Kategória: Szülői kérdések

Második osztályos kisfiamnál nyelvlökéses nyelést állapítottak meg. Azt javasolták, hogy csak szeptembertől kezdjük a terápiát, hogy nyáron ne kelljen félbeszakítani a kezeléseket. Nem lenne jobb ha már most is járna? Aggódom, hogy addigra még rosszabb lesz a helyzet.

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Réka!

Megnyugtató, hogy a fiánál időben észrevették a nyelvlökéses nyelést. A második osztályos kor pedig a legmegfelelőbb időszak arra, hogy elkezdjék a terápiát. Akár logopédus, akár fogorvos fedezte fel az eltérést, alaposságra és lelkiismeretességre vall, hogy már konzultáltak a logopédussal a terápiás lehetőségről.

Fontos tudni, hogy a nyelvlökéses nyelés terápiáját akkor érdemes elkezdeni, ha legalább két hónapig megszakítás nélkül lehet dolgozni. Ennél a terápiánál nagyon fontos, hogy a megtanultakat a gyermek nagy odafigyeléssel, rengeteg gyakorlással otthon is végezze, ehhez családtag segítségét szokta kérni a szakember. A gyakorlatokat hétről hétre ellenőrzi a logopédus, folyamatosan vizsgálja, hogy a nyelv helyzete, és a nyelési forma megfelelően rögzüljön a gyermeknél.

Szeretném megnyugtatni, hogy ez a néhány hónap várakozás nem veszélyeztetni a teljes gyógyulást. Érdemes megfogadni a szakember javaslatát, és a terápiát a legmegfelelőbb időben elkezdeni, jelen esetben nyár végén, szeptemberben, hogy a gyakorlás minél hatásosabb legyen.

Kisfiam hat éves lesz áprilisban, szeptemberben kezdhetné az iskolát. Már érdeklődik az iskola iránt, nagyon lelkes, de elbizonytalanodtam az iskolaérettségével kapcsolatban. Még nem alakult ki nála a kezesség, hol egyik kezét, hol a másikat használja. Így is érdemes elkezdeni szeptemberben az első osztályt?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Anett!

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy gyermekünk mikor kezdje az iskolát, hiszen ez nagyon sok dolog függvénye. Mindenképpen érdemes erről minél több olyan szakemberrel beszélgetni, akik jól ismerik a gyermeket, például óvónővel, doktornővel, ha van fejlesztő pedagógussal, logopédussal stb.

Vannak olyan területek, amelyekre szülőként is felfigyel az ember és észreveszi az esetleges hiányosságokat, eltéréseket. Az iskolaérettséggel valóban összefüggésbe szokták hozni a laterális dominancia, és a kezesség kialakulását, ez azonban nem csupán a domináns kéz, hanem a domináns szem, fül, láb kialakulását is magába foglalja. A legtöbb gyermeknél hat-hét éves korban a domináns kéz már jellemzően kialakul, de az egyértelmű dominancia sokaknál csak nyolc éves kor körül állandósul. Nincsen ezzel különösebb probléma, de az, hogy elkezdje-e a gyermek az iskolát úgy, hogy ez még nem alakult ki nála, olyan kérdés, amiben mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

A kutatások rámutattak, hogy az iskolai tanulás szempontjából nehezítő tényező, ha még nem alakult ki az egyik oldal dominanciája, ami a kezet, lábat, szemet, fület egyaránt érinti. Ezeknek ugyanis a legjobb, ha azonos oldaliak, tehát ha a jobb kéz a domináns, akkor a jobb szem, jobb fül, jobb láb dominanciájának a kialakulása a legjobb.

Amennyiben a gyermeknél esetleg még nem alakult ki, hogy melyik oldal a domináns, nem kell aggódni, a gyermeknek sem érdemes szólni róla, hogy ő se aggodalmaskodjon emiatt. Viszont érdemes szakemberrel, logopédussal, gyógypedagógussal, fejlesztő pedagógussal beszélni a jelenségről. Ön is meg tudja támogatni a gyermekét a laterális dominancia kialakulásában, ha eszközhasználatot enged neki ollóval, ceruzával, filctollal, evőeszközzel, cipelni való dolgokkal, vagy építő játékkal stb. Sok esetben nagyon jó eredményt lehet elérni mozgásfejlesztéssel is.

Hat éves kisfiam esténként fél elaludni. Azt fantáziálja, hogy valaki el akarja rabolni. Mi lehet ennek az oka, és mit csináljunk?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Liza!

Ebben az életkorban a leggyakoribb, hogy a gyerekeknél különböző félelmek jelennek meg. Az igaz, hogy sok család hétköznapjait, estéit nehezítik meg az ilyen riadalmak, ugyanakkor szeretném megnyugtatni, hogy valójában a három-hat éveseknél ez természetesnek mondható. Ennek oka elsősorban az, hogy ez a korosztály nagyon sok külső, belső változásnak, fejlődést igénylő követelménynek van kitéve, és ez bizony komoly feszültségeket okoz a lurkókban. Gondoljon csak bele, az óvodában egyre több a feladat, szabály, amihez alkalmazkodni kell, egyre fontosabbak a kortársakkal való kapcsolatok, illetve az ovis csoportban betöltött szerep. Egyre közelebb kerül hozzájuk az is, hogy nemsokára el kell hagyniuk az óvoda biztonságát és egy teljesen új világba, az iskola világába kell belépniük. Utóbbiról egyre több szó esik, különböző dolgokat hallanak, amit azután a fantáziájukkal kiszíneznek.

