15 éves gyerekünk hétvégén házibuliba akar menni. Nem tudjuk a feleségemmel, hogy el merjük-e engedni. Annyi rosszat látni, hallani, hogy a gyerekek ilyenkor részegre isszák magukat. Hogy lehet ezt elkerülni, féltjük ezektől a dolgoktól.

Kedves Péter!

Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt. Nem lehetnek mindig a gyerekük sarkában, nem jó, ha túlzottan szorosan tartják a gyeplőt, mert a kamasz abban az önállósodási törekvéseiben érzi korlátozva magát. Az ilyen helyzetekből azután konfliktusok sorozata indul ki. Ugyanakkor az sem jó, ha teljesen kivonul a szülő, és ráhagyja a gyerekre azt, mivel, kikkel tölti a szabadidejét. Remélhetően már korábban is beszélgettek az alkohol, drog fogyasztás veszélyeiről. Ilyenkor érdemes újra felhívni a fiatal figyelmét a korábban már átbeszélt dolgokra. Fontos a kölcsönös bizalom, az, hogy a gyerek érezze, hogy szülei megbíznak benne. A törődés jeleként kell hangsúlyozni irányában azt is, hogy beszélnek a házigazdákkal a buli kereteiről. A nagy ivászat nem játék, komoly bajok lehetnek belőle, ezt nagyon ki kell hangsúlyozni. Gyermekeinknek tulajdonképpen már első perctől kezdve, folyamatosan adjuk át azokat a szülői mintákat, amelyek alapvetően hatnak a felnövekvő csemetére. Így van ez az alkohol fogyasztási szokásokkal, a tartalmas szabadidő eltöltés szokásaival kapcsolatosan is. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei nem fogyasztanak alkoholt, nincsenek veszélyeztetve. Folyamatos szülői, nevelői, pedagógiai feladat előtt állunk. Minél több tartalmas alternatívát, színvonalas programot kell a felnőtteknek biztosítania a fiatalok számára, akiknek alapvető pszichológiai szükséglete, hogy csoportban legyenek együtt kortársaikkal.

Akkor engedjék tehát el gyermeküket, ha megtették a biztonságos lépéseket, és megbíznak benne.

Fotó: Duncan Chen

 

Gyermekemnél Scheuermann-betegséget állapított meg az orvos. Mit érdemes tudni erről?

Első hallásra talán ijesztően hangzik az idegen csengésű diagnózis, azonban ha időben elkezdődik a megfelelő terápia, semmi ok az aggodalomra. Scheuermann írta le először a legtöbbször serdülőkorban jelentkező betegséget, amely általában tizenkét-tizenhét éves fiúknál fordul elő, lányoknál ritkábban. Okozhatja a hirtelen növekedés, illetve a tartó és mozgatóizmok túlterhelése vagy lustasága is.

Kialakulását ott érhetjük tetten, amikor a rossz testtartás miatt görbültebb a hát, a gyermek fáradékonnyá válik, és enyhe hátfájdalmakat tapasztal az érintett gerincszakasznál, ahol az izmok merevvé válnak. Tizennyolc éves kor után a panaszok fokozódhatnak, az érzékeny területen a hátizmok kötöttek, a gerinc pedig a korábbiakhoz képest is merevebb. A panaszok felerősödésével a csigolyatestek ék alakúvá válnak. A célzott izomerősítés, és a speciális gyógytestnevelés a csigolyák egészséges fejlődését jótékonyan támogatják, és elősegítik a gyógyulást.

A gyermekem hét hónapra született, a koraszülöttsége miatt rizikóbaba. Emiatt késett nála a gurulás, és kimaradt a kúszás és a mászás is. Milyen gyakorlatokkal lehet a mozgását fejleszteni?

 

Kedves Edit!

A célirányosan végzett mozgások csodákra képesek, a gyakorlás hatására az idegrendszerben kiváltódnak a genetikusan adott, ritmusos, elemi mozgásminták, ami segít beindítani a megkésett mozgásfejlődést. A folytatás olvasása →

A gyermekem ötödikes és nemrégiben tanulási nehézséget állapítottak meg nála. A pedagógiai szakszolgálatnál a neurofeedback terápiát javasolták hetente két alkalommal. Mit érdemes tudni erről a kezelésről?

Kedves Ágota! 

Szeretném megnyugtatni, hogy az egyik legkorszerűbb módszerrel végzik a gyermek terápiáját. Általános visszajelzés, hogy a tanulási nehézségek esetében nagyon jó hatékonysággal dolgozik az említett kezelés, hamar tapasztalni fogják áldásos hatásait. A neurofeedback terápia segítségével a tanuló képessé válik arra, hogy saját idegrendszeri folyamatait szabályozza, ez pedig sokat segít a gyógyulásban.

