogy a ceruzahasználatot jó, ha megszerettetjük a gyermekkel. Furcsának hangzik, de a legtöbb csemeténél ebben a korban még nem a ceruza kézbeadásával tehetjük ezt a legnagyobb sikerrel. Rengeteg olyan játékos tevékenység van, amit általában nagyon élveznek a kicsik. Nem is kell tudniuk róla, hogy közben ügyesedik a kezük, ami aztán a ceruzafogást, valamint ceruzahasználatot is megkönnyíti és sikerélményhez juttatja a gyereket.

Hogy milyen módon segíthetik a gyermeket ezen a területen? Rengeteg lehetőség van rá, sokat a hétköznapokba is könnyű beilleszteni közülük. A legfontosabb, hogy jókedvvel csináljuk, közös játék legyen, amit mindenki élvez. A ceruzahasználathoz jó finommotorika szükséges, így tehát ezt a területet érdemes fejleszteni. Nagyon jó, ha minél több matatós dolgot csinálunk a gyermekkel. Fogja meg, tegye át, tapogassa meg és találja ki mi az, ami a kezében van. Ezt játszhatjuk a játékaival, a konyhában, vagy akár a játszótéren is.

Engedhetjük, hogy rajzoljon ceruza nélkül – ezt nagyon szokták élvezni – a homokba, a betonra, nyáron a kavicsba festhessen az ujjával akár nagyobb lapra is. Nagyon hasznos, ha sok gyúró, nyomkodó mozdulatot csinálunk, legyen az akár sima vagy sóliszt gyurma, de bevonhatjuk a tészta-, illetve süteménykészítésbe is a picit. Ez csupán néhány ötlet ahhoz, hogy játékosan fejlesszük a gyermek finommotorikáját.

A ceruzahasználat elutasítása miatt akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek már elmúlt öt éves. Ekkor sem nagy probléma, de ilyenkor érdemes megnézni, hogy miről van szó valójában, arról hogy nem érdekli a gyermeket ez a tevékenység, vagy esetleg ügyetlenségét próbálja így palástolni.