Kisfiam idén kezdte a második osztályt. Már tavaly is nagyon jó olvasónak számított, ez idén is megmaradt. Nem cseréli a betűket, jó tempóban, viszonylag gördülékenyen olvas. Viszont hiába olvassa el hibátlanul a hosszabb szövegeket, utána a feladatok megoldása közben olyan, mintha semmire nem emlékezne belőle. Mi lehet ennek az oka? Mit kéne tennem?

Kedves Márta!

Soraiból kitűnik, hogy kisfiának sokat segít otthon a tanulásban. Ez nagyon jó, követendő példa! Annak is nagyon örülök, hogy ezek szerint kisfia ügyesen elsajátította az olvasás művészetét, hiszen szépen tudja olvasni az előtte álló szövegeket.

Amit kérdésében említ, hogy mintha nem emlékezne a fia az olvasottakra, más gyerekeknél is előfordul. Nagyon sok szó esik az olvasás technikai oldaláról, el tudja-e olvasni a szöveget a gyermek, cseréli-e a betűket, hány hibával olvas, szótagolva olvas-e stb. Ez azonban nem minden. Kevesebb szó esik arról, hogy ahhoz, hogy az írott nyelvet megértsük, nem csak technikailag kell megtanulni olvasni, az is fontos, hogy amit olvasunk, azt közben értsük, és vissza tudjunk rá emlékezni. Ezeket tanulási folyamat eredményeként sajátítjuk el.

Érdemes tudni, hogy mivel az olvasás több lépcsős folyamat, a nehézségek mindenkinél más-más területen jelentkezhetnek. Így tehát megtörténhet az, hogy míg kisfia nagyon jó technikával olvas, addig neki a szövegemlékezet vagy a szövegmegértés területén akadnak nehézségei. Mivel az emlékezet nehézségei általában nem csak olvasásban szoktak jelentkezni, ezért valószínűleg az írott szöveg megértésének problémájával küzd. Nagyon jó, hogy észrevette ezt gyermekénél!

Az olvasásértés fejlesztésére számos lehetőség nyílik. Segít, ha olvasás előtt felhívjuk a gyermek figyelmét arra, hogy próbálja meg megérteni, amit olvas. Ezt feladattal is elősegíthetjük, például koppintson, ha valamelyik szót nem érti. Érdemes ebben a korban hangosan olvasásra bíztatni a csemetét. Miután elolvasta az adott szöveget vagy szövegrészt, beszélgethetünk róla, kérhetjük, hogy keressen meg egy-egy szót a szövegben, mesélje el saját szavaival, miről olvasott. Amennyiben ez nagy nehézséget okoz, eleinte megoldást jelenthet, ha a szövegeket részenként olvastatjuk vele és úgy beszélgetünk róla. Fontos, hogy a szavak jelentésével tisztában legyen a gyermek, ha nehezebb, ritkább, kevésbé ismert szó van a szövegben, mindenképpen magyarázzuk meg, mit jelent és kérjük, hogy mondjon vele mondatot. Hasznos játék lehet az is, hogy egy-egy mondat felolvasása után az apróságokra rákérdezünk, majd a szöveg végigolvasása után szintén kérdéseket teszünk fel a tartalomra vonatkozóan.

Az, hogy otthon segítik a gyermeküket, nagyon jó, főleg akkor, ha valamilyen területen nehézséggel küzd. Az azonban nagyon fontos, hogy szakemberrel is konzultáljanak. Keressenek fel logopédust, aki vizsgálatot követően pontosabban meghatározhatja, hogy mely terület elmaradása okozza a nehézséget az olvasásértésben. Szükség esetén terápiás megsegítést fog javasolni, de az is lehet, hogy hasznos jó tanácsokat ad, amivel otthon személyre szabottan tud segíteni kisfiának!

Hat éves kislányom nagyon érdeklődik a betűk iránt. Még óvodába jár, jövőre kezdi az iskolát. Szereti lemásolni, amit mi írunk neki. Emiatt viszont nem tanulja meg a betűket. Mi az a módszer vagy feladat, ami segítene?

