Móni lányom hatodik osztályos, most kapott fogszabályozót, és nagyon nehezen szokik hozzá. Korábban már volt neki kivehető, ami helyreállította a fogsorát, de most újra elmozdultak a fogai. Az egyik anyuka azt javasolta, hogy nézessük meg nincs-e nyelvlökéses nyelése, mert a fiának az volt. Hogyan lehet ennek utánajárni?

Kedves Gitta!

Milyen jó, hogy felhívták erre a figyelmét! Valóban sokszor rejtve marad a probléma, és csak sokadik sikertelen fogszabályozási kísérlet után merül fel, hogy nyelvlökéses nyelés okozza a problémát.

A nyelvlökéses nyelés azt jelenti, hogy nyelés közben, valamint nyugalmi állapotban a nyelv nem jó helyzetben van a szájban, ezáltal folyamatos nyomást gyakorol a fogakra, amik emiatt elmozdulnak. Elsőre talán nehéz elképzelni, hogyan tudja pont a nyelv elmozdítani a fogakat, de így van, a nyelvizom ugyanis folyamatos nyomást gyakorol rájuk. Ez akkor fordulhat elő, ha nem a megfelelő helyen pihen, vagy nem a megfelelő helyen támaszkodik a szájban nyeléskor. Ez az oka annak, hogy sikeres fogszabályozás után is előfordulhat, hogy a fogak „visszavándorolnak” korábban elfoglalt helyükre, amennyiben annak a nyelvmozgás volt az oka, és a rendellenes nyelvállás, és a nyelvmozgás nem lett korrigálva.

A nyelvlökéses nyelést fogorvos, fogszabályozó orvos, foniáter vagy logopédus állapítja meg. Azonban nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a figyelemfelkeltő jeleket bárki észrevegye. A megfigyelést tükör előtt szükséges elvégezni, és folyadékra is szükség lesz hozzá. Normál esetben folyadék nyelésekor az ajkak enyhén zártak, nem mozognak, és az ajak körüli arcrész is mozdulatlan. Rendellenes nyelésnél, a folyadék nyelése közben általában az ajak körüli izmok, és/vagy az ajkak mozognak. Ez nyelvlökéses nyelésre utaló jel.

Az otthoni megfigyelés mellett azonban mindenképpen érdemes hozzáértő szakembert felkeresni, és szükség esetén terápiában részt venni, akár a fogszabályozás mellett is.

 

 

Hallottam, hogy a szókincs bővítésével is elő lehet segíteni, hogy a gyerekek minél hamarabb szépen kezdjenek el beszélni. Hogyan tanítsak a három éves kislányomnak új szavakat? Mekkora szókincs elegendő ebben a korban?

Kedves Gizi!

Valóban igaz, hogy ahhoz, hogy a beszéd meginduljon, és a gyermekek mondatokat alkossanak, szükséges, hogy legyen egy alapszókincsük, amit a mondatalkotáshoz használnak. A szavak tanításához a mindennapok rengeteg lehetőséget nyújtanak, érdemes kihasználni ezeket! A kislányuknál a szótanítást játékosan kezdjék! Ne azt várják tőle, hogy mindig megismételje, amit mondanak neki, arra sem kell külön felhívni a figyelmét, ha éppen szavakat szeretnének tanítani neki! Csupán annyi a teendőjük, hogy amit lát és hall a gyermek, azt nevezzék meg! Ezt a legtöbbször mondatba foglalva érdemes megtenni, pl.: „Milyen szépen fütyül a madár a faágon!”. Ám lehetséges, hogy ez még kevés neki ahhoz, hogy megtanulja, mi az a madár. Így érdemes a fentebb említett mondat után rámutatni és megnevezni, hogy mire gondolunk pontosan, amikor azt mondjuk, „madár”. A kisebb egységeket a gyerekek sokszor könnyebben meg tudják jegyezni. Lehetőleg kerüljék, hogy mindent csak szavakkal mondjanak a gyermeknek, hiszen akkor lassabban fogja szükségét érezni annak, hogy mondatokat alkosson. Ha a gyermek sokáig nem ismétli, nem használja a szavakat, Önök sem lehetnek biztosak abban, hogy érti a jelentésüket, ezért érdemes azzal ellenőrizni, hogy rákérdeznek: „Hol van a madár?”.

Milyen helyzetekben, honnan vegyenek ötletet ahhoz, hogy milyen szavakat tanítsanak a gyermeküknek? Eleinte, kisebb gyermekeknél azoknak a szavaknak a tanítására törekedjenek, amelyeket minden nap használ, amelyekkel minden nap kapcsolatba kerül. A tárgyak, cselekvések megnevezéséhez a közlekedés során, a bevásárlások alkalmával, az étkezéseknél, a meseolvasásnál, képnézegetésnél rengeteg lehetőségünk nyílik, éljenek vele! Ha játékos formában mutatják meg ezeket a dolgokat a gyermeknek, ne erőltessék, hogy ő is mondja, megnevezze ezeket, akkor nem terhelik túl. Ha elfárad, azt úgyis jelezni fogja.  Ha a korosztályhoz képest egyértelműen elmaradás mutatkozik ezen a területen, érdemes minden nap 1,5-2 órát intenzíven a szótanításra fordítani. Lehetőleg ne egyben, hanem több részletben a nap folyamán, így nem érzik majd tehernek.

Óvodás gyermekemnek hatalmas a mozgásigénye, nehezen fárad el, annak ellenére, hogy egész nap sokat szaladgál, és kiabál. Estére viszont gyakran bereked. Ez normális?

Kedves Anikó! 

Sok szülő teszi fel a kérdést, mi a teendő, hasonló helyzetben! Nincs két egyforma gyermek, így a rekedtség oka is sokféle lehet. A mozgékony gyerekeknél természetes dolog, hogy árad belőlük az energia, sőt szeretik szabadjára engedni a hangjukat is. Azonban érdemes tudni, hogy egyéb orvosi, logopédiai, illetve lelki okai is lehet ennek a jelenségnek.

Amennyiben tartósan fennálló, visszatérő problémáról van szó, mindenképpen érdemes foniáterhez, vagy fül-orr-gégészhez fordulni, hogy ki lehessen zárni a lehetséges szervi okokat. Ha a rekedtség miatt a tiszta és helyes hangképzés akadályozott, logopédiai terápiára is szükség van. A rekedtség hátterében álló lelki okok, mint például a stressz, vagy egyéb érzelmi problémák feltérképezésére kérjük pszichológus szakember segítségét!

Szerencsére számos természetes módja is akad, hogy megőrizzük a hangszálak egészségét. Figyeljünk arra, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon, és lehetőleg kerülje a zajos helyeket, ahol önkéntelenül is hangosabban kell beszélnie. Ha például a gyermek hajlamos hangos beszéddel színezni mondandóját, különösen, ha érzelmileg is érinti, amiről mesél, csitítással figyelmeztessük, hogy halkabban folytassa. Lehet csendjátékot is játszani, amikor például bizonyos ideig nem szabad megszólalni, így a gyermek játékosan tud barátkozni azzal, milyen érzés takarékoskodni a hangerejével.