Óvodás kisfiam már másfél éve dadog. Azt mondták várjak, amíg magától javulnak a tünetek, de most már kezdek aggódni. Mikor érdemes logopédushoz fordulnom?

Kedves Krisztina!

Jól teszi, hogy foglalkozik a fia dadogásával és lehetőségeket keres a segítésére.

Dadogásnál a beszéd folyamatát akadozó, görcsös megakadások jellemzik. Lehetnek szervi okai, melyeket érdemes kizárni még a terápia megkezdése előtt, sőt az is gyakran előfordul, hogy a dadogásnak lelki oka van. Érdemes tudni, hogy a gyermekek beszédfejlődése során rövid ideig normális jelenség a dadogás, a szakemberek ezt élettani dadogásnak nevezik. Általában az óvoda előtt álló, vagy kisóvodások körében jellemző. Azonban ha ez néhány hónapnál, fél évnél tovább is elhúzódik, érdemes szakemberhez fordulni. A dadogás kezelését pszichológusok és logopédusok végzik, egyre gyakrabban összehangolt munkával.

A dadogás kezelését érdemes mihamarabb megkezdeni, hogy a tünetek minél kevésbé rögzüljenek, és lehetőleg ne alakuljanak ki következményes tünetek, kudarcérzés. Javaslom tehát, hogy mielőbb vegye fel a kapcsolatot az érintett szakemberrel. A terápia leghatékonyabban akkor működik, ha nem csupán a dadogó gyermek, hanem a családja, és a közvetlen környezete is aktívan részt vesz a probléma leküzdésében. Ebben a szakemberek természetesen segítséget nyújtanak, egyre gyakoribb, hogy a terápia szülőcsoporttal együtt zajlik.

 

Nem akar egyedül eljátszani, öt éves kisfiunk folyton minket nyúz. Szeretnék tanácsot kérni, hogyan ösztönözzük őt az önálló elfoglaltságokra? Már sok mindent kipróbáltunk, de semmilyen próbálkozásunk nem járt sikerrel.

Kedves Tamás!

Az Ön által felvetett probléma rendkívül összetett. Érdemes alaposabban körüljárni, mi mindenen múlhat, ha olyasmit tapasztalnak a szülők a gyermeküknél, amit Ön is említett. Az óvodás korú gyermekek általában még nagyon igénylik mások társaságát. Tevékenységeik, így játékuk jelentős része, kötődik mások jelenlétéhez. Míg a kisebbek (3-4 évesek) esetleg megelégednek azzal, hogy egy másik gyerek, vagy felnőtt a közelükben van, és be-be kapcsolódik, vagy éppen játszik velük, addig a nagyobbaknak már konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy mit szeretnének játszani. Társasjátékra, szerepjátékra stb. invitálják környezetüket. Nagyok az egyéni különbségek abban, hogy valaki mennyire szeret egyedül tevékenykedni. Ezek a különbségek sokszor már alkati, személyiségbeli különbségeket is jelentenek, amelyek felnőtt korban is megmaradnak. Számtalan oka lehet, hogy gyermekük miért nem akar egyedül eljátszani. Elképzelhető, hogy irányítani szeretne, ami adódhat az óvodai közösségben betöltött szerepéből (ő irányít, vagy éppen nem tud), vagy szeretne több időt tölteni szüleivel, lehet, hogy rossz beidegződésekről, rossz szokásról van szó, és annak ellenére igényli a közös játékot, hogy rendszeresen van erre lehetősége. Az egyéni sajátosságokat figyelembe véve, az ésszerűség keretei között tehát mindkét formára szükség van. Fontos az együttes élmény, ami nem feltétlenül csak játék lehet, és fontos, hogy képes legyen életkorának megfelelő ideig (minimum fél-egy óra) lekötni magát egyedül is. Ha továbbra is kétségei maradnak, hogyan kezelje a helyzetet, kérje a pedagógiai szakszolgálat segítségét!

Kisfiam télen volt öt éves, az óvodai szűrésén artikulációs hibák miatt logopédiai foglalkozást javasoltak neki szeptembertől. Mit tudnék tenni, hogy a beszéde addig is javuljon, míg elkezdődik a terápia?

Kedves Ferenc!

Figyelemreméltó, hogy fia beszédének javítása érdekében a nyarat sem szeretné tétlenül tölteni. Szeretném megnyugtatni, hogy nem feltétlenül probléma, ha most nincs kijelölt feladat, amit közösen végezniük kellene.

