Kedves Péter! 

Igen, ez valóban így van, az új helyzet és a koronavírus okozta aggodalom felerősítheti mindenkiben a szorongást. Olyan krízishelyzetben vagyunk, amivel sokan először küzdenek meg életükben és nem biztos, hogy van rá ellenszerük vagy megküzdési módjuk. Az is igaz, hogy a szorongásnak nem csak rossz oldala van, arra is jótékonyan tud sarkallni bennünket, hogy másik utat vagy megoldást keressünk egy problémára.

Gyermekünk szorongását oldhatjuk, ha saját magunkat is megvizsgáljuk és rálátunk arra, hogy mitől tartunk a legjobban, mikor reagálunk egy-egy helyzetben esetleg túlzóan. Figyeljünk non-verbális jeleinkre és amikor érezzük, hogy megfeszülünk, próbáljunk meg lazítani, szánjunk időt a rendszeres relaxálásra, az izmok ellazítására.

A relaxáció és annak megtanítása gyerekünknek kulcsfontosságú lehet ebben az időszakban. Rengeteg online óra – akár családi relaxációt oktató kurzusok is -, applikáció, hanganyag van fent az interneten. Azonban, ahogy a koranavírus előtt sem, most sem feltétlenül kell erőltetni a használatát.

A közös játékok, beszélgetések a helyzetről, a megfelelő mennyiségű információközlés, a napirend betartása, a régi rituálék megtartása segít abban, hogy keretezzék a történéseket és fogódzkodókat adjanak egymás kezébe. A kreatív otthoni játékok kifejlesztése, kuckó- vagy sátorépítés, kincskeresés, a mesekönyvek, a társasozás, a családi színdarab vagy film készítése, karantén blog írása vagy a nagyobbaknak szóló internetes karantén kihívások segítik, hogy jól el tudják tölteni az időt.

Ha úgy látja, hogy a szorongás nem enyhül, bátran kérjen segítséget akár telefonon, akár online. Az önkéntes segítőkön túl, a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozó szakembereket is el tudja érni online munkavégzés keretein belül.

Fotó: Raymond Barlow

A Szorongás a karanténhelyzetben bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anna!

Egy házi kedvenc elvesztése nagy veszteségélményt jelent kicsinek és nagynak egyaránt, ezért is nehéz ilyenkor szembesülni a történtekkel, beszélni róla a gyerekekkel. Biztosan tapasztalták már korábban, hogy az ilyen korú gyerekek bár még nem teljesen fogják fel az elmúlás végleges, visszafordíthatatlan voltát, mégis ebben a korban is foglalkoznak a halál gondolatával a maguk módján. Számtalan verzióban találkoznak is ezzel, például a mesékben, különböző történeteken keresztül, a hírekben stb. Az igazság az, hogy nem tudjuk őket megvédeni a negatív élményektől, és nem is kell, hiszen ez is az élet, az életre való felkészülés része.  A szakembereknek az a véleménye és tapasztalata, hogy nagyon fontos ezekben az esetekben is az őszinteség. A gyerekek amúgy is sok mindent megéreznek, ami családjukban, környezetükben történik, még ha racionálisan nem is tudják mindig megfogalmazni érzéseiket. Azt javasoljuk, hogy unokájuknak minél hamarabb mondják el az igazságot a kutyussal kapcsolatban. Mindezt természetesen a kisfiú életkorának, habitusának megfelelő módon tegyék, teret engedve a szomorúságnak, és később valami jövőbeni pozitív dolgot felkínálva, persze nem a kis négylábú helyett, hanem biztatásképpen és hogy megértse, hogy az élet ezután is folytatódik.

fotó: Ransomtech

A Hogy mondjuk el, ha meghalt a család házikedvence? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Piroska!

