Lányom első osztályos. Logopédiából is kapnak gyakorolni valót az itthoni tanulás mellett. Most néhány hang kialakításán dolgoznak, sok nyelvgyakorlatot kap. Néha úgy érzem, ha velem csinálja, nem olyan hatékony a gyakorlás. Nem tudom, hogy nyúljak az arcához, nyelvéhez, mivel tudnám pontosítani a gyakorlatokat.

Kedves Éva!

Nagyon jó, hogy a logopédia gyakorlást is beiktatják a mindennapjaikba!

Ahogy Ön is említi, az artikulációs terápia részét képezik az ajak- és nyelvgyakorlatok is. Ez általában megelőzi, illetve párhuzamosan halad a hangkialakítással, és a kialakított hang rögzítésével, persze az egyéni sajátosságok figyelembe vételével.

Szülőként valóban nehéz lehet felügyelni a gyakorlást. Hiszen nem könnyű eldönteni, hogy mi az, amit a gyermek már tudhatna, mit képes pontosítani az adott mozdulaton, mi az, amihez csupán egy kis bátorítás szükséges, meddig lehet őt javításokkal nyúzni, hogy ne elutasításba torkoljon a gyakorlás? Nehéz kérdések ezek, és kikerülhetetlen kihívások. Mégis azt gondolom lehetséges mindezekre játékosan tekinteni.

Érdemes tanuló időt hagyni ennek az új típusú közös munkának is. Mindenképpen célszerű kikérnie lánya logopédusának részletes véleményét. Kérje meg, tartson bemutatót, adjon részletes leírást a kivitelezendő gyakorlatok mikéntjéről! Tekintsen az első két-három alkalomra tanulásként, elsősorban azért, hogy megfigyelje, lánya hol tart, melyik feladat könnyebb, melyik nehezebb, mi az, amit szeret, és mi az, amit inkább kihagyna. Figyelje meg, hogy segítség nélkül hogyan mennek neki a mozdulatok, esetleg van-e különbség a gyakorlat ismétlésekor, mi változott az első és a harmadik alkalom között.

Mindezek a megfigyelések segítenek hatékonyabbá tenni a gyakorlást az elkövetkezendő időszakban, kitapasztalhatják, mit érdemes játékosabbra venni, mivel tudnak majd gyorsabban haladni, melyek azok a gyakorlatok, amelyekre érdemes több időt szánni, vagy amihez több ösztönzésre lesz szükség. Ha például a kanálnyelv többszöri ismétlésével javul a teljesítmény, szebb lesz a kanálnyelv, érdemes többször is megismételni, de ha romlik, akkor az valószínűleg a fáradtság jele, jó, ha továbblépnek és később térnek vissza rá. Hasznos lehet továbbá az is, ha az erősítést esetleg eszközök segítségével végzik – ropi, zizi, levesgyöngy, spatula, kiskanál stb. – ugyanis ezek fizikai tulajdonságaiknál fogva sokszor segítik az egyes mozdulatok pontosabb kivitelezését.

Javaslom, hogy merjen kérdezni a szakembertől! A gyakorlás során a lányával való türelmes, elfogadó kapcsolat segít megbirkózni a nehézségekkel, érdemes kitartóan javítani az egyes mozdulatokat, amíg elfogadja őket

Nagycsoportos kisfiamat nehéz rávenni a karantén alatt, hogy gyakoroljon velem logopédiát. Tudna esetleg segíteni, hogyan legyen hatékonyabb a gyakorlásunk, lehetőleg ellenkezés és folyamatos nyafogás nélkül?

Kedves Tamara!

Örömmel olvasom, hogy a logopédiai munkát komolyan veszi óvodás kisfiánál, és keresi a hatékony lehetőséget a gyakorlásra. A karantén valóban új helyzet elé állítja a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat egyaránt. Többen is küzdenek az Ön által említett problémával, a gyakorlásra időt találni, és a gyermeket motiválttá tenni nagy kihívás.

Elsősorban érdemes a fiával átbeszélniük, miért lényeges a gyakorlás, milyen előnye származik belőle. Persze ez lehet, hogy kevés lesz, mégis érdemes tisztázni vele a gyakorlás fontosságát. Ezen túl, ha szükséges, ki lehet alakítani egy pontozó rendszert. Így az elvégzett gyakorlatokért vagy alkalmakért mosolygós arcocskát, vagy pipát szerez, és ha ötöt vagy tízet összegyűjtött, akkor valamilyen jutalmat kap – ez lehet közös játék, mesélés, valamilyen közös tevékenység, pl. szerelés, főzés, sütés.

Az is lehet, hogy a logopédussal megbeszélik, hogy ő jutalmazza a gyermeket valamilyen formában, például színezővel. Segítség lehet esetleg az is, ha a foglalkozás közben a gyakorlatok közé mozgásos feladatokat is beiktatnak. Az artikulációs gyakorlatok után lehet például guggolásokat csinálni. Érdemes ötleteket kérni a logopédustól, hogy az egyes gyakorlatokat mivel, milyen eszközzel lehet játékosabbá tenni. Lehet, hogy csak néhány ropira van szükség és máris motiváltabb a gyermek. Esetleg az is célravezető lehet, ha a foglalkozás anyagát több részre bontva veszik át, ám ebben az esetben érdemes konzultálni a logopédussal, hogy a foglalkozást milyen szempontok mentén bontsák fel.

