Nagyon könnyen elmegy a kedvem mindentől, ha valami nem sikerül. A szüleim azt mondják, nem vagyok elég kitartó. Van valamilyen pszichológiai módszer, amivel lehet ezen változtatni?

Kedves Tamás!

Érdemes különbséget tenni aközött, ha valaki próbálgatja magát, és igyekszik megtalálni azokat a dolgokat, amelyek érdeklik, és amelyekben sikeres, illetve aközött, amikor mindenbe belekap és semmit nem csinál végig. Az utóbbi különösen tinédzser korban fordul elő, hiszen a fiatalnak annyi mindenről nincs még tapasztalata, saját élménye. Nem szerencsés, ha rögzül ez a viselkedésmód, és egyre gyakoribbá válik a kudarcok kerülésére irányuló magatartás. A pszichológia használ is erre egy kifejezést, amit kudarckerülő viselkedésként emleget, mint személyiségvonást. Ha ebben változást szeretnél elérni, először is szabadulj meg az olyan negatív gondolatoktól, meggyőződésektől – ha vannak ilyenek-amelyekre a kérdésedből lehet következtetni. „Könnyen elmegy a kedvem mindentől”, „Nem vagyok elég kitartó”. Ha saját erődből ez nem sikerül, keress meg egy pszichológust, akár egy EMDR terapeutát, aki tud neked abban segíteni, hogy az úgynevezett blokkokat, belső akadályokat felszámolhasd magadban. Fontos a pozitív hozzáállás! Illusztrációként olvasd el egy sikeres sportolótól  Jackie Joyner-Kersee-tól, egy atléta bajnoktól vett idézetet, ami bemutatja, ahogyan egy bajnok gondolkozik: „Számomra soha nem a győzelem jelentette a sport szépségét. Maga a folyamat éppen akkora örömet okoz, mint a végeredmény, amelyhez vezet. Mindaddig, amíg fejlődöm, és megteszek minden tőlem telhetőt, azt sem bánom, ha nem nyerek. Ha pedig veszítek, egyszerűen visszamegyek a pályára, és edzek még egy kicsit.”

Bence fiam 15 éves, nemrégiben rajta kaptam, hogy dohányzik. Mi a helyes szülői reakció hasonló helyzetben?

Kedves András!

A statisztikai vizsgálatok szerint sajnos a fiatalok egyre korábban próbálják ki a dohányzást, az alkoholt, a drogokat. Ezért a legszerencsésebb, ha a szülők „idejében”elkezdenek beszélgetni gyermekükkel az addikciók (függőségek) kialakulásáról, lehetőleg még azelőtt, hogy a kamasz kipróbálná valamelyiket közülük. Természetesen soha nem késő szóba hozni a témát, sőt mindenképpen kezdeményezzenek beszélgetést fiukkal, ne söpörjék szőnyeg alá a problémát! Általános tapasztalat, hogy a serdülőknél a tiltás, büntetés, kevésbé hatékony módszer. Erre a korosztályra jellemző, hogy feszegetik a felnőttek állította szabályokat, határokat, kíváncsiságból, és lázadásból sokszor csak azért is kipróbálják a tilos dolgokat. Sok szó esik arról is, hogy a tinédzserek leginkább egymásra hallgatnak, és viselkedésüket, szokásaikat jelentősen befolyásolják kortársaik, főleg azok, akikkel rendszeresen több időt töltenek, így például az osztálytársak, barátok. Kérdezzék meg őt, miért kezdett cigarettázni? Környezetében kik azok a gyerekek, akik hasonlóan tesznek? Meséljenek arról, hogy Magyarországon hogyan alakultak a dohányzási szokások, miért tiltották ki a közösségi terekből a cigarettázást! Érdemes felhívniuk a figyelmét esetleg arra is, hogy ma mennyivel nagyobb figyelmet fordítanak az emberek az egészséges életmódra, sportos külsőre, amit a dohányzás jelentős mértékben negatívan befolyásol. Kérdezzék meg őt, hogyan szeretné látni magát öt-tíz év múlva? A beszélgetés segíthet számára, hogy megnyíljon, így könnyebben lehet jó irányba terelni őt. Amennyiben a beszélgetések nem hozzák meg a kívánt változást, kérjék pszichológust tanácsát!