Reméljük, hogy félelme alaptalannak bizonyul, és gyermeke édesapja is tisztában van azzal, hogy a másik szülő elleni nevelés alapvető hiba, és komoly károkat okozhat a kisfiú lelki életében. A válás okozta változásokkal egyébként sem egyszerű megküzdeni a gyerekeknek, és sokszor tapasztalható, hogy a felnőttek közötti elhúzódó konfliktusok azok, amelyektől igazán sérülnek a gyerekek. Kedves Piroska, attól, hogy önök úgy döntöttek külön válnak útjaik, Krisztián szeretete minden bizonnyal változatlanul megmaradt mindkettőjük iránt. Neki mindkettőjükre szüksége van. Fejlődéséhez igen fontos az apai törődés, és minta, és a férfi szerepek elsajátításához szüksége van arra, hogy bűntudat nélkül szerethesse édesapját. Mindez természetesen fordítva is igaz, egészséges felnőtté válásához, személyiségének harmonikus kialakulásához nagyban hozzájárul az édesanyjával való kiegyensúlyozott kapcsolat. A felnőtteknek, szüleinek továbbra is dolga, hogy gyermeküknek mindezt biztosítsák.

Fotó: Jurvis Tan

A Hogyan küzd meg a gyermek a szülők válásával? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zsolt!

A félelem rossz tanácsadó, mert könnyen okozhatja azt, hogy nem tudnak otthon nyíltan beszélni a témáról. A lányos szülőknek ez még ma is nehéz kérdés, holott sokkal liberálisabb már a társadalom a tinédzserek szexualitása kérdésében is. A szakemberek tapasztalata szerint a lányok esetében az apák hajlamosabbak az aggódásra, vagy gyerekük szexualitásának elhárítására. Sok probléma elkerülhető, ha őszintén tudnak beszélgetni, bevonva a nagylány édesanyját is. Vannak családok, ahol az édesanyával sokkal könnyebben kommunikálnak a lányok ilyesmiről, és az apával a kevésbé intim részleteket tudják megbeszélni. Ezt az attitűdöt természetesen érdemes tiszteletben tartani. A kamaszok gyakran bizonytalanok, tele vannak félelmekkel, és sokszor pont ez, illetve a szülőkkel való gátolt kommunikáció, és a nem működő érzelmi kapcsolat viszi bele őket a korai, aktív szexuális életbe. Hogy mi számít korainak azt sem egyszerű általánosságban megmondani. Kérdőíves vizsgálatok szerint a tinédzserek 16-18 évesen kezdik a nemi életet.

Feltehetően Önök is már évekkel ezelőtt elindították a párbeszédet a témáról, ami a kamasz szerelem, bizalom, szeretet, biztonságos szex és védekezés területét érinti. A legfontosabb, hogy a szexualitásról időben induljon el a beszélgetés, mindig a gyerek életkorának megfelelő szintjéhez igazítva.

Fotó: Black Zack

A Tinédzserek szexuális élete bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Roli!

A szerelmi csalódás nagyon fájdalmas dolog. Fontos, hogy tudd, mindenki, aki elveszíti azt, akit szeret, hasonlókat él át, mint, amit feltehetően most Te. Jó lenne, ha beszélgetnél valakivel arról, amit érzel ebben a helyzetben. Ha még nem tetted meg, arra bátorítalak, hogy feltétlenül oszd meg a gondolataidat, és hogy mit érzel most. Ilyenkor tulajdonképpen sok mindenki szóba jöhet. Egy jó barát, a szüleid, testvéred, kedvenc tanárod, vagy akár a szomszédod.

Gondold végig milyen sok emberrel vagy kapcsolatban. Felhívhatsz segélyvonalat is, ilyen például a gyerekek, fiatalok számára fenntartott „Kék vonal”, ahol szakemberek várják éjjel-nappal a hívásokat, vagy felveheted a világhálón is a kapcsolatot olyan emberekkel, akik szívesen beszélgetnek veled. A lényeg, hogy ne maradj most nagyon egyedül. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek olyan pillanatok, amikor egyedül gondolkodsz arról mit is jelent számodra ez a kapcsolat, mi mindent tanultál a lányokról, magadról, az emberi kapcsolatokról? Tizenhat évesen még nagyon sok tapasztalat áll előtted, és az sem kizárt, hogy egyszer újra összejöttök, vagy valaki mással ismerkedsz meg, és már más lesz a fontos.

