Gyakran eltöprengek, hogy ha a kisfiam egyszer felnő majd, mi lesz számára a legfontosabb, amire biztosan emlékezni fog velem kapcsolatban? Vannak olyan kutatások, amik választ adnak erre a kérdésre?

Kedves Tímea!

A Time magazinban közétett gyűjtemény egyértelmű választ a kérdésére. Azok a pillanatok a legfontosabbak, amikor a gyermek biztonságban érzi magát, vagy éppen ellenkezőleg fél a szülőtől. Minden gyermek szívében ott él az igény, hogy szüleik, tanáraik megvédjék őket. Emlékezni fognak azokra az estékre, amikor a gondozók segítettek nekik elzavarni az ágy alól a szörnyeket, vagy amikor rémálmukból ébredve megvigasztalták őket. Azt sem felejtik el, amikor betegként ápolták őket. Ugyanakkor rögzülnek azok az emlékek is, amikor félniük kellett valamikor a felnőttől, amikor kiabáltak velük, esetleg bántották őket. Emberek vagyunk, így néha bizony megesik, hogy elveszítjük a fejünket, a legfontosabb viszont az, hogy többségében biztonságos légkört biztosítsunk gyermekeinknek.

Azok a pillanatok szintén nagyon fontosak, amikor egyedül csak ők kaptak figyelmet, amit a szeretet egyik kifejezési módjaként élnek meg. A velük töltött idő természetesen rendkívül jól esik nekik. Még egy ok amellett, hogy minél több időt szenteljenek egymásnak, kapcsolják ki a telefont, tv-t, és játsszanak, beszélgessenek egy jót!

Az is fontos, ahogy a hozzátartozókkal, szeretteinkkel hall beszélni minket a gyermek. A gyerekek figyelik és észrevétlenül másolják, ahogyan másokkal viselkednek szüleik. Ebbe beletartozik az is, ahogyan a párunkról, a szüleinkkel és szüleinkről beszélünk, de az is, ahogy a szomszéd nénit megszólítjuk. A gyermekeknek mindig a szüleik nyújtják az elsődleges modellt!

Ahogy dicséretet, és ahogy kritikát kap a gyermek, szintén rengeteget számít. A gyermek agya olyan, mint a friss cement: rögzít minden benyomást, jót és rosszat is. Ezek a benyomások építik fel később a személyiségünket, és önértékelésük alapjául is ezek a szavak szolgálnak. A szülők fontos feladata az önfegyelemre nevelés, a szabályok betartatása, ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy a szavainkat szeretet, biztatás, és pozitív megerősítés hassa át.

A családi hagyományai ugyancsak a legemlékezetesebb örökségek a gyermek számára. A gyerekek szeretik a spontaneitást, de szükségük van a kiszámíthatóságra is. Emlékezni fognak a családi hagyományokra, legyenek azok heti rendszerességű, hétvégi programok, vagy akár a közös nyaralások, karácsonyok, szülinapok.

Fotó: Hanna Lerski

Két kisiskolás fiút nevelő, egyedülálló édesanya vagyok. Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudom az „elektromos kütyük” korában hagyományos értékrendhez hűen nevelni a fiam? Nem szeretném kidobni a gépeket az ablakon, de tartok a negatív hatásoktól. Az osztályban is egyre több gyereknek vannak „menő” eszközei, és az én gyerekeim is ezeket követelik, pedig én nem erre nevelem őket. Milyen szakirodalmat javasol a témában? Angol és német nyelven beszélek, idegen nyelvű könyv is érdekel.

Kedves Hilda!

Sokszor teszik fel nekem a szülők ezt a kétségbeesett kérdést, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy mennyire nincs egyedül ezzel a problémával. Egy amerikai szerző könyvét tudom ajánlani Önnek, aki ebben a témában ad szülőknek tanácsokat, ajánlásokat. A szerző Amy McCready, az említett könyv címe pedig „The Me, me, me epidemic – A step by steep guide to raising capablee, grateful kids in an Over-entitled World”.

