Kedves Irén!

A megoldatlan családi problémák, konfliktusok most felerősödhetnek az összezártságban. Ebben az időszakban reflektorfénybe kerül, amivel eddig is nehézségünk akadt, egyben arra is lehetőségünk nyílik, hogy egyszer is mindenkorra rendbe tegyük, amit eddig nem sikerült. Készüljenek fel közös szabályok megalkotásával, mi a teendő, ha az indulatok átveszik az irányítást.

Érdemes akár újra tisztázni a tisztázni azt a szabályt is, hogy a fizikai agresszió semmilyen formában nem megengedhető. A düh természetes és elfogadható, ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen formában szabad és milyen formában nem szabad kifejezésre juttatni! Gyermeke számára megengedett, ha azt mondja: „Ez feldühít.” vagy „Ez rosszul esik!” vagy hogy „Féltékeny vagyok és azt is mondhatja, hogy „Hagyd abba!” – ha valami bántja.

Tanítsa meg gyermekének a hasi légzést! Játsszák el együtt, hogy egy hatalmas levendula réten vannak, és ahogy a levegőbe szippantanak, kellemes levendula illatot érezni. Használhatnak közben illóolajat is, a levendula nyugtató hatású, és segít ellazulni. Az orron át beszívott levegőt szájon át fújja ki, miközben képzeletbeli pitypangot fúj el vagy papírból készült szélkereket forgat a kilélegzett levegővel. Közben pedig a hasába vegyen levegőt, mintha egy nagy lufit fújna fel a bendőjében. A feszültség levezetésére az is alkalmas módszer, ha lufit ad neki, amit felfújhat. Ahogy a lufiból kiereszti a végén a levegőt, úgy ereszti ki ő is a feszült érzéseket. Jó móka a lufi eregetés, felszabadító nevetés lesz a vége és végül könnyebb beszélni róla, mi bántja.

Készítsenek kartondobozból kincses ládikót, vagy válasszanak egy szép dobozt, ahová elhelyezhetik azokat a tárgyakat, amelyek segítenek elcsendesedni, ha szükség van rá. Rajzot is készíthetnek, ahová emlékeztetőként felkerülhetnek a kedvenc indulatkezelési praktikák. Használhatnak üveggolyókat, amikre betűket festettek és ki lehet belőle rakni a „dühöngés helyett” vagy „miért vagy dühös?” szavakat, esetleg lehetnek ott kedvenc mesefigurák, akik ismerik a bölcs szabályokat, amikor a düh veszi át az irányítást. Lehet kéznél gumilabda is, amit a gyermek tenyerébe vehet, és megmarkolhat, ha szeretné kifejezni mennyire dühös. Segít az ellazító levendulacsokor és a kedvenc zenék, amik jó kedvre derítenek és megnyugtatnak. Alkossanak együtt és közben beszélgessenek! Fontos, hogy legyenek elfogadott szabályok, ki, mit csinál, amikor a dühös érzelmek veszik át az irányítást.

Emlékezzen arra, hogy adjon fiának választási lehetőséget, mielőtt foganatosítja a korábban megbeszélt következményt! „Abban maradtunk, hogy nem maradhatsz az asztalnál, ha dobálod az ételt, egy perced van, hogy eldöntsd, mit teszel. Maradsz az asztalnál vagy kimész?” Ilyenkor az is lehet megbeszélt következmény, hogy neki kell feltakarítania maga után, ha már nagyobb vagy segít rendet csinálni. Kiemelten fontos, hogy szülőként őrizze meg a türelmét! Ha Ön nem veszíti el a béketűrését, a gyermek is könnyebben csendesíti el dühös érzéseit. Segítsen megfogalmazni neki, mi teszi türelmetlenné, mi lehet a dühe mélyén! A fenti szabályok betartásával egész biztosan tapasztal majd javulást. Amennyiben mégsem, érdemes online tanácsadás keretében szakember segítségét kérni.

A Feszültségek kezelése a karanténban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves András!

