15 éves lányom egy nála négy évvel idősebb fiúval kezdett járni. Rettegek a gondolattól, hogy szexuális kapcsolat lesz közöttük. Hogyan tudjuk megelőzni, vagy meggyőzni, hogy még korai ez neki?

Kedves Zsolt!

A félelem rossz tanácsadó, mert könnyen okozhatja azt, hogy nem tudnak otthon nyíltan beszélni a témáról. A lányos szülőknek ez még ma is nehéz kérdés, holott sokkal liberálisabb már a társadalom a tinédzserek szexualitása kérdésében is. A szakemberek tapasztalata szerint a lányok esetében az apák hajlamosabbak az aggódásra, vagy gyerekük szexualitásának elhárítására. Sok probléma elkerülhető, ha őszintén tudnak beszélgetni, bevonva a nagylány édesanyját is. Vannak családok, ahol az édesanyával sokkal könnyebben kommunikálnak a lányok ilyesmiről, és az apával a kevésbé intim részleteket tudják megbeszélni. Ezt az attitűdöt természetesen érdemes tiszteletben tartani. A kamaszok gyakran bizonytalanok, tele vannak félelmekkel, és sokszor pont ez, illetve a szülőkkel való gátolt kommunikáció, és a nem működő érzelmi kapcsolat viszi bele őket a korai, aktív szexuális életbe. Hogy mi számít korainak azt sem egyszerű általánosságban megmondani. Kérdőíves vizsgálatok szerint a tinédzserek 16-18 évesen kezdik a nemi életet.

Feltehetően Önök is már évekkel ezelőtt elindították a párbeszédet a témáról, ami a kamasz szerelem, bizalom, szeretet, biztonságos szex és védekezés területét érinti. A legfontosabb, hogy a szexualitásról időben induljon el a beszélgetés, mindig a gyerek életkorának megfelelő szintjéhez igazítva.

Fotó: Black Zack

Elhagyott a barátnőm, hogy szerezzem vissza? Én most 16 vagyok, ő két évvel fiatalabb nálam. Úgy érzem, nem tudom elviselni a hiányát, nem tudom elfogadni, hogy vége a kapcsolatunknak. Senki nem tud érdekelni rajta kívül!

Kedves Roli!

A szerelmi csalódás nagyon fájdalmas dolog. Fontos, hogy tudd, mindenki, aki elveszíti azt, akit szeret, hasonlókat él át, mint, amit feltehetően most Te. Jó lenne, ha beszélgetnél valakivel arról, amit érzel ebben a helyzetben. Ha még nem tetted meg, arra bátorítalak, hogy feltétlenül oszd meg a gondolataidat, és hogy mit érzel most. Ilyenkor tulajdonképpen sok mindenki szóba jöhet. Egy jó barát, a szüleid, testvéred, kedvenc tanárod, vagy akár a szomszédod.

Gondold végig milyen sok emberrel vagy kapcsolatban. Felhívhatsz segélyvonalat is, ilyen például a gyerekek, fiatalok számára fenntartott „Kék vonal”, ahol szakemberek várják éjjel-nappal a hívásokat, vagy felveheted a világhálón is a kapcsolatot olyan emberekkel, akik szívesen beszélgetnek veled. A lényeg, hogy ne maradj most nagyon egyedül. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek olyan pillanatok, amikor egyedül gondolkodsz arról mit is jelent számodra ez a kapcsolat, mi mindent tanultál a lányokról, magadról, az emberi kapcsolatokról? Tizenhat évesen még nagyon sok tapasztalat áll előtted, és az sem kizárt, hogy egyszer újra összejöttök, vagy valaki mással ismerkedsz meg, és már más lesz a fontos.

Kérj meg valakit, hogy segítsen megbizonyosodni arról, hogy biztosan végérvényes-e a szakítás, és hogy mi lehet az oka. Végül azt javasolom, hogy játssz le fejben egy gyakorlatot: „Mit mondanál annak a haverodnak, aki hasonló helyzetben lenne? Hogyan segítenél neki?”

Fotó: Nicholas Fuentes

A barátnőim szerint túlzottan féltékeny vagyok. 16 múltam, már volt egy kapcsolatom, ahol szintén jellemző volt rám ez az érzés. Baj, ha az ember féltékeny a fiújára, vagy ez természetes?

