Középső csoportos kislányom még hibásan beszél. A logopédus azt javasolta, hogy várjunk a terápiával, hátha magától változik a dolog, hiszen még csak májusban lesz öt éves. A magam részéről eléggé nyugtalan vagyok, a bátyja ennyi idősen már szépen beszélt. Miből tudhatom, hogy a spontán javulás már elkezdődött?

Kedves Enikő!

Lelkiismeretességre vall, hogy már most logopédusnál jártak a kislányával, ez sok később kialakuló probléma elejét veheti. Az öt év alatti gyermekek hanghibáival általában akkor foglalkozik a logopédus, ha kifejezetten indokolt. A korai megsegítés oka nagy számú hanghiba, vagy egyéb nyelvi elmaradás szokott lenni. A legtöbb gyermek beszéde ötéves koráig folyamatosan tisztul, anélkül, hogy terápiára lenne szükség. Minden bizonnyal erre utalt az Önök logopédusa is, amikor a spontán javulást említette.

Kérdésére visszatérve, valójában nem mindig könnyű észrevenni, amikor egy gyermek beszéde tisztulni kezd. Sok esetben előfordul, hogy a javulás elkezdődik, de hónapokig még úgy beszél a gyermek, hogy szinte érthetetlen a beszéde, irányított helyzetben, képek, tárgyak megnevezésénél, egy szavas válaszoknál mégis jól érthető, tisztán artikulált, amit mond. Amikor valamilyen helyzetben jól kezd ejteni egy hangot, vagy néha elkezdi helyesen használni beszéd közben, spontán javulásra utaló jel. Szintén ezt mutatja, ha időnként kijavítja a saját beszédét, ez azt jelzi ugyanis, hogy hallja, érzékeli, ha valamit rosszul ejtett. A hibázás felismerése a tanulási folyamat része.

Valószínűleg lánya nem vét olyan sok ejtési hibát, hogy logopédiai segítséget igényeljen már négyévesen. Az, hogy fia hasonló korában már szebben beszélt, önmagában még nem ok az aggodalomra, hiszen a gyerekek nagyon nagy különbségeket mutathatnak ezen a téren, akkor is ha testvérek. Az öt évesek szűrésén meg fogja hallgatni kislánya beszédét a logopédus, ezt követően érdemes esetleg tőle konzultációs időpontot kérni, ahol a további teendőkről beszélhetnek.

Öt éves kislányom szeptemberben kezdett logopédiára járni. Nem tudja a „r” hangot helyesen ejteni, de a logopédus szerint az „sz-z-c” hangokkal is baj van.  Egyelőre csak az utóbbiak gyakorlásához kapott a lányom feladatlapot. A „r” hangot mikor fogják tanulni?

Kedves Máté!

Az óvodás gyermekek kötelező logopédiai szűrése öt éves korban esedékes. Ilyenkor a logopédus többféle rövid feladat segítségével térképezi fel, hogy melyik gyermeknek van szüksége segítségre. Akinél valamilyen eltérést lát, részletesebben is megvizsgálja, így derülhetett fény arra, hogy a lányának a „r” és „sz-z-c” hangok ejtése miatt szüksége van logopédiai megsegítésre. Az, hogy a lánya logopédiai foglalkozásra jár nagyon jó, hiszen így nagyobb eséllyel rendeződik a beszéde, mire iskolába megy.

A logopédusok nemcsak azokkal a hangokkal foglalkoznak, amelyeket nem ejtenek a gyermekek, hanem azokkal is, amiket máshogyan képeznek beszéd közben. Az, hogy a lánya minden hangot helyesen tudjon ejteni, köztük az „r” hangot is, nagyon fontos. Azonban a hangok helyes képzésének megtanulása szintén elvárás, hiszen később az iskolai évek alatt szüksége lesz rá a gyermeknek. A betűk tanulása a kiejtés megbeszélésével, és a hangok osztályozásával együtt történik, ezért gyermeke számára is követhetőbb a tananyag, ha ezeket az alapokat jól ismeri. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy napjainkban nagyon nagy hangsúly van a kommunikáción, a beszédstíluson, és a szép beszéden, ha a gyermek ezekben jeleskedik, előnyt jelent számára a későbbiek során.

Az pedig, hogy nem látja az otthoni gyakorolni valók között a „r” hangot, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az órán nem foglalkoznak vele. A logopédiai munka összetettségéből fakadóan azonban ez időt vehet igénybe, ugyanis az adott hanghoz szükséges nyelv- és ajakizmok erősítése, továbbá a tanulandó hangra való odafigyelés kialakítása megelőzik a hang ejtését. Sőt, sok esetben az is előfordul, hogy a gyermek az adott hangot logopédia órán már jól használja, de otthon, illetve máshol még nem. Megeshet az is, hogy először csak önmagában tudja ejteni az adott hangot, szavakban, más hangokhoz kapcsoltan még nem. Ez tanulási folyamat eredményeként alakul ki.

