Kedves Éva!

A „vagdosás” illetve a bőr kaparása az önsebzés témakörébe tartozik, a probléma mellett valóban nem lehet elmenni. Serdülőkorban sajnos igen gyakori jelenség, az önsebzés egyes kutatók szerint a 11 és 25 év közötti korosztályt érinti a leginkább. Az életkori átlag a tanulmány szerint 13 év, tehát az önsebzés gyakran már az általános iskolában kezdődik!

Az önsebzés eszközei lehetnek: kés, penge, köröm, gemkapocs, rajzszög, vagy üveg, amikkel  a gyerekek a karjukat, a bokájukat, a lábszárukat, vagy a csuklójukat sértik meg. Kevésbé gyakori, de előfordul, hogy a törzsön, a felkaron, vagy a belső combokon jelennek meg a sebek. Ahogy Ön is tapasztalja, a serdülő lányoknál fordul elő leggyakrabban az önsebzés, titokban, rendszerint heti egy vagy két alkalommal.

Hogy mi készteti arra a fiatalokat, hogy önmagunkon sebet ejtsenek, arra számos elméletet és indokot találunk. Többnyire valamilyen negatív érzés elől menekülnek a gyerekek: dühösek, haragosak, bűntudatuk van, vagy félnek, szoronganak, esetleg a szégyen gyötri őket. Az önvádlás, önbecsmérlés túlzott fajtája gyakori azoknál, akik az önpusztítás valamilyen módját választják. Az is változó, hogy mi váltja ki ezt a negatív érzést. Előfordul, hogy egy régi, nyomasztó emlék hirtelen felbukkanása, vagy egy aktuális, nehéz helyzettel való megküzdés sikertelensége okozza a kortársakkal való kapcsolatokban vagy a szülőkkel kialakuló konfliktusoknál, esetleg iskolai kudarcnál.

Az önsebzés segít az elkövetőknek megküzdeni a negatív érzésekkel, a fizikai fájdalom eltereli a figyelmet a belső, érzelmi fájdalomról. Az önsebzők arról számolnak be, hogy könnyebben tudnak megküzdeni a vérző csuklóval, mint a bűntudattal vagy a szégyennel, amit éreznek. Rendkívül szomorúan hangzik mindez. Az önsebzők életében előfordultak traumatikus események: nagyon gyakran szexuális bántalmazás, a szülők halála, az otthon elvesztése, gyámság alá kerülés, gyermekkori elhanyagolás. Elég gyakori az is, hogy az önsebzés valamilyen más mentális kórképpel együtt fordul elő (pl. depresszió, evészavarok, szorongás, poszttraumás stressz-szindróma).

Javaslom, diákjait irányítsa mihamarabb megfelelő szakemberhez! A probléma kezelése klinikai szakpszichológus, illetve gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos szakértelmét igényli. Ők tudják megfelelően felmérni a tünetek súlyosságát, és állapítják meg a pontos diagnózist, illetve az ennek megfelelő terápiás tervet is ők állítják össze. Amennyiben az önsebzés mellett felmerülnek öngyilkossághoz kapcsolódó gondolatok, úgy haladéktalanul irányítsa diákjait a legközelebbi kórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályára!

Az alábbi ingyenes hívható elérhetőségeken éjjel-nappal lehet segítséget kérni:

116-123 (Lelki Elsősegély Szolgálat)

116-111 (Kék vonal, Gyermek- és Ifjúsági Telefonszolgálat)

06-1-322-1896 (Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Intervenciós és Pszichiátriai Osztály)

Fotó: Anthony Kelly

A Mit tehetünk ha önsértés nyomait vesszük észre a gyereken? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vilma!

Az első és legfontosabb lépés annak kiderítése, hogy mi állhat a változás hátterében. Érdemes nyugodt körülmények között leülni gyermekével beszélgetni, és megpróbálni megérteni, hogy pontosan mi okozza az elégedetlenségét. Egy hirtelen döntésről van szó, vagy már hosszabb ideje foglalkoztatja az iskolaváltás gondolata?

Előfordulhat, hogy tanulmányi nehézségek, sorozatos kudarcélmények, kortárs kapcsolati problémák vagy akár családi nehézségek állnak a háttérben. A serdülőkor érzékeny időszak, amikor a fiatalok érzelmei gyakran szélsőségesebbek, ezért nem ritka, hogy egy-egy nehéz helyzetet átmenetileg sokkal súlyosabbnak élnek meg.

Hasznos lehet az osztályfőnökkel, illetve a szaktanárokkal is konzultálni. Ők gyakran olyan változásokat is észlelnek a tanuló viselkedésében vagy teljesítményében, amelyek segíthetnek a probléma okainak feltárásában.

Ha a nehézségek nem oldhatók meg az adott intézményen belül, természetesen év közben is van lehetőség iskolaváltásra, amennyiben az új intézmény rendelkezik szabad férőhellyel, és befogadja a tanulót. Az iskolaváltás pontos feltételeiről az érintett intézmények tudnak tájékoztatást adni.

Amennyiben a pályaválasztással vagy az iskolaválasztással kapcsolatban bizonytalanság merül fel, érdemes pályaválasztási tanácsadást kérni. A megfelelő szakemberek segíthetnek feltérképezni a fiatal érdeklődését, képességeit és lehetőségeit, hogy valóban olyan döntés szülessen, amely hosszú távon is támogatja a fejlődését.

A legfontosabb, hogy a döntés ne pillanatnyi elkeseredésből szülessen meg. A közös gondolkodás, a türelem és a nyitott kommunikáció sokszor segít megtalálni a legjobb megoldást.

A Iskolaváltás év közben bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Szülők!

Ezek nagyon fontos kérdések. Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, ezért sokan rendszeresen együtt tanulnak otthon gyermekükkel. Ahhoz azonban, hogy az Önök esetére véleményt mondhassak, kellene tudnom, hogy mennyi idős a fiuk, vannak-e tanulási nehézségei, és diagnosztizálták-e nála tanulási zavarokat. Viszont ezeket nem írták meg, pedig mindez nagyon fontos abból a szempontból, hogy hogyan álljunk az együtt tanulás kérdéséhez.

A kisiskolásoknál fontos szerepe lehet a szülő jelenlétének. Sokat jelent a jó szülő–gyerek kapcsolat szempontjából, a gyermek megtapasztalhatja, hogy számíthat a felnőttek biztatására, támogatására, segítségére. A nebuló ebben a folyamatban ráérezhet a tanulás örömére, mindez megalapozza a tanuláshoz való pozitív viszonyt és hozzáállást.

Fontos az is, hogy a tanulás rendje a gyermek számára kiszámítható legyen, lehetőleg ne terheljük túl! Érdemes tehát megszokott rítusokat kialakítani az idő, hely stb. tekintetében. Azt javaslom, hogy az iskolából való hazaérkezés után mindenképpen hagyjanak időt a pihenésre, és 15–30 percnél ne tanuljanak egyszerre többet! Ha szükség van a folytatásra, tartsanak egy kis szünetet, utána folytathatják a munkát! Még egyszer hangsúlyozom, ügyeljenek arra, hogy ne terheljék túl a gyermeküket! Sokszor a kevesebb több! Ha marad idő játékra, mozgásra, kötetlen beszélgetésre a családban, a tanuláshoz is több kedvet és energiát mozgósíthat a gyermek.

Van, amikor a gyermek egyáltalán nem igényli a felnőtt segítségét, viszont ilyenkor se hagyjuk őt magára! Fontos, hogy érezze, hogy fontos számunkra, hogyan teljesít, és milyen kudarcok vagy sikerek érik! Szoktassuk hozzá, hogy munkáját értékeljük, és egyben ahhoz is, hogy szeretetünk, törődésünk nem függ az iskolai teljesítményétől!

Nagyobb gyermekeknél, harmadik, negyedik osztálytól kezdődően már más a helyzet! Mindenképpen tanácsos csökkenteni a szülői jelenlétet a gyermek tanulásánál, azonban továbbra is kövessük a fejlődését! Bizonyosodjunk meg arról, hogy érti-e a gyermek az órák anyagát, fel tud-e megfelelően készülni, tud-e képességeinek megfelelően teljesíteni? Ha nehézségei vannak, járjunk a végére, hogy ezek miből adódnak! A képességeken túl több egyéb tényező is hat a tanulásra, amelyek alapvetően befolyásolhatják a hatékonyságot. Ilyenek például a gyermek tanulási módszerei és motivációja, egyéb érzelmi akadályok vagy akár a kortársak hatása, a részképességzavarokról nem is beszélve. Ha diagnosztizált tanulási zavarokkal küzd gyermekük, érdemes a fejlesztőpedagógussal konzultálni arról, mennyi legyen a közös tanulásra fordított idő.

Ha a gyermek felső tagozatos, csak akkor tanuljanak közösen, ha ez valóban indokolt. Ilyenkor már akadályozhatja a gyermeknél a belső motiváció és a felelősségérzet kialakulását a túlzott szülői jelenlét. Legyenek elérhetőek, de csak akkor vonódjanak be, ha valamiben elakadást tapasztalnak, vagy a gyermeknek segítségre van szüksége. Semmiképpen ne oldják meg a feladatokat helyette! Az ilyen szülői hozzáállás rombolja a tanuló önérzetét, önbecsülését, hosszú távon pedig csökkenti a belső indíttatást a tanulásra. Felső tagozatban az új elvárások miatt átmenetileg a megszokottnál több segítségre is szükség lehet, mégis fontos, hogy minél nagyobb önállóságra biztassák őt.

Középiskolás gyerekeknél a szülő azzal tud a legtöbbet segíteni, ha rendszeresen érdeklődik az iránt, ami a gyermekkel történik, és beszélget vele azokról a dolgokról, amelyek a serdülő életében fontosak. Ennek az iskolai tanulás is beletartozik, azonban ne feledjük, hogy a serdülők nagyon érzékenyek arra, ha a szülőt egyedül csak az iskolai teljesítménye érdekli.

Érdemes „jókat beszélgetni”, érdeklődjünk, legyünk kíváncsiak a gyermek véleményére, és mondjuk el, mi hogyan gondolkodunk. Hívjuk fel a kamasz figyelmét érdekes, plusz információkra, könyvekre, filmekre, amelyek akár az iskolai tananyaghoz kapcsolódó témákat is érintik. Mindez már nem csupán együtt tanulásnak számít, hanem erőteljesen építi a későbbiekben a felnőtt gyermekükkel ápolt harmonikus kapcsolatot. Ha a korosztályi sajátosságokat is figyelembe veszik, és ennek megfelelően alakítják a közös tanulást a fiúkkal, mindenképpen javaslom, hogy támogassák őt!

A Otthoni tanulás – hogyan segítsen a szülő bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.