17 éves vagyok, jövőre érettségizek. Bizonytalan vagyok abban, hogy gimnázium után milyen szempontok szerint válasszak egyetemet, milyen pályát válasszak?

Kedves Örs!

Életed egyik jelentős állomása közeledik, nem csoda, ha kérdések merülnek fel benned, és bizonytalannak érzed magad. Sok veled hasonló korú fiatal teszi fel magának nap, mint nap ezt a kérdést. Ahogy te is írod, jó, ha van egy szempontrendszer, egy stratégia, amiből ki lehet indulni. Nagyon fontos, hogy a választás egybe essen az érdeklődésed irányával. Ne csak a gimnáziumi tárgyakban gondolkodj!

Gondold végig, hogy életed során melyek voltak azok a területek, amelyek vonzóak voltak számodra! A családban, tágabb környezetedben kinek a foglalkozása tetszett, és mi volt az, ami elsősorban megfogott benne? A munkabeosztás, az, hogy egyedül végezhető, vagy éppen, hogy csapatban lehet dolgozni? Érdemes sok-sok szempontot összegyűjteni. A másik aspektus saját képességeid, készségeid ismerete, nem utolsó sorban eredményességed megfontolása. Miben vagy jó? Önismereti kérdésekben kérheted szakember segítségét is.

Az is nehezítheti a döntést, ha úgy érzed, hogy később már nem tudsz majd változtatni, és választásod egy életre szól. A szakértők szerint a XXI. század munkavállalójának legfontosabb tulajdonsága a megújulás képessége lesz, tehát ne aggódj, döntésedet hozd meg bátran, szabadon! Ha szükséges kérheted tanácsadó segítségét. Több intézmény, szervezet foglalkozik pályaorientációs, illetve pályaválasztási tanácsadással. Érdemes böngészni az interneten is, illetve két tipp, ahol biztosan színvonalas segítségre számíthatsz: Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó, és Országos Felsőoktatási Iroda. Sok sikert!

Fotó: Simon Aughton

Két kislány édesanyja vagyok, és felfigyeltem rá, hogy nemcsak én, de más anyák is általában a bal kezükben tartják a kicsiket. Érdekelne, hogy miért van ez így? Van erre tudományos magyarázat?

Kedves Vera!

Ez valóban nagyon érdekes jelenség, számos kutatás született a témában. A nők 75-80%-a valóban a bal oldalán szereti hordani kisgyermekét, aminek igen érdekes, evolúciós okai vannak.

Érdekesség, hogy jóval már a fogamzóképes kor előtt megfigyelhető hasonló szokás a kicsiknél is. Az óvodás, és általános iskolás kislányok egyértelműen hajlamosabbak a bal kezükkel, bal oldalukhoz szorítva hordani babáikat. A férfiaknál ugyanilyen hajlam nem mutatható ki. A jelenség magyarázatára különböző elméletek születtek, ide tartozik a jobbkezesség-balkezesség, az anya szívéhez való közelség, a bal oldali mell érzékenysége, és egyéb pszichológiai elméletek, azonban úgy tűnik, hogy a valódi magyarázat nem ezekben keresendő.

A bal oldalon hordás szokásának kialakulásáért az agyunk felépítése, a különböző funkciókhoz köthető agyféltekék felelősek. Amikor ugyanis a baba a bal oldalon van, az agyi pályák kereszteződése miatt az édesanya agyának jobb oldala aktiválódik, ez a fizikiai aktiváció pedig elősegíti a kötődést, vagyis az anya-gyermek közötti kapcsolat összhangját. A bal oldalról származó érintés az agy jobb oldalát aktiválja, ahol a nyelvi, értelmező funkciók is megtalálhatók. Az érzet a jobb oldalon keletkezik. Tehát, ha a gyermeket a bal oldalon hordja az anya, akkor könnyebben értelmezi a gyermek jelzéseit, könnyebben ért vele szót, hisz az érzet keletkezési helyével azonos oldalon mozdulnak meg a nyelvi, értelmező funkciók működéséért felelős idegpályák.

Fotó: Michelle Soulierre

Kisfiam két és fél éves, még nem jár közösségbe. Bizonytalanok vagyunk, mennyire lehet fontos számára, hogy minden ugyanabban az időpontban történjen a napirendjében. Gondolok itt az étkezésre, alvásra, játékra stb. A feleségemmel nem élünk túlzottan rendszerezett életet, de a gyerek kedvéért mindent megteszünk.

Kedves Péter!

Az ilyen korú gyerekek életében a napi rutinnak még kitüntetett szerepe van. A ritmus, a kiszámíthatóság fontos számukra, többek között az átláthatóság, a biztonságérzet kialakulásának, és megőrzésének szempontjából is. Tudjuk, hogy a kis lurkók még nem érzékelik úgy az időt, mint a „nagyok”, vagy a felnőttek. Nekik a történések strukturálják a napot. Egy nem túl merev, de stabil rendszer kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá teszi az életüket. Ez egyébként a nagyobb gyermekekre, sőt a felnőttekre is igaz. Gondoljunk bele, hogy világunkban minden – a szervezetünk és a természet működése is – ritmusra, összehangoltságra épül. Persze, ha néha eltérünk a szabályoktól, az semmi bajt nem okoz, sőt színesíti az életet, és növeli az alkalmazkodó képességet. Ezzel együtt fontosak a napi rutinok, mert megalapozzák azt, hogy az óvodai, később az iskolai élet kihívásait zökkenőmentesen vegyék a nebulók.

