A Melyik tagintézményt kereshetem? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Erzsi,

kevés dolog érinti olyan rosszul a szülőt, mint amikor először hangzik el egy szakember szájából, hogy „A gyermekénél valamilyen fejlődési sajátosságot, eltérést tapasztalunk. Érdemes lenne további vizsgálat.” Még ha ez udvariasan, körültekintően történik is, a szülőben gyakran összetörik  valami, és záporozni kezdenek a fejében az aggódó kérdések: „Most akkor baj van? Mit jelent ez pontosan? Végérvényes? Én rontottam el valamit?”

A gyermek diagnózisa (legyen az autizmus, ADHD, tanulási zavar, beszédfejlődési elmaradás vagy bármi más)  nemcsak a gyerekről szól. Szinte mindig megrázza az egész család rendszerét. És különösen megrázza a szülőt, aki addig talán csak gyanított valamit, de remélte, hogy ezt a gyereke majd kinövi. Amikor viszont a gyanú helyét átveszi a kimondott diagnózis, valami megváltozik. A sejtésből bizonyosság lesz és ezzel együtt gyakran megérkezik a szorongás, a bűntudat, a tehetetlenség érzése és egy halom új kérdés, amelyre még senki nem adott választ.

Fontos tudni, hogy ez a belső vihar teljesen természetes. A diagnózis, bármilyen „ártatlan” is a szó orvosi értelmében, pszichésen gyászt válthat ki. Gyászoljuk azt a képet, amit addig a gyerekünkről alkottunk, és sokszor tudattalanul azt is, amit magunkról, mint szülőről gondoltunk. Azt hisszük, elveszítünk valamit. 

A szorongás ilyenkor több irányból is jöhet. Szorongunk attól, hogy mit jelent ez hosszú távon, mi lesz az iskolában, a barátkozással, a jövővel. Félünk attól, hogy mit mondanak mások. És mélyen legbelül sokan félünk attól is, hogy mi van akkor, ha nem lesz elég jó ebben a helyzetben? Ez a kérdés nemcsak jogos, hanem nagyon is emberi.

Az első és talán legfontosabb lépés, hogy engedjük meg magunknak az érzéseinket. Nem kell azonnal erősnek lenni, sem hálásnak a diagnózisért, sem pozitívnak. Lehet dühösek lenni, csalódottnak, szomorúnak, tanácstalannak; ezek nem a gyengeség jelei, hanem a belső feldolgozás részei. Ha ezeket megpróbáljuk elnyomni, akkor a szorongás mélyebb szinten kezd dolgozni, és akár alvászavarban, feszültségben jelentkezhet.

Segíthet, ha van kivel beszélni, aki már átélt hasonlót. De akár egy pszichológussal is érdemes konzultálni. Nem azért, hogy tanácsot adjon, hanem hogy segítsen megérteni azt ami bennünk zajlik.

Fontos lépés az is, hogy tájékozódjunk, de mértékkel. Egy friss diagnózis után a szülők hajlamosak napokat tölteni az interneten, kutatva a tüneteket, prognózisokat, fórumokat. Ez rövid távon biztonságot adhat, de könnyen túlterhelő lehet. Érdemes inkább egy megbízható szakemberre támaszkodni, aki segít értelmezni az adott helyzetet, és fokozatosan bontja ki, hogy mit jelent a probléma konkrétan az adott gyermek esetében.

A szülői szorongás nem múlik el egyik napról a másikra. De ha nem egyedül cipeljük, ha elismerjük, ha kérdezünk, akkor szépen lassan oldódni kezd. És a diagnózis nem elválasztani fog egymástól, hanem újra összekapcsolni. 

fotó: freepik

A ADHD-diagnózis után – hogyan reagálunk bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves István,

amikor egy gyermek ADHD diagnózist kap, az első megkönnyebbülést gyakran  felváltja egy sokkal nehezebb kérdés: akkor most mi legyen?! Vannak, akik viselkedésterápiát kezdenek, mások életmódbeli változtatásokat vezetnek be, és előbb-utóbb sokan szembesülnek azzal, hogy a szakemberek gyógyszeres kezelést javasolnak. Ilyenkor a szülőben hirtelen sokféle érzés kavaroghat: félelem, bizonytalanság, lelkiismeret-furdalás, düh és egy mély, sokszor kimondatlan aggodalom, hogy „Vajon jót teszek a gyerekemmel, ha ezt elfogadom?”.

