A kisfiam három éves, szeptemberben kezdi az óvodát. Orrhangzós beszéde miatt több orvosnál is jártunk már, mindegyik megerősített minket abban, hogy beavatkozásra nincs szükség, elég, ha logopédus foglalkozik Balázzsal. Mindenki azt javasolta, hogy akkor kezdjük el a terápiát, ha már elég nagy lesz hozzá. Szeretném megkérdezni, hogy mikor kezdhet ilyen foglalkozásra járni?

Kedves Tibor!

Az orrhangzós beszéd igen gyakran orvosi beavatkozást kíván, nagyszerű, hogy ennek szükségességét már ki tudták zárni. Amikor az orrhangzós beszéd nem szervi eltérésen alapul, orvosi beavatkozásra nincs szükség, ilyenkor logopédushoz érdemes fordulni. Ő segít abban, hogy a gyermek megtanulja a helyes hangképzést, és azon dolgozik, hogy ez állandósuljon a gyermeknél.

Mivel a csemeték nagyon különbözőek ebben az életkorban, nehéz megmondani, hogy Balázs esetében mikor lehet elkezdeni egy ilyen terápiát, de mindenképpen az óvodás évek alatt javasolt. A hatékony terápia több tényezőtől is függ. Akkor érdemes elkezdeni, ha a gyermek elfogadja a felnőtt irányítását, a bemutatottakat utánozni próbálja, kérésre a száját nyitja-csukja, az ajkait mozgatja, hangokat utánoz, apróbb, könnyű tárgyakat nem nyel le, és tud rá vigyázni, hogy az ajkai között megtartsa őket. A gyermek figyelmi kapacitása is sokat számít. Fontos tudni, hogy a figyelme fenntartható-e annyi ideig, ameddig egy terápiás foglalkozás tartani szokott. Mindezeken túl előnyös, hogyha szájon át tud fújni, szívószállal inni, magánhangzókat ejteni és hosszan zengetni, valamint, ha tud „h” hanggal szótagokat mondani.

Ha ezek a kritériumok egy-kettő kivételével teljesülnek, javaslom, hogy keressenek fel logopédust, aki a gyermek vizsgálata után személyre szabott választ tud adni erre a kérdésre.

A kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát, és fél év után is nagyon csúnyán ír az írásfüzetébe. Hogyan segíthetek neki, hogy szebb legyen az írása később?

Kedves Ildikó!

Az otthoni gyakorlás kiváló segítség, egy kis figyelemmel és gyakorlással, hamar tapasztalni fogják a változást. Az íráshoz a finommotorika, azon belül is a grafomotoros képességek, vagyis az ujjak és a kéz ügyességének fejlesztése nagyon fontos, erre az első osztályos gyermekeknek kiemelt szüksége van.

Szerencsére ezek a képességek otthon is könnyen fejleszthetőek, egyszerű eszközökkel, különösebb előkészület nélkül. Nagyon jó, ha minél több otthoni tevékenységbe tudja bevonni gyermekét. Főzzenek közösen, aprítsanak, szórják meg fűszerrel az ételeket, hámozzák a zöldségeket, díszítsék a szendvicseket, hámozzák a főtt tojást, kössék meg a cipőfűzőt, csipeszeljék a szárítóra a nedves ruhákat, vagy fonják be a baba haját stb. Az a lényeg, hogy olyan tevékenységeket végezzenek, amelyekkel apró, finom mozgásokat tud gyakorolni a gyermek a kezével, és az ujjaival. Ahhoz ugyanis, hogy az írása szép legyen, számos dolognak kell jól működnie. Természetesen nagyon fontos a nagymozgásokban való ügyesség, a figyelem megfelelő működése is, de az apróbbnak tűnő dolgokon is sok múlik, mint például, hogy a gyermek jól tudja mozgatni egymástól függetlenül is az ujjait, hogy a kéz izmai elég erősek legyenek, illetve hogy a szem-kéz koordináció megfelelően működjön. Ezek nélkül nem tud javulni a gyermek írásképe.

Javaslom, hogy minél több olyan játékot játszanak együtt, melyek során a gyermek apró, finom, a kezek ügyességét igénylő dolgot gyakorol. A közös játék nagyon jó, hiszen a gyermek így észre sem veszi, hogy célzott fejlesztő gyakorlatokat végez, élvezi a tevékenységet és közben egyre ügyesebb és ügyesebb lesz.

Óvodás kisfiam rekedt hangon beszél. Biztos, hogy diszfóniás? Más nem okozhatja ezt?

Kedves Gábor!

A hangképzési zavarokat hívjuk diszfóniának, amelynek sokféle oka lehet. A rekedtség felléphet átmeneti állapotként, de lehet tartós is, ilyenkor orvosi beavatkozásra vagy hangterápiára van szükség.