Remélem, hamar sikerül játékossá tenni ezeket a gyakorló alkalmakat, hogy fia mielőbb fejlődni tudjon az otthoni gyakorlással is!

Gondolom nem a mi családunkban fordul egyedül elő, hogy a karanténhelyzetben jobban szorong az egész család. Érzem magamon is, hogy nem tudok elég hatékony lenni, a kislányom is visszahúzódóbb, aggodalmaskodó lett. Mivel tudnánk a szorongásunkat csökkenteni?

Kedves Péter! 

Igen, ez valóban így van, az új helyzet és a koronavírus okozta aggodalom felerősítheti mindenkiben a szorongást. Olyan krízishelyzetben vagyunk, amivel sokan először küzdenek meg életükben és nem biztos, hogy van rá ellenszerük vagy megküzdési módjuk. Az is igaz, hogy a szorongásnak nem csak rossz oldala van, arra is jótékonyan tud sarkallni bennünket, hogy másik utat vagy megoldást keressünk egy problémára.

Gyermekünk szorongását oldhatjuk, ha saját magunkat is megvizsgáljuk és rálátunk arra, hogy mitől tartunk a legjobban, mikor reagálunk egy-egy helyzetben esetleg túlzóan. Figyeljünk non-verbális jeleinkre és amikor érezzük, hogy megfeszülünk, próbáljunk meg lazítani, szánjunk időt a rendszeres relaxálásra, az izmok ellazítására.

A relaxáció és annak megtanítása gyerekünknek kulcsfontosságú lehet ebben az időszakban. Rengeteg online óra – akár családi relaxációt oktató kurzusok is -, applikáció, hanganyag van fent az interneten. Azonban, ahogy a koranavírus előtt sem, most sem feltétlenül kell erőltetni a használatát.

A közös játékok, beszélgetések a helyzetről, a megfelelő mennyiségű információközlés, a napirend betartása, a régi rituálék megtartása segít abban, hogy keretezzék a történéseket és fogódzkodókat adjanak egymás kezébe. A kreatív otthoni játékok kifejlesztése, kuckó- vagy sátorépítés, kincskeresés, a mesekönyvek, a társasozás, a családi színdarab vagy film készítése, karantén blog írása vagy a nagyobbaknak szóló internetes karantén kihívások segítik, hogy jól el tudják tölteni az időt.

Ha úgy látja, hogy a szorongás nem enyhül, bátran kérjen segítséget akár telefonon, akár online. Az önkéntes segítőkön túl, a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozó szakembereket is el tudja érni online munkavégzés keretein belül.

Fotó: Raymond Barlow

A járványhelyzetben nagyon nehéz betartani és betartatni a gyerekeimmel, hogy ne éljék a megszokott szociális életüket a barátaikkal. Nehezen tudják elfogadni, hogy most az a legbiztonságosabb, ha otthon maradunk. Hogyan lehet segíteni ezen?

Kedves Ági!

A mostani élethelyzet komoly kihívások elé állítja a családokat, nem csoda, ha a gyerekek és a felnőttek is nehezen kezelik az elszigeteltséget, a társas érintkezések hiányát. Az iskolák bezárásával megváltozott a gyerekek napi rutinja és átalakultak a tanuláshoz szükséges keretek, ráadásul a megszokott napi társas érintkezések is megszűntek. Most otthon is nehezebb különvonulni, és kiemelt szerepe lett, hogyan használjuk a technikai eszközöket. Az alábbiakban megküzdési stratégiákat, és megfontolandó tanácsokat olvashat, amelyeket a karantén időszakában érdemes szem előtt tartani.

Tegye lehetővé és bátorítsa gyermekeit és rokonait is, hogy tartsanak kapcsolatot virtuálisan!

Telefonáljanak, videochateljenek, az online térben sportoljanak együtt, tartsanak közös vacsorákat és hívják meg egymást kulturális időtöltésre! Nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás, most akár arra is lehetőség nyílik, hogy olyanokkal is felvegyék a kapcsolatot, akikkel régebben beszéltek vagy korábban nem álltak annyira közel egymáshoz. Bátorítsa gyermekét, hogy kezdeményezzen kapcsolatokat és virtuális találkozókat, ez sokat segít az elszigeteltséggel való megküzdésben.

Beszéljék át, kinek milyen minőségű és mennyiségű kapcsolódásra van igénye egy nap és engedjék meg maguknak és a gyerekeknek is, hogy elvonuljanak, lelassítsanak, amikor csak szükséges. Fontos különválasztani a munkára, tanulásra, játékra, feltöltődésre, házimunkára, és a kapcsolódásra szánt időt, akkor is, ha az eddig megszokott külön terek most nem állnak rendelkezésünkre, amelyek ezt elhatárolták. Segítheti a családi kommunikációt, ha reggelente vagy esténként szerveznek egy családi megbeszélő kört, hogy ki, mire számít aznap vagy éppen hogyan értékeli a napi történéséket. Az érzések, és a személyes tapasztalatok megfogalmazása segíti a családi együttműködést és könnyebb elfogadóan közeledni egymáshoz.