Ez a kérdés teljesen érthető. A legtöbb szülő nincs felkészülve arra, hogy egyszer majd döntést kell hoznia arról, adjon-e gyógyszert a gyermekének – különösen olyat, amely az idegrendszer működésére hat. Sokan attól tartanak, hogy a gyógyszer megváltoztatja a gyermek személyiségét, vagy akár függőséget okozhat. Mások a mellékhatásoktól félnek, illetve attól, hogy a gyermek megbélyegzetté válhat, ha kiderül, hogy gyógyszeres kezelést kap. Emellett gyakran előfordul, hogy a szülő úgy érzi, a gyógyszeres kezelés azt jelentené, hogy ő kudarcot vallott. 

Fontos tudni: ezek a kérdések és félelmek természetesek, és szinte minden szülőben felmerülnek, amikor gyermeke fejlődését, jóllétét és jövőjét szeretné a legjobb kezekben tudni. Ezek az érzések valódiak, és nem szabad őket félresöpörni.

Fontos tudni, hogy az ADHD nem nevelési hiba, és nem is egy „rossz szokás”, amit egyszerűen ki lehet nőni. Ez egy idegrendszeri működésmód, amely sokféle formában jelentkezhet: van, akinél enyhébben, másoknál viszont olyan mértékben, hogy az már nehezítheti az iskolai előrehaladást, a társas kapcsolatokat és az önértékelést. Ilyen esetben a gyermekpszichiáter javasolhat gyógyszeres támogatást. Ez nem kizárólagos megoldás, hanem egy segítő eszköz, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek elérhető közelségbe kerüljön ahhoz, ami addig elérhetetlennek tűnt: figyelem, szabályozottság, nyugodtabb jelenlét, kevésbé megterhelő iskolai élmények és pozitívabb kapcsolatok.

A jól beállított gyógyszer nem „kikapcsolja” a gyermeket, nem „elnyomja”, és nem teszi mássá. Épp ellenkezőleg: sok ADHD-s gyerek számol be arról, hogy a gyógyszer hatására végre tud figyelni az órán, vagy nem érzi magát kívülállónak. A környezet visszajelzései is gyakran ezt tükrözik: a gyermek kiegyensúlyozottabb, együttműködőbb, kevésbé fáradt és kevésbé dühös. Fontos azonban tudni, hogy nem minden gyermek reagál ugyanúgy, ezért a gyógyszeres kezelést mindig szoros orvosi kontroll, fokozatos beállítás és rendszeres visszajelzés kíséri – éppen azért, hogy a terápia a gyermek egyéni igényeihez igazodjon.

A gyógyszer tehát nem mindent megoldó csodaszer, de nem is ördögtől való. Nem pótolja a szülői támogatást, a következetes nevelést vagy a pszichológiai segítséget, hanem ezek mellett működhet hatékonyan. Van, akinél nélkülözhetetlen a mindennapi élethez, és van, akinél nincs rá szükség, mert más módszerek elegendőek. Nincs egyetlen jó döntés, csak olyan, amit közösen, tájékozottan, figyelemmel, és a gyermek egyedi helyzetét megértve hoz meg a szülő a szakemberekkel együtt.

Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a gyógyszer kipróbálása nem végleges elköteleződés. Általában néhány hét alatt kiderül, hogy van-e pozitív hatása, és ha nincs, a kezelést bármikor le lehet állítani – természetesen orvosi felügyelet mellett. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a gyógyszer mellett is figyeljünk a gyermek visszajelzéseire, közérzetére, kapcsolataira, önbizalmára. Nemcsak az számít, hogy jobban megy-e az iskola, hanem az is, hogy hogyan érzi magát.

Végső soron a cél nem csupán az, hogy a gyermek jobban teljesítsen, hanem hogy megtapasztalhassa a sikerélményt, a kapcsolódást és a nyugalmat. És ebben néha a gyógyszer is segíthet. A döntés mindig a szülőé, de nem kell egyedül döntenie. Tájékozódni, kérdezni, gondolkodni közösen lehet – és ez már önmagában is a gyermek jóllétéhez vezető út része.