Fotó: Lionel Ruiz

Kata lányunk idén érettségizik, de még nem tudja, hol fog továbbtanulni. Kiskora óta szereti a természetet, sokat kirándul még mai is. Biológiából, matematikából a legjobbak közé tartozik a gimnáziumban, a humán tárgyak kevésbé kötik le. Mi mérnök család vagyunk, de nem akarjuk nagyon befolyásolni. Hogy segítsünk neki?

Kedves Katalin!

Bizony sok végzős tanuló számára nehéz időszak ez. Az élet egyik legkomolyabb döntését munka és élettapasztalat nélkül kell meghoznia a fiataloknak, ami valóban nem könnyű. Ilyenkor a család természetesen nagyon szeretne segíteni, a szülők pedig a saját tapasztalataik alapján adnak tanácsokat. Befolyásolni azonban valóban nem szerencsés a pályaválasztás előtt álló fiatalt. A legtanácsosabb a saját megoldásaihoz hozzásegíteni őt. Beszélgessenek lányukkal minél többet, érezze a figyelmet, a támogatást, és hogyan szabadon „kihangosíthatja” saját gondolatait, kétségeit, félelmeit.

Ebben a helyzetben nagyon fontos a kellő önismeret, a személyiség, az alkati adottságok, és képességek minél reálisabb ismerete. Abban is tudják támogatni őt, ha sorra veszik az idevonatkozó szempontokat. A másik fontos dolog a pályaismeret, érdemes minél többet megtudni az adott területről. Ma már nagyon sok információ elérhető az interneten, buzdítsák őt önálló kutatásra! Ilyen felületek például a pályaorientációs portál, az egyetemek honlapjai stb. A továbbtanulási lehetőséget jelentő felsőoktatási, vagy szakképzési intézmények ismerete is nagyon fontos. Nem árt némi munkaerő piaci ismeret sem, hiszen az egyetemi évek hamar elszállnak.

Ami talán a legfontosabb üzenet, hogy ne féljen döntéseket hozni, mert semmi végleges dolog nem történik az életében! A jövő generációinak vélhetően rugalmasnak kell lenni az állandóan változó környezeti feltételek miatt, és fel kell készülniük arra, hogy akár többször is pályát fognak módosítani, hasonlóan ahhoz, mint ahogy lényegesen gyakrabban költözünk, mint, ahogy azt nagyszüleink tették.

15 éves lányunk, Detti három hete nem jár iskolába, alig akar kimozdulni a szobájából. Nem tudjuk, mit csináljunk, kezdünk aggódni érte.

Kedves Lajos!

A tinédzsereknél viszonylag gyakran előfordul hirtelen, szélsőséges viselkedés, vagy hangulatváltozás. Az egyik pillanatban „madarat lehet fogatni” velük, majd látszólag ok nélkül nyűgössé, vagy zárkózottá válnak. Ennek hátterében bonyolult élettani és lelki változások állnak, amely időszakot szaknyelven serdülőkori fejlődési krízisnek is hívunk. Olyan természetes és szükségszerű életszakaszról beszélünk, amelyen mindenki keresztül megy a felnőtté válás útján. Kétségtelenül vannak kamaszok, akiknél mindez könnyebben, másoknál viharosabban zajlik. Az is biztos azonban, hogy a tinédzserekre fokozottabban kell figyelni. Detti esetében túl hosszúnak tűnik a három hét ahhoz, hogy ne tegyenek lépéseket. Fontos lenne szülőként végiggondolni, hogy nem történt-e a közelmúltban valami rossz dolog a családdal, vagy vele, és próbáljanak lányukkal is beszélgetni erről. Kérdezzék meg barátait, tanárait, hátha ők tudnak ebben segíteni. Detti viselkedése mögött sok minden húzódhat meg. A szerelmi csalódástól kezdve az iskolai kudarcon keresztül akár komolyabb problémával is küzdhet.

Fontos megérteni, hogy mi történik a lányukkal, ennek érdekében célszerű lehet a kerületükben is működő pedagógiai szakszolgálatban pszichológus segítségét kérni.