A statisztikai vizsgálatok szerint sajnos a fiatalok egyre korábban próbálják ki a dohányzást, az alkoholt, a drogokat. Ezért a legszerencsésebb, ha a szülők „idejében”elkezdenek beszélgetni gyermekükkel az addikciók (függőségek) kialakulásáról, lehetőleg még azelőtt, hogy a kamasz kipróbálná valamelyiket közülük. Természetesen soha nem késő szóba hozni a témát, sőt mindenképpen kezdeményezzenek beszélgetést fiukkal, ne söpörjék szőnyeg alá a problémát! Általános tapasztalat, hogy a serdülőknél a tiltás, büntetés, kevésbé hatékony módszer. Erre a korosztályra jellemző, hogy feszegetik a felnőttek állította szabályokat, határokat, kíváncsiságból, és lázadásból sokszor csak azért is kipróbálják a tilos dolgokat. Sok szó esik arról is, hogy a tinédzserek leginkább egymásra hallgatnak, és viselkedésüket, szokásaikat jelentősen befolyásolják kortársaik, főleg azok, akikkel rendszeresen több időt töltenek, így például az osztálytársak, barátok. Kérdezzék meg őt, miért kezdett cigarettázni? Környezetében kik azok a gyerekek, akik hasonlóan tesznek? Meséljenek arról, hogy Magyarországon hogyan alakultak a dohányzási szokások, miért tiltották ki a közösségi terekből a cigarettázást! Érdemes felhívniuk a figyelmét esetleg arra is, hogy ma mennyivel nagyobb figyelmet fordítanak az emberek az egészséges életmódra, sportos külsőre, amit a dohányzás jelentős mértékben negatívan befolyásol. Kérdezzék meg őt, hogyan szeretné látni magát öt-tíz év múlva? A beszélgetés segíthet számára, hogy megnyíljon, így könnyebben lehet jó irányba terelni őt. Amennyiben a beszélgetések nem hozzák meg a kívánt változást, kérjék pszichológust tanácsát!

Fotó: Lionel Ruiz

A Dohányzás serdülőkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Júlia!

Az indulatos viselkedés sok gondot okoz felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, habár a dühös természetűekre jellemző az is, hogy igazságérzetük kifejezetten erős és hajlandóak olyan dolgokért is harcolni, amiért mások nem. Mégis sokszor úgy érezzük, hogy az indulatosság inkább átok, mint áldás. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha a pusztító oldalát tapasztaljuk kapcsolatainkban. Jesper Juul nemzetközileg elismert családterapeuta, számos aktuális pszichológiai problémáról szóló könyv szerzője sokat foglalkozik ezzel a témával is. Ő a világszerte működő Family-Lab International családsegítő szolgálat alapítója és vezetője is. Gyerekkori agresszió – Az erőszakos viselkedés kezelése címmel jelent meg egy könyve, amit mindenképpen ajánlok figyelmébe.

Az agressziót egyre inkább tabuként kezeli a környezetünk, Jesper Juul könyve pedig pontosan ezt a tabut igyekszik megdönteni. A szerző arra keresi a választ, miért vagyunk előítéletesek azokkal azokat, akik erőszakos fellépésükkel sok bánatot, gondot és álmatlan éjszakát okoznak nekünk. Felnőttként megtanultunk úgy beszélni és viselkedni, hogy még a látszatát is elkerüljük az agresszivitásnak. A szerző szerint ez nem más, mint kedvességnek és tisztességnek álcázott erőszak. Pedig éppen az erőszak ilyen megnyilvánulása sérti leginkább a gyerekek integritását. A szerző kristálytiszta logikával és számos jól átélhető példával mutatja be, hogyan érthetjük meg gyermekeink agresszív viselkedésének mozgatórugóit, és hogyan segíthetünk nekik a mindennapokban.