Fotó: freepik

A ADHD-s a gyerekem, és gyógyszert javasoltak – de nem tudom, elfogadjam-e. bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Igen, fontos dilemmára hívja fel a figyelmet, valóban érdemes megvizsgálni a számológép használatának előnyeit és hátrányait egyaránt, és eloszlatni a kétségeket. Tanulási nehézség vagy tanulási zavar esetében, ha a szakértői bizottság szakértői véleménye erre javaslatot tesz, fontos tudni, egyáltalán nem káros a tanórai számológép használat. Az intézményvezetőnek ezt engedélyeznie kell, így a matek órán eszközhasználattal történik a számonkérés, vagy a feladatok megoldása. Bármennyire meglepő, a számológép használata elősegíti a logikai képességek, illetve a problémamegoldó gondolkodás fejlődését, mivel megdolgoztatja a gyermek agytekervényeit. A matematikai tartalomnak megfelelő művelet kiválasztásával a gondolkodása gyorsulhat, még akkor is, ha a számfogalom kialakulása kevésbé fejlődik a számológép használata miatt. A technikai eszközöknek hála új lehetőségek nyílnak meg: változik a viselkedés, hisz az eszköz magabiztosabbá teszi a gyermeket, ugyanakkor az eszköz használatának rövid- illetve hosszú távú hatását is érdemes mérlegelni. Az eszközhasználat mellett mindenképpen indokolt lehet később a számfogalom fejlesztésének előtérbe kerülése, az eszköz ritkább használata vagy fokozatos elhagyása. A szakértői véleményben szereplő kedvezmény ezekben az esetekben akár ki is kerülhet a szakértői véleményből, amennyiben azt a szülő kérelmezi.

Fotó: Marie Andersson

A A számológép használat előnyei és hátrányai, ha gyermeke számolási zavarral küzd bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zita!

A diszkalkuliások átlagos vagy afeletti intellektuális képességeik ellenére nem túl jól számolnak. A számmegértési problémájuk a sérült vizuális, térbeli és tapintási információ megértésből és sorba állításból, a hiányos figyelemből, a korlátozott memóriakapacitásból, vagy a motoros eltérésekből adódhat. Az iskola módszereivel, eszközeivel segítheti a diszkalkuliás tanulókat, így elkerülhetők mindennapos kudarcaik. A tanuló egyéni fejlesztési terve alapján a pedagógus dönti el a differenciálás módját, idejét, és építi be az óratervébe.

Az alábbi tippek segítségével bármely életkorban könnyebben haladhat egy diszkalkuliás diák. Kapjon lehetőséget, hogy nagyobb méretű négyzetrácsos lapokat vagy füzetet használjon, jelölje a tevékenységek folyamatát napi táblán, naptárban, és használjon a tanórán egységes, egyezményes jeleket a matematikai problémák jelölésére! Legyenek az asztalán színes ceruzák, és használja azokat a matematikai jellemzők megkülönböztetésére! Dolgozzon manipulálható, jól tapintható eszközökkel (szárított vagy ehető magokkal, gabonaszemekkel), és végül, de nem utolsó sorban mnemotechnika használatával tanulja meg a matematikai koncepciókat, a műveletek lépéseit! Memóriajátékokkal fejleszthetik a matematikai információ megtartását vagy visszakeresését, rendszeresen készítsenek a feladathoz diagramokat, táblákat, táblázatokat, a matematikai műveleteket lerajzolhatja, és kapjon kevesebb házi feladatot.

Forrás: www.dyscalculine.com

A Tanulási tippek számolási zavarral élő gyermekek számára bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Erzsébet,

a nyárból az iskolai ritmusba átlépni olyan, mint az autóban a sebességváltás: a motor ugyanaz, de a fordulatszám, a terep és a szabályok megváltoznak. A vakáció hétköznapjai a spontaneitásról, a késői lefekvésről és az önirányított élményekről szóltak, míg az iskola kereteket, időzítést és tartós figyelmet igényel. Nem lustaság vagy „hiszti”, ha a gyermek később szedi össze magát, mint korábban, és lassabban áll vissza a korábbi ritmusra.

A cirkadián ritmus a nyári éjszakákhoz igazodott, ezért időbe telik az átállás. A gyermeke figyelmi rendszere is új, struktúrált terhelést kap: míg a nyári szabadságon a döntések nagy része a gyereke kezében voltak, az iskolában a tanmenet diktál. Közben a társas tér is átrendeződik: barátok, akikkel hónapokig nem találkozott és új szerepek – ez egyszerre lehet izgalmas és bizonytalan állapot.