Kedves Szimonetta!

A féltékenység gyötrő emberi érzelem. Sok művész írta, énekelte, festette már meg ezt az állapotot. Nem véletlenül, hiszen valószínűleg nincs ember, aki ne élte volna át valamilyen formában. Tehát, amit Te érzel sok szempontból természetes, és azt jelenti, hogy fontos számodra a másik, és félsz az elvesztésétől. Lehet, hogy a barátodnak kicsit tetszik is, ha azt látja, hogy aggódsz más lányok miatt. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a féltékenységnek van egy olyan oldala, ami árthat a kapcsolatotoknak. Egy jó párkapcsolatnak alapfeltétele a bizalom. Ha a másik azt érzi, hogy nem bíznak meg benne, akkor könnyebben tesz nem kívánatos dolgokat, hiszen akár azonosulhat is azzal a szereppel, amit a párja feltételez róla. Mindez fordítva is igaz, ezért sokkal „kifizetődőbb” a hűség, és egyéb pozitív tulajdonságok feltételezése a másikról. Addig tehát, amíg nincs ok, nem érdemes rombolni a közöttetek lévő szép érzelmi viszonyt.

Javasolom, hogy beszélgess erről a barátoddal, kérd meg, hogy nyugtasson meg, azután lehetőleg ne hozd elő a témát többet. Sok kapcsolat éppen arra megy rá, hogy a pár egyik tagja túl sokat féltékenykedik. Ha úgy érzed, nagyon eluralkodik rajtad ez az érzés, akkor beszélgess felnőttekkel is. Szüleiddel, vagy akiben megbízol. Mindenki keresztül megy nagyon sok érzelmi viharon, mire megtalálja azt az embert, akivel hosszú távon is jó együtt lenni. Te még csak tizenhat éves vagy, és most tanulod azt, hogy a párkapcsolat nehézségeit hogyan kell kezelni. A nehézségek mellett sok boldog pillanat vár még rád!

Fotó: Katherine

Azt vettem észre, hogy a tizenhat éves lányom késő este titokban kijár enni éjszaka a konyhába. Nagyon szégyelli, nem is igen merem szóba hozni. Mekkora bajt jelent ez? Lehet, hogy zugevő?

Kedves Szandra!

Ennyi információ alapján nehéz megállapítani, hogy ez tényleg gond-e, és ha igen, mekkora. Az éjszakai étkezés lehet rossz szokás, vagy a fiatal életmódjából adódó következmény. Ha lánya napközben nagyon elfoglalt, vagy nincs ideje enni, akkor ezt valamikor be kell pótolni.

Annak alapján azonban, hogy Ön szégyent, titkot említ, arra lehet gondolni, hogy ennél összetettebb a helyzet. Mindenképpen tanácsos „szóba hozni”, és ha otthon nem sikerül megoldani, akkor fontos szakember segítségét kérni, már csak azért is, hogy elejét vegyék a komolyabb problémáknak.

A zugevés rejtett étkezési zavar, amelynek mindig lelki okai vannak. Az ilyen problémákkal küzdők általában nem szeretnek társaságban enni. Ennek különböző okai lehetnek, így például, ha eleve túlsúllyal küzd az illető, akkor megpróbálja a környezete előtt eltitkolni azt, hogy mennyit eszik. „Óh, én alig eszem valamit, mégis hízom” – szokták ilyenkor mondani. Vagy, ha a hozzátartozók figyelik a diétát, akkor ez alól igyekszik valahogy kibújni az érintett. Gyakori jelenség, hogy a napi, vagy állandósult feszültségek kezelésére használja valaki az étkezést. Általánosságban elmondható, hogy az elégtelen stresszkezelés mindig része a zugevésnek, és az gyakran tolódik a késő esti, vagy éjszakai órákra, amikor senki nem látja. Miközben titok és szégyen övezi az ilyen tevékenységet, mégsem szabad ennek a titkolózásnak teret adni. Ha valamiből tabut csinálunk, az csak tovább ront a helyzeten.

