A kisfiam idén kezdte az óvodát, kiscsoportos. Nagyon zavarja a zaj és a sok inger, hamar elfárad. Az óvónők hallásvizsgálatot javasoltak, mert feltételezik, hogy túlhallása van. Mi ez pontosan? Félek, hogy csak a betegségtudatát növelem, ha elkezdem vizsgálatokra hordani.
Kedves Iván!
Megnyugtató, hogy az óvónők lelkiismeretes figyelemmel követik fia fejlődését. Nem meglepő, hogy a túlhallás kifejezés ismeretlenül cseng, valóban kevésbé él a köztudatban ez a kifejezés, sokak számára az újdonság erejével hat.
Túlhallás esetében tulajdonképpen arról van szó, hogy a hétköznapi hangokat is hangosabbnak, zavaróbbnak hallja az érintett személy. Az elnevezéssel ellentétben azonban nem a hallás, hanem a hang agyi feldolgozásának folyamatában keresendő az eltérés. A folyamatos zajinger még egy felnőttnek is megterhelő, nemhogy egy gyermeknek, akiknek az idegrendszere még éretlenebb, az őt érő impulzusokkal sokkal kevesebb tapasztalat birtokában tud megküzdeni. Gyakorlatok segítségével a túlhallás okozta kellemetlenségeket csökkenthetjük, másrészt pedig elkerülhetjük, hogy másodlagos tünetek épüljenek rá, ugyanis a szorongás, kimerültség, ingerültség, a fokozott stressz, és a magatartás problémák gyakran együtt járhatnak a túlhallással, tulajdonképpen annak következményei lehetnek. A túlhallás terápiával hatékonyan kezelhető, itthon a Pataki-Kolláth-féle hallásébresztés terápiát javaslom.
Ha kisfiánál fennáll a túlhallás gyanúja, keressenek fel hallásvizsgálat céljából fül-orr-gégész szakembert. Ne tartson attól, hogy betegségtudatot alakít ki gyermekében, a megfelelő diagnózis mindennél fontosabb! A vizsgálatot és a terápiát 4-4,5 éves korú, vagy annál idősebb gyermekekkel szokták végezni, ezért érdemes megvárni, amíg fia betölti ezt az életkort.