Négy éves kisfiamnak sajnos megmaradtak a primitív reflexei, ezt nemrégiben szakemberek fedezték fel. Hogyan lehet leépíteni ezeket, ha nincs rájuk szükség a fejlődéshez?

Kedves Vera!

A primitív reflexekre elsősorban az anyaméhben, a születésnél valamint az élet első évében van nagy szüksége a gyermeknek. A későbbiekben már rendellenesnek számít a reflexek megléte. Ezek közé tartozik többek között a szopó-, lépegető-, fejtartó-, vagy a kereső reflex is. A reflexek leépítésére szerencsére nagyon sok lehetőség van. Akár az otthoni és játszótéri játékokban, például a mászókák, hinta, instabil terepek, forgó eszközök, a különböző struktúrájú borítások használatával (homok, kavics, fű, beton közti átmenetek). Mindez a gyermek számára csupa játék, s közben mégis fejlődik, ügyesebbé, kiegyensúlyozottabbá és érettebbé válik. Léteznek olyan terápiák, amelyek a reflexek leépítését segítik elő. Ilyenek az idegrendszer fejlődését elősegítő mozgásfejlesztések, amely során a gyermeknél az alapoktól kezdődően újraépítik, egymásra strukturálják a mozgásfejlődés fázisait, elemeit, így fejlesztik a gyermek mozgását. A feladatok nem csak a beszédközpontot, hanem különböző részképességeket is fejlesztenek. A terápiák az 5-16 éves korú gyermekek körében lehetnek hatásosak.
Ajánlom figyelmébe az alábbi linket! http://fejlesztohaz.hu/

Az óvodás kislányomnál komoly mozgáskoordinációs problémákra figyeltünk fel. Legtöbbször lábujjhegyen jár, és a lépcsőn sem tud váltott lábbal járni. Barátnőmtől hallottam az Alapozó terápiáról. Ez segíthet neki?

Kedves Imola!

Igen, ez a probléma valóban kiemelt figyelmet érdemel! A mozgással párhuzamosan fejlődik az agy, tehát a gondolkodási folyamatok is, így ha a mozgásfejlődés során valamilyen probléma merül fel, az a beszédfejlődésre és a kognitív fejlődésre is hatást gyakorol. Így mindenképpen hasznos lehet a kislányának a mozgásfejlesztés!

Az Alapozó terápia lényege az idegrendszeri érés elősegítése. A foglalkozásokon nagy hangsúlyt kap ezen mozgások gyakorlása, esetleg újratanulása. A hetente kétszer-háromszor gyakorlásra kerülő mozgásformák újraindítják az idegrendszer fejlődését. Az csecsemőkori mozgások gyakorlásán túl a kisgyermekkori mozgások ügyesítésére is nagy hangsúlyt fektet ez a komplex terápiás módszer. Minden esetben egy speciális felmérés előzi meg a gyermekkel való közös munkát, melynek célja a gyermek mozgásos képességeinek megismerése és a szülői kérdőív felvétele. Javaslom, keressen fel szakembert, aki részletes tájékoztatást nyújt a vizsgálatról és a terápia menetéről!

Laura lányom most kezdte az óvodát. Nagyon szeret rajzolni, de úgy vettem észre, hogy a társaihoz képest rosszabbul megy neki. Hogyan tudnám fejleszteni őt?

Kedves Éva!

Nagyszerű dolog, hogy Laura kedvét leli a rajzolásban! Mindenképpen bátorítsák, dicsérjék őt, nehogy a bizonytalanságuk kedvét szegje.

A rajzoláshoz rengeteg részképesség összehangolt működése szükséges. Az egyik ilyen például az ún. asszociatív gondolkodás, ami annyit jelent, hogy a gyermek el tudja képzelni azt, amit rajzolni fog, a másik pedig a finommotorika, ami a ceruzafogáshoz, a pontos vonalvezetéshez szükséges. A szem-kéz koordináció elengedhetetlen, hogy a gyermek vonalak húzása közben a szemével követve folyamatosan korrigálni tudja a munkáját. Természetesen a térbeli és síkbeli tájékozódás is szükséges a rajzoláshoz, ugyanis a térben látott vagy elképzelt képet sík felületen igyekszik megjeleníteni a gyermek a rajzolás során.  A gyermekek ezeken a területeken más-más ütemben fejlődnek, ezért a rajzaik színvonala is különböző. Mindenképpen segítséget jelenthet a gyermek számára, ha ezekkel a területekkel játékosan foglalkozik.

Amennyiben lányánál nagycsoportos korában is fennmaradnak a problémák, mindenképpen forduljon logopédushoz, aki megállapítja, milyen területen lehet szükség célzott fejlesztésre.

Négy éves a kislányom nem szeret rajzolni. A feleségem és én is nagyon szeretnénk, ha ez változna, mert tudjuk, hogy az iskolában majd sok ceruzás feladatot fog kapni. Mit tegyünk, hogy ez változzon?

Kedves Attila!

Nagyon jó, hogy szívükön viselik, hogyan segítsék kislányukat a problémamentes iskolai beilleszkedésben. Aggódni azonban nem kell, mert sok négy éves nem szeret még rajzolni, és ennek nem biztos, hogy a kézügyességben való elmaradás az oka, lehet, hogy csak nem érdekli, szaladgálni, mozogni jobban szeret. Ez nem baj, nyugodtan engedjék meg neki!

