Kedves Piroska!

Azt hiszem kevés olyan óvodást nevelő család van, ahol ne ismernék ezt a jelenséget. Szinte törvényszerű, hogy „fertőző gyermekbetegségként” végig söpör az óvodás csoportokban a káromkodási hullám. Az igazság az, hogy a gyerekek, különösen a kisebbek jórészt nem is értik még a csúnya szavak értelmét. Általában a nagyobbakat utánozzák, viccesnek találják a tiltott szavak kimondását, és persze az azt követő heves reakciókat. Nem kis feladat higgadtan reagálni az ilyen viselkedésre. A legfontosabb a jó arányérzék.

Ha káromkodik egy kisgyerek, semmiképpen ne próbáljuk a szavak értelmét megmagyarázni, és ezzel érvelni a trágárság ellen. Egyrészt a lurkók a kínos felnőtt magyarázatokat úgysem értik, másrészt azáltal, hogy túl nagy hangsúly kerül a nem kívánatos viselkedésre, éppen azt erősítjük meg vele, amit elkerülni szeretnénk. A gyerekek sok esetben a tabuk feszegetésével érik el ugyanis, hogy figyeljenek rájuk. Természetesen az sem szerencsés, ha bagatellizáljuk a helyzetet. Nevetni pedig végképp nem szabad ilyenkor. Mit lehet tenni? Igyekezzünk röviden, felhajtás nélkül reagálni. Mondjuk el, hogy nem helyes, amit csinál, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a szülők nem szoktak ilyet mondani (ha igen, akkor nehezebb a helyzet), és, hogy nem vicces a dolog, inkább szomorúságot okoz ez a viselkedés. Ezután próbáljuk meg valami másra terelni a szót, a gyerek figyelmét és váltsunk témát. A legtöbb gyerek előbb-utóbb magától elhagyja ezt a viselkedést.

A Káromkodó ovisok bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Négy éves a kislányom nem szeret rajzolni. A feleségem és én is nagyon szeretnénk, ha ez változna, mert tudjuk, hogy az iskolában majd sok ceruzás feladatot fog kapni. Mit tegyünk, hogy ez változzon?

Kedves Attila!

Nagyon jó, hogy szívükön viselik, hogyan segítsék kislányukat a problémamentes iskolai beilleszkedésben. Aggódni azonban nem kell, mert sok négy éves nem szeret még rajzolni, és ennek nem biztos, hogy a kézügyességben való elmaradás az oka, lehet, hogy csak nem érdekli, szaladgálni, mozogni jobban szeret. Ez nem baj, nyugodtan engedjék meg neki!

Az azonban igaz, hogy a ceruzahasználatot jó, ha megszerettetjük a gyermekkel. Furcsának hangzik, de a legtöbb csemeténél ebben a korban még nem a ceruza kézbeadásával tehetjük ezt a legnagyobb sikerrel. Rengeteg olyan játékos tevékenység van, amit általában nagyon élveznek a kicsik. Nem is kell tudniuk róla, hogy közben ügyesedik a kezük, ami aztán a ceruzafogást, valamint ceruzahasználatot is megkönnyíti és sikerélményhez juttatja a gyereket.

Hogy milyen módon segíthetik a gyermeket ezen a területen? Rengeteg lehetőség van rá, sokat a hétköznapokba is könnyű beilleszteni közülük. A legfontosabb, hogy jókedvvel csináljuk, közös játék legyen, amit mindenki élvez. A ceruzahasználathoz jó finommotorika szükséges, így tehát ezt a területet érdemes fejleszteni. Nagyon jó, ha minél több matatós dolgot csinálunk a gyermekkel. Fogja meg, tegye át, tapogassa meg és találja ki mi az, ami a kezében van. Ezt játszhatjuk a játékaival, a konyhában, vagy akár a játszótéren is.

Engedhetjük, hogy rajzoljon ceruza nélkül – ezt nagyon szokták élvezni – a homokba, a betonra, nyáron a kavicsba festhessen az ujjával akár nagyobb lapra is. Nagyon hasznos, ha sok gyúró, nyomkodó mozdulatot csinálunk, legyen az akár sima vagy sóliszt gyurma, de bevonhatjuk a tészta-, illetve süteménykészítésbe is a picit. Ez csupán néhány ötlet ahhoz, hogy játékosan fejlesszük a gyermek finommotorikáját.

A ceruzahasználat elutasítása miatt akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek már elmúlt öt éves. Ekkor sem nagy probléma, de ilyenkor érdemes megnézni, hogy miről van szó valójában, arról hogy nem érdekli a gyermeket ez a tevékenység, vagy esetleg ügyetlenségét próbálja így palástolni.

A Meddig normális, ha gyermekem elutasítja a rajzolást? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves István!

A felnőttek számára sokszor elég rejtélyesnek tűnik, ahogy az óvodás, kisiskolás gyerekek baráti kapcsolataikat szövögetik. Néha már teljességgel követhetetlen, hogy ki, kinek a barátja, ki kit utál, vagy szeret. Különösen a kisebbekre jellemző, hogy gyakran változtatják a véleményüket.