A könyv elején a szerző karikatúrát jelenít meg a korunk trendjeit követő gyermekről, aki követelőző, tiszteletlen, változékony, hisztis, önző, mély barátságai nincsenek, akaratos, és elsősorban anyagi eszközökkel lelkesíthető. Erre a gyermekre az is jellemző, hogy önbizalma alacsony, az önfegyelem, és a stabil keretek hiányától önmaga is szenved. A szerző szerint az egyre gyakoribb viselkedésproblémák oka, hogy a mai ember a fogyasztói társadalom tagjaként cselekszik, ezt pedig a gyerekek is másolják. Amy McCready megoldást is kínál a szülőknek arra, hogy ebben a társadalomban hogyan neveljenek tisztelettudó, hálás gyermekeket. Lépésről lépésre felépített kézikönyvet kap az olvasó arról, hogyan állítson fel következetes szabályokat és hogyan tartassa be azokat, illetve hogyan tanuljon meg a szülő nemet mondani, és miről ismerje fel azt a helyzetet, amiben nem szabad engednie gyermekének. A könyv Amazonról megrendelhető, illetve e-book formájában a szerző honlapján is megvásárolható.

Fotó: Wayan Vota

Két kislány édesanyja vagyok, és felfigyeltem rá, hogy nemcsak én, de más anyák is általában a bal kezükben tartják a kicsiket. Érdekelne, hogy miért van ez így? Van erre tudományos magyarázat?

Kedves Vera!

Ez valóban nagyon érdekes jelenség, számos kutatás született a témában. A nők 75-80%-a valóban a bal oldalán szereti hordani kisgyermekét, aminek igen érdekes, evolúciós okai vannak.

Érdekesség, hogy jóval már a fogamzóképes kor előtt megfigyelhető hasonló szokás a kicsiknél is. Az óvodás, és általános iskolás kislányok egyértelműen hajlamosabbak a bal kezükkel, bal oldalukhoz szorítva hordani babáikat. A férfiaknál ugyanilyen hajlam nem mutatható ki. A jelenség magyarázatára különböző elméletek születtek, ide tartozik a jobbkezesség-balkezesség, az anya szívéhez való közelség, a bal oldali mell érzékenysége, és egyéb pszichológiai elméletek, azonban úgy tűnik, hogy a valódi magyarázat nem ezekben keresendő.

A bal oldalon hordás szokásának kialakulásáért az agyunk felépítése, a különböző funkciókhoz köthető agyféltekék felelősek. Amikor ugyanis a baba a bal oldalon van, az agyi pályák kereszteződése miatt az édesanya agyának jobb oldala aktiválódik, ez a fizikiai aktiváció pedig elősegíti a kötődést, vagyis az anya-gyermek közötti kapcsolat összhangját. A bal oldalról származó érintés az agy jobb oldalát aktiválja, ahol a nyelvi, értelmező funkciók is megtalálhatók. Az érzet a jobb oldalon keletkezik. Tehát, ha a gyermeket a bal oldalon hordja az anya, akkor könnyebben értelmezi a gyermek jelzéseit, könnyebben ért vele szót, hisz az érzet keletkezési helyével azonos oldalon mozdulnak meg a nyelvi, értelmező funkciók működéséért felelős idegpályák.

Fotó: Michelle Soulierre

Azt olvastam, hogy a gyerekek számolási képességének fejlődésében a gondolkozás fejlesztése is szerepet játszik. Érdekelne, mit jelent ez pontosan és milyen gyakorlatok segítenek ebben?

Kedves Imre!

A számoláshoz többféle készség is szükséges, amelyek egyébként dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással.  A mennyiségi változások egyszerűen és áttekinthetően jelölhetők a számok  segítségével, a logikus szabályok pedig a törvényszerűségeket segítenek megérteni. A kisgyermeknek ezekre a tapasztalatokra van  szüksége a matek tanuláshoz. A következtető gondolkodás a szabályszerűségek felismerésében játszik szerepet, és a közöttük lévő  kapcsolatok azonosítását teszi lehetővé. A logikus  gondolkodás  fejlesztésében különösen nagy szerepe van a tapasztalatnak.

