Kata lányunk idén érettségizik, de még nem tudja, hol fog továbbtanulni. Kiskora óta szereti a természetet, sokat kirándul még mai is. Biológiából, matematikából a legjobbak közé tartozik a gimnáziumban, a humán tárgyak kevésbé kötik le. Mi mérnök család vagyunk, de nem akarjuk nagyon befolyásolni. Hogy segítsünk neki?

Kedves Katalin!

Bizony sok végzős tanuló számára nehéz időszak ez. Az élet egyik legkomolyabb döntését munka és élettapasztalat nélkül kell meghoznia a fiataloknak, ami valóban nem könnyű. Ilyenkor a család természetesen nagyon szeretne segíteni, a szülők pedig a saját tapasztalataik alapján adnak tanácsokat. Befolyásolni azonban valóban nem szerencsés a pályaválasztás előtt álló fiatalt. A legtanácsosabb a saját megoldásaihoz hozzásegíteni őt. Beszélgessenek lányukkal minél többet, érezze a figyelmet, a támogatást, és hogyan szabadon „kihangosíthatja” saját gondolatait, kétségeit, félelmeit.

Ebben a helyzetben nagyon fontos a kellő önismeret, a személyiség, az alkati adottságok, és képességek minél reálisabb ismerete. Abban is tudják támogatni őt, ha sorra veszik az idevonatkozó szempontokat. A másik fontos dolog a pályaismeret, érdemes minél többet megtudni az adott területről. Ma már nagyon sok információ elérhető az interneten, buzdítsák őt önálló kutatásra! Ilyen felületek például a pályaorientációs portál, az egyetemek honlapjai stb. A továbbtanulási lehetőséget jelentő felsőoktatási, vagy szakképzési intézmények ismerete is nagyon fontos. Nem árt némi munkaerő piaci ismeret sem, hiszen az egyetemi évek hamar elszállnak.

Ami talán a legfontosabb üzenet, hogy ne féljen döntéseket hozni, mert semmi végleges dolog nem történik az életében! A jövő generációinak vélhetően rugalmasnak kell lenni az állandóan változó környezeti feltételek miatt, és fel kell készülniük arra, hogy akár többször is pályát fognak módosítani, hasonlóan ahhoz, mint ahogy lényegesen gyakrabban költözünk, mint, ahogy azt nagyszüleink tették.

Gimnazista lányom színésznek készül. Vannak hanghibái, a légzéstechnikája is fejlesztésre szorul, de nem szeretne logopédushoz járni. Nagyon elszánt, hogy ő egyedül, könyvből fogja helyrehozni a hibáit. Lehetséges ez?

Kedves Sámuel!

Minden bizonnyal nagyon céltudatos, eltökélt lánya van. Minden elismerésem, hogy kamasz létére ilyen bátran ugrik bele az ismeretlenbe és igyekszik mindent megtenni önerőből, hogy színésznek tanulhasson.

A kérdése valóban elgondolkodtató, hiszen a hanghibák javítása logopédus feladata, és a beszédtechnika javításával – aminek része a megfelelő légzéstechnika elsajátítása is – elsősorban logopédusok foglalkoznak. Napjainkban persze egyre több cikk, kiadvány jelenik meg, amelyek abban erősítik meg az olvasót, hogy önerőből, szakember segítsége nélkül is lehetséges ezeket a dolgokat megfelelően elsajátítani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak olyanok, akiknek ez sikerülhet és sikerül is. Ők rendszerint nagyon-nagyon elszántak, jó megfigyelő készséggel rendelkeznek, amit magukon is eredményesen tudnak alkalmazni, és hosszú időn át, kitartóan foglalkoznak a dologgal. Általában persze azok járnak sikerrel egyedül, akiknél nincs nagy probléma, inkább csak apróbb finomításokra van szükség. Például az artikulációjuk tiszta, a hangképzésük megfelelő, csakúgy mint a beszédritmusuk, és a gyakorlás során csupán a légzéstechnikájukkal kell foglalkozniuk, vagy a levegőkapacitás növelésén kell csak dolgozniuk.

Aki színésznek készül és a hangjával, beszédével szeretné megkeresni a kenyerét, annak nagyon oda kell rá figyelnie a hangképzésre, nem csupán a felvételi előtt, hanem később is folyamatosan ápolnia kell azt. Egy kamasz gyermek estében is azt javaslom, hogy forduljanak szakemberhez. Mindezt persze úgy érdemes tenni, hogy a közben lányát végig támogatja és biztatja a munkára, hiszen óriási dolog, hogy ilyen elszántsággal áll neki az önfejlesztésnek. Viszont érdemes felhívni a figyelmét arra, hogy egy szakember teljesebb képet lát, akár megbeszélés tárgyát képezheti az is, hogy milyen gyakorisággal találkoznak, és mennyi az otthoni munka. Mindenképpen javaslom, hogy legalább egy felmérés, és konzultáció erejéig találkozzanak logopédussal, hogy lánya és Ön is tisztában legyen vele, hogy mire vállalkozik.