A visszaállás többszintű alkalmazkodást kíván: az alvás–ébrenlét ciklus  eltolódása fáradékonyságot okoz, a reggeli kapkodás és sietség felerősítheti a szorongást, a teljesítményelvárások hirtelen visszatérése könnyen elbizonytalaníthat.

A nyár történetei – az, hogy mikor együnk, mivel játsszunk, merre induljunk – a gyermeke kompetenciaérzését növelték; az iskola első heteiben ezt az autonómiát könnyű elveszíteni. 

Könnyebbé válik a váltás, ha szülőként hidat épít a két világ közé. A legfontosabb a ritmus kíméletes visszaállítása: már az iskola előtt egy-két héttel érdemes napi tíz–tizenöt perccel előrébb hozni a lefekvést és a kelést. Az esték kapjanak nyugodt, ismétlődő forgatókönyvet, a reggelek rövid, kiszámítható induló rituálét. Nem kell mindent egyszerre „komollyá” tenni: a nyárból megőrizhetnek apró szabadságszigeteket (mint egy reggeli közös éneklés, iskola után tizenöt perc szabad játék vagy mozgás), mielőtt a tanulás szóba kerülne. Az első hetekben a feladatokat érdemes rövidebb blokkokra osztani.

A nyári élményeket nem kell félretenni, inkább vigyék magunkkal, építsék be a szeptemberbe! Meséljen gyermeke az utazásról, ragasszanak egy képet a füzetébe, vigyen az iskolába egy apró „átmeneti tárgyat”, amely emlékezteti arra, hogy a nyár nem múlt el nyomtalanul. A várakozásokat tartsák reális mederben: nem kell azonnal csúcsformát hozni, elég, ha napról napra egy picit gördülékenyebb a reggel, kicsit hosszabb a figyelem, kicsit kevesebb a feszültség. A dicséret legyen konkrét és erőfeszítésekhez kötött, mert ez segít visszaépíteni az énhatékonyság élményét.

Sokat segít a „beleszólás” érzése: adjon számára döntési lehetőséget! Ugyan előző este pakolhat vele közösen, de gyermeke döntsön a sorrendről; vagy választhassa ki a tízórai egyik elemét. Ezek apróságoknak tűnnek, mégis visszaadják azt, ami a nyárból a legjobban hiányzik: az irányítás illúziója helyett a valódi részvételt, a kontollérzetet – amely  a nyár során természetesen jelen volt – az iskolában viszont újra kell tanulni.

A nyár szabadsága és az iskola rendje nem ellentétei egymásnak, csupán két eltérő ritmus, amelyek megtanulhatják kísérni egymást. Ha türelmesen hangoljuk őket össze, ha hagyjuk, hogy a vakáció könnyedsége átcsorogjon a szeptemberbe, és közben fokozatosan visszaépítjük a kereteket, a visszaállás nem törés, hanem okos átmenet lesz. Így a gyermeke nem egy ajtót csuk be, hanem egy másikat nyit ki – egy olyan világét, ahol a kíváncsiság és a biztonság egyszerre van jelen.

Fotó: freepik

A Kezdődik az iskola! Hogyan készüljünk fel? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Olyan problémára hívja fel a figyelmet, amellyel szinte minden olyan szülő találkozik, aki tehetséges gyermeket nevel. Egy örök érvényű idézet jut erről eszembe: „a kreatív emberek hibáznak, a rendkívül kreatívak pedig gyakrabban”. A sajátos nevelési igényű gyerekek, akik olvasási, számolási problémákkal küzdenek, esetleg az írástanulással is lassabban haladnak, mint társaik, gyakran kiemelkedően tehetségesek valamiben. Az iskolában figyelmetlenek lehetnek, rakoncátlanok és sokat rendetlenkednek, sőt az is előfordul, hogy tanulási teljesítményük is elmarad a többiekétől, mégis különlegesek valamiben. Egy-egy területen például kiugró szellemi teljesítményre képesek, és képzelőerejükkel, kitartásukkal, ötleteikkel hívják fel magukra a figyelmet. Ezek a gyerekek kielégíthetetlenül kíváncsiak, szeretik tudni, mi, hogyan működik körülöttük, és szenvedélyesen keresik az önkifejezés lehetőségeit a mindennapokban. Átszellemültek és boldogok, amikor olyan tevékenységbe feledkeznek, amiben örömüket lelik, és amiben jók.

