Beilleszkedési problémák esetében mi segíthet?

14 éves fiamnak beilleszkedési problémái vannak. Tud ebben a szakszolgálat segíteni?

Kedves Ildikó!

Keresse bátran problémájukkal a pedagógia szakszolgálatot. A fővárosi intézményekben felkészült szakemberek dolgoznak, akik nevelési tanácsadás keretében hatékony segítséget tudnak nyújtani. Fontos, hogy a lakóhelyük szerinti, vagy a gyermek nevelési-oktatási intézménye (iskola) szerinti nevelési tanácsadóba jelentkezzenek! Valószínűleg több alkalomról lesz szó, amelyek között minden bizonnyal lesznek szülői konzultációk, illetve a fiával folytatott foglalkozások, vagy terápiás órák is. Javasoljuk, hogy beszéljék meg előtte gyermekükkel, hogy tervezik, hogy segítséget kérnek. A sikerességet nagy mértékben segíti, ha az érintett motivált, és maga is akarja a változást.

 

Önbizalom növelése kisiskolásoknál

A 10 éves Dóri lányom nagyon érzékeny a kritikára, a kudarcokra. Sok szempontból hasonlít rám, erre sajnos én is hajlamos vagyok. Anyukám ridegen bánt velem, én szeretem a lányomat dicsérni, habár néha a magam bizonytalanságai miatt nem mindig érzem, hogy el tudja hinni a lányom, amit mondok neki. Tud esetleg olyan önsegítő könyvet ajánlani, ami segít abban, hogy magabiztosabbá váljak?

Kedves Emma!

Egy olyan, kiváló, önsegítésre is alkalmas könyvre szeretném felhívni a figyelmét, ami az Ön esetében is testreszabott segítséget nyújt, és amelyet szakemberek és laikusok egyaránt érdeklődéssel forgatnak. Francine Shapiro írása a „Győzd le a múltad”, egy általa kidolgozott, világszerte milliók által használt pszichoterápiás módszert mutat be. A pszichológusnő munkájában konkrét esetek felhasználásával mutatja be a metódust, amelyeken keresztül megérthetjük nehézségeink mögött álló agyi, idegrendszeri, neurobiológiai működésünket. Mi több, megismerhetjük azokat a gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy múltbéli negatív tapasztalatainkat, esetleges traumáinkat feldolgozzuk.   A számtalan vizsgálattal, tudományosan is bizonyított EMDR terápia sokak életminőségét, életét változtatta meg, és szerencsére Magyarországon is egyre nagyobb teret hódít a terápiák világában.

fotó: Angi Uhru

Válás után mennyire vonhatom be a gyerekeket a családi helyzetek megoldásába?

Két gyermekemet egyedül nevelve heti több alkalommal 12 éves lányom hozza haza kisöccsét az óvodából. Árthatok neki ezzel?

Kedves Szilvia!

Ezt a kérdést nem is olyan könnyű egyértelműen megválaszolni. Több szempontot is mérlegelni kell, amikor gyermekeinket bevonjuk a családi munkamegosztásba, vagy a problémák megoldásába. Természetesen helyes az a megközelítés, hogy mindenki segítse az életét annak a közösségnek, amelynek része. Amit biztosan figyelembe kell venni az a gyerek életkora, személyiségállapota, készségei, és egyéb feladatai. Csak olyan dolgokat bízzunk a gyerekekre, amely életkoruknak, képességeiknek, személyiségállapotuknak megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a fejlődés érdekében az ésszerűség keretei között mindig egy kicsit többet elvárni, sőt! Óvatosan kell azonban az olyan feladatokkal bánni, amely tulajdonképpen a szülői funkciókat hárítja át a gyerekre. Válások után, kényszerhelyzetből adódóan viszonylag gyakran előfordul, hogy a jelen nem lévő szülő szerepei, és a helyzet okozta érzelmi terhek hárulnak a gyermekre. Ez hosszabb távon okozhat károkat, ha nincs megfelelően kezelve. Elképzelhető, hogy 12 évesen még sok kislányának ez a felelősség, és a rendszeres igénybevétel. Érdemes átbeszélni ezeket a kérdéseket egy szakemberrel, aki minden szempontot figyelembe véve segíthet felmérni a helyzetet, és kialakítani a megfelelő stratégiát.

Mit kezdhet a szülő a gyermek indulataival?

13 éves fiamnak napi szinten vannak indulatkitörései. Ilyenkor rugdossa a bútorokat, ordít, és csúnyán beszél velem.

Kedves Margit!