Kérj meg valakit, hogy segítsen megbizonyosodni arról, hogy biztosan végérvényes-e a szakítás, és hogy mi lehet az oka. Végül azt javasolom, hogy játssz le fejben egy gyakorlatot: „Mit mondanál annak a haverodnak, aki hasonló helyzetben lenne? Hogyan segítenél neki?”

Fotó: Nicholas Fuentes

A Szerelmi kapcsolatok serdülőkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Nagymama!

Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy nincsenek általános érvényű szabályok az ilyen helyzetekre. Sok szempontot kell mindig figyelembe venni, amikor kialakítjuk egy gyerek életében ezeket a fontos körülményeket. Mindig személyre szabottan, az aktuális szükségleteket, igényeket kell szem előtt tartani. A gyermekek alapvető szükséglete a kiszámíthatóság, az érzelmi biztonság, és az állandóság. Minél fiatalabb valaki, annál fontosabbak számára ezek a tényezők, és annál érzékenyebben reagál ezek hiányára. Természetesen a legoptimálisabb a teljes családban való növekedés. Az Önök estében az unoka tíz éves, tehát már elképzelhető, hogy akár jól is tud működni egy ilyen típusú megoldás.

Fontos kérdés, hogy Tomi milyen karakterű kisfiú? Mennyire stabil, kiegyensúlyozott, vagy éppen mennyire borul fel könnyen az érzelmi egyensúlya? Milyen a kapcsolata a szülőkkel? A szülők hogyan tudják kezelni őt? Mennyire tudnak együttműködni a gyerek érdekében? Ebben az esetben erre fokozottan szükség lesz. Az egyik legnehezebb dolog az iskolai haladás követése, a felszerelések ide-oda szállítása, hiszen a tanszerek nem lehetnek két példányban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha szülők közötti kapcsolat építő és együttműködő, akkor a gyerekek sok mindenhez tudnak alkalmazkodni.

Fotó: Alec Couros

A Egy hét itt, egy hét ott – láthatás a válást követően bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zoltán!

Ez a kérdés még szakértő szemmel sem olyan egyszerű, hiszen nagyon sok tényezőtől függ a válasz. Azt talán könnyebb meghatározni, hány éves korig biztosan nem javasolt magára hagyni egy gyermeket. A szakemberek állásfoglalása szerint tíz éves kor előtt negyed vagy fél óránál több időt ne legyünk távol („átszaladok a szomszédhoz valamit megbeszélni, leszaladok tejért”), de nyolc-kilenc évesnél fiatalabb lurkót egyáltalán ne hagyjunk magára még ennyi időre sem.

Tíz éves kor után elkezdhetjük tréningezni a gyereket a feladatra. Hogy ezt pontosan mikor kezdjük, az is befolyásolja, hogy gyermekünk milyen habitusú, mennyire megbízható, mennyire önálló. Az is számít, ha félős, vagy inkább kiegyensúlyozott, felelősségteljes, esetleg hajlamos a szétszórtságra.

Első időszakban csak rövid időre hagyjuk magára, előtte pedig alaposan beszéljünk át vele, mi fog történni. Mondjuk el, mikor érkezünk vissza, milyen helyzetekre lehet számítani, kihez fordulhat, ha valami baj van, hagyjunk ott különböző elérhetőségeket, amiket tárcsázhat. Beszélgessünk arról is, milyen aggodalmai vannak a helyzettel kapcsolatban, ha vannak. A lényeg, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, illetve, hogy objektív értelemben is teljes biztonságban legyen. A fokozatos törekvés az önállóságra sikerélményt jelent szülőnek, és csemetének egyaránt.

Fotó: Imir Kamberi

A Hány éves kortól lehet otthon hagyni a gyereket? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vera!