Az azonban igaz, hogy a ceruzahasználatot jó, ha megszerettetjük a gyermekkel. Furcsának hangzik, de a legtöbb csemeténél ebben a korban még nem a ceruza kézbeadásával tehetjük ezt a legnagyobb sikerrel. Rengeteg olyan játékos tevékenység van, amit általában nagyon élveznek a kicsik. Nem is kell tudniuk róla, hogy közben ügyesedik a kezük, ami aztán a ceruzafogást, valamint ceruzahasználatot is megkönnyíti és sikerélményhez juttatja a gyereket.

Hogy milyen módon segíthetik a gyermeket ezen a területen? Rengeteg lehetőség van rá, sokat a hétköznapokba is könnyű beilleszteni közülük. A legfontosabb, hogy jókedvvel csináljuk, közös játék legyen, amit mindenki élvez. A ceruzahasználathoz jó finommotorika szükséges, így tehát ezt a területet érdemes fejleszteni. Nagyon jó, ha minél több matatós dolgot csinálunk a gyermekkel. Fogja meg, tegye át, tapogassa meg és találja ki mi az, ami a kezében van. Ezt játszhatjuk a játékaival, a konyhában, vagy akár a játszótéren is.

Engedhetjük, hogy rajzoljon ceruza nélkül – ezt nagyon szokták élvezni – a homokba, a betonra, nyáron a kavicsba festhessen az ujjával akár nagyobb lapra is. Nagyon hasznos, ha sok gyúró, nyomkodó mozdulatot csinálunk, legyen az akár sima vagy sóliszt gyurma, de bevonhatjuk a tészta-, illetve süteménykészítésbe is a picit. Ez csupán néhány ötlet ahhoz, hogy játékosan fejlesszük a gyermek finommotorikáját.

A ceruzahasználat elutasítása miatt akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek már elmúlt öt éves. Ekkor sem nagy probléma, de ilyenkor érdemes megnézni, hogy miről van szó valójában, arról hogy nem érdekli a gyermeket ez a tevékenység, vagy esetleg ügyetlenségét próbálja így palástolni.

Hat hónapos kislányomnál fejtartási rendellenességet állapított meg a neurológus. Más babák normál ütemű fejlődéséhez képest nála valóban egyértelmű az elmaradás. Az orvos azt mondta, hogy korai intervenció segíti majd a gyógyulását. Ez mit jelent pontosan?

Kedves Ádám!

A csecsemőkorban előforduló leggyakoribb rendellenességek nagyon sokfélék, ezek között találjuk az Ön által említett fejtartási rendellenességet is. A nemzetközi gyakorlatban azt a komplex szolgáltatáscsomagot, amelyet a 0–6 éves korú gyermekeknek nyújtanak, kora gyermekkori intervenciónak nevezzük. Ez magában foglalja mind a szűrést, mind a komplex állapotfeltáró vizsgálatokat és a gyógypedagógiai fejlesztést, tanácsadást, valamint a szociális juttatásokhoz és sokrétű terápiás szolgáltatásokhoz történő hozzáférést. Mindezek együttesen elősegítik, hogy a sérült csecsemőket, és kisgyermekeket kortárs közösségbe lehessen vinni. Nemcsak a gyermek sokoldalú fejlesztése a cél, hanem az is, hogy a családdal történő együttműködés során erősödjenek a szülői kompetenciák, és ezzel elősegítsük a társadalmi befogadást is. A kora gyermekkori intervencióban természetesen érvényesülnek a babák, és a gyermekek ellátásának speciális szempontjai is. A fejlesztést elsősorban a szakszolgálatokban dolgozó gyógypedagógusok, konduktorok végzik, a heti óraszámot törvény is meghatározza.

Közel hat éves kislányom egyáltalán nem szeret rajzolni. Mit csináljak? Erőltessük, vagy szakemberhez forduljunk?

Kedves Kata!

Ha egy gyermek ebben az életkorban nem szeret rajzolni, annak több oka is lehet. A legvalószínűbb, hogy valamiért nem élvezi ezt a tevékenységet, talán kudarcot élt át korábban a rajzolással kapcsolatban, vagy csalódott, amiért nem úgy sikerülnek a rajzai, ahogyan szeretné. Mindig tartsák szem előtt, hogy erőltetni nem szabad semmit, ezt sem tanácsos, hiszen pont az ellenkezőjét érik el vele, és a gyermek örökre megutálhatja miatta a rajzolást.

Hasznos lehet szakemberrel konzultálni, hogy lássák miről is van szó. Ez lehet az óvoda pszichológusa, vagy a kerületükben működő Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa. Ha a kislány finommotoros készségei fejlesztésre szorulnak, fejlesztő terápiával komoly eredményeket lehet elérni. Az is lehet, hogy a jól bevált „házi” megoldások ugyancsak gyors eredményt hoznak. A játékos tevékenységek, a vágás, a festés, a gyurmázás, a tésztagyúrás, a gyöngyfűzés stb. nemcsak időtöltés szempontjából hasznosak, hanem fejlesztő hatásaik miatt is figyelmet érdemelnek.