Amikor a gyermek hiányosságokkal küzd, ugyanakkor meglepően ügyes valamiben, könnyű elbizonytalanodni, mi szolgálja őt a legjobban! Ilyenkor nehéz eldönteni, mit kérjünk számon rajta, és mivel kapcsolatban legyünk megengedőbbek vele.

Először is javaslom Önnek, hogy a nehézségeket és a lehetőségeket egyaránt tudatosítsa gyermekével kapcsolatban. A számolási, és olvasási nehézségek megoldásában a fejlesztő terápia nyújt segítséget, és is Ön is sokat tehet gyermeke fejlődése érdekében. Bátorítsa őt az otthoni gyakorlásra, végezzék együtt a játékos feladatokat, minden apróbb változást dicsérjen meg! Ha a gyermeke szeret meséket mondani, inspirálja őt a szabad önkifejezésben, és adjon számára lehetőséget, hogy önfeledten megélje kedvtelését! Ez azért is fontos, mert később ezekben a tevékenységekben találhatja meg igazán önmagát. Érdemes a kerületi szakszolgálatot is felkeresni és tanácsot kérni a kollégáktól, akik a részképesség zavarát pontos diagnózissal szűrik és a célzott fejlesztő terápia ajánlása mellett a tehetség azonosításában és gondozásában is segítséget nyújtanak.

A Mit tegyen, ha gyermeke kreatív, de tanulási zavarral küzd? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Az Ön által említett Útravaló Ösztöndíjprogram hátrányos helyzetű tanulókat segítő kezdeményezés és az Önök esetében is hasznos lehet. A program a 152/2005. (VIII. 2.) kormányrendelet alapján biztosítja, hogy a gyermekkel foglalkozó mentor megtervezett program keretében segíti a tanulót abban, hogy felkészüljön a tanórákra, különböző pedagógiai módszereket alkalmazva motiválja, illetve figyeli, mi segíti vagy akadályozza a gyermeket a fejlesztése keretében kitűzött közös célok elérésében. A szülőkkel aktív kapcsolatot ápol, és családlátogatások alkalmával ad rendszeres visszajelzéseket a szülőknek, miként segíthetik gyermeküket. A jogszabály szerint a mentor legalább heti 2 órában, munkaköri feladatain felül foglalkozik egy-egy mentorált tanuló felkészítésével. Ez a feladatellátás történhet csoportos foglalkozás keretében is. A mentor, az osztályfőnök és az érdekelt pedagógusok bevonásával legalább három havonta értékeli a tanuló előrehaladását, fejlődését, illetve az ezeket hátráltató okokat. Összetettebb a feladat, ha a hátrányos helyzetű tanulónál sajátos nevelési igény merül fel. Ilyenkor elengedhetetlen a gyógypedagógussal kialakított szoros kapcsolat.

A program keretében a jogszabály megadja, hogy a tanítási napok száma alapján minimum hány órában mentorál a pedagógus. A foglalkozások száma a minimum óraszámnál több is lehet. Az órák havi bontását a mentor önállóan ütemezi, figyelembe véve a kötelező szünetek, végzős tanuló esetében a vizsgák időpontját, nem utolsó sorban az esetleges hiányzások és egyéb elfoglaltságok miatt kiesett órák pótlását is szem előtt tartja.

https://ukir.emet.gov.hu/static.php?page=welcome

A Útravaló Ösztöndíjprogram sajátos nevelési igényű tanulók számára bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A gyermekemnél autizmus spektrum zavart állapítottak meg. Peti fiam még csak óvodás, viszont hamarosan iskolát kell választanunk neki. Milyen szempontok szerint döntsük el, melyik suliba menjen?

Kedves Tünde!

