Kedves Iván!

Valóban nem elvárt még középső csoportos gyermekektől, hogy a jobb és bal oldal fogalmával tisztában legyenek. A téri tájékozódás folyamatosan alakul, sok-sok mozgás az alapja. Jó, hogyha a saját testén már biztosan tájékozódik a gyermek, a testrészeit önállóan tudja megnevezni. A jobb és bal fogalmával csak ezek után érdemes foglalkozni. Ha mindenképpen segíteni szeretné, hogy lánya ezeket már most elsajátítsa, az a legjobb, ha akkor foglalkoznak vele, amikor magától is érdeklődik ez után, esetleg egy hibás megnevezést követően. Javaslom, hogy ne várja el tőle, hogy ezt azonnal tudja, inkább játékos módon gyakorolják. Először csak az egyik – jellemzően jobb oldal – megerősítése történjen. Érdemes összekötni a jobb oldal fogalmát a bemutatkozással, a helyes és illedelmes kézfogás megtanításával. Ezt követően minél több helyzetben érdemes a jobb oldal megnevezése, a testrészek segítségével, a tőle jobbra lévő játékok megnevezésével, stb.. Érdemes ezt a tudást utána minél több helyzetben elővenni, otthon, a játszótéren, menet közben, az autóban utazva. A legjobb, hogyha csak akkor térünk át a bal oldal megnevezésére, hogyha a jobb oldalé már hetek óta biztosan megy. Ilyenkor is egy ideig érdemes csak a bal oldalra helyezni a hangsúlyt, és a két oldal vegyes megnevezését, az azokkal való együttes játékot későbbre halasztani, mikor már a bal oldal önmagában is biztosan beépült.

Remélem, hogy jó szórakozás lesz a jobb és bal oldal megtanulása, és tényleg sikerül játékosan megtanítania lányának!

Fotó: Ruth Hartnop

A Téri tájékozódás tanulása bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zsófia!

Ezek olyan automatikus mozgások, amelyek már az újszülötteknél is vizsgálhatóak, válaszreakciók különböző speciális külső vagy belső ingerre. A meglétük a csecsemőnél az idegrendszer és az izomtónus megfelelő fejlettségének jele. Ezért vizsgálja a gyermekorvos szisztematikusan a reflexeket már első vizsgálatnál születés után. Bizonyos reflexek alapvető fontosságúak a túlélés szempontjából, ilyen például a szopó-reflex.
Megjelenése után minden reflexnek (kb. 70-et ismerünk) van egy aktiválódási szakasza, rövidebb vagy hosszabb, majd leépül. Születéskor az agy minden része a helyén van, de még nem működik teljesen. Ahhoz, hogy a csecsemő az agyának minden részét használni tudja, kapcsolatokat kell létrehoznia a különböző területek között.
A reflex-mozgásoknak, és a mozgások során átélt összetett érzékszervi stimulációnak köszönhetően az idegek képessé válnak a fejlődésre, és arra, hogy információkat szállítsanak az idegrendszer részei között. Annál a gyereknek, akinek a reflexei elég aktívak voltak, és biztonságban érzi magát, megindul a gátlás folyamata, a reflexek leépülése.
A reflexek többségénél ez egy éves kor előtt történik, de eltarthat 3 éves korig. Ha a reflexek leépülnek, az önkéntelen mozgások helyét átveszik a tudatos mozgások.
Például a markoló reflex, amikor az ujjunkat egy csecsemő tenyerébe tesszük, ő szorítja, nem tudja elengedni. Ez átalakul egy tudatos mozgásformává, amikor a kisgyerek már el tudja dönteni, mi az, amit szorítani akar és mi az, amit elengedni.
Azonban az is előfordul, hogy egyes gyerekeknél bizonyos reflexek nem alakulnak ki, vagy éppen nem épülnek le.
Ha bizonyos reflexek nem alakulnak ki, a gyerek izomtónusa legyengül, ami a motoros funkciók fejlődését késlelteti. A szükségesnél kisebb mértékű lesz az idegrendszerben a területek közti kommunikáció, melynek következtében a gyerek tanulási nehézségekkel küzdhet. Ezért indokolt a fejlesztés.

Forrás: http://www.metodoessentis.com

A Mit kell tudni az elsődleges reflexekről? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.