A Indulatos viselkedés kezelése bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vera!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD, vagyis Attetion Deficit Hyperactivity Disorder) sajnos évről évre több gyereket érint. Magam is egyre több szülővel találkozom, akik kétségbeesetten kérnek tanácsot, mi tévők legyenek hasonló helyzetben. Számos könyv látott napvilágot a témában, ezek közül Christine Ettrich és Monika Murphy-Witt: A hiperaktív, figyelemhiányos gyerek – Segítség az ADHD megértéséhez és kezeléséhez című könyvét ajánlom most figyelmébe. A kötetben egy rövid elméleti áttekintést követően bemutatásra kerülnek azok a tesztek, amelyek segíti a diagnózis felállítását. Ez az alapja a megfelelő terápia megtalálásának, ami az első és legfontosabb lépés az ADHD kezelésében. A szenzoros integrációs gyógymóddal például az agyi működést lehet fejleszteni, a homeopátia a test öngyógyító képességét erősíti, ha pedig az étrendterápiát választja az olvasó és a szakember, akkor egy tucat gondosan összeállított recept közül válogathat a kötet mellékletében. Gyermeke közérzetét azonban nemcsak a terápia befolyásolja és alakítja, hanem mindenekelőtt a nevelés, a mozgás, a játék és a társas kapcsolatok. A szerzőpáros részletesen foglalkozik ezekkel a témákkal is.

A A hiperaktív, figyelemhiányos gyermek kezelése – könyvajánló bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Edina!

Az internet valóban sok mindenre alkalmas. Jó eszköz lehet arra is, hogy gyerekeinknek érdekes dolgokat mutassunk meg, olyan információs kincsestár áll rendelkezésünkre ezáltal, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor számtalan veszélyt is rejtenek a világhálón hozzáférhető információk, ezért nem lehet elég korán elkezdeni a gyerekeket megóvni ezektől. Szakemberek által kidolgozott különböző anyagok segítik a szülőket, és azokat a szakembereket, akik gyermekekkel foglalkoznak, hogy mire kell figyelni, milyen óvintézkedéseket érdemes tenni. Visszatérve az Önök esetére, remélhetően nem voltak nagyon megrázóak azok a képek, amelyeket gyermekének mutatott. Aggodalmai miatt bizonyára fokozottabban figyel mostanában kisfiára. Tapasztalt-e nála bármilyen más, szokatlan dolgot ezután az eset után?

Ezen túlmenően nagyon fontos lenne megérteni, hogy mi áll gyermeke viselkedésének hátterében. Lehet, hogy fizikai oka van, például allergia, enyhébb fertőzés, vagy valami más, ezt gyermekorvossal, vagy szakorvossal kellene megbeszélni. Elképzelhető, hogy valamilyen lelki eredetű feszültség áll a tünet hátterében, erről érdemes az óvoda, vagy iskola pszichológusával konzultálni, vagy kérje a nevelési tanácsadóban dolgozó szakemberek segítségét!

Történetükhöz kapcsolódó legfontosabb üzenet a gyermekeket nevelők számára, hogy semmiképpen sem tanácsos a gyerekeket ijesztgetni.

A A gyerek furcsa dolgokat csinál a szemhéjával bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Piroska!

Azt hiszem kevés olyan óvodást nevelő család van, ahol ne ismernék ezt a jelenséget. Szinte törvényszerű, hogy „fertőző gyermekbetegségként” végig söpör az óvodás csoportokban a káromkodási hullám. Az igazság az, hogy a gyerekek, különösen a kisebbek jórészt nem is értik még a csúnya szavak értelmét. Általában a nagyobbakat utánozzák, viccesnek találják a tiltott szavak kimondását, és persze az azt követő heves reakciókat. Nem kis feladat higgadtan reagálni az ilyen viselkedésre. A legfontosabb a jó arányérzék.