Fontos tudatosítani és megdicsérni a gyerekeket és önmagukat is, hogy most a család egészségének védelmében hoznak áldozatot és mondanak le a kielégítő társas kapcsolataikról. Felelősségteljesen döntenek, óvják és védik embertársaikat és saját magukat. A lemondások és a csalódottság elfogadása, megértése a legfontosabb most, tehetetlenséget és feszültséget szülhet, ha ez nem sikerül. Mégis azzal tud legtöbbet tenni gyermekeiért, ha önmagát is “karbantartja” és emlékeztetik arra egymást, hogy együtt vannak ebben a helyzetben, ahogy mindenki más is. Dicsérjék meg egymást a kitartásért és türelemért, emlékeztessék magukat, hogy ez az időszak is elmúlik és túl lesznek rajta.

Fotó: Nenad

Bence fiam 15 éves, nemrégiben rajta kaptam, hogy dohányzik. Mi a helyes szülői reakció hasonló helyzetben?

Kedves András!

A statisztikai vizsgálatok szerint sajnos a fiatalok egyre korábban próbálják ki a dohányzást, az alkoholt, a drogokat. Ezért a legszerencsésebb, ha a szülők „idejében”elkezdenek beszélgetni gyermekükkel az addikciók (függőségek) kialakulásáról, lehetőleg még azelőtt, hogy a kamasz kipróbálná valamelyiket közülük. Természetesen soha nem késő szóba hozni a témát, sőt mindenképpen kezdeményezzenek beszélgetést fiukkal, ne söpörjék szőnyeg alá a problémát! Általános tapasztalat, hogy a serdülőknél a tiltás, büntetés, kevésbé hatékony módszer. Erre a korosztályra jellemző, hogy feszegetik a felnőttek állította szabályokat, határokat, kíváncsiságból, és lázadásból sokszor csak azért is kipróbálják a tilos dolgokat. Sok szó esik arról is, hogy a tinédzserek leginkább egymásra hallgatnak, és viselkedésüket, szokásaikat jelentősen befolyásolják kortársaik, főleg azok, akikkel rendszeresen több időt töltenek, így például az osztálytársak, barátok. Kérdezzék meg őt, miért kezdett cigarettázni? Környezetében kik azok a gyerekek, akik hasonlóan tesznek? Meséljenek arról, hogy Magyarországon hogyan alakultak a dohányzási szokások, miért tiltották ki a közösségi terekből a cigarettázást! Érdemes felhívniuk a figyelmét esetleg arra is, hogy ma mennyivel nagyobb figyelmet fordítanak az emberek az egészséges életmódra, sportos külsőre, amit a dohányzás jelentős mértékben negatívan befolyásol. Kérdezzék meg őt, hogyan szeretné látni magát öt-tíz év múlva? A beszélgetés segíthet számára, hogy megnyíljon, így könnyebben lehet jó irányba terelni őt. Amennyiben a beszélgetések nem hozzák meg a kívánt változást, kérjék pszichológust tanácsát!

Fotó: Lionel Ruiz

Alsó tagozatos fiúnk magatartási problémák miatt kap figyelmeztetéseket az iskolában. Egyébként nagyon szeret lovagolni, ilyenkor olyan, mint egy kisangyal. Egy barátnőm azt javasolta, vigyük el lovas terápiára. Érdekelne, hogy magatartási problémák estén is hatékony ez a terápiás módszer?

Kedves llona!

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb gyermek nagyon pozitívan reagál a lovakkal folytatott gyógyító munkára. Számtalan probléma esetén tapasztalnak javulást a szülők és a szakemberek. Így például testi, lelki betegségek, működési zavarok, szorongás, magatartási problémák stb. esetén is. Többféle módon értelmezik a szakemberek azt, mi is okozhatja ezeket a hatásokat. Mint általában az emberekkel kapcsolatos dolgokban, itt is elmondható, hogy a jelenséget nem csak egy-két okra lehet visszavezetni. Javasoljuk, hogy olvassanak utána az interneten, és beszélgessenek az iskolapszichológussal is arról, hogy az érintett gyermek problémáit vélhetően mi okozza. A lovas terápia ugyanis önmagában nem fogja megoldani a problémákat, (nagyon fontos, hogy az okok is megszűnjenek), de hozzásegíthet ahhoz, hogy pozitív folyamatok induljanak el, és tartósan rögzüljenek a gyermek viselkedésében. Az biztos, hogy a gyerekek szinte kivétel nélkül szívesen kerülnek kapcsolatba ezekkel a csodálatos állatokkal. Ezt a lehetőséget érdemes kihasználni!

Fotó: Steph Dunn