Az óvodás, kisiskolás életszakaszra jellemző, hogy a gyerekek teljesen más szempontok szerint választanak barátokat, mint az idősebbek, vagy a felnőttek. Leggyakrabban azt tekintik barátnak, aki éppen játszik velük, vagy megosztja velük a játékát. Eleinte csak egymás mellett játszanak a gyerekek, miközben megtanulnak egymásra figyelni, saját nézőpontjuktól elvonatkoztatni, empátiát érezni. A másik érzéseinek megértése, komolyan vétele, és visszatükrözése minden barátság alapja. Ennek kialakulása a gyermekek életében hosszadalmas folyamat, és óriási szerepe van a közösségi beilleszkedésben, a szocializációban.

Egyáltalán nem kell tehát megijedni, ha ilyenkor még naponta változnak a barátságok, mert ez természetes része életüknek. Próbálgatják magukat, érzelmeik, aktuális szükségleteik szerint döntenek, ízlelgetik az életet. Nekünk, felnőtteknek csak annyi dolgunk van, hogy nyitottan, mosolyogva figyeljük próbálkozásaikat, és segítünk abban, hogy minél többet tudjanak kortársaik közegében játszani.

A Barátkozás az óvodában bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zita!

A társas kapcsolatok visszatérő témája az önzés-önzetlenség kérdésköre. Vajon mennyire van jogunk saját szükségleteink érvényesítéséhez? Vagy inkább az a dolgunk, hogy mások igényeit vegyük figyelembe?  Esetleg van olyan megoldás ahol a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad?

A gyerekek világában a lurkók sok mindent szeretnének, a kisebbek gyakran azonnal, náluk az önzés bizonyos mértékig természetes dolog. A csemeték fokozatosan tanulják meg, hogy a valóság nem mindig engedi, hogy a vágyak beteljesedjenek, hogy valamikor várni kell, és, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mások javára kell lemondaniuk a hőn vágyott dolgokról. A szülők feladata, hogy segítsenek a kicsiknek megtanulni, hogyan teremtsenek egyensúlyt az ellentétes impulzusok: vágyak és lemondások, az örömök beteljesítése és a szabályok betartása között. A lurkók vágyait azonban a szülőknek nem tanácsos sem túlzottan letörni, sem korlátok nélkül szabadjára engedni. Az önző felnőttek gyakran nevelési hiba következtében váltak olyan emberré, akiben még ott él az a gyerek, aki nincs tekintettel másokra, és vágyai rabságában él.

Szeretném megnyugtatni, hogy nem kell aggódnia! Kislánya bizonyosan nem lesz önző felnőtt, hiszen ön egy tudatos édesanya, aki felelősséggel, szeretettel egyengeti csemetéje személyiségfejlődését. A támogató, megértő szülő olyan mintát nyújt, amelyet a felcseperedő gyermek magával visz a felnőtt életébe, és úgy figyel másokra, hogy közben nem adja fel saját magát sem.

Kedves Zita! Ha még tudatosabb szeretne lenni gyermeke nevelésében, keressen olyan írásokat, amelyek az erőszakmentes és az önérvényesítő kommunikációról, illetve a tranzakcióanalízisről szólnak. Ezek az olvasmányok további hasznos tanácsokkal szolgálnak majd!

A Önző vagy csak még gyerek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Amália!

A szülők, és nagyszülők sokszor „versenyt izgulnak” a gyerekekkel, amikor először mennek a csemeték közösségbe. Ez teljesen érthető, és természetes, hiszen ha eddig a kisgyermek otthon nevelkedett, akkor ez jelentős változást hoz a család életében. Mégis azt javaslom, tekintsenek örömtelien erre a nagy eseményre, mert a kis ovisok is könnyebben illeszkednek be, ha nem érzik a felnőttek bizonytalanságát, és félelmeit ezzel kapcsolatban.

Ha az óvodai csoport életkor szempontjából heterogén összeállítású, úgynevezett vegyes csoport, akkor valóban előfordulhat, hogy a harmadik évét éppen betöltött, óvodát kezdő gyermek mindennapjait együtt tölti az iskolára később érő hét-nyolc éves gyermekekkel.

Szeretném megnyugtatni, hogy a vegyes csoport számos előnyt rejt magában valamennyi korosztály számára. A kisebbek sokat tanulhatnak a nagyobbaktól, az óvodapedagógusok pedig több figyelmet tudnak szentelni az éppen beszoktatás alatt álló kisebbeknek, sőt segítségül is hívhatják a nagyobbakat. A nagyobbak büszkék arra, hogy ők már ügyesebbek, segítőkészséget, toleranciát gyakorolhatnak, fontos dolgokat tanulhat meg az együttműködés, és az alkalmazkodás területén. Az egykék számára ez kiváló „tanulópálya”.

Ugyanakkor az agresszió felől vizsgálva a helyzetet, ezekben a gyermekközösségekben valóban több konfliktushelyzetre lehet számítani. A kevésbé eredményes megoldások, így az agresszív viselkedésminták is megjelenhetnek, ám a nagyobbak jó példával is szolgálhatnak, és hatékony megoldásokat közvetíthetnek a kisebbeknek. Nem kell tehát aggódni, a legtöbb lurkó rövid idő után remekül érzi magát az óvodában, ahol gyerekre szabott a „világ”, és ahol felkészült óvodapedagógusok egyengetik szeretettel a kis ovisok útját.