Bizonyára sokat hallott arról már ön is, hogy a tinédzsereknél mennyire gyakoriak a hangulatingadozások, érzelmi kilengések. Elbeszéléséből azonban úgy tűnik, ez több annál. Az ilyen mértékű érzelemkitörések hátterében gyakran tehetetlenség, frusztráció áll. Mindenképpen fontos lenne kideríteni, hogy küzd-e olyan nehézségekkel gyermeke, amelyeket nem tud megoldani. Lehet, hogy a tanulás területén vannak problémái, vagy a kortársakkal került konfliktusba, esetleg nem találja a helyét közöttük, stb. Előfordulhat az is, hogy pont szülei figyelmét szeretné felhívni magára, és ezekkel az eszközökkel próbál kommunikálni. Egyáltalán nem biztos, hogy aki felé az indulatok irányulnak, valóban az a személy, akinek szólnak ezek az érzelmek. Ha a családban vannak megoldatlan konfliktusok, akkor érdemes ezeknek a végére járni, esetleg családterapeuta segítségét kérni. Ebben járatos szakemberek dolgoznak a pedagógiai szakszolgálatoknál, akik mindenképpen tudnak javaslatokat tenni, mi tegyen.

Kudarcok leküzdése serdülőkorban

Nagyon könnyen elmegy a kedvem mindentől, ha valami nem sikerül. A szüleim azt mondják, nem vagyok elég kitartó. Van valamilyen pszichológiai módszer, amivel lehet ezen változtatni?

Kedves Tamás!

Érdemes különbséget tenni aközött, ha valaki próbálgatja magát, és igyekszik megtalálni azokat a dolgokat, amelyek érdeklik, és amelyekben sikeres, illetve aközött, amikor mindenbe belekap és semmit nem csinál végig. Az utóbbi különösen tinédzser korban fordul elő, hiszen a fiatalnak annyi mindenről nincs még tapasztalata, saját élménye. Nem szerencsés, ha rögzül ez a viselkedésmód, és egyre gyakoribbá válik a kudarcok kerülésére irányuló magatartás. A pszichológia használ is erre egy kifejezést, amit kudarckerülő viselkedésként emleget, mint személyiségvonást. Ha ebben változást szeretnél elérni, először is szabadulj meg az olyan negatív gondolatoktól, meggyőződésektől – ha vannak ilyenek-amelyekre a kérdésedből lehet következtetni. „Könnyen elmegy a kedvem mindentől”, „Nem vagyok elég kitartó”. Ha saját erődből ez nem sikerül, keress meg egy pszichológust, akár egy EMDR terapeutát, aki tud neked abban segíteni, hogy az úgynevezett blokkokat, belső akadályokat felszámolhasd magadban. Fontos a pozitív hozzáállás! Illusztrációként olvasd el egy sikeres sportolótól  Jackie Joyner-Kersee-tól, egy atléta bajnoktól vett idézetet, ami bemutatja, ahogyan egy bajnok gondolkozik: „Számomra soha nem a győzelem jelentette a sport szépségét. Maga a folyamat éppen akkora örömet okoz, mint a végeredmény, amelyhez vezet. Mindaddig, amíg fejlődöm, és megteszek minden tőlem telhetőt, azt sem bánom, ha nem nyerek. Ha pedig veszítek, egyszerűen visszamegyek a pályára, és edzek még egy kicsit.”

Válogatós a gyermekem

Három éves óvodás kislányunk újabban válogatni kezdett az ételek között. Hagyjuk rá, vagy ne engedjük, hogy olyat is egyen, amit nem szívesen adunk neki?

Kedves Anna!

Az étkezés egy olyan alapvető emberi szükséglet, melynél az erőltetés, az erős befolyásolás helytelen, és komolyabb problémák forrásává is válhat. A táplálkozás belső, önszabályozó rendszeren alapul, vagyis ideális esetben egy kisgyermek alapvetően tudja, mire, és milyen mennyiségben van szüksége. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy megfelelő feltételek (hely, idő, nyugalom, megfelelő étel) álljanak rendelkezésére. Sajnos a felnőttek már korán „elrontják” a természetes folyamatokat azzal, hogy saját elképzeléseik, ízlésük szerint irányítják a gyermekek étkezését. Például rászoktatják a túl sós, vagy édes ételek fogyasztására, a nassolásra, hogy csak a leggyakoribb hibákat említsük. Kislányuk válogatása mögött számtalan ok állhat. Figyeljék meg, és vezessenek egy-két hétig naplót arról, mikor mit válasz, mit utasít el, van-e ebben változás, vagy valamilyen mintázat? Ha tartós marad ez a viselkedés, akkor fontos megkeresni a kiváltó okot, okokat, javaslom konzultáljanak a védőnővel, illetve gyermekorvosukkal. Amennyiben pszichés okok állnak a háttérben, kérjenek segítséget pszichológus szakembertől, például a nevelési tanácsadóban.