Kedves Zita!

Nagyon jó, mindenképpen támogatásra érdemes, hogy kislányát ennyire érdeklik a betűk. Valóban, óvodáskorban ezt még nem várjuk el a gyermekektől. Sokaknak még az első osztályban is nehéz az írástanulás, a betűk kicsiben írása, vonalközbe helyezése. A kézfej csontjai sem teljesen kialakultak még ebben az életkorban, ezért a nagycsoportosoknak sem kell papírra dolgozniuk, ha mégis betűtanításba kezd velük az ember.

A betűtanítás sok lépcsős folyamat, a formákkal való ismerkedés, azok rajzolása nagyban és kicsiben, a síkbeli tájékozódás gyakorlása, valamint a grafomotoros készség fejlesztése megelőzi azt. Ha csemetéje érdeklődik a betűk iránt, természetes, hogy igyekszik támogatni őt benne.

Érdemes olyan játékokat játszani, amik a hangtudatosságát erősítik, hiszen írásnál a betűelemeket hangoknak felelteti meg a gyermek. Játsszanak olyat például, hogy Ön hangonként mond egy szót, és kislányának ki kell találnia, hogy mire gondolt – pl. b-a-b-a, g-i-t-á-r. Később fordítva is lehet játszani, Ön mond egy szót, és a kislánya mondja el hangokra bontva. Mikor ez is jól megy már, egy-egy hangot ki lehet emelni, és megnézni, hogy néz ki a hozzá tartozó betű.

Érdemes először nagy méretben, mozgással kísérten ismerkedni a betűvel. Lejárni a földön, ujjal megrajzolni a homokba, nagy csomagolópapírra rajzolni, majd sokszor átrajzolni. Érdemes megformázni is a betűt fonalból, vagy gyurmából, esetleg papírra ragasztani, többször áttapogatni, és csak mikor ezek már jól mennek, akkor javasolt az írás átmásolását gyakorolni.

Arra mindenképpen érdemes figyelni, hogy a gyermeknek inkább játék legyen a betűkkel való ismerkedés, nehogy kedvét szegje, ha valami nem megy. Nem cél, hogy az összes betűt ismerje és „írni” tudja. Javaslom, hogy inkább próbáljon úgy segíteni kislányának, hogy arra válaszol, azt mutatja meg játékos formában, amit éppen kérdez.

Nagyobbik lányom idén kezdte a harmadik osztályt. Bár papírja nincs róla, hogy diszlexiás, de olvasási nehézségei vannak, az írás is nehezen megy neki. Idén kezdték az angol nyelv tanulását. Látszik, hogy ezzel is gondjai vannak. Ugyanakkor tudom, hogy a mai világban nagyon fontos az érvényesüléshez, hogy idegen nyelveket is beszéljenek a fiatalok. Lehetséges, hogy sosem fog jól megtanulni angolul?

Kedves Krisztina!

Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, főleg, ha gyermekük olvasási nehézséggel küzd. Valóban sokféle vélekedést lehet olvasni a témában. Mivel a diszlexia, illetve olvasási nehézség hátterében rengeteg ok állhat, ezért nehéz egyértelmű választ adni a kérdésére.

Számos kutatás bizonyítja, hogy az olvasási vagy írási nehézséggel küzdő gyermekek általában az idegennyelv-tanulás során is küzdelmesebben haladnak a tudásszerzéssel, mint azok a társaik, akik az anyanyelvükön jól olvasnak, és az írással sincsenek gondjaik. Ez persze nem meglepő, hiszen biztosan tapasztalta, hogy az olvasási nehézség szinte minden tantárgy esetében hátrányt jelenthet, legyen szó akár szöveges matematika feladatokról, vagy természetismeretből a hosszú, értelmezésre váró leírásokról. Ebből a megközelítésből nézve igen, az idegen nyelv tanulása során is hátrányt jelent az olvasási nehézség, hiszen sok mindent olvasás útján sajátít el a gyermek, illetve az írás is alapvető az új nyelv elsajátítása során.

