Óvodás kislányom még kicsit ügyetlen, nem szeret rajzolni sem. Finommotorika fejlesztést végez vele a logopédus. Azt javasolta, hogy otthon gyurmázzunk sokat. Hogyan érdemes ezt csinálni? Van ennek valami speciális technikája?

Kedves Emese!

Megnyugtató, hogy már óvodás korban felfedezték, hogy kislányának fejlesztésre van szüksége a finommotorika területén. Ennek a területnek a fejlesztése szerencsés esetben már jóval az iskolakezdés előtt elkezdődik, hogy később a ceruzafogással, rajzolással, írással ne legyen gond.

A gyurmázás valóban hasznos a finommotorika fejlesztésére, és jó eszköz az otthoni kézerősítéshez is. Gyurmázás közben erősödnek a csukló, a kéz, a tenyér, az ujjak izmai, és segíti többek között a szem-kéz koordináció kialakulását is. Nagy előnye, hogy a legtöbb gyerek nagyon szeret vele játszani. Szerencsére a gyurmával rengeteg lehetőségünk van különböző játékokra. Már az is fejlesztő hatású, ha a gyermek „csak” gyúrja a gyurmát. Persze sok más játékot is lehet játszani vele: különböző tárgyakat formázni, golyókat gyúrni, kígyót sodorni, lapon lévő rajz vonalait gyurmából lemásolni, apró tárgyakat gyurmába csomagolni. Mindezeket lehet számoláshoz kötni, versenyhelyzetben csinálni, úgy, ahogy az a gyermek számára a legélvezetesebb.

Ha lelkes a kislánya, és van idejük gyakorolni, érdemes esetleg a gyurmán kívül más eszközöket is játékként használni a finommotorium fejlesztése céljából. Az apró bogyók, babok, gombok pakolgatása, játék szalaggal, befőttesgumival, csipesszel mind-mind hozzájárulnak a finommotorika fejlesztéséhez, érdemes ezekkel az eszközökkel is kísérletezni. Remek dolog, hogy fejlesztő hatású, mégis közös tevékenység keretében játékosan foglalkoznak az elmaradt terület fejlesztésével. Remélem jó szórakozást jelent majd az egész családnak!

Fotó: Kollage Kid

Közel hat éves kislányom egyáltalán nem szeret rajzolni. Mit csináljak? Erőltessük, vagy szakemberhez forduljunk?

Kedves Kata!

Ha egy gyermek ebben az életkorban nem szeret rajzolni, annak több oka is lehet. A legvalószínűbb, hogy valamiért nem élvezi ezt a tevékenységet, talán kudarcot élt át korábban a rajzolással kapcsolatban, vagy csalódott, amiért nem úgy sikerülnek a rajzai, ahogyan szeretné. Mindig tartsák szem előtt, hogy erőltetni nem szabad semmit, ezt sem tanácsos, hiszen pont az ellenkezőjét érik el vele, és a gyermek örökre megutálhatja miatta a rajzolást.

Hasznos lehet szakemberrel konzultálni, hogy lássák miről is van szó. Ez lehet az óvoda pszichológusa, vagy a kerületükben működő Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa. Ha a kislány finommotoros készségei fejlesztésre szorulnak, fejlesztő terápiával komoly eredményeket lehet elérni. Az is lehet, hogy a jól bevált „házi” megoldások ugyancsak gyors eredményt hoznak. A játékos tevékenységek, a vágás, a festés, a gyurmázás, a tésztagyúrás, a gyöngyfűzés stb. nemcsak időtöltés szempontjából hasznosak, hanem fejlesztő hatásaik miatt is figyelmet érdemelnek.

Koraszülött kislányunk mozgása nagy lemaradásokkal fejlődik, sőt még a csecsemőkori reflexek is megmaradtak nála. Milyen típusú fejlesztés lenne a leghatékonyabb számára? Hová vigyem vizsgálatra?

Kedves Dóra!