Az artikulációs hibák nagyon sok gyermek beszédére jellemzőek, a logopédusok ezért minden évben az öt éves óvodások körében szűrővizsgálatot végeznek. Ezzel nem csupán az artikulációs hibákat, hanem egyéb nyelvi fejlettségi szintet és részképességet is megnéznek, szükség esetén terápiás megsegítést javasolnak. A szűrést azért ebben az életkorban végzik, mert ilyenkor már sok hang magától, spontán módon beépül a beszédbe, a gyermek jól használja azokat, és a hiányzó hangok javítására pedig meg még van idő az iskolakezdésig. Az artikulációs hibák száma, jellege, az artikulációban részt vevő izmok állapota mind meghatározza a foglalkozások menetét, a fejlesztés fókuszát, és a terápia idejét is.

Valószínűleg azért nem javasolt otthoni gyakorlást a logopédus, mert fiának nincs olyan sok hanghibája, ezért nincs ok aggodalomra. Az artikuláció javítása érdekében a nyáron nem kell külön gyakorolni, azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a gyermek tanulását segítik a helyes minták. Érdemes ezért otthon jól érthetően, tisztán, tagoltan, megfelelő hangsúllyal beszélni, a dajkanyelvi szavakat elkerülni. A hanghibák otthoni javítása semmiképpen nem javasolt, mert sokszor nagyobb munka kijavítani egy hibásan megtanult hangot, mint kialakítani a gyermeknél egy addig nem használtat. A gyermek életkorának megfelelő mondókák, énekek együtt mondása, a ritmusukkal való játék, a meseolvasás mind-mind elősegíthetik a fejlődést, érdemes ezért ilyeneket is játszani.

Négy éves kisfiamnak valószínűleg légzéstechnikai problémái vannak. Jól ismerem a tüneteket, a nagyobb testvére már régebb óta jár beszédtechnika órára hasonló okok miatt. Úgy tudom, hogy ez csak nagyobbaknál fordulhat elő. Mit tegyek, ha már óvodás kisfiamnál is ez a gond? Neki ki tud segítséget nyújtani és hogyan?

Kedves Ildikó!

Törődésre és lelkiismeretességre vall, hogy a kisebb fiánál is felfigyelt a helytelen beszédlégzésre. Valóban sokszor ilyen kis korban még rejtve marad ez a probléma, ha a felnőttek nincsenek résen.

A légzési zavar, pontosabban beszédlégzési zavar azt jelenti, hogy beszéd közben a belégzés és kilégzés ritmusa helytelen, nincs egyensúlyban. Ilyenkor a gyermekek általában nem tartanak szünetet miközben beszélnek, a szavak kimondása alatt is vesznek levegőt, beszívott levegővel is beszélnek, a mondandójukra rendszerint az össze-vissza tagolás jellemző. Természetesen kisgyermekeknél is foglalkoznak a szakemberek ezzel a zavarral, a kezelés a logopédusok kompetencia körébe tartozik. Kicsiknél, akik még óvodába járnak vagy kisebb iskolásoknál a terápia mindig játékos tevékenységbe ágyazottan, nem direkt módon történik, és nem alapoz a gyermek tudatosságára. A foglalkozásokon a lazító- és légzőgyakorlatok, a ritmusjátékok és a hanggal való játék jellemző.

Ajánlom, hogy keressen fel logopédust, aki a gyermek megfigyelését, vizsgálatát követően bővebb tájékoztatással tud szolgálni. A beszédlégzési zavar súlyosságától függően előfordulhat, hogy a terápiás megsegítés nem indokolt. Ilyenkor tanácsadás formájában segít a logopédus, hogy milyen célzott játékos tevékenység végzésével tudnak hozzájárulni a zavar megszüntetéséhez otthoni keretek között. A gyermek figyelmét mindenesetre nem érdemes felhívni a zavarra, tudatosan szabályozni ugyanis még nem képes a levegővételét, ha pedig rászól, kudarcként élheti meg.

Első osztályos kislányomnak szerencsére nagyon tetszik az iskola, minden nap szívesen jár. A rajzolás az egyetlen, amiben kevesebb sikerélménye van. Úgy látom, hogy nem annyira a technikájával van probléma, hanem mintha nem tudná lerajzolni, amit szeretne, vagy nem tudná, hogyan rajzolja le a dolgokat. Tudnék neki ebben valahogy segíteni?

Kedves Izabella!