Ha káromkodik egy kisgyerek, semmiképpen ne próbáljuk a szavak értelmét megmagyarázni, és ezzel érvelni a trágárság ellen. Egyrészt a lurkók a kínos felnőtt magyarázatokat úgysem értik, másrészt azáltal, hogy túl nagy hangsúly kerül a nem kívánatos viselkedésre, éppen azt erősítjük meg vele, amit elkerülni szeretnénk. A gyerekek sok esetben a tabuk feszegetésével érik el ugyanis, hogy figyeljenek rájuk. Természetesen az sem szerencsés, ha bagatellizáljuk a helyzetet. Nevetni pedig végképp nem szabad ilyenkor. Mit lehet tenni? Igyekezzünk röviden, felhajtás nélkül reagálni. Mondjuk el, hogy nem helyes, amit csinál, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a szülők nem szoktak ilyet mondani (ha igen, akkor nehezebb a helyzet), és, hogy nem vicces a dolog, inkább szomorúságot okoz ez a viselkedés. Ezután próbáljuk meg valami másra terelni a szót, a gyerek figyelmét és váltsunk témát. A legtöbb gyerek előbb-utóbb magától elhagyja ezt a viselkedést.

A Káromkodó ovisok bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Hilda!

Sokszor teszik fel nekem a szülők ezt a kétségbeesett kérdést, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy mennyire nincs egyedül ezzel a problémával. Egy amerikai szerző könyvét tudom ajánlani Önnek, aki ebben a témában ad szülőknek tanácsokat, ajánlásokat. A szerző Amy McCready, az említett könyv címe pedig „The Me, me, me epidemic – A step by steep guide to raising capablee, grateful kids in an Over-entitled World”.

A könyv elején a szerző karikatúrát jelenít meg a korunk trendjeit követő gyermekről, aki követelőző, tiszteletlen, változékony, hisztis, önző, mély barátságai nincsenek, akaratos, és elsősorban anyagi eszközökkel lelkesíthető. Erre a gyermekre az is jellemző, hogy önbizalma alacsony, az önfegyelem, és a stabil keretek hiányától önmaga is szenved. A szerző szerint az egyre gyakoribb viselkedésproblémák oka, hogy a mai ember a fogyasztói társadalom tagjaként cselekszik, ezt pedig a gyerekek is másolják. Amy McCready megoldást is kínál a szülőknek arra, hogy ebben a társadalomban hogyan neveljenek tisztelettudó, hálás gyermekeket. Lépésről lépésre felépített kézikönyvet kap az olvasó arról, hogyan állítson fel következetes szabályokat és hogyan tartassa be azokat, illetve hogyan tanuljon meg a szülő nemet mondani, és miről ismerje fel azt a helyzetet, amiben nem szabad engednie gyermekének. A könyv Amazonról megrendelhető, illetve e-book formájában a szerző honlapján is megvásárolható.

Fotó: Wayan Vota

A Mit kezdjünk az elektromos kütyükkel? – könyvajánló bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zsuzsanna!

Az ilyen helyzetek bizony megkeserítik egy gyerek mindennapjait, sőt, ahogy Ön is írja az egész családét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mielőbb lépéseket tenni az iskolában. Ugyanakkor szeretném megnyugtatni, a diákok között viszonylag gyakori ez a jelenség, és sokszor egyszerű, de megfontolt, szakszerű beavatkozással időben orvosolható a probléma.

Első körben érdemes az osztályfőnökkel konzultálni, az iskola igazgatóját is értesítsék a történtekről! Ezzel elejét lehet venni a további bonyodalmaknak. Szerencsés esetben az intézményben iskolapszichológust is fel tudnak keresni, őt is célszerű bevonni a folyamatba. Az iskola pedagógusai bizonyára fel tudják mérni a konfliktusok, durvaságok súlyosságát, és a szülők bevonásával megfelelő döntést tudnak hozni, hogyan lehet a közösségi élet megbillent egyensúlyát helyreállítani, illetve határoznak a további teendőket illetően. Ha Önök úgy látják, hogy gyermekük egyénileg is segítségre szorul, akkor keressék meg a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot. Az ott dolgozó pszichológusok segítségükre lesznek a nehézségek megoldásában.

Fotó: theirhistory

A Mit lehet tenni, ha túl sok a konfliktus a gyerekek között az osztályban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anett!