A számolás segítségével a gyermek számára egy új világ tárja fel a kapuit, ahol a dolgok mérhetővé válnak, a számossággal, a magassággal és a hosszúsággal is leírhatóak a bennünket körülvevő tárgyak. A tárgyak azonosságainak és különbözőségeinek felismerése elősegíti a lényeges jegyek megragadását, és azok állandósságának megértését, ez pedig a számfogalom kialakulásának előfeltétele. A gyerekek gondolkodása a szabályjátékokban, társasjátékokban, a  különböző élethelyzetekben egyaránt fejlődik. Az építőkockával való játék során pedig a gyermek spontán tapasztalatokat gyűjt a térbeli  matematika gyakorlati alapjairól. A sorba rendezés műveletének elsajátítását a játékeszközök, kártyák is segítik és természetesen a mesék is.

Hat hónapos kislányomnál fejtartási rendellenességet állapított meg a neurológus. Más babák normál ütemű fejlődéséhez képest nála valóban egyértelmű az elmaradás. Az orvos azt mondta, hogy korai intervenció segíti majd a gyógyulását. Ez mit jelent pontosan?

Kedves Ádám!

A csecsemőkorban előforduló leggyakoribb rendellenességek nagyon sokfélék, ezek között találjuk az Ön által említett fejtartási rendellenességet is. A nemzetközi gyakorlatban azt a komplex szolgáltatáscsomagot, amelyet a 0–6 éves korú gyermekeknek nyújtanak, kora gyermekkori intervenciónak nevezzük. Ez magában foglalja mind a szűrést, mind a komplex állapotfeltáró vizsgálatokat és a gyógypedagógiai fejlesztést, tanácsadást, valamint a szociális juttatásokhoz és sokrétű terápiás szolgáltatásokhoz történő hozzáférést. Mindezek együttesen elősegítik, hogy a sérült csecsemőket, és kisgyermekeket kortárs közösségbe lehessen vinni. Nemcsak a gyermek sokoldalú fejlesztése a cél, hanem az is, hogy a családdal történő együttműködés során erősödjenek a szülői kompetenciák, és ezzel elősegítsük a társadalmi befogadást is. A kora gyermekkori intervencióban természetesen érvényesülnek a babák, és a gyermekek ellátásának speciális szempontjai is. A fejlesztést elsősorban a szakszolgálatokban dolgozó gyógypedagógusok, konduktorok végzik, a heti óraszámot törvény is meghatározza.

Két fiam és egy lányom van, ketten alsósok, a harmadik oviba jár. Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert szeretnek mozogni és a gerincük is egészséges. Mindig mondom nekik, hogy húzzák ki magukat, szerencsére „nyílegyenes” a tartásuk. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt a későbbiekben is megőrizzék, és milyen sportot válasszunk?

Kedves Júlia!

A törődő figyelem a legfontosabb, ha egy probléma kialakulását szeretnénk megelőzni bármilyen tünetről vagy panaszról legyen is szó. Soraiban az egyenest tartás fontosságát említi, azonban a „nyílegyenes” tartás nem feltétlenül olyan egészséges, mint elsőre gondolnánk. Bármilyen meglepő gyakran okozhat hátfájást a későbbiekben, sőt akár idős korban is. A testsúly megtartásához szükség van a gerinc természetes görbületeire, a gerinc így mintegy „rugóként” elnyeli a rá nehezedő energiát. A kamaszok sokszor „lázadásból” vesznek fel hanyag testtartást. Az egészséges tartás megőrzéséhez erős izomzatra van szükség, ebben a speciális hátizom erősítő torna sokat segít.

A gerincpanaszok hátterében sokszor lelki okok is állhatnak. Ilyen például a fokozott teljesítménykényszer, a túlzott szülői és környezeti kontroll, vagy akár a testképpel való elégedetlenség. Az izomzat fejlesztése mellett a gyerekek lelki egyensúlynak megőrzése szintén rendkívül fontos.

Ha gyerekek gerince egészséges, mindegy milyen sportot választanak, a legfontosabb, hogy szeressék a választott mozgásformát. Vannak persze olyan sportágak, amelyeknél a gerincre nagyobb terhelés jut, és amelyeket gerincbetegségekre való hajlam vagy diagnosztizált elváltozásnál nem javaslunk a gyerekeknek. Ilyen például a súlyokkal való torna, az evezés, vagy a kerékpározás.