Fotó: Dick Vos

A kisfiam ötéves. A logopédiai szűrésen diszlexia veszélyeztetettséget vettek észre nála. A logopédus emiatt, illetve az artikulációs hibái miatt kétféle terápiát javasolt. A fiam viszont egy éve ugyanezek kezelésére tornára és fejlesztő pedagógushoz is jár. Melyik a fontosabb? Melyiket csinálja tovább?

Kedves Júlia!

Megnyugtató, ha különböző szakemberek ugyanazon véleményen vannak és ugyanazokat a nehézségeket látják fejlesztendő területnek. Nagyon jó, hogy fiával az elmaradásai miatt már ilyen korai életkorban segítségért fordult. A torna és az egyéb elmaradásokat fejleszteni célzó foglalkozások megférnek egymás mellett. A mozgásfejlesztés ugyanis általában nagyon jótékony hatással van mind a részképességek fejlődésére, mind pedig az artikulációra.

Az, hogy a fejlesztő pedagógus milyen felépítésű foglalkozást tart a fiának, illetve hogy a logopédus mit tervez, mindenképpen egyeztetést igényel. Célszerű, ha a két szakember – logopédus és fejlesztő pedagógus – felveszi egymással a kapcsolatot egyeztetés céljából. Ezt akár Ön is kezdeményezheti. A szakemberek általában a gyermek életkorát, terhelhetőségét, az elmaradás mértékét mind-mind figyelembe véve szakszerűen tudnak döntést hozni, milyen terápiákat javasolnak a gyermeknek egyidejűleg. Lehetséges, hogy valóban mind a négy típusú foglalkozást indokoltnak tartják, de az is előfordulhat, hogy egy ideg például csak hármat javasolnak. Bárhogy is döntenek Önnel közösen, időnként érdemes újra és újra végiggondolni, mi a legcélszerűbb javaslat. Hasznos, ha a két szakember a továbbiakban is tartja a kapcsolatot, és fia fejlődése érdekében konzultálnak egymással az elért eredményekről, észrevételeikről.

Ebben a folyamatban Ön a legtöbbet a kapcsolattartás terén teheti, érdemes támogatni a szakemberek együttműködését.

Fotó: Kathy Casssidy

Egy hete elpusztult öreg kutyusunk, aki a család kedvence volt. Nem tudjuk, hogy mondjuk meg Zorkának, ötéves unokánknak, aki nagyon szerette őt. Eddig azt mondtuk, hogy állatkórházban van, de sokáig már nem hitegethetjük ezzel.

Kedves Anna!

Egy házi kedvenc elvesztése nagy veszteségélményt jelent kicsinek és nagynak egyaránt, ezért is nehéz ilyenkor szembesülni a történtekkel, beszélni róla a gyerekekkel. Biztosan tapasztalták már korábban, hogy az ilyen korú gyerekek bár még nem teljesen fogják fel az elmúlás végleges, visszafordíthatatlan voltát, mégis ebben a korban is foglalkoznak a halál gondolatával a maguk módján. Számtalan verzióban találkoznak is ezzel, például a mesékben, különböző történeteken keresztül, a hírekben stb. Az igazság az, hogy nem tudjuk őket megvédeni a negatív élményektől, és nem is kell, hiszen ez is az élet, az életre való felkészülés része.  A szakembereknek az a véleménye és tapasztalata, hogy nagyon fontos ezekben az esetekben is az őszinteség. A gyerekek amúgy is sok mindent megéreznek, ami családjukban, környezetükben történik, még ha racionálisan nem is tudják mindig megfogalmazni érzéseiket. Azt javasoljuk, hogy unokájuknak minél hamarabb mondják el az igazságot a kutyussal kapcsolatban. Mindezt természetesen a kisfiú életkorának, habitusának megfelelő módon tegyék, teret engedve a szomorúságnak, és később valami jövőbeni pozitív dolgot felkínálva, persze nem a kis négylábú helyett, hanem bíztatásképpen és hogy megértse, hogy az élet ezután is folytatódik.

fotó: Ransomtech

Nagyobbik fiam két és fél éves, négy hónapos a kistestvére. Mióta megszületett jellemzően újra babás dolgokat csinál, olyan szokásai vannak, amiket korábban már elhagyott. Az utóbbi hónapban a beszéde is visszaesett, újra értelmetlen babaszavakkal próbálja kifejezni magát. Lehet, hogy elfelejtette, amit korábban már megtanult?

