Válás után mennyire vonhatom be a gyerekeket a családi helyzetek megoldásába?

Két gyermekemet egyedül nevelve heti több alkalommal 12 éves lányom hozza haza kisöccsét az óvodából. Árthatok neki ezzel?

Kedves Szilvia!

Ezt a kérdést nem is olyan könnyű egyértelműen megválaszolni. Több szempontot is mérlegelni kell, amikor gyermekeinket bevonjuk a családi munkamegosztásba, vagy a problémák megoldásába. Természetesen helyes az a megközelítés, hogy mindenki segítse az életét annak a közösségnek, amelynek része. Amit biztosan figyelembe kell venni az a gyerek életkora, személyiségállapota, készségei, és egyéb feladatai. Csak olyan dolgokat bízzunk a gyerekekre, amely életkoruknak, képességeiknek, személyiségállapotuknak megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a fejlődés érdekében az ésszerűség keretei között mindig egy kicsit többet elvárni, sőt! Óvatosan kell azonban az olyan feladatokkal bánni, amely tulajdonképpen a szülői funkciókat hárítja át a gyerekre. Válások után, kényszerhelyzetből adódóan viszonylag gyakran előfordul, hogy a jelen nem lévő szülő szerepei, és a helyzet okozta érzelmi terhek hárulnak a gyermekre. Ez hosszabb távon okozhat károkat, ha nincs megfelelően kezelve. Elképzelhető, hogy 12 évesen még sok kislányának ez a felelősség, és a rendszeres igénybevétel. Érdemes átbeszélni ezeket a kérdéseket egy szakemberrel, aki minden szempontot figyelembe véve segíthet felmérni a helyzetet, és kialakítani a megfelelő stratégiát.

Mit kezdhet a szülő a gyermek indulataival?

13 éves fiamnak napi szinten vannak indulatkitörései. Ilyenkor rugdossa a bútorokat, ordít, és csúnyán beszél velem.

Kedves Margit!

Bizonyára sokat hallott arról már ön is, hogy a tinédzsereknél mennyire gyakoriak a hangulatingadozások, érzelmi kilengések. Elbeszéléséből azonban úgy tűnik, ez több annál. Az ilyen mértékű érzelemkitörések hátterében gyakran tehetetlenség, frusztráció áll. Mindenképpen fontos lenne kideríteni, hogy küzd-e olyan nehézségekkel gyermeke, amelyeket nem tud megoldani. Lehet, hogy a tanulás területén vannak problémái, vagy a kortársakkal került konfliktusba, esetleg nem találja a helyét közöttük, stb. Előfordulhat az is, hogy pont szülei figyelmét szeretné felhívni magára, és ezekkel az eszközökkel próbál kommunikálni. Egyáltalán nem biztos, hogy aki felé az indulatok irányulnak, valóban az a személy, akinek szólnak ezek az érzelmek. Ha a családban vannak megoldatlan konfliktusok, akkor érdemes ezeknek a végére járni, esetleg családterapeuta segítségét kérni. Ebben járatos szakemberek dolgoznak a pedagógiai szakszolgálatoknál, akik mindenképpen tudnak javaslatokat tenni, mi tegyen.

Kudarcok leküzdése serdülőkorban

Nagyon könnyen elmegy a kedvem mindentől, ha valami nem sikerül. A szüleim azt mondják, nem vagyok elég kitartó. Van valamilyen pszichológiai módszer, amivel lehet ezen változtatni?

Kedves Tamás!