Köszönöm a kérdést, nagyon fontos és kényes problémára hívja fel a figyelmet. Ez a téma sok szülőt foglalkoztat, sok esetben nem könnyű felvállalni hasonló helyzetben az utánajárás és a cselekvés felelősségét. Először is nézzük meg, mit értünk pontosan a bántalmazás fogalmán! Azokat a fizikai, érzelmi, valamint szexuális sérelmeket említhetjük itt, amikor a gyermeket fizikai bántalmazás éri otthon, és ha alapvető fizikális és érzelmi szükségleteit nem elégítik ki, elhanyagolják, vagy ha szexuálisan kizsákmányolják. Mindezek rombolóan hatnak a gyermek érzelmi és biológiai értelemben vett fejlődésére egyaránt, ezért semmiképpen nem mehetünk el a kérdés mellett, és hogy mi a teendőnk, ha ilyesmivel találkozunk!

A gyermek függő viszonyban van a környezetével és sajnos vannak olyan esetek, amikor az édesanya vagy édesapa a saját pszichés problémáinak, szerfüggőségének, vagy egyéb, nem támogató nevelési elképzeléseinek köszönhetően nem tud biztonságos környezetet biztosítani a gyermek számára. Naiv lenne azt gondolni, hogy a bántalmazás és az elhanyagolás áldozatai kevesen vannak, a legtöbb esetben az erőszakra nem is derül fény, vagy a gyermek csak felnőttkorában jön rá, hogy amit vele tettek, az méltatlan és jogtalan volt. Nemzetközi kutatások szerint 5-10%-ra tehető a gyermekkori bántalmazás és a gyermekkori elhanyagolás mértéke világszerte. Ez Magyarország esetében több, mint félmillió áldozatot jelent, ami valóban nem elhanyagolható szám.

Az alábbiak pontosan eligazítják, milyen jelzésekre érdemes felfigyelni, ha bántalmazás esélye áll fenn! A traumatizált gyereknél gyakrabban fordulnak elő olyan gyermekpszichiátriai kórképek, mint a hiperaktivitás, magatartászavar, impulzivitás, több helyzetre kiterjedő általános szorongás, alvásproblémák, vagy az írás és egyéb részképességek gyengesége, valamint olyan egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás. Iskoláskorra számítani lehet a magatartásbeli problémák elmélyülésére is, megjelenhetnek a kritikusan alacsony önbecsülés és a depresszió jelei, valamint evészavarok, és agresszív viselkedés is jelentkezhet. Sajnos gyakran fordulnak az áldozatok a negatív tünetek enyhítése érdekében különféle drogok felé. A következmények tehát valóban súlyosak, mind a biológiai, mind a pszichés egészség szempontjából. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek romboló hatása gyökeresen változtatja meg mind az agy strukturális rendszerét, mind a lelki fejlődés irányát.

Nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek mihamarabb pszichoterápiás segítséget kapjanak, ezért érdemes a kerületi Gyermekjóléti Központnál érdeklődni, mi a teendő, ha egy veszélyeztetett gyermek segítségre szorul. Ma már anonim bejelentést is lehet tenni, ami a gyermekvédelmi protokoll elindításával a szülők bevonását és a gyermek terápiás ellátásának lehetőségeit is feltérképezi. A sikeres terápia hossza függ attól, hogy mikor, milyen életkorban esett át ezen a traumán az áldozat, mennyire volt súlyos, mennyi ideig állt fenn, és milyen családi kapcsolat fűzte az áldozatot a bántalmazóhoz. Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb a sérülés mértékének kockázata. Javaslom, tegyen lépéseket, amennyiben indokoltnak látja! Minél hamarabb kap segítséget a gyermek annál jobb!

A A bántalmazásra utaló tünetek gyermekkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Renáta!

Valóban számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, családterápia, szülőkonzultáció hasznosságával. Az egyik ide kapcsolódó érdekes kísérletet Kingston városában, Jamaicán végezték. A University of West Indies kutatói arra keresték a választ, hogyan tudnának segíteni az ott élő gyermekeknek, kiváltképp azoknak, akik szegénységben éltek. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy a hatékony segítség érdekében a szülőket kell lelkileg támogatni!