Az étkezési zavar önmagában is arra utal, hogy valamilyen megoldatlan problémával küzd az ember.  Javaslom, beszélgessenek őszintén a helyzetről, és hogy mi állhat a hátterében, illetve vegyék sorra a segítségkérés lehetőségeit is! Tartsa szem előtt, hogy az étkezés magánügy, és mindenkinek magának kell megtanulni kontrollálni annak idejét, minőségét, és mennyiségét. Mindenképpen érdemes elkerülni azt, hogy az ezzel kapcsolatos felelősséget valaki más vegye át, ezért semmiképpen sem tanácsos ellenőrizgetni senki étkezését.

Fotó: Horizontal Integration

Egy kissé bonyolult 17 éves kamaszlány édesanyja vagyok. Szerintem jó képességű gyerek, de az utóbbi időben elkezdett egyre rosszabbul tanulni. Ráadásul a napokban kijelentette, hogy el akar jönni ebből az iskolából. Teljesen tanácstalan vagyok, erőszakoskodni sem akarok. Hová tud menni évközben, lehet egyáltalán ilyenkor váltani?

Kedves Vilma!

Az első, és legfontosabb lépés megtudni, hogy mi történhetett? Azt javasoljuk, hogy üljenek le, és beszélgessenek el arról, hogy mi minden állhat a háttérben. Ez egy hirtelen kialakult helyzet, vagy régóta érlelődik? Esetleg sorozatos kudarcok érték a tanulásban? Vagy a kortársaival van problémája? Esetleg családi nehézségek okoznak problémát? Lehet, hogy kiderül, kisebb a probléma annál, mint amilyennek látszik, és még időben orvosolható. A serdülők időnként hajlamosak a végletekre, egyik pillanatban sötétnek, kilátástalannak látják a világot, a következő pillanatban már ők csodálkoznak ezen a legjobban. Az is lehet, hogy érdemes lesz az osztályfőnökkel, szaktanárokkal is konzultálni. Ha nem sikerül az akadályokat elgördíteni, és mégis iskolaváltásra kerül sor, akkor a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Ifjúsági és Pályaválasztási Intézettel érdemes felvenni a kapcsolatot, ahol felkészült szakemberek segítenek megtalálni a megfelelő megoldást.

15 éves gyerekünk hétvégén házibuliba akar menni. Nem tudjuk a feleségemmel, hogy el merjük-e engedni. Annyi rosszat látni, hallani, hogy a gyerekek ilyenkor részegre isszák magukat. Hogy lehet ezt elkerülni, féltjük ezektől a dolgoktól.

Kedves Péter!

Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt. Nem lehetnek mindig a gyerekük sarkában, nem jó, ha túlzottan szorosan tartják a gyeplőt, mert a kamasz abban az önállósodási törekvéseiben érzi korlátozva magát. Az ilyen helyzetekből azután konfliktusok sorozata indul ki. Ugyanakkor az sem jó, ha teljesen kivonul a szülő, és ráhagyja a gyerekre azt, mivel, kikkel tölti a szabadidejét. Remélhetően már korábban is beszélgettek az alkohol, drog fogyasztás veszélyeiről. Ilyenkor érdemes újra felhívni a fiatal figyelmét a korábban már átbeszélt dolgokra. Fontos a kölcsönös bizalom, az, hogy a gyerek érezze, hogy szülei megbíznak benne. A törődés jeleként kell hangsúlyozni irányában azt is, hogy beszélnek a házigazdákkal a buli kereteiről. A nagy ivászat nem játék, komoly bajok lehetnek belőle, ezt nagyon ki kell hangsúlyozni. Gyermekeinknek tulajdonképpen már első perctől kezdve, folyamatosan adjuk át azokat a szülői mintákat, amelyek alapvetően hatnak a felnövekvő csemetére. Így van ez az alkohol fogyasztási szokásokkal, a tartalmas szabadidő eltöltés szokásaival kapcsolatosan is. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei nem fogyasztanak alkoholt, nincsenek veszélyeztetve. Folyamatos szülői, nevelői, pedagógiai feladat előtt állunk. Minél több tartalmas alternatívát, színvonalas programot kell a felnőtteknek biztosítania a fiatalok számára, akiknek alapvető pszichológiai szükséglete, hogy csoportban legyenek együtt kortársaikkal.

Akkor engedjék tehát el gyermeküket, ha megtették a biztonságos lépéseket, és megbíznak benne.

Fotó: Duncan Chen