Kedves Iván!

Aggodalomra semmi ok, sok családban előforduló jelenség, hogy a kistestvér érkezése nem várt visszafejlődést okoz a nagyobb gyermeknél. Ez megmutatkozhat a játékban, a szobatisztaságban, sőt alvási nehézségekben, és a beszédben is érzékelhető lehet. Tulajdonképpen ez a reakciója a nagyobb gyermeknek a kialakult új helyzetre. Mindenképpen érdemes figyelni a felvett új szokásokat, és amennyire csak lehet, kezeljék természetesen a helyzetet. Ha a szülők a kistesó születése után is törekszenek arra, hogy a nagyobb gyermek megfelelő személyes figyelmet kapjon, és olyan programoknak is teret engednek, amelyek a nagyobb igényeihez igazodnak, akkor ezek a problémák átmeneti nehézségek lesznek csupán. Néhány hónap alatt a nagytestvér megszokja a megváltozott dolgok rendjét és sikeresen alkalmazkodik a helyzethez. Természetesen a gyermek személyiségétől is nagyban függ, hogy ez mennyi ideig tart, illetve, hogy sikerül-e egyedül megbirkóznia az új helyzettel. Amennyiben érzékenyebb, törődésre jobban vágyó gyermekük van, lehet, hogy pszichológus szakember segítségét is érdemes igénybe venni.

Félelme, hogy gyermeke talán elfelejtette, amit korábban már tudott a beszéd területén, valószínűleg alaptalan. Inkább figyelemfelhívásra használja a babás beszédet, talán éppen azért, mert így az aggódás miatt több figyelmet kap. Javaslom, hogy ne csináljanak ügyet a dologból, mert azzal éppen a nem kívánt babás beszédet erősítik meg nála. Inkább akkor részesítsék nagyobb figyelemben és akkor dicsérjék, ha valamilyen vágyát, igényét, szükségletét korának megfelelő módon fejezte ki. Ezzel a viselkedéssel hozzájárulnak, hogy minél rövidebb ideig tartson a fent leírt állapot és valóban átmeneti jelenségről legyen szó.

Középső csoportos kislányom még hibásan beszél. A logopédus azt javasolta, hogy várjunk a terápiával, hátha magától változik a dolog, hiszen még csak májusban lesz öt éves. A magam részéről eléggé nyugtalan vagyok, a bátyja ennyi idősen már szépen beszélt. Miből tudhatom, hogy a spontán javulás már elkezdődött?

Kedves Enikő!

Lelkiismeretességre vall, hogy már most logopédusnál jártak a kislányával, ez sok később kialakuló probléma elejét veheti. Az öt év alatti gyermekek hanghibáival általában akkor foglalkozik a logopédus, ha kifejezetten indokolt. A korai megsegítés oka nagy számú hanghiba, vagy egyéb nyelvi elmaradás szokott lenni. A legtöbb gyermek beszéde ötéves koráig folyamatosan tisztul, anélkül, hogy terápiára lenne szükség. Minden bizonnyal erre utalt az Önök logopédusa is, amikor a spontán javulást említette.

Kérdésére visszatérve, valójában nem mindig könnyű észrevenni, amikor egy gyermek beszéde tisztulni kezd. Sok esetben előfordul, hogy a javulás elkezdődik, de hónapokig még úgy beszél a gyermek, hogy szinte érthetetlen a beszéde, irányított helyzetben, képek, tárgyak megnevezésénél, egy szavas válaszoknál mégis jól érthető, tisztán artikulált, amit mond. Amikor valamilyen helyzetben jól kezd ejteni egy hangot, vagy néha elkezdi helyesen használni beszéd közben, spontán javulásra utaló jel. Szintén ezt mutatja, ha időnként kijavítja a saját beszédét, ez azt jelzi ugyanis, hogy hallja, érzékeli, ha valamit rosszul ejtett. A hibázás felismerése a tanulási folyamat része.

Valószínűleg lánya nem vét olyan sok ejtési hibát, hogy logopédiai segítséget igényeljen már négyévesen. Az, hogy fia hasonló korában már szebben beszélt, önmagában még nem ok az aggodalomra, hiszen a gyerekek nagyon nagy különbségeket mutathatnak ezen a téren, akkor is ha testvérek. Az öt évesek szűrésén meg fogja hallgatni kislánya beszédét a logopédus, ezt követően érdemes esetleg tőle konzultációs időpontot kérni, ahol a további teendőkről beszélhetnek.