A megfelelő iskola kiválasztása valóban az egyik legfontosabb döntés, ami a terápiás ellátás mellett a gyermekük fejlődését hatékonyan támogatja. Jó hír, hogy az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyerekeket a gyógypedagógiai és a többségi iskolák egyaránt fogadhatják. Hogy melyik gyermeknek javasolt az együttnevelés a többségi iskolában, azt a szakértői bizottságok döntik el. Mindkét iskolatípusban vannak már modellértékű intézmények, ahol az oktatásba az autizmus teljes spektrumát érintően bevonhatóak a gyerekek. Az iskolaválasztásnál mindezeken túl egyéb szempontokat is érdemes mérlegelni.

Az integráció akkor javasolt, amikor a tanuló nagy létszámú közösségben is képes fejlődni és ezek között a körülmények között is jól érzi magát. A gyógypedagógiai iskolákban viszont előny a kis létszám, az egyénre szabott segítségnyújtás, és a strukturált környezet, ahol a csoportban fejlesztési eszközök, és speciális módszerek is alkalmazhatóak. Az autizmus-specifikus módszerek, és eszközök megléte jogszabályi elvárás is. Bármelyik iskolatípusban is tanul a gyermek, elvárható, hogy a nevelők specifikus tudással rendelkezzenek, ugyancsak alapvető a szülőkkel való szoros kapcsolattartás, és együttműködés, nem utolsó sorban a kortársak aktív bevonása a tanulási folyamatba. A tanórai megsegítések mellett az autizmus-specifikus, vagy kognitív-viselkedésterápiás stratégiák is megjelennek, illetve a szociális  és kommunikációs képességek fejlesztésére is hangsúlyt fektetnek.

Forrás: Esőember, AOSZ, 2017.márc. XXI. évfolyam, 1. szám

Fotó: BES Photos

A Az iskolaválasztás szempontjai autizmus spektrum zavarral élő gyerekeknél bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagy örömmel hallom, hogy szeretik az otthoni gyakorlást. A számolási zavarral küzdő gyerekek egyéni terápiája akkor igazán hatékony, ha ezek a közösen végzett játékos feladatok is rendszeresek. A megfelelő gyakorlatok kiválasztásához fontos tudni, hogy ezeknek a gyerekeknek általában komoly hiányosságaik vannak az alapvető számfogalmak terén, amelyek többnyire a számrendszerrel kapcsolatos bizonytalan vagy hibás mennyiségészlelésben gyökereznek. Fontos segíteni nekik abban, hogy jobban értsék a számok és a köztük lévő viszonyokat. Az elemi szám- és mennyiségfogalmak megértéséhez és hatékony gyakorlásához a szemléltető, vizuálisan megtapasztalható élmények elengedhetetlenek. Később a magasabb matematikai szintek is könnyebben elsajátíthatóak, ha ezeket az alapok rendben vannak. A leglényegesebb az állandó ismétlés, illetve a kis lépésekben való haladás. Minden új tudáselemnek biztos alapokon, a korábban tanult és elsajátított ismereteken kell nyugodnia.

Ezek a tapasztalatok késztettek arra, hogy magam is kitaláljak, vagy máshonnan átvegyek és átdolgozzak számos játékot és fejtörőt. Ajánlom figyelmébe a Száz játék és fejtörő a számolási nehézségek legyőzésére című kötetet, ami egy remek gyakorlókönyv diszkalkuliával küzdő diákok számára, nagyon szeretem használni. A könyv nemcsak a diszkalkuliásoknak, hanem a matematikában nehezebben haladóknak is kedvet csinál a számoláshoz. Könnyen érthető gyakorlatokat és játékokat kínál tanárok és szülők számára egyaránt, amelyekkel ösztönzik a diákokat a számokkal való tevékenységre papír, ceruza, vagy gyakran dobókocka és egyéb izgalmas eszközök használatával.

Egy angol nyelvű oldalon, a www.ronitbird.com honlapon keresztül minden olvasó kapcsolatba léphet a szerzővel, és visszajelzést küldhet arról, hogy az ő gyerekei vagy diákjai hogyan fogadták az itt javasolt módszert. Azok, akiknek a nyelvhasználat nem jelent akadályt, a honlapon tanácsokat kaphatnak, a fórumon pedig eszmét cserélhetnek a számolási nehézségekkel kapcsolatos problémáikról és saját tapasztalataikról is. A kötetben található regisztrációs kód segítségével minden játék letölthető a könyv elektronikus mellékletéből is.

A Játékos feladatok a számolási zavar otthoni fejlesztésére bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Irén!

Talán megnyugtató