Még mielőtt a praktikus tanácsokat vennénk sorra, engedjen meg néhány bevezető gondolatot a csecsemőkori reflexekről. Talán úgy fogalmazhatnánk meg a legegyszerűbben, hogy automatikus, az agykéreg irányítása nélkül végbemenő ismétlődő mozgásokról van szó, melyeket egy kevésbé fejlett agyi struktúra, az agytörzs vezérel. A születés, és az élet első hónapjaiban a túléléshez van rájuk szüksége a csecsemőnek, amelyek később az agy magasabb rendű központjainak ellenőrzése alá kerülnek. Ha a csecsemőkori reflexek később is aktívak maradnak, bizony sok galibát okoznak. Gátolják a tudatosan irányított mozgások kivitelezését, a nagy- és finommozgások összehangolását, valamint a felegyenesedést és a legalapvetőbb testtartási reflexek kialakulását. Nehezítik továbbá az érzékelést, a kommunikációt, sőt a csecsemő gondozását is akadályozhatják. A megfelelő terápiás ellátás szerencsére segít orvosolni a problémát.

A célzott kezelések alkalmával speciális mozgásgyakorlatok segítségével építjük le a helytelenül megmaradt reflexeket. Ilyenkor különösen fontos az átlagos mozgásfejlődésnek megfelelő úgynevezett „fiziológiás” mozgássor kialakítása. Ez azt jelenti, hogy passzívan és aktívan végzett mozgásos feladatokkal tanítjuk újra a gyermeknek a helyes csecsemő- és kisdedkori helyzetváltoztató, illetve az aktív mozgások kivitelezését. Ennek segítségével begyakorolják többek között a forgást, a kúszást, a négykézlábra állást, a mászást, az ülést, a feltérdelést, vagy a kapaszkodással oldalazva sétát és a járást is.

Javaslom, keressék fel a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat kerületi tagintézményét, ahol korai fejlesztő gyógypedagógus, szomatopedagógus, illetve konduktor szakemberek vizsgálják meg a gyermeket. Szükség esetén korai intervenciós terápiát javasolhatnak. A gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés, az oktatás és gondozás keretein belül a foglalkozásokon a gyermek komplex fejlesztő terápiában részesül, ami magában foglalja a mozgás- és beszédfejlesztést, a hallás, a látás és a tapintás valamint a kognitív területek, úgymint a figyelem, az emlékezet, és gondolkodás funkcióinak együttes fejlesztését is.

Férjem azt szeretné, ha öt éves kisfiúnk már elkezdene sportolni. Nem korai ez még neki? Vitatkozni sem akarok a párommal, tényleg eléggé mozgékony srác, de olyan kicsi még ez a gyerek.

Kedves Lilla!

Egy öt éves gyerekkel már bátran el lehet kezdeni a szervezett mozgást, sportot abban az esetben, ha ehhez neki is van kedve. Vannak kedvelt, az óvodás korosztály számára is már ajánlható sportágak, mint például az úszás, foci, tánc. A folytatás olvasása →

A gyermekem jobb és bal kézzel is odanyúl a tárgyakhoz. Hogyan lehet eldönteni, hogy milyen kezes?

Kedves Éva

A gyermekek kezessége általában három éves korukra alakul ki. Ekkor már nemcsak a kéz, hanem a láb, a szem és a fül dominanciája is meghatározható. Az idegrendszer kiegyensúlyozott működése szempontjából fontos, hogy ez a dominancia 6-7 éves kor körül már jobb vagy bal oldalra rendeződjön a testrészek, és érzékszervek esetében. A kezességet gyakran családi adottságok is befolyásolják, így a bal kezes szülők gyermekei is többnyire bal kezesek. A felnőttek nagyjából 75%-a jobb ke­zes, 25%-a balkezes, és vannak olyanok is, akik nem egyértelműen jobb- vagy balkezesek, és a másik kezüket is hasonló ügyességgel használják.

A kézdominancia erőssége egyszerű gyakorlatokkal is könnyen megállapítható. Érdemes a gyermekünk kézhasználati szokásait több alkalommal, különböző helyzetekben is megfigyelni. Jegyezzük fel, melyik kezével nyúl a kanálhoz, és étkezéskor nem cserélgeti-e a kanalat? Építsen kockatornyot, és figyeljük meg, melyik kézzel teszi fel a kockát? Melyik kezében fogja az ollót, a ceruzát? Melyik kezével húzza le egy zipzárt? Melyik kezével fűzi fel a gyöngyöt? Tegyünk elé képeskönyvet, és kérjük meg, hogy mutasson rá egy adott képre!

Amelyik kéz többször megjelent, annak a használatát érdemes elősegíteni minden további tevékenységben, de ne erőltessük a másik kéz használatát. A dominancia kialakulatlansága szenzomotoros mozgásterápiákkal szerencsére remekül kezelhető 5-7 éves korban. Ha bizonytalan, mi tévő legyen, forduljon a szakszolgálat szakembereihez!