Érdemes különbséget tenni aközött, ha valaki próbálgatja magát, és igyekszik megtalálni azokat a dolgokat, amelyek érdeklik, és amelyekben sikeres, illetve aközött, amikor mindenbe belekap és semmit nem csinál végig. Az utóbbi különösen tinédzser korban fordul elő, hiszen a fiatalnak annyi mindenről nincs még tapasztalata, saját élménye. Nem szerencsés, ha rögzül ez a viselkedésmód, és egyre gyakoribbá válik a kudarcok kerülésére irányuló magatartás. A pszichológia használ is erre egy kifejezést, amit kudarckerülő viselkedésként emleget, mint személyiségvonást. Ha ebben változást szeretnél elérni, először is szabadulj meg az olyan negatív gondolatoktól, meggyőződésektől – ha vannak ilyenek-amelyekre a kérdésedből lehet következtetni. „Könnyen elmegy a kedvem mindentől”, „Nem vagyok elég kitartó”. Ha saját erődből ez nem sikerül, keress meg egy pszichológust, akár egy EMDR terapeutát, aki tud neked abban segíteni, hogy az úgynevezett blokkokat, belső akadályokat felszámolhasd magadban. Fontos a pozitív hozzáállás! Illusztrációként olvasd el egy sikeres sportolótól  Jackie Joyner-Kersee-tól, egy atléta bajnoktól vett idézetet, ami bemutatja, ahogyan egy bajnok gondolkozik: „Számomra soha nem a győzelem jelentette a sport szépségét. Maga a folyamat éppen akkora örömet okoz, mint a végeredmény, amelyhez vezet. Mindaddig, amíg fejlődöm, és megteszek minden tőlem telhetőt, azt sem bánom, ha nem nyerek. Ha pedig veszítek, egyszerűen visszamegyek a pályára, és edzek még egy kicsit.”

Válogatós a gyermekem

Három éves óvodás kislányunk újabban válogatni kezdett az ételek között. Hagyjuk rá, vagy ne engedjük, hogy olyat is egyen, amit nem szívesen adunk neki?

Kedves Anna!

Az étkezés egy olyan alapvető emberi szükséglet, melynél az erőltetés, az erős befolyásolás helytelen, és komolyabb problémák forrásává is válhat. A táplálkozás belső, önszabályozó rendszeren alapul, vagyis ideális esetben egy kisgyermek alapvetően tudja, mire, és milyen mennyiségben van szüksége. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy megfelelő feltételek (hely, idő, nyugalom, megfelelő étel) álljanak rendelkezésére. Sajnos a felnőttek már korán „elrontják” a természetes folyamatokat azzal, hogy saját elképzeléseik, ízlésük szerint irányítják a gyermekek étkezését. Például rászoktatják a túl sós, vagy édes ételek fogyasztására, a nassolásra, hogy csak a leggyakoribb hibákat említsük. Kislányuk válogatása mögött számtalan ok állhat. Figyeljék meg, és vezessenek egy-két hétig naplót arról, mikor mit válasz, mit utasít el, van-e ebben változás, vagy valamilyen mintázat? Ha tartós marad ez a viselkedés, akkor fontos megkeresni a kiváltó okot, okokat, javaslom konzultáljanak a védőnővel, illetve gyermekorvosukkal. Amennyiben pszichés okok állnak a háttérben, kérjenek segítséget pszichológus szakembertől, például a nevelési tanácsadóban.

Tanulás nyári szünetben

Gyermekeim idén az első és harmadik osztályt végezték. Nagyon elfáradtak a tanév végére, alig várják a nyári szünetet és a pihenést. A tanítók nyári gyakorlást javasoltak, hogy ne felejtsék el az idén tanultakat. Tényleg érdemes tanulással nyúzni őket a nyári szünet idején?

Kedves Péter!

A legtöbb család számára ismerős probléma, hogy a tanév végére a gyermekek elfáradnak. Ez teljesen természetes, hiszen rengeteg energiát követel tőlük az iskolai élet. Természetesen fontos, hogy hagyjanak időt a pihenésre is. Minden gyermek azonban különböző. Sokan tényleg elfelejtik az év közben tanultakat, ha nem foglalkoznak vele a nyáron, nekik mindenképpen érdemes gyakorolniuk.