A Okozhat-e valamilyen nehézséget a vegyes ovis csoport? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagyon jó a kérdés, szerencsére sok hasznos tippet ki lehet próbálni, ami segíthet abban, hogy változzon a kisfia hozzáállása. Ahhoz, hogy a gyermek szépen rajzoljon, többek között jól kell fognia a ceruzát, és rajzolás közben a szemével is ügyesen kell követnie a kéz mozdulatait. Ez nem minden gyermeknek megy könnyedén. A mindennapi tevékenységeink során szerencsére számos lehetőségünk adódik a finommozgások fejlesztésére, használjuk hát ki ezeket az alkalmakat!

Az építő- és összerakható játékok javítják a kézügyességet, csakúgy, mint a gyurmázás, a vágás, a ragasztás, a gyöngyfűzés, vagy a kirakózás. Vagyis minden olyan játék, amihez a gyermeknek apró tárgyakat kell megfognia, forgatnia, esetleg a helyére illesztenie. Mi több a főzés, mint közösen végzett tevékenység szintén hasonló lehetőséget kínál. Tanítsuk meg gyermekünknek a gyúrás, nyújtás, formázás, szaggatás, szeletelés művészetét, arra figyeljünk, hogy a gyermek biztonsága érdekében tompa késsel dolgozzunk. Mindeközben sokat erősödik a kezek izomzata, és a finommozgás, sőt a szem-kéz koordináció is ügyesedik, ez pedig a rajzolás során is nagy segítség. Minél többet gyakoroljuk ezeket a tevékenységeket, annál könnyebb lesz a gyermek számára a helyes ceruzafogás, és az alkotás is.

Nagyon jó, ha a gyakorlásra már óvodáskorban is időt szánunk, így később, az iskolában például az írástanulás is egyszerűbb.

A Hogyan szeretessük meg gyermekünkkel a rajzolást? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Aggodalomra semmi ok! Gyakrabban fordul elő, mint gondolná, hogy az óvodába járó csemeték még összetévesztik a jobb és bal oldalt. Emiatt még nem kell fejlesztésre járnia.

Előfordulhat azonban, hogy a jobb és bal oldal tévesztése mellett más területeken is nehézségei adódnak a gyermeknek, ami talán kevésbé szembetűnő. Az ötéves korban elvégzett szűrésen a logopédus teljes körű megfigyelést végez, és ha a gyermeknek szakember segítségére van szüksége, jelzi a szülő felé.

Érdemes tudni, hogy az ilyenkor javasolt fejlesztés az olvasás- és íráskészségek megalapozását célozza. A terápia célja a saját testen és térben való tájékozódás megerősítése, a látás és hallás alapján szerzett ingerek feldolgozásának segítése, illetve az emlékezet és az időbeni tájékozódás fejlesztése.

A Amikor a bal és jobb oldali irányok tévesztése fejlesztést igényel bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Gábor!

Nincs egyedül! Az ön által említett probléma sok szülőnek okoz fejtörést, de ez nem feltétlenül jelent rosszat. A gyerekcsoportokban megjelenő konfliktusok természetesek, és a mindennapi élet velejárói. Általában azt a viselkedést tekintjük agresszívnak, amelyben tetten érjük a másik gyerek felé irányuló szándékos károkozást, vagy ha az agresszió a feszültségek, az indulatok, és a harag levezetését szolgálja.

Nehéz megjósolni, hogy egy-egy csetepaté alkalmával hogyan alakulnak az erőviszonyok a gyerekek között, kiből lesz agresszor, kiből áldozat.

Vannak gyerekek, akik az átlagosnál gyakrabban kerülnek konfliktusba másokkal, erőszakosabbak társaiknál, így például többször keverednek verekedésbe is. Ezek a helyzetek alaposan feladják a leckét a szülőknek, és az óvodapedagógusoknak.

Az óvodai agressziónak sok oka lehet. Fordítsunk gondos figyelmet a konfliktusban érintett gyerekekre, tisztázzuk a történtek valódi okait, és ne feledkezzünk meg arról, hogy ugyanazon viselkedés mögött más-más problémát találhatunk! A leggyakoribbak között szerepel az óvodás korosztályra jellemző énközpontúság, az éretlen társas készségek, esetleg mentális-, pszichés zavarok, és betegségek, illetve családi nehézségek, sőt a gyermekbántalmazás is.

A hatékony segítség a kiváltó okok ismeretében lehetséges. Mutassunk példát gyermekünknek és tanítsuk meg neki az erőszakmentes konfliktuskezelés módjait! Fontos szabály, hogy agresszióra sose válaszoljunk agresszióval! Az ön által említett esetben a szülők és az óvoda együttműködése sokat szokott segíteni a megoldások megtalálásában.

Kép forrása: Coleen Whitfield

A Verekedés óvodáskorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.