Aggodalomra tehát semmi ok, a nem tisztán ejtett hangokat is előbb-utóbb javítják majd, és előbb-utóbb a „r” hang ejtését is minden bizonnyal meg fogja tanulni. Amennyiben továbbra is kérdése van, keresse meg gyermeke logopédusát, beszéljék meg, hogy miért azokat a gyakorlólapokat kapja, melyekkel Ön is találkozik!

Bence fiúnk még kisbaba, ő az első gyermekünk, ezért sok időt töltünk azzal, hogy a szakirodalmat böngésszük, mire figyeljünk, hogy egészséges legyen. Legutóbb a nyelési zavarokról olvastam cikkeket. A szakemberek mire hívják fel a figyelmet ezzel a betegséggel kapcsolatban? Kérdezni szeretném, hogy hol lehet még a témában tájékozódni?

Kedves Imre!

Jó hír, hogy az idei évben ennek a nyelési zavaroknak kiemelt figyelmet szentelnek a szakemberek, hiszen a Logopédia Európai Napját ennek a témának szentelik. A konferencián a legfrissebb eredményekkel, és tapasztalatokkal szolgálnak majd az előadók. Érdemes figyelemmel követni az eseményt!

A nyelési zavar, más néven diszfágia az evési, ivási és nyelési rendellenességeket foglalja magába, ami egyébként nemcsak a kisbabákat, hanem minden korosztályt érinthet. Igaz, hogy az idősebbek, és a koraszülött, vagy kis súllyal, esetleg fejlődési rendellenességgel született csecsemők körében gyakoribb. Mielőtt rátérnék a tünetekre, fontosnak tarom megemlíteni, hogy a csecsemők nyelése, és a szopás mechanizmusa más, mint a felnőtteknél. A nyelés már a méhen belüli fejlődés során elkezdődik, fokozatosan fejlődik, a légzés és a nyelés idegrendszeri összehangolása pedig a terhesség vége felé, az utolsó trimeszterben alakul ki. Ezzel szemben a szopás egyfajta reflex tevékenység, nem kell tanulni, velünk született. A csecsemők kezdeti táplálékfelvételét nagyban segíti a szopóreflex, ami azért is működik, mert csecsemőkorban a száj és a garat elhelyezkedése még különbözik a felnőttekétől. Ez segít abban, hogy a kicsi a szopás és nyelés közben levegőt tudjon venni az orrán keresztül. Nagyjából a babák egy éves korára a felnőttekéhez hasonló helyre kerülnek a nyelésben részt vevő szervek.

A csecsemők nyelési zavarának tünetei sokfélék lehetnek. Néhányat közülük könnyebben könnyű észrevenni, de vannak olyanok, amelyek könnyen rejtve maradnak. Feltűnő jele lehet a nyelési zavarnak az étkezések utáni gyakori tejvisszafolyás, illetve annak hosszan tartó fennállása és nagy mennyisége, ami bizonyos mértékig normális jelenség a csecsemőknél. A gyakori félrenyelés, köhögés, az elhúzódó tüdőgyulladás, a táplálkozás közben fellépő hirtelen kékülés egyértelműen a nyelés és légzés egyensúlyának felborulását jelzik. Amennyiben ezek a tünetek súlyvesztéssel, növekedési lemaradással, hosszan tartó evésekkel, és gyenge szopással társulnak, már komolyabb a baj. Ugyanez igaz, ha az orrban, torokban állandóan váladék ül, folyamatos a köhögés, hányás, nyálzás, az étkezések után a visszajövő tej esetleg az orron át távozik, evéskor a levegővétel hangja megváltozik, vagy éppen gyakori a felső légúti hurut, illetve ismeretlen eredetű láz jelentkezik. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni és kivizsgáltatni, hátha nyelési zavar áll a háttérben. Kérdéseivel logopédushoz, orvoshoz – lehetőleg foniáterhez – vagy szakápolóhoz forduljon bizalommal!

Fotó: Meg Rishel

Kislányom másfél éves, és nagyon cumis. Aggódom, hogy emiatt nem lesz tiszta a beszéde később. Hogyan segíthetek neki?

Kedves Tamás!

Ebben a korban természetes, hogy a pici még igényli a cumit, emiatt nincs ok az aggodalomra. A babákat és kisgyermekeket megnyugtatja, ha szopiznak. Nem is annyira a cumizás a probléma, hanem inkább az, hogy mennyit van a szájában. Mivel a gyerekek a nyugtalanságukat enyhítik vele, ha csökkenteni szeretnék a cumizás idejét, töltsenek a kislány közelében több időt, hogy érezze a jelenlétük biztonságát és ez nyugtassa meg őt, a cumizás helyett.

Érdemes megnézni, hogy a nap melyik időszaka a legalkalmasabb arra, hogy a cumizás idejét csökkenteni kezdjék. Például játszás közben – amikor ott vannak vele – már ne legyen a szájában, séta közben se adják oda neki, így fokozatosan egyre kevesebbet fog cumizni.