 

Fotó: Melanie Cook

Lányom 10. osztályos gimnazista, idén önkéntes munkára szeretne menni a barátnőivel. A Nem Adom Fel Alapítványt választották, amiről én még nem hallottam. Mit lehet róluk tudni? Lehet ilyen helyen pontot kapni a munkájukra?

Kedves Zsuzsa!

Az Alapítvány 2005-ben jött létre a sérült emberek támogatására, elismert szervezet, több népszerű kezdeményezést indítottak útjára az elmúlt években. Van például zenekaruk, kórusuk, több, gyermekeket foglalkoztató intézményük, sőt még egy kávézót is létrehozott a csapat. Gyakran lépnek fel patronáltjaikkal különböző rendezvényeken, illetve dolgoznak iskolákban, cégeknél, és más helyeken is, hogy a fogyatékkal élő embereket és az egészségeseket közelebb hozzák egymáshoz.

A lányok azt gondolom nagyon jól választottak, azonban érdemes előzetesen konzultálni a fiatalok szándékáról az Alapítvány vezetőjével, vagy a munkatársaival. Ha a szervezet fogadni tudja a gyerekeket, az iskola és a civil szervezet együttműködési megállapodást köt egymással. Csak ezután kezdhetik a munkát a gyerekek, az elvégzett órák függvényében pedig a pontok jóváírásra kerülnek. Minden bizonnyal nagyon hasznos lesz számukra ez a tevékenység, és érdekes élményekkel gazdagodnak a jövőben.

Iskolás kislányomnál felfigyeltem arra, hogy dadogva beszél, ez mostanában sajnos súlyosabb lett. Szeretném, ha megfelelő kezelést kapna. Rengetegféle terápiás lehetőségről olvastam, és érdekelne, hogy melyik a leghatékonyabb a dadogás gyógyítására?

Kedves Nóra!

Valóban rengeteg szakmai és saját élményű beszámolót lehet olvasni arról, hogy a dadogást milyen módon lehet a leghatékonyabban kezelni. Erre a kérdésre azonban nem is olyan egyszerű választ adni.

A dadogás oka egyénenként változik, szó lehet akár szervi, akár pszichés érintettségről is, sőt a kettő együttesen is jelentkezhet. A dadogás hátterében álló ok vagy okok sokszor nehezen felderíthetőek, nem beszélve arról, hogy egyéni különbségek is jellemezhetik a dadogó gyerekeket. Megnyugtató ugyanakkor, hogy sokféle terápiás megközelítés létezik a dadogás gyógyítására, hiszen így nagyobb biztonsággal lehet megtalálni a legmegfelelőbb segítséget a gyermek számára.

Általában azok a terápiák a leghatékonyabbak, amelyekben logopédus és pszichológus szakember is részt vesz. Egyre általánosabb az is, hogy szülőcsoportok keretében a szülőket vagy akár az egész családot is bevonják a gyermek terápiájába. Az hogy egyéni, vagy inkább csoportos foglalkozás javasolt a gyermek számára, mindig egyénfüggő. Ez a terápiás módszer megválasztására is érvényes. A dadogó gyermek személyisége, életkora és a családi környezete mind-mind olyan tényező, amit fontos mérlegelni a terápia megválasztásakor. Ebben szakember tud megfelelő eligazítást nyújtani.

Három éves kisfiam most lett óvodás. Sokat mesél az új élményeiről, aminek nagyon örülünk, de azt vettük észre, hogy ilyenkor gyakran kapkod és dadogva ismételget egy-egy szót vagy mondatot. Mi lehet ennek az oka és mit tegyünk, hogy elmúljon? Aggódunk, hogy esetleg később is megmarad a dadogása.

Kedves Tamás!

Sok szülő tapasztal hasonlót, és megnyugtató hír, hogy számos dolgot tehetünk gyermekünk beszédének fejlődésért, ha ismerjük a megfelelő praktikákat!

Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy a három éves gyermekek körében ezt az akadozó beszédet még nem dadogásnak hívjuk. Az Önök által is tapasztalt „nem folyamatos beszéd” teljesen normális jelenség. Könnyű összetéveszteni a kettőt, „a nem folyamatos beszéd” kissé hasonló a dadogáshoz, mégis különbözik tőle, mivel általában nem görcsösséget vagy feszességet érzünk a beszédközi megakadásoknál, inkább csak szóismétléseket tapasztalunk. Két-három éves korban a gyermekeknek korlátozottak az anyanyelvi ismeretei, gyakran keresgélik a megfelelő szavakat, miközben alig várják, hogy meséljenek az élményeikről. Legtöbbször az Önök által is tapasztalt szó-, illetve szókapcsolat ismétlések szerencsére maguktól megszűnnek.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szülői hozzáállás sokat számít, ami a későbbi dadogás kialakulásában döntő lehet. Lehetőleg ne hívják fel a gyermek figyelmét erre a jelenségre, ne javítsák ki a beszédét, és ne parodizálják a stílusát! A türelem most a legnagyobb segítség, hallgassák őt végig, és hagyják, hogy befejezze a mondandóját akkor is, ha az kicsit hosszabb időt vesz igénybe!

Fontos tudni, hogy a valódi dadogás mindig izomfeszültséggel párosul, és általában négy éves kor körül alakul ki. Ha dadogásra gyanakszanak, mindenképpen érdemes logopédus és pszichológus szakemberhez fordulni, akik a közösen vezetett teljes körű, személyre szabott terápia kialakításában hatékony segítséget tudnak nyújtani.