A kutatók 129 család gyermekeivel három csoportban foglalkoztak. Az egyik csoporthoz tartozó szülőket hetente látogatta szakértő, aki tanácsokkal látta el őket, hogy játszanak többet gyerekeikkel, olvassanak együtt könyveket, és énekeljenek velük. A másik csoportba tartozó gyerekek szüleihez nem járt szakértő, viszont minden héten egy kiló tejalapú táplálék kiegészítőt kaptak. A harmadik csoport volt a kontroll csoport, ők nem kaptak semmit. A kutatók két éven át biztosították számukra az ellátást, és több mint húsz éve, azóta is követik a felnőtté vált gyermekek életútját.

Az eredmények szerint számottevő hatása volt a heti rendszerességgel biztosított szakértői jelenlétnek, a táplálékkiegészítő juttatásának azonban nem. A szakértői jelenléttel támogatott családok gyermekeinél kevesebb magatartásproblémáról számoltak be az iskolában, jobb tanulmányi eredményeket értek el, még az IQ tesztekben is jobban teljesítettetek, mint a többiek. Felnőttként jövedelmük átlagosan 25%-al volt magasabb, mint a többi kísérleti csoportba tartozó felnőtteké.

Tehát ha szeretnénk segíteni gyermekünknek, mindenképpen érdemes a családterápia vagy az egyéni felnőtt terápia nyújtotta lehetőségekkel élni, ha szükséges. A kerületi szakszolgálatnál részletes felvilágosítást tudnak adni az elérhető szolgáltatásokról.

Fotó: Richard Smith

A Hogyan segíthet a családterápia? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Eszter!

Fantasztikus dolog, amikor anya és lánya jó kapcsolatban vannak egymással, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan témák, amelyeknél nem jó, ha összemosódik a felnőttek, illetve a gyerekek világa közötti határ. A „jó kapcsolat” nem feltétlenül azt jelenti, hogy „barátnői kapcsolatot” ápolnak egymással. Lehet, hogy serdülő lánya ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy idejekorán felnőtt szerepbe kerüljön. Gyakran előfordul, hogy a szülők rosszul mérik fel, sőt átlépik az egészséges határokat gyermekeikkel való kapcsolatukban. Túlzottan bevonják, vagy éppen indokolatlan szigorral kizárják őket bizonyos élethelyzetekben.

Az Ön esetében különösen nehéz szituációt jelent, hogy egyedül neveli gyermekét. A hasonló helyzetben lévő szülőknél sokszor nincs kivel megbeszélni a problémákat, vagy megosztani az örömöt és a bánatot. Tudnia kell azonban, ha gyermekével osztja meg ezeket a dolgokat, megterheli csemetéjét, ami bizonytalanságot, szorongást, sőt viselkedési zavarokat is okozhat nála. Ezen túlmenően akár a jó értelemben vett szülői tekintélyt is alááshatja, amire a határokra érzékeny serdülőknek igencsak nagy szükségük van. Azt javaslom, próbáljanak visszatalálni lányával a klasszikus szülő-gyerek szerepekhez! Ha szükségét érzi, konzultáljon pszichológus szakemberrel, családterapeutával, akik hasznos ötletekkel szolgálnak majd, hogyan valósulhat meg mindez a gyakorlatban is.

A Kamaszkor hatása az anya-gyerek kapcsolatra bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Dorina!

A kérdés nagyon izgalmas! A válasz azonban annál összetettebb, semmint, hogy rövid igennel, vagy nemmel lehetne rá válaszolni.

Szakemberek, és nem szakemberek általában egyet értenek abban, hogy gyermekeinket fölöslegesen ne tegyük ki extrém feszültségeknek, stressznek, így tehát a szülők konfliktusaiból adódó indulatok, veszekedések érzelmi terhei alól is jobb mentesíteni őket. A felnőttek kontrollálatlan indulatai a nebulók számára félelmetesek lehetnek, sokszor nem is értik pontosan miről van szó, ilyenkor tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, amit jobb elkerülni. Egyszóval a rendszeres, nyílt családi viharok olyan hosszú távú következményekkel járhatnak a gyerekek számára, amelyekre a felnőttek gyakran nem is gondolnak.