Az Önök kisfia valójában nem a gyermekrablóktól fél, hanem feltehetően a napi feldolgozatlan feszültségek okozzák a tüneteit. Ez tehát nagy valószínűséggel egy alkalmazkodási probléma, amely megfelelő szülői támogatással egy idő után magától megoldódik. Persze komolyan kell venni a gyermek félelmeit, tilos kinevetni, vagy büntetni, a szeretetteljes elfogadás, a támogatás kulcs fontosságú. Érdemes azt is végig gondolni, hogy mikor kezdődött a nyugtalan alvás, mi történt abban az időszakban? Ha pár héten belül nem oldódnak meg a nehézségek, érdemes szakember (pszichológus) segítségét is kérni.

Fotó: Tony Hammond

Négyéves kislányom, amióta óvodába jár, nagyon csúnyán beszél. Nagyon kellemetlen ez az utcán, a barátoknál, a közértben, nem is beszélve a rokonságról. Hogyan szoktathatjuk le róla?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Piroska!

Azt hiszem kevés olyan óvodást nevelő család van, ahol ne ismernék ezt a jelenséget. Szinte törvényszerű, hogy „fertőző gyermekbetegségként” végig söpör az óvodás csoportokban a káromkodási hullám. Az igazság az, hogy a gyerekek, különösen a kisebbek jórészt nem is értik még a csúnya szavak értelmét. Általában a nagyobbakat utánozzák, viccesnek találják a tiltott szavak kimondását, és persze az azt követő heves reakciókat. Nem kis feladat higgadtan reagálni az ilyen viselkedésre. A legfontosabb a jó arányérzék.

Ha káromkodik egy kisgyerek, semmiképpen ne próbáljuk a szavak értelmét megmagyarázni, és ezzel érvelni a trágárság ellen. Egyrészt a lurkók a kínos felnőtt magyarázatokat úgysem értik, másrészt azáltal, hogy túl nagy hangsúly kerül a nem kívánatos viselkedésre, éppen azt erősítjük meg vele, amit elkerülni szeretnénk. A gyerekek sok esetben a tabuk feszegetésével érik el ugyanis, hogy figyeljenek rájuk. Természetesen az sem szerencsés, ha bagatellizáljuk a helyzetet. Nevetni pedig végképp nem szabad ilyenkor. Mit lehet tenni? Igyekezzünk röviden, felhajtás nélkül reagálni. Mondjuk el, hogy nem helyes, amit csinál, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a szülők nem szoktak ilyet mondani (ha igen, akkor nehezebb a helyzet), és, hogy nem vicces a dolog, inkább szomorúságot okoz ez a viselkedés. Ezután próbáljuk meg valami másra terelni a szót, a gyerek figyelmét és váltsunk témát. A legtöbb gyerek előbb-utóbb magától elhagyja ezt a viselkedést.

Gyermekem nemsokára kezdi az első osztályt és túlsúlyos. Milyen úszásnem a legmegfelelőbb a számára?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Gyula!

Az elhízott gyermekeknél kiemelten fontos az úszás és a légzés összehangolása, mivel a has tájékon lerakódott zsír és a rekeszizom magas állása miatt a belégzés nehezített, a szív bal kamrája túlterhelt. A légzés helyes technikáját is érdemes elsajátítani, tanítsa meg gyermekének, hogyan tud egyenlő hosszúságú be és kilégzéssel úszni. A belégzés és kilégzés között csak rövid szünetet tartson és a préselést mindenképpen kerülje. Figyelni kell arra is, hogy a kilégzés ne sietve, felületesen történjen. Fontos feladat még a láb izmainak erősítése, mivel az elhízott gyermekek nagy része lúdtalpas.

Javaslom, mind a három úszásnemben (mell,- hát,- gyors) ússzon a gyermek. A hosszantartó úszás kifejezetten hasznos, miközben az úszásnemek váltakozásával elkerülhető az egyhangúság.

A gyermekemnél autizmus spektrum zavart állapítottak meg. Peti fiam még csak óvodás, viszont hamarosan iskolát kell választanunk neki. Milyen szempontok szerint döntsük el, melyik suliba menjen?

Bejegyzés időpontja: Szerző:

Kedves Tünde!

A megfelelő iskola kiválasztása valóban az egyik legfontosabb döntés, ami a terápiás ellátás mellett a gyermekük fejlődését hatékonyan támogatja. Jó hír, hogy az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyerekeket a gyógypedagógiai és a többségi iskolák egyaránt fogadhatják. Hogy melyik gyermeknek javasolt az együttnevelés a többségi iskolában, azt a szakértői bizottságok döntik el. Mindkét iskolatípusban vannak már modellértékű intézmények, ahol az oktatásba az autizmus teljes spektrumát érintően bevonhatóak a gyerekek. Az iskolaválasztásnál mindezeken túl egyéb szempontokat is érdemes mérlegelni.

Az integráció akkor javasolt, amikor a tanuló nagy létszámú közösségben is képes fejlődni és ezek között a körülmények között is jól érzi magát. A gyógypedagógiai iskolákban viszont előny a kis létszám, az egyénre szabott segítségnyújtás, és a strukturált környezet, ahol a csoportban fejlesztési eszközök, és speciális módszerek is alkalmazhatóak. Az autizmus-specifikus módszerek, és eszközök megléte jogszabályi elvárás is. Bármelyik iskolatípusban is tanul a gyermek, elvárható, hogy a nevelők specifikus tudással rendelkezzenek, ugyancsak alapvető a szülőkkel való szoros kapcsolattartás, és együttműködés, nem utolsó sorban a kortársak aktív bevonása a tanulási folyamatba. A tanórai megsegítések mellett az autizmus-specifikus, vagy kognitív-viselkedésterápiás stratégiák is megjelennek, illetve a szociális  és kommunikációs képességek fejlesztésére is hangsúlyt fektetnek.

Forrás: Esőember, AOSZ, 2017.márc. XXI. évfolyam, 1. szám

Fotó: BES Photos