A többség számára előny, ha a nyári szünet sem marad gyakorlás nélkül. Persze nem a papír-ceruza feladatokra kell gondolni, célszerűbb játékosan foglalkozni az iskolában tanultakkal. Olvassanak esti mesét, írjanak levelet a barátoknak, nagyszülőknek a nyári élményeikről, vásároljanak, majd fizessenek ők a boltban, és ellenőrizzék, hogy jól kaptak-e vissza! Süssenek, főzzenek recept alapján, ők is vállaljanak részt a házi munkából, utazáshoz próbálják meg ők összeszedni a dolgaikat! Beszéljenek arról, hogy hova utaznak, mik a hely jellegzetességei, próbálják meg a térképolvasást! Bízzanak rájuk olyan feladatokat, amiket már el tudnak végezni! Beszélgessenek sokat, társasjátékozzanak!

Talán nem is sejti, mennyi dolgot tanulnak gyermekei ezeken a tevékenységeken keresztül, többet, mint hinné. Magabiztosságra tesznek szert, elősegíti az önállóságukat, erősödik a feladattudatuk, szabálykövetést tanulnak, amelyek mind-mind fontosak az iskolai jó teljesítmény elérésében, továbbá az életben szerzet tapasztalatok segítik az iskolában tanultak beépülését. Remélem sikerül a jövő tanévet kipihenten kezdeni!

Fotó: Cheltenham Sparks

Stresszkezelés a tudatos jelenlét technikájával

Halottam, hogy gyakran javasolják a tudatos jelenlét gyakorlatokat stresszkezelésre. Pontosan mik ezek a technikák és milyen tudatos jelenlét gyakorlatok segítenek oldani a feszültséget? Ránk férne néhány jó tanács a bezártság időszakában.

Kedves Gábor!

A tudatos jelenlét gyakorlatok segítenek a jelenben maradni. Hogy mit jelent ez pontosan? A tudatos jelenlét azt jelenti, hogy nem a gondolatainkkal, a félelmeinkkel és az aggodalmainkkal törődünk, hanem az itt és mostra összpontosítunk. Ilyenkor könnyebb leállítani a negatív belső monológot is, amivel egyébként feltüzeljük magadban az indulatos érzéseket és a félelmet. Nézzünk néhány konkrét gyakorlatot, amivel elkezdheti a gyakorlást.

Tanulja meg érzékelni a test jelzéseit, amikor feszült vagy ingerült. Amikor tudatosítja a test jelzéseit, megtanulja az érzelmeket megfigyelőként tapasztalni, így könnyebben tudja uralni és elfogadni őket, és hagyja, hogy ahogy megjelentek, úgy távozzanak is.

A harag vagy félelem okának megértése, az érzelem mögött megbújó szükséglet megfogalmazása az adott érzelmi állapot tudatos és egészséges kifejezése. Amikor ezekre a kérdésekre keresi a választ, ugyancsak tudatos jelenlétet gyakorol! Érdemes naplózni, és írásban kifejezni, ami nyomasztja, foglalkoztatja.

Amikor feszült és zakatolnak a gondolatai, az egyik legegyszerűbb jelenlét gyakorlat a légzés megfigyelése. A légzés elmélyítése nyugtatja a gondolatokat és közvetlenül hat az idegrendszerre. Egyenes gerinccel gyakoroljon, nem kell törökülésben ülni, széken is pihenhet vagy állva, sétálva is végezheti. Számolja a belégzés és a kilégzés ütemét és törekedjen arra, hogy kiegyensúlyozza a légzését. Minél inkább elmélyíti a légzését, annál inkább lelassulnak a gondolatai, a hasi légzés a relaxációs választ aktiválja az idegrendszerben, és a segítségével könnyebben ellazulhat. Mozgás közben is lehet gyakorolni, ilyenkor a négy ütemig tartó számolás még kényelmes, amikor nyugalmi helyzetben van tovább is mélyítheti a légzését. Tapasztalja ki, mi a legkényelmesebb gyakorolja rendszeresen!

A nyugalmi állapot segít a tisztánlátásban és táplálja az optimizmust. Abban is kulcs szerepe van, hogy ne érzelemből reagáljunk egy-egy helyzetben, hanem legyen időnk átgondolni, mi a legjobb megoldás.