Átmeneti állapot lehet a rekedtség, ha például a hangképző szervek érzékenysége miatt a hang túlerőltetésekor, kiabálás után lép fel a gyermeknél, vagy ha a hangképző szerv gyulladása áll fenn. Lehet más fertőző betegségek következménye is, kialakulhat polip, daganat, csomó miatt. A túl nagy zajban való hosszabb tartózkodás, vagy hangos zenehallgatás után is előfordulhat rekedtség. Létrejöhet a gége és a garatüreg fejletlensége miatt, fejlődési rendellenesség okán, hallászavar következményeként, vagy bénulás miatt is.

Az, hogy gyermeke rekedt, még nem biztos, hogy akár orvosi vagy terápiás beavatkozást tesz indokolttá, azonban érdemes megfigyelni, hogy mennyi időn keresztül áll fenn, milyen gyakorisággal jelenik meg, milyen helyzetekben, vagy milyen helyzeteket követően jelentkezik. Amennyiben a rekedtség nem múlik el egy-két nap alatt, próbáljuk meg rávenni a gyermeket, hogy pihentesse a hangját, ne beszéljen. Ha három hét után továbbra is fennáll a rekedtség, mindenképpen forduljunk foniáterhez vagy logopédushoz.

Hallottam, hogy a szókincs bővítésével is elő lehet segíteni, hogy a gyerekek minél hamarabb szépen kezdjenek el beszélni. Hogyan tanítsak a három éves kislányomnak új szavakat? Mekkora szókincs elegendő ebben a korban?

Kedves Gizi!

Valóban igaz, hogy ahhoz, hogy a beszéd meginduljon, és a gyermekek mondatokat alkossanak, szükséges, hogy legyen egy alapszókincsük, amit a mondatalkotáshoz használnak. A szavak tanításához a mindennapok rengeteg lehetőséget nyújtanak, érdemes kihasználni ezeket! A kislányuknál a szótanítást játékosan kezdjék! Ne azt várják tőle, hogy mindig megismételje, amit mondanak neki, arra sem kell külön felhívni a figyelmét, ha éppen szavakat szeretnének tanítani neki! Csupán annyi a teendőjük, hogy amit lát és hall a gyermek, azt nevezzék meg! Ezt a legtöbbször mondatba foglalva érdemes megtenni, pl.: „Milyen szépen fütyül a madár a faágon!”. Ám lehetséges, hogy ez még kevés neki ahhoz, hogy megtanulja, mi az a madár. Így érdemes a fentebb említett mondat után rámutatni és megnevezni, hogy mire gondolunk pontosan, amikor azt mondjuk, „madár”. A kisebb egységeket a gyerekek sokszor könnyebben meg tudják jegyezni. Lehetőleg kerüljék, hogy mindent csak szavakkal mondjanak a gyermeknek, hiszen akkor lassabban fogja szükségét érezni annak, hogy mondatokat alkosson. Ha a gyermek sokáig nem ismétli, nem használja a szavakat, Önök sem lehetnek biztosak abban, hogy érti a jelentésüket, ezért érdemes azzal ellenőrizni, hogy rákérdeznek: „Hol van a madár?”.

Milyen helyzetekben, honnan vegyenek ötletet ahhoz, hogy milyen szavakat tanítsanak a gyermeküknek? Eleinte, kisebb gyermekeknél azoknak a szavaknak a tanítására törekedjenek, amelyeket minden nap használ, amelyekkel minden nap kapcsolatba kerül. A tárgyak, cselekvések megnevezéséhez a közlekedés során, a bevásárlások alkalmával, az étkezéseknél, a meseolvasásnál, képnézegetésnél rengeteg lehetőségünk nyílik, éljenek vele! Ha játékos formában mutatják meg ezeket a dolgokat a gyermeknek, ne erőltessék, hogy ő is mondja, megnevezze ezeket, akkor nem terhelik túl. Ha elfárad, azt úgyis jelezni fogja.  Ha a korosztályhoz képest egyértelműen elmaradás mutatkozik ezen a területen, érdemes minden nap 1,5-2 órát intenzíven a szótanításra fordítani. Lehetőleg ne egyben, hanem több részletben a nap folyamán, így nem érzik majd tehernek.

Másodikos kislányomnak nehezen megy az olvasás, ezért logopédushoz jár. Mostanában többször mesélte, hogy számítógépeztek a fejlesztő foglalkozáson. Ő nagyon örül ennek, én kevésbé. Biztos, hogy ez jó?

Kedves István!

Örömmel olvasom, hogy kislányuk szívesen mesél róla, ami az iskolában történik vele. Ez nagyon fontos, hiszen ilyenkor szerezhetnek tudomást azokról a dolgokról, ami az ő kis világában történik. A gyermek bizalmát azzal nyerhetik el, ha figyelemmel, és türelemmel hallgatják őt és komolyan veszik, bármit mond. Szem előtt tartva persze, hogy amit a gyermek mesél, az a verzió, ahogyan ő élte meg az adott helyzetet, ezért előfordulhat, hogy egy-egy részlet kimarad, és nem teljesen a valósággal egyező módon meséli el, ami történt. Ha meglepő dologról mesél a gyermek, érdemes óvatosan utánakérdezni, hogy pontosan milyen szituációban, hogyan történt az a bizonyos számunkra meglepő dolog.