A terápia vizsgálattal kezdődik, amely során a fejről elvezetett elektromos jelek tanulmányozásával feltérképezik a normálistól eltérő mintázatokat, ezek javításával pedig a tanuló problémája kezelhetővé válik. Az állapotfelmérés és a kezelési terv felállítása után a fejbőrre és a fülcimpákra elektródákat helyeznek el, amelyek segítségével megfigyelik az agy elektromos aktivitását és megvizsgálják a kivetített képet. A tanuló ezután a számítógép képernyőjén filmet vagy valamilyen animációt kezd nézni, amit a saját agyhullámai vezérlésével irányít. Ha megfelelően hangolja be az agyhullámait, jó minőségben látja a képet, ha viszont elkalandozik a figyelme vagy csökken a teljesítménye a kép elmosódott lesz és a hang élvezhetetlenné válik. A tanuló feladata, hogy megtanulja megváltoztatni az agyhullámait, hogy a kép ismét élvezhető legyen.

Az eredmények csak fokozatosan mutatkoznak meg, a tünetektől függően a javuláshoz nagyjából 10-60 alkalom szükséges. A kezelés általában 20-40 percet vesz igénybe, a kezelésre szánt időt a tanuló terhelhetősége is befolyásolja.

Bővebben itt olvashat a neurofeedback terápiáról.

Férjem azt szeretné, ha öt éves kisfiúnk már elkezdene sportolni. Nem korai ez még neki? Vitatkozni sem akarok a párommal, tényleg eléggé mozgékony srác, de olyan kicsi még ez a gyerek.

Kedves Lilla!

Egy öt éves gyerekkel már bátran el lehet kezdeni a szervezett mozgást, sportot abban az esetben, ha ehhez neki is van kedve. Vannak kedvelt, az óvodás korosztály számára is már ajánlható sportágak, mint például az úszás, foci, tánc. A folytatás olvasása →

A gyermekem 5 éves, nemrégiben szociális funkciózavarral diagnosztizálta őt a szakértői bizottság. A szakemberek a szociális funkció, és a szociális készség, illetve képesség hiányosságait emelik ki nála. Mit jelent ez pontosan, és miként lehet fejleszteni őt ennyi idős korban?

Kedves Bori!

Köszönöm a kérdést. Sokszor hallhatjuk ezeket a kifejezéseket, jelentésük mégsem magától értetődőek. A meghatározás egyszerű. A szociális funkciók, készségek, vagy képességek a társas viselkedéshez elengedhetetlen szükségleteket, és szokásokat jelentik, amelyek segítenek abban, hogy a gyermek alkalmazkodni tudjon a környezetéhez. Nézzük meg részletesebben, mit is jelentenek ezek pontosan, és miért kiemelkedő fontosságúak!

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermek társas élete legintenzívebben a családi és az iskolai környezetben zajlik. A gyermek társas kapcsolatokban való ügyességét, azt, hogy milyen könnyen teremt és őriz meg kapcsolatokat, sok tekintetben meghatározza a szülő-gyermek viszony, a kötődés szorossága és minősége, illetve a szülők társas kapcsolatai, a család önértékelése, nem utolsó sorban pedig a testvérek hatása. A társas készségekben az olykor önkéntelen, máskor nagyon is tudatos önálló fejlődés rendkívül fontos.

Ha bármilyen oknál fogva a társas készségek, és képességek elmaradnak a tipikusan elvárttól, a gyermek nehezebben találja az összhangot a környezetével, gyakran figyelmetlennek tűnik, mintha nem reagálna arra, ha kérnek, vagy kérdeznek tőle valamit. Nem csatlakozik a többiek játékához, nem vesz részt a közös tevékenységekben sem, és magányossá válik. Így a szabályok vagy normák (akár az étkezési szokások, vagy a szobatisztaság) kialakítása is problémát okoz nála.

Az együttműködés és a kapcsolatteremtés módjait érdemes tudatosan felépíteni, ebben hasznos szakember (gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter, gyógypedagógus) segítségét kérni. Számos hatékony eszköz bevethető. Ilyen például a képes napirend bevezetése, ami egyrészt biztonságot nyújt, másrészt örömmel használja a gyermek. Sőt akár a magatartási szabályok láthatóvá tétele, illetve a nagyon egyszerű, egy szavas kérések meghatározása is ilyen. Érdemes minél több módszert kipróbálni!