Annak a megközelítésnek tehát, miszerint ne a gyerekek előtt bonyolódjanak a párkapcsolati drámák, abszolút helye van! Azonban tudnunk kell, hogy a lurkók akkor is érzik a feszültséget, ha előttük soha egy hangos szó nem hangzik el. Ilyenkor „kénytelenek” a fantáziájukat használni, ami adott esetben lehet, hogy félelmetesebb, szorongáskeltőbb, mint a valóság. A kisebbek könnyen magukra vonatkoztatják a problémákat, és komoly bűntudatot élhetnek át. Ezen túlmenően az indulatok, érzelmek nyílt kifejezésének tilalma miatt hiányozhat a hiteles viselkedés jelenléte a család életéből, és ezzel olyan tanulási folyamatok sérülhetnek, amelyeken keresztül a gyerekek elsajátíthatják a konfliktushelyzetekben történő helyes viselkedés alapjait.

A mértékkel megjelenő hiteles érzelmek, indulatok tehát kevésbé kártékonyak, mint a rejtett feszültségek. A hozzájuk fűzött magyarázatokkal, én-közlő kommunikációval a felnőttek segítik a gyerekeket az eligazodásban, és megfelelő modellt nyújtva felkészítik őket a „nagybetűs életre”.

A Vitatkozás, veszekedés a családban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zsolt!

Soraiból érezni a csüggedtséget, ne keseredjen el, a baj nem olyan nagy, mint amilyennek látszik! Érdemes kicsit alaposabban, több szempontból is végig gondolni a mai fiatalok szabadidős elfoglaltságainak sajátosságait, és megérteni a videó játékokhoz való vonzalmukat annak előnyeivel, és hátrányaival együtt. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk a saját fiatalkori szokásaink, és a jelenlegi elképzeléseink alapján megítélni gyermekeinket. Mindez azonban csak részben segít bennünket a helyes viszonyulás, és a megfelelő bánásmód kialakításában. Nézzünk meg néhány tudományos vizsgálatot, és tájékoztató adatot, ami segít eligazodni, mielőtt nagyon kétségbeesünk!

A legtöbb szülő elemi ellenszenvet érez a különböző elektronikus játékok iránt, ugyanakkor számtalan vizsgálat igazolja ezek készségfejlesztő előnyeit, amelyek elengedhetetlenek a mai modern világban való boldoguláshoz. Ezek a játékok megtanítják például, hogy a gyermek felfedezze az ok – okozati összefüggéseket, gyors reakcióidőre sarkallják az ifjú játékosokat, akiknek fejlődik a stratégiai gondolkodása, ügyesednek a taktikák kidolgozásában, és komoly előrelépéseket tesznek az ismeretek hatékony elsajátításában, és alkalmazásában is. Szinte minden videójátékban szükség van a figyelem folyamatos fenntartására, és a kitartásra. Sok ilyen játékprogram például kimutathatóan pozitívan hat a kognitív képességek fejlődésére. Ne feledjük, a világháló fontos forrása az ismeretszerzésnek, a tájékozódásnak, és a társas kapcsolatok ápolásának is.

Gondoljon csak bele, mi magunk is elektronikus felületen kapcsolódtunk össze, hogy beszélgessünk erről a problémáról.

Abban igaza van, hogy nem szerencsés, ha napi 2-3 óránál többet tölt egy fiatal a gép előtt. Elképzelhető, hogy ha nem a tiltásra helyezik a hangsúlyt, hanem ésszerű egyezségek kialakítására törekszenek fiúkkal, nagyobb eséllyel normalizálódik a helyzet. Ha más probléma is áll a háttérben, és egyéb területeken is mutatkoznak nehézségek a családban, érdemes szakemberrel, pl. képzett család-terapeutával felvenniük a kapcsolatot.

Fotó: Heather Durnin

A Számítógép függő a gyerekem?! bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.