Érdemes tudni, hogy az olvasási nehézség hátterében álló okok megfejtése, a részképességek célzott fejlesztése csökkentheti az ebből származó hátrányokat. Széles körben elérhetőek már olyan anyagok is – mind a nyelvtanárok, mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára – melyek abban segítenek, hogy minimálisra csökkentsék az olvasási nehézségből fakadó nehézségeket az idegen nyelv tanulása során.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb esetben sok munkával, kitartással, szorgalommal az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek és felnőttek is sikeresen el tudnak sajátítani idegen nyelvet. Az igaz, hogy ez gyakran több munkájukba kerül, mint annak, akinek ezen a téren nincsen elmaradása. Az idegennyelv-tanulásban megtapasztalt sikerességét a gyermek motivációja is meghatározza, amiért szülőként Ön is sokat tehet. Lehet motiváló erejű egy külföldi cserediák program, vagy későbbi külföldi tanulmányok lehetősége, vagy akár egy külföldre tervezett családi nyaralás is! Érdemes megtalálni a módját annak, hogy gyermekük érdeklődését felkeltsék, lelkesedését pedig fenntartsák!

 

Óvodás kisfiam nagyon szereti a logopédia foglalkozásokat, hetente kétszer jár órára. Mindig kap házi feladatot is, a füzetébe ragasztva hozza haza a lapokat. Sokszor csak színeznie kell. Ez elegendő a fejlődéséhez? Nem értem, hogyan fog ettől szebben beszélni?

Kedves Zengő!

Alapos munkáról árulkodik, hogy logopédiából házi feladatot is kap a gyermek, és lelkiismeretességre vall, hogy otthon is foglalkoznak a gyakorlatokkal! A logopédiai terápia sikeressége gyakran rövidebb idő alatt megmutatkozik azoknál a gyermekeknél, akikkel rendszeresen gyakorolnak otthon.

A logopédiai foglalkozások akkor a leghatékonyabbak, ha a gyermek életkorához, fejlettségi szintjéhez jól illeszkedik az, amit elvárnak tőle. Ilyenkor a kicsik is együttműködőbbek, motiválhatóbbak, összességében gördülékenyebben halad a munka velük. Vannak gyerekek, akik mozogni szeretnek, mások a színezős feladatokat szeretik jobban, megint mások az építős játékokkal motiválhatóak. A logopédusok rendszerint felismerik ezeket a kedvelt tevékenységeket, és ha tehetik, ezek köré építve végzik a fejlesztést. Természetesen vannak kötöttebb részei is a foglalkozásnak – pl. a tükör előtti gyakorlás – de vannak olyan feladatok is, amelyek játéktevékenységbe ágyazottan is jól végezhetőek.

Ha tehát játékos feladatot visz haza a gyermek, örüljön neki, ez igen jó hír, hiszen a játékon keresztül a legkönnyebb és a legvonzóbb a tanulás. Előfordulhat, hogy néhány lapon „csak” a színezés a lényeg, de lehet a finommotorika fejlesztését is fontosnak gondolja a szakember, vagy akár az is lehet, hogy az a lap éppen csak motivációs célból került a füzetbe. Javaslom, hogy továbbra is vegyék elő kisfiával a logopédia füzetet, „dolgozzanak” belőle, készítsék el a feladatokat. A gyermek feladattudata is fejlődik ezáltal, megtanulja, hogy kötelezettségei is vannak, ezeknek köszönhetően a logopédiai problémája is hamarabb javul majd. Amennyiben pedig továbbra is úgy gondolja, hogy a beragasztott lapok nem szolgálják gyermeke fejlődését, bátran keresse fel a logopédust és beszélje meg vele kétségeit.

Negyedik osztályos kisfiamat figyelem zavarral diagnosztizálták. Habár erre még nem került sor, mégis megnyugtatna, ha német nyelvből az érékelés és minősítés alól felmentést kapna. Jól gondolom-e, és valóban  jól jár-e a mentesítéssel?

Kedves Imola!