15 éves lányom egy nála négy évvel idősebb fiúval kezdett járni. Rettegek a gondolattól, hogy szexuális kapcsolat lesz közöttük. Hogyan tudjuk megelőzni, vagy meggyőzni, hogy még korai ez neki?

Kedves Zsolt!

A félelem rossz tanácsadó, mert könnyen okozhatja azt, hogy nem tudnak otthon nyíltan beszélni a témáról. A lányos szülőknek ez még ma is nehéz kérdés, holott sokkal liberálisabb már a társadalom a tinédzserek szexualitása kérdésében is. A szakemberek tapasztalata szerint a lányok esetében az apák hajlamosabbak az aggódásra, vagy gyerekük szexualitásának elhárítására. Sok probléma elkerülhető, ha őszintén tudnak beszélgetni, bevonva a nagylány édesanyját is. Vannak családok, ahol az édesanyával sokkal könnyebben kommunikálnak a lányok ilyesmiről, és az apával a kevésbé intim részleteket tudják megbeszélni. Ezt az attitűdöt természetesen érdemes tiszteletben tartani. A kamaszok gyakran bizonytalanok, tele vannak félelmekkel, és sokszor pont ez, illetve a szülőkkel való gátolt kommunikáció, és a nem működő érzelmi kapcsolat viszi bele őket a korai, aktív szexuális életbe. Hogy mi számít korainak azt sem egyszerű általánosságban megmondani. Kérdőíves vizsgálatok szerint a tinédzserek 16-18 évesen kezdik a nemi életet.

Feltehetően Önök is már évekkel ezelőtt elindították a párbeszédet a témáról, ami a kamasz szerelem, bizalom, szeretet, biztonságos szex és védekezés területét érinti. A legfontosabb, hogy a szexualitásról időben induljon el a beszélgetés, mindig a gyerek életkorának megfelelő szintjéhez igazítva.

Fotó: Black Zack

Elhagyott a barátnőm, hogy szerezzem vissza? Én most 16 vagyok, ő két évvel fiatalabb nálam. Úgy érzem, nem tudom elviselni a hiányát, nem tudom elfogadni, hogy vége a kapcsolatunknak. Senki nem tud érdekelni rajta kívül!

Kedves Roli!

A szerelmi csalódás nagyon fájdalmas dolog. Fontos, hogy tudd, mindenki, aki elveszíti azt, akit szeret, hasonlókat él át, mint, amit feltehetően most Te. Jó lenne, ha beszélgetnél valakivel arról, amit érzel ebben a helyzetben. Ha még nem tetted meg, arra bátorítalak, hogy feltétlenül oszd meg a gondolataidat, és hogy mit érzel most. Ilyenkor tulajdonképpen sok mindenki szóba jöhet. Egy jó barát, a szüleid, testvéred, kedvenc tanárod, vagy akár a szomszédod.

Gondold végig milyen sok emberrel vagy kapcsolatban. Felhívhatsz segélyvonalat is, ilyen például a gyerekek, fiatalok számára fenntartott „Kék vonal”, ahol szakemberek várják éjjel-nappal a hívásokat, vagy felveheted a világhálón is a kapcsolatot olyan emberekkel, akik szívesen beszélgetnek veled. A lényeg, hogy ne maradj most nagyon egyedül. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek olyan pillanatok, amikor egyedül gondolkodsz arról mit is jelent számodra ez a kapcsolat, mi mindent tanultál a lányokról, magadról, az emberi kapcsolatokról? Tizenhat évesen még nagyon sok tapasztalat áll előtted, és az sem kizárt, hogy egyszer újra összejöttök, vagy valaki mással ismerkedsz meg, és már más lesz a fontos.

Kérj meg valakit, hogy segítsen megbizonyosodni arról, hogy biztosan végérvényes-e a szakítás, és hogy mi lehet az oka. Végül azt javasolom, hogy játssz le fejben egy gyakorlatot: „Mit mondanál annak a haverodnak, aki hasonló helyzetben lenne? Hogyan segítenél neki?”

Fotó: Nicholas Fuentes