Jó hallani, hogy kislánya ennyire szereti az iskolát, biztosan nagyon ügyes is. A rajzolás kapcsán sem kell aggódnia, habár érdemes néhánynak dolognak utánajárni. A rajzolás, mint ábrázolás összetett folyamat, és valóban előfordulhat, hogy nem a rajzolás, ceruzafogás, vonalvezetés technikája okoz gondot a gyermeknek, hanem maga az ábrázolás. Szeretném megnyugtatni, hogy ez is tanulható, fejleszthető terület. Egy rajz megszületéséhez, számtalan dologra van szükség. Létfontosságú a megfigyelés, a látottak elemzése, részletekre bontása, és memorizálása, majd mindezek szerkesztési egységekre bontása az alkotás során. Gyakran nem is a látottakat rajzolják a kicsik, ilyenkor a képzeletnek van kiemelt szerepe az ábrázolásban. Hangsúlyozom, ezek mind-mind fejleszthető területek. Amennyiben lányának valóban az ábrázolás okoz nehézséget, érdemes először alapos megfigyeléseket végezni egy-egy tárgyon, tükörben, és a látottakat apró részenként papírra vetni. Amikor ez már könnyen megy, emlékezetből is készülhet már rajz. Egy idő után ez is egyre könnyebben fog menni, ekkor már a képzelete alapján is rajzolhat, például egy meséhez, vagy kívánságához kapcsolódóan. Mindezek mellett a színezés, a díszítés, a forma másolás, a sorminta folytatás, és az összerakható játékokkal való játék mind-mind hozzájárulnak az elemző készség, és az ábrázoló készség fejlődéséhez.

Érdemes tehát apró lépésenként haladni, legyen lánya mellett alkotás közben és elakadás esetén kérdéssel, rávezetéssel segítsen neki abban, hogy rájöjjön mi a következő lépés a rajzolás során! A sok közös játék a fejlesztő hatásán túl kiváló szórakozás! Próbálják ki!

A kislányom tavasszal lesz tizenegy éves. Nagyon szépen énekel, de sokszor fáj utána a torka. Voltunk már foniáternél, azt javasolta, hogy a hangszalagján lévő kis csomó miatt keressünk fel logopédust. Hogyan tudná ő eltüntetni a hangszalagcsomót? Lehet, hogy a lányom hangjával van baj, csak nem hallatszik?

Kedves Ákos!

A gyönyörű énekhang nagy áldás, és ritka örökség. Feltételezem a gyermeken kívül más is született hasonló tehetséggel a családban. Igen, nagyon fontos a hang képzése, akárcsak az éneklés tanulása, nem csupán a tehetség kibontakoztatása miatt, hanem azért is, hogy a hangképzés megfelelő módon történjen, így éneklés közben elkerülhető legyen a túlerőltetés. Nagyon jól tették, hogy foniáterhez fordultak lánya panaszaival!

A hangképzés beszéd, és éneklés közben egyaránt összetett folyamat. Mivel egy életen át folyamatosan használjuk, érdemes törődni vele, ápolni. A megfelelő légzéstechnika elsajátítása segít, hogy minél egyenletesebben, hosszabb egységekben tudjuk kifejezni magunkat. A levegő a légcsövön át a gégén, majd a garaton keresztül jut el a száj- és az orrüregbe beszéd, illetve éneklés közben. A szervi elváltozások eltérő működést eredményeznek a hangképző szerveknél, és a beszédhang a szabályostól eltérő lesz. Ha például a szájtérben a nyelv erőtlenül mozog, artikulációs, azaz kiejtési probléma lép fel. Az artikulált beszédhang kiejtése előtt azonban a hangadáshoz használt levegő soklépcsős utat tesz meg, többek között áthalad a gégefő hangszalagjai között. Amennyiben a hangképzés nem megfelelő, a hangképző szerv hamarabb elfárad, ami hosszabb távon elváltozások forrása, többek között például hangszalagcsomót okozhat. A foniáter jól tette, hogy logopédus segítségét javasolta, hiszen hangterápiával a hangszalagcsomó általában elmúlik, és elkerülhető az orvosi beavatkozás, a helyes hangadás hosszú távú előnyeiről nem is beszélve. Helytelen hanghasználatra akkor érdemes gyanakodni, ha beszéd közben hamar elfárad a hang, gyakran hallható rekedtség, illetve sokszor betegség nélkül is torokfájás tapasztalható.

Mindenképpen bíztatom, hogy keressenek fel logopédust, aki hangterápiával hosszan tartó megoldást tud kínálni! A helyes hangképzés elsajátítása fontos, különösen azoknál, akik a munkájuk során hivatásszerűen használják hangjukat.