Ha az értékelés és minősítés alól még nem kapott felmentést a kisfia, annak egészen biztosan oka van. Ha pedig erre nem került sor, érdemes még várni vele, hiszen a gyermek jövőbeli tanulmányai és fejlődése szempontjából sokat jelent, ha az értékelés és minősítés alól nem mentesül. Érdemes egy kis időt hagyni, hogy felmérhető legyen miként képes társaival haladni. Arra kérem, a fogadó órára vigye magával a gyermeke szakértői véleményét, és meséljen az új tanárának róla. Gondolja át, milyen otthoni tanulási szokásai vannak, és mondja el tapasztalatait a tanárnak is. Az is fontos, mi érdekli igazán a gyermekét, és mit szeret. Segítse a pedagógust azzal, hogy minél jobban megismerje őt, az állapotát, a szokásait, és azt, hogy Ön miként jutalmazza és mikor. Olvassák el együtt a szakértői véleményt a nyelvtanárával, amely tartalmazza az erősségeit, az ép képességeket is, nemcsak a gyengéket és fejlesztendőket.

Kérje meg, hogy a tanórai feladatok esetében egyeztessen a gyermeke utazó gyógypedagógusával, aki módszert és eszközt ad a kezébe, aki feladattípusokat javasol azért, hogy a gyermeke együtt haladhasson társaival. Sőt kérdezze meg, hogy hol ül az osztályteremben, ül-e mellette, vagy vele szemben ülhet-e tanulótárs, van-e segítője?

Nem kevésbé fontos, hogy Ön is törekedjen arra, hogy az utazó gyógypedagógussal szoros kapcsolatban álljon, néha tanácsokat kérjen, vagy a foglalkozásain részt vegyen, és ismerje meg a gyermeke egyéni fejlesztési tervét is.

Beszélgessen a szülőtársakkal, hogy javaslatokat halljon és tapasztalatokat szerezzen. Esetleg olvassa el a jogszabályokat, amelyek az Ön gyermekéhez hasonló, figyelem zavarral küzdő gyerekek fejlődésére meghatározzák minden támogató „résztvevő” szerepét, feladatát. Utat mutatnak a köznevelésben a legfontosabb dolog eléréséhez: elérni azt, hogy szívesen járjon a gyermeke iskolába, abba az iskolába ahol boldog és fejlődik, és ahol segítik abban, hogy egyre biztosabban haladjon előre az úton, amibe Ő is sok energiát képes befektetni. Higgye el, a küzdelemmel előrébb jut, mint a kezdetben megkapott mentesítéssel!

Áron fiam idén lett kiscsoportos óvodás, és adódtak nehézségei a beilleszkedéssel. A csoporttársaihoz képest különcnek tűnik, az óvónők szerint nem érti, amit hall, ezért nehéz vele kapcsolatot teremteni. Ezt egyébként otthon is tapasztaljuk nála. Lehet, hogy értelmi fogyatékos? Mi a teendő, ha szeretném kideríteni, mi áll a háttérben?

Kedves Adél!

Sok minden okozhatja gyermeke viselkedését, egyáltalán nem biztos, hogy értelmi fogyatékosságra kell gyanakodni. Ha kétségei vannak, forduljon a szakszolgálat munkatársaihoz, néhány vizsgálat gyorsan fényt derít arra, mi okozhatja Áron viselkedését.

Az értelmi fogyatékosságról érdemes tudni, hogy létrejöhet minden más mentális vagy fizikai állapottól függetlenül is. Az értelmi fogyatékosság, vagy intellektuális képességzavar mértékét hagyományosan intelligenciatesztekkel határozzuk meg. Ezeket kiegészíthetik tájékozódó fejlődési skálák, amelyek az adott környezethez való társas alkalmazkodás módjait mérik. A diagnózis függ még a gyakorlott diagnoszta teljes intellektuális képességekre kiterjedő vizsgálatától. Az intellektuális képességek és a társas alkalmazkodás változhatnak idővel, még az alacsony mentális teljesítményt is javíthatja az intenzív fejlesztés és a tréning.