Kisfiúnk gyengénlátó, a szívem szakad meg, ahogy nap, mint nap megélem, milyen korlátok és nehézségek között kell élnie az életét. Nem tudom, más szülők hogyan birkóznak meg azzal, hogy a gyermekük fogyatékkal él, én néha úgy érzem, belebetegszem. Titkon azt remélem, egy szép napon véget ér a rémálom, és meggyógyul a gyermekem. Mi tévő legyek?
Kedves Eszter!
Praxisomban gyakran találkozom az Ön által említett problémával, tudom, min megy most keresztül. Sok család él át hasonló nehézségeket, és pontosan ugyanezt a kérdést teszik fel a kétségbeesett apukák és anyukák. Legyen szó látásproblémáról vagy más fogyatékosságról, már az első nyugtalanító jelek is megviselik a szülőket, amikor feltűnővé válik, hogy látszólag minden ok nélkül a kicsi keveset mozog, hallgat, nem gőgicsél eleget, csöndes, vagy éppen ellenkezőleg, sokat bömböl, és nyugtalan. Később arra lesznek figyelmesek, hogy nem úgy játszik és nem olyan kíváncsi, mint a többiek, vagy éppen nem olyan fejlett egyes dolgokban, mint a társai. Az első gyanús jelek, és a valódi okok feltárása sok szülőt szembesít azzal, hogy többé semmi sem ugyanaz, mint korábban.
A szülők nagy nehézségek árán tudnak csak megbékélni azzal, amit gyermekükkel kapcsolatban megállapítanak az orvosok. Fontos megérteni, hogy az eltérő fejlődésű gyermek valójában nem beteg, egyszerűen csak arról van szó, hogy társainál lassabban, és eltérő módon fejlődik, vagy valamely területen hiánya van. A szembesülés sok keserűséggel jár, ám nincs annál fontosabb, mint a megfelelő támogatás és a célzott segítségnyújtás, ami a gyermek szükségleteit a legteljesebb mértékben szolgálja. Ebben sokat segít a közös hang megtalálása nemcsak a gyermekkel, hanem a szakemberekkel is. A családon belül fontos továbbá a megfelelő kommunikáció, és természetesen az is, ha a különböző generációk élő kapcsolatot ápolnak és támaszt nyújtanak egymásnak. Az elfogadás és az összetartás az egyik legfontosabb támogató erő, amire talán a legnagyobb szükség van most. Természetesen ahány család, annyiféle élethelyzet, így sosem lehet általános tanácsokat adni azzal kapcsolatban, mindez hogyan valósulhat meg a leghatékonyabban.
Az első és legfontosabb lépés az Ön számára is, hogy érezze, nincs magára hagyva a megoldások megtalálásában. A szülő klubok kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy találkozzon a hasonló élethelyzetet átélő sorstársaival, és megossza velük kétségeit. A csoportok alkalmával a bevált nevelési trükköket is meg szokták osztani egymással az apukák és anyukák, mindig tapasztalom, hogy van új a nap alatt, és a legelveszettebb pillanatokban is akadnak váratlan megoldások. Sokat segíthet az is, ha minél aktívabban tartja a kapcsolatot a gyermek terápiáját végző szakemberekkel. A személyre szabott tanácsok, valamint az otthonra javasolt feladatok, játékok és gyakorlatok kincset érnek.