A cumizás fogelváltozásokat okozhat, amik a szép beszédre is negatív hatással vannak. Ezért ha a cumizás sokáig tart, érdemes a fogak állapotát figyelemmel kísérni, és fogorvossal is kapcsolatba lépni, szükség esetén fogszabályozóval helyrehozni a cumizás okozta fogsor elváltozásokat. Szeretném megnyugtatni, hogy a legtöbb gyermek az életkor előrehaladtával egyre kevesebbszer igényli a cumizást, egy idő után maguktól is elhagyják.

Fotó: Nils van rooijen

Fél éves a kisfiammal vagyok otthon, sokat böngészem a kisbabákról szóló könyveket. Több helyen is olvastam a babajelbeszéd jótékony hatásairól. Ha mi is megtanuljuk, Bence hamarabb kezd majd beszélni?

Kedves Erzsébet!

Valóban egyre több helyen lehet hallani a babajelbeszédről, rengeteg írás jelenik meg a témában. A gyerekek a sírás mellett gesztusokkal is kommunikálnak, a kezükkel, és a testükkel sok mindent ki tudnak fejezni, ezért érdemes ezeket is megfigyelni a csemeténél. Vannak jellegzetes „jelek”, amelyek minden babánál előfordulnak, és vannak egyediek, amelyek csak az adott csecsemőre jellemzőek.

A babajelbeszéd alapja, hogy a felnőtt a baba kézjeleit felhasználva kommunikál a gyermekkel. Ennek számtalan jótékony hatását figyelték meg a kutatók. Segít a kommunikáció elsajátításában, biztonságot nyújt a babának és a szülőknek is, hogy a nehéz pillanatokban is van mihez nyúlni, arról nem is beszélve, hogy sok játékos, önfeledt pillanattal ajándékozza meg az egész családot. Azt azonban túlzás lenne kijelenteni, hogy a babajelbeszéd elsajátítása után gyermeke hamarabb fog elkezdeni beszélni.

A babával töltött idő során a pici jelzéseinek legnagyobb része általában könnyen értelmezhetővé válik az anya és a szülők számára. Ahogy növekszik a baba, egyre többet ért abból, ami a környezetében történik. Segíti a csecsemőt, ha a környezetétől következetesen ugyanazokat a jelzéseket észleli, ha történik valami. A legtöbb kisgyermek a beszédet önmagától sajátítja el, nem szükséges külön „nyelv”-et megtanulnia. Az is előfordulhat, hogy később kezd el beszélni az a gyermek, akit a jelek segítségével tökéletesen megért a környezete.  Természetesen vannak olyan gyermekek is, akiknek a kommunikációs készségei lassabban fejlődnek, számukra valóban nagy segítség a beszédindulást megelőző kommunikáció elsajátítása.

 

A kislányom most kezdte az óvodát, de még nem beszél, csak mutogat, és hangutánzó szavakat használ. Az óvó nénik, és én is kezdünk emiatt aggódni. Szerencsére, amit neki mondanak, mindent megért és reagál is rá. Ilyen esetben mi a teendő?

Kedves Lázár!

Köszönöm a kérdését, az Ön által említett esetben valóban érdemes szakemberhez fordulni. Ha a lányok két és fél, a fiúk három éves korukra sem kezdenek el beszélni, ez mindenképpen indokolt. Különösen igaz ez akkor, ha az óvodai beszoktatást követően sem indul meg a gyermek beszéde.

Az, hogy a beszéd milyen életkorban indul meg nagy egyéni különbségeket mutat, és sok tényezőn múlik. Vannak olyan esetek, amikor valóban csak arról van szó, hogy később indul meg a beszéd, ilyenkor idősebb korban nem maradnak tünetek emiatt. Számos eset ismert azonban, amikor a gyermek másképpen sajátítja el a beszédet, amikor az megindul. Ilyenkor a későbbiekben gyakran maradnak tünetek, amik zavaróak és az iskolai teljesítményt is negatívan befolyásolják. Érdemes tehát szakemberhez fordulni, hogy mielőbb segítséget kapjon a gyermek, hogy a későbbi kudarcait megelőzhessék.

Mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy a kislánya mindent ért! Ez nagyon jó, hiszen van kapcsolata a környezetével, így valószínűleg kevésbé frusztrálja a helyzet, hogy még nem beszél.

Elsősorban logopédus felkeresését javaslom. A szakemberek ilyenkor hallásvizsgálatot szoktak kérni és logopédiai vizsgálatot is végeznek, amely feltárja a fejlesztésre szoruló területeket. Készüljenek rá, hogy a vizsgálat a gyermek életkorából adódóan több alkalmat is igénybe vehet, erre azért van szükség, hogy ne legyen túl fárasztó a gyermek számára. A logopédus a vizsgálatok végén tanácsadás keretében nyújt segítséget, a szükségleteknek megfelelően terápiás megsegítést ajánl egyéni, illetve kiscsoportos formában.