Sok levél érkezik hozzám, amiben a szülők hasonló problémák miatt panaszkodnak, a hiperaktív gyerekekkel kapcsolatos nehézségek sajnos egyre gyakoribbak. Nézzük meg közelebbről, mi is ez a tünet együttes pontosan! A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD) olyan idegrendszeri eredetű zavar, amely az iskoláskorú gyermekek 3-5%-át érinti, a fiúk körében pedig jóval gyakoribb. Az ADHD már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerekeket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, mozgékonyságuk miatt hamar kinövik a rendelkezésre álló teret, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek egész napra leköti a szülőt, hiszen állandóan menni kell utána.

Természetesen teljesen mások a tünetek egy ovis és egy iskoláskorú hiperaktív gyermek esetén. Óvodás korban tünet, ha a nem barátkozik, nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, minden apróság eltereli a figyelmét, nem fejezi be a feladatokat, egy-két percig koncentrál csak, és utána akár negyed óra is eltelik, mire visszazökken. Ezek a tünetek bizonyára Önnek is ismerősek! Fontos tudni, hogy ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasás tudás, akkor súlyos tanulási problémák jelenhetnek meg a későbbiekben.

A gyermekkorukban ADHD-tüneteket mutató, kezelésben nem részesültek körében felnőtt korban jóval magasabb az antiszociális vagy más személyiségzavar, különféle pszichiátriai betegségek, szerfüggőség előfordulása. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a diagnózist terápia kövesse! Az ADHD modern kezelése az alábbiakból állhat: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, szülői és tanári tréningek. A gyógyszeres és pszichoterápiás segítség mellett néha gyógypedagógiai fejlesztés is javasolt. Az ADHD – a felsoroltak segítségével – szerencsére gyógyítható, kamaszkorra már jelentősen csökkenhetnek a tünetek. A felnőtt korú impulzív, hiperaktív emberek – ha állapotukhoz kellő intelligencia társul – tökéletesen tudnak boldogulni az életben, képesek megfelelő szakmát találni, amelyben kiteljesedhetnek. Kérdésére válaszolva a kezelés minősége kulcsfontosságú a tünetek javulása tekintetében, a gyógyulás esélyei pedig hosszú távon egyre biztatóbbak!

A Milyen egy hiperaktív, figyelemzavaros (ADHD) gyermek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Kata!

Hasonló helyzetben sok szülő teszi fel ezt kérdést. Először is tisztázzuk, mi is az ADHD pontosan! A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul: atteintion-deficit hyperactivity disorder, rövidítése: ADHD) gyermekpszichiátriai kórkép, amit a gyermekkor fejlődési zavarai között tartunk számon. Diagnosztizálása viselkedéses tünetek alapján történik, amit gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végez. A jelenleg alkalmazott mentális betegségeket összegző diagnosztikai kézikönyv (DSM-V) szerint a 7. életév előtt megjelenő betegségről van szó. Három fő tünetcsoportja a figyelemzavar, az impulzivitás, és a motoros nyugtalanság. Megjelenését tekintve három fő típusát különíthetünk el: a főleg figyelemzavarral, a főleg hiperaktivitással, illetve az ezeket kevert módon hordozó típust.

Hogy mi okozza a hiperaktivitást, az a kutatókat is régóta foglalkoztatja. A kórkép kialakulásában a környezeti, a genetikai, és a biológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A családvizsgálatokból kiderül, hogy a betegség becsült örökölhetősége 0,7–0,8 % közötti. Az örökletességet igazolják az ikervizsgálatok is, amelyekből kiderül, hogy ha az ikerpár egyik tagja hiperaktív, akkor a zavar 50-90% eséllyel jelenik meg az ikerpár másik tagjánál is. Az örökbefogadott hiperaktív gyermekek családjában ritkább az előfordulása, mint a nem örökbefogadott gyermekeknél.

A biológiai tényezők zavarát okozhatja enyhe agyi károsodás, ami az ADHD esetében a bal féltekét érinti. Ez a károsodás létrejöhet genetikai okból, vagy a terhesség, szülés körüli komplikációk hatására. A hiperaktív gyerekekre általában jellemző, hogy alacsony súllyal születnek, a szülők pedig gyakran oxigénhiányos szülésről, vagy elhúzódó vajúdásról számolnak be. Emellett az agyban az idegsejtek közötti ingerület-átvivő vegyületek szintjén is eltéréseket találtak.