A logopédiai terápiák során szerencsére egyre gyakrabban fordul elő, hogy a terapeuta számítógépet is használ. Ez a gyerekek motivációját jelentős mértékben növeli, jól átgondolt feladatokkal szinte észrevétlenül lehet fejleszteni egy-egy területet, akár az olvasást is. Ha nyugtalanítónak találják a számítógép használatát, próbálják meg gyermeküktől megtudni, pontosan mit csinál a gépnél, és az óra melyik részében használja azt. Ezekből mind-mind információt szerezhetnek arról, hogy valóban fejlesztési céllal használják-e a számítógépet vagy sem. Amennyiben továbbra is kétségeink vannak, kérdezzék meg a logopédust, miért használják a logopédia foglalkozások alkalmával a számítógépet. Egyre több fejlesztő hatású számítógépes játékot is bevetnek a kollégák, amelyek kiválóan alkalmazhatóak logopédiai problémák javítására.

Bence fiúnk még kisbaba, ő az első gyermekünk, ezért sok időt töltünk azzal, hogy a szakirodalmat böngésszük, mire figyeljünk, hogy egészséges legyen. Legutóbb a nyelési zavarokról olvastam cikkeket. A szakemberek mire hívják fel a figyelmet ezzel a betegséggel kapcsolatban? Kérdezni szeretném, hogy hol lehet még a témában tájékozódni?

Kedves Imre!

Jó hír, hogy az idei évben ennek a nyelési zavaroknak kiemelt figyelmet szentelnek a szakemberek, hiszen a Logopédia Európai Napját ennek a témának szentelik. A konferencián a legfrissebb eredményekkel, és tapasztalatokkal szolgálnak majd az előadók. Érdemes figyelemmel követni az eseményt!

A nyelési zavar, más néven diszfágia az evési, ivási és nyelési rendellenességeket foglalja magába, ami egyébként nemcsak a kisbabákat, hanem minden korosztályt érinthet. Igaz, hogy az idősebbek, és a koraszülött, vagy kis súllyal, esetleg fejlődési rendellenességgel született csecsemők körében gyakoribb. Mielőtt rátérnék a tünetekre, fontosnak tarom megemlíteni, hogy a csecsemők nyelése, és a szopás mechanizmusa más, mint a felnőtteknél. A nyelés már a méhen belüli fejlődés során elkezdődik, fokozatosan fejlődik, a légzés és a nyelés idegrendszeri összehangolása pedig a terhesség vége felé, az utolsó trimeszterben alakul ki. Ezzel szemben a szopás egyfajta reflex tevékenység, nem kell tanulni, velünk született. A csecsemők kezdeti táplálékfelvételét nagyban segíti a szopóreflex, ami azért is működik, mert csecsemőkorban a száj és a garat elhelyezkedése még különbözik a felnőttekétől. Ez segít abban, hogy a kicsi a szopás és nyelés közben levegőt tudjon venni az orrán keresztül. Nagyjából a babák egy éves korára a felnőttekéhez hasonló helyre kerülnek a nyelésben részt vevő szervek.

A csecsemők nyelési zavarának tünetei sokfélék lehetnek. Néhányat közülük könnyebben könnyű észrevenni, de vannak olyanok, amelyek könnyen rejtve maradnak. Feltűnő jele lehet a nyelési zavarnak az étkezések utáni gyakori tejvisszafolyás, illetve annak hosszan tartó fennállása és nagy mennyisége, ami bizonyos mértékig normális jelenség a csecsemőknél. A gyakori félrenyelés, köhögés, az elhúzódó tüdőgyulladás, a táplálkozás közben fellépő hirtelen kékülés egyértelműen a nyelés és légzés egyensúlyának felborulását jelzik. Amennyiben ezek a tünetek súlyvesztéssel, növekedési lemaradással, hosszan tartó evésekkel, és gyenge szopással társulnak, már komolyabb a baj. Ugyanez igaz, ha az orrban, torokban állandóan váladék ül, folyamatos a köhögés, hányás, nyálzás, az étkezések után a visszajövő tej esetleg az orron át távozik, evéskor a levegővétel hangja megváltozik, vagy éppen gyakori a felső légúti hurut, illetve ismeretlen eredetű láz jelentkezik. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni és kivizsgáltatni, hátha nyelési zavar áll a háttérben. Kérdéseivel logopédushoz, orvoshoz – lehetőleg foniáterhez – vagy szakápolóhoz forduljon bizalommal!

Fotó: Meg Rishel