Sajátos nevelési igényű gyermekem nemsokára suliba megy. Sokat törjük a fejünket, milyen szempontokat vegyünk figyelembe az iskolaválasztásnál. A szakemberek szerint mire figyeljünk?

Kedves Péter!

Nem említi, pontosan milyen diagnózis alapján állapították gyermekük sajátos nevelés igényét, ettől függetlenül van néhány általános szempont, amit az érintett csemeték esetében mindig érdemes szem előtt tartani.

A választott iskolában legyen természetes, hogy az egyéni különbségeket figyelembe veszik a pedagógusok, és ennek megfelelően választják ki oktatási módszereiket is. Az a célszerű, ha az ismeretközlő, frontális tanítás nem kerül túlsúlyba, és a tanulásban a projektmódszer, a kooperatív technika, és a differenciálás kap hangsúlyos szerepet. Szerencsés, ha a pedagógus nem teszi egységesen, mindenki számára kötelezővé a házi feladatok elvégzését, és a túlzott mennyiségű leckétől is megkíméli a diákokat. A megtanulandó tananyag mindig annyi legyen, amivel még motiválható a gyermek. Ha a tanár teret és időt enged az ismeretek önálló felfedezésére, a problémamegoldásra, és a közös munkára, mindezt pedig jutalmazza is, egészen biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük jó kezekbe került. Az egyéni különbségekre való érzékenység, a célok rugalmas kezelése sokat segít, bármilyen helyzetbe kerül a gyermek, a merev, és egységes követelmények kifejezetten kártékonyak lehetnek számára. Ez természetesen a szülők és a pedagógusok oldalán egyaránt érvényes. Minél több értékelést hall a gyermek, annál jobb, ebben kifejezetten fontos a személyre szabott, árnyaltan megfogalmazott visszajelzés, ami konkrét irányokkal segíti a gyermek fejlődését, és mellőzi a minősítést. A buktatás lehetősége a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében nem merülhet fel.

Még egy dolog: az iskola lehetőleg biztosítsa gyermekük számára a gyógypedagógus, vagy legalább gyógypedagógiai asszisztens folyamatos felügyeletét. A gyógypedagógussal, a gyermekkel és a szülőkkel való együttműködés kialakítása alapvető fontosságú a pedagógus részéről, ezt ugyancsak várjuk el tőle. Természetesen a nyitottság és az együttműködés nemcsak a tanárok, hanem a szülők részéről is kiemelt fontosságú.

Óvodás gyermekemnél megállapították, hogy sajátos nevelési igényű, a mozgásfejlődése elmarad az átlagtól. Szomatopedagógus foglalkozik vele, és sokat járunk játszótérre, játszóházba is, ahol mindig jól kiugrálja magát. Néha eszembe jut, hogy talán túlterheljük a sok fizikai aktivitást igénylő játékkal. Mennyi mozgás lenne ideális számára?

Kedves Gyöngyi!

A sok mozgás remek dolog, a fizikai aktivitás jótékony hatása gyermekek esetében tudományosan is bizonyított tény. Ha a gyermeke izgő-mozgó alkat, engedje, hogy annyit mozogjon, amennyi csak jól esik neki. Elég, ha ügyelnek a pihenés és a mozgás megfelelő egyensúlyára, ha ez rendben van, nem történhet baj.

A rendszeres, megfelelő minőségű és mennyiségű sporttevékenység számos jótékony hatása ismert. Meghosszabbítja az életünket és tartós egészséget garantál, kutatások igazolják, hogy védelmet biztosít számos krónikus betegség kialakulásával szemben, idetartozik az érrendszeri megbetegedés, a magas vérnyomás, a stroke, a cukorbetegség, a kóros elhízás, a csontritkulás, sőt a depresszió is. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a lusta életforma megsokszorozhatja a fent említett kockázati tényezőket, így az ő esetükben különösen fontos odafigyelni a rendszeres mozgásra. Ám, azt tudnia kell, hogy gyermeke számára nem minden mozgásos játék javasolt, a speciális gyakorlatok kiválasztásában a gyermeket fejlesztő szakemberek tudnak segíteni.

A sajátos nevelési igényű gyermekek az óvodában, és az iskolában elérhető testnevelés órákon és mozgásfejlesztő foglalkozásokon hamar megtapasztalják a rendszeres, szakember által irányított mozgás örömét. Érdemes ellátogatni a nyitott órákra, és a fogadó órákra, ahol betekintést nyerhet a foglalkozások menetébe, sőt tanácsokat és hasznos ötleteket kaphat a gyermekét fejlesztő gyógypedagógustól, óvodapedagógustól, mire érdemes odafigyelni otthon.

A kislányom második osztályos, és mióta csak elkezdte a sulit nyugtalanabb, és figyelmetlenebb, a társai között, sajnos dühkitörések miatt panaszkodnak rá a tanárok. Én magam is tapasztalom, hogy dacos és önfejű, de otthon szerencsére nincs vele akkora gond, mint az iskolában. Mit tegyek? Forduljak szakemberhez?

Kedves László!

Gyakran előfordul, hogy a szülő azzal szembesül, hogy a gyermekkel gond van a suliban, otthon viszont nyoma sincs a problémás viselkedésnek, amiről a pedagógusok mesélnek. Lehet, hogy nincs komoly baj, de az is előfordulhat, hogy a probléma gondosabb feltárása után kiderül, hogy hiperaktivitás, figyelemzavar okozza a nehézségeket. Ha a közösségben visszatérő konfliktusok miatt szenved a gyermek, mindenképpen érdemes pszichológus, illetve pszichiáter véleményét kérdezni, aki segít pontosan megállapítani, mi állhat a háttérben. A szülőkkel való konzultáció abban segít, hogy eldöntsék a szakemberek, pontosan milyen segítségre van szüksége a családnak. Az okok feltérképezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek személyre szabott segítséget kapjon.

Egyre gyakoribb jelenség manapság, hogy a kudarcos beilleszkedés hátterében viselkedés- illetve magatartászavar áll. Ez biológiai értelemben betegségre utal ugyan, de szeretném hangsúlyozni, hogy nem segít, ha emiatt betegként is kezeljük. Ha a gyermek ezt a diagnózist kapja, az azért fontos, mert így pontosan tudjuk, mi okozza a problémáit, de ettől még nem kell és nem is tanácsos betegként kezelnünk őt. Lehet, hogy hiperintelligens, és hiperaktív, ezért másfajta figyelmet érdemel. Ugyanez érvényes, ha a visszahúzódása miatt vannak problémái, és emiatt igényel más jellegű törődést.

Az is előfordulhat, hogy a túlzott mozgásigény (hiperaktivitás), akár az agresszivitás, vagy a szertelenség (impulzivitás) hosszabb ideig, akár éveken át kezeletlenül okoz problémát a gyermeknél. Ilyenkor a gyermek saját magától is szenved, bármilyen meglepően hangzik, feszültséget okoz számára a nyugalom. Ilyenkor a megfelelő kezelés gyógyszerrel lehetséges, illetve a környezet átalakítása mellett a megfelelő pszichoterápia, és a speciális nevelési feltételek megszervezése is rendkívül fontos. Szerencsére egyre több helyen elérhetőek azok a speciális tanulószobák, ahol több órára következetes korlátok között felállított környezetben egyéni menetrendet tanítanak meg a gyermeknek, ami az otthoni kereteket is megerősíti és támogatja. Mindenképpen javaslom tehát, hogy keressék fel a kerületi szakszolgálatot és kérjék pszichológus segítségét.

Másfél éves kisfiam mindenhová cipeli magával viharvert, koszos plüss bárányát. Próbáltunk helyette mást adni neki, de semmit nem fogad el, ordít utána. Hogy lehetne kicselezni?

Kedves Imre!

Ne próbálják kicselezni! Gondoljon csak bele, mi felnőttek is ragaszkodunk bizonyos tárgyainkhoz, nemcsak a gyerekek. Sőt, tudnia kell, hogy a csöppségek számára az ilyen pótolhatatlan játék tulajdonképpen nem is tárgy, hanem mágikus funkciót betöltő társ, amely a biztonságot, megnyugvást, a magány elűzését, a szeretett felnőtt pótlására szolgáló eszközt jelenti.

Kisfiúk számára tehát a bárány fontos útitárs, aki segít kibírni azt a kalandot, amely az anyától való fokozatos eltávolodást, a leválást, és a növekedést segíti.

A legtöbb kisgyermek választ magának ilyen tárgyat, amely általában puha, selymes tapintású. Ezzel alszanak, mennek a nagymamához, vagy a bölcsődébe, óvodába. Ez az első olyan tárgy, amely valóban a sajátjuk. A legtöbb egészséges gyermek fejlődésében tehát nagyon fontos szerepet töltenek be ezek a játékok.

Javaslom, tehát fogadják el gyermekük ragaszkodását! Idővel majd eltűnik a fontosságuk, a biztonságot a nagyobb gyerekek már máshogyan teremtik meg maguknak. Nincs hát miért aggódni, legfeljebb a „kispajtás” tisztán tartása miatt kell bevetniük minden kreativitásukat.

Négy éves kislányomnál gótikus szájpadot állapított meg a logopédus. Mit jelent ez pontosan?

Kedves Éva!

Érdemes tudni, hogy a száj belső része mindenkinél más és más. A szájpadlás egyeseknél alacsonyabban, másoknál magasabban helyezkedik el. Önmagában ez, még nem jelent gondot. Az első hallásra furcsán csengő kifejezés azt jelenti, hogy a gyermek szájpadlása magasabban helyezkedik el az átlagosnál, így nagyobb hely marad a szájüregben. A logopédus valószínűleg a hangok képzése és a még nem ejtett hangok fejlesztése kapcsán figyelt fel erre a problémára a gyermekénél.

Az, hogy ez az anatómiai eltérés hogyan befolyásolja a hangképzést, a fejlesztés módját is meghatározza. Bizonyos hangok ejtésénél ugyanis nem elhanyagolható, hogy mekkora résen halad keresztül a levegő. A nyelv erősítése, és a nyelv tartásának javítása kiemelten fontos, ha gótikus szájpad is nehezíti a hangok helyes ejtését. Ha a logopédus ezt észrevette, minden bizonnyal figyelembe veszi a terápia során, további teendő csak akkor merül fel, ha azt a gyermekkel foglalkozó szakember külön jelzi.

Nagycsoportos kislányom még négy hangot nem tud ejteni. Év eleje óta jár az óvodában logopédiára, most pedig a tanév végén járunk és a probléma még mindig nem rendeződött. Mikorra várható a teljes gyógyulás?

Kedves Anna!

Aggodalomra semmi ok, az Ön által említett probléma gyakoribb, mint gondolná és bizony minden gyermeknél más és más a teljes javuláshoz szükséges idő. Sok nagycsoportos gyermeknél tapasztaljuk a kollégáimmal, hogy nehézséget okoz négy, vagy akár több hang ejtése. Nagyon jó, hogy a kislányával logopédus foglalkozik, biztos, hogy szépen haladnak, a javulást pedig nem lehet és nem is érdemes siettetni.

Az, hogy a hangok megtanulása mennyi időt vesz igénybe, sok mindentől függ, éppen ezért nehéz megjósolni. A kívánt eredmény elérése érdekében vegye fel a kapcsolatot a gyermek logopédusával, és beszéljék meg, Ön mit tud tenni az előrehaladás érdekében. Rengeteget számít a haladásban, ha otthon végezhető játékos gyakorlatokkal egészülnek ki a logopédiai foglalkozások. Ha erre még nem került sor, mindenképpen javasolt mihamarabb elkezdeni!