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat az eredményeket, amelyek az ADHD környezeti okaira hívják fel a figyelmet. Léteznek ugyanis olyan elméletek, amelyek szerint hiperaktivitást okozhat a kora gyermekkorban átélt káros stresszhatás, a családi körülmények, konfliktusok, esetleg szülői pszichiátriai kórkép, az egyedül nevelő szülő terhei, valamint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet is jelenthet kockázati tényezőt. Amerikai kutatók kimutatták, hogy különösen fontos szerepet játszanak a korai kötődési minták, az elhanyagolás, illetve a korai traumák, mindezek ugyanis hatással vannak az agy fejlődésére, egy-egy trauma okozhatja az agy kémiai működésének megváltozását.

A Az ADHD-ról szülőknek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a videojátékok nem ördögtől valók. A videojátékozást megtiltani nem lehet, és nem kell, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy gyermeke a számítógépezésen kívül más programokon is részt vegyen.

Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek. Figyeljünk arra, hogy a gyerekek nyáron töltsenek sok időt a szabadban, illetve játszanak, futkározzanak, társasozzanak, sportoljanak a barátaikkal és a családtagokkal. Tehát csináljanak mást is, ne csak a gép előtt üljenek júliustól szeptemberig. A videojátékozáshoz kapcsolódó problémák kiküszöbölhetők, ha a szülő a mértékletesség mellett foglal állást, és korlátozza a képernyő előtt eltöltött időt.

Fotó: Thomas Høyrup

A Videojátékok hatása a gyermekre bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Bori!

Köszönöm a kérdést. Sokszor hallhatjuk ezeket a kifejezéseket, jelentésük mégsem magától értetődő. A meghatározás egyszerű. A szociális funkciók, készségek vagy képességek a társas viselkedéshez elengedhetetlen szükségleteket és szokásokat jelentik, amelyek segítenek abban, hogy a gyermek alkalmazkodni tudjon a környezetéhez. Nézzük meg részletesebben, mit is jelentenek ezek pontosan, és miért kiemelkedő fontosságúak!

Nincs abban semmi újdonság, hogy a gyermek társas élete legintenzívebben a családi és az iskolai környezetben zajlik. A gyermek társas kapcsolatokban való ügyességét, azt, hogy milyen könnyen teremt és őriz meg kapcsolatokat, sok tekintetben meghatározza a szülő-gyermek viszony, a kötődés szorossága és minősége, illetve a szülők társas kapcsolatai, a család önértékelése, nem utolsó sorban pedig a testvérek hatása. A társas készségekben az olykor önkéntelen, máskor nagyon is tudatos önálló fejlődés rendkívül fontos.

Ha bármilyen oknál fogva a társas készségek és képességek elmaradnak a tipikusan elvárttól, a gyermek nehezebben találja az összhangot a környezetével, gyakran figyelmetlennek tűnik, mintha nem reagálna arra, ha kérnek, vagy kérdeznek tőle valamit. Nem csatlakozik a többiek játékához, nem vesz részt a közös tevékenységekben sem, és magányossá válik. Így a szabályok vagy normák (akár az étkezési szokások vagy a szobatisztaság) kialakítása is problémát okoz nála.

Az együttműködés és a kapcsolatteremtés módjait érdemes tudatosan felépíteni, ebben hasznos szakember (gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter, gyógypedagógus) segítségét kérni. Számos hatékony eszköz bevethető. Ilyen például a képes napirend bevezetése, ami egyrészt biztonságot nyújt, másrészt örömmel használja a gyermek. Sőt akár a magatartási szabályok láthatóvá tétele, illetve a nagyon egyszerű, egy szavas kérések meghatározása is ilyen. Érdemes minél több módszert kipróbálni!

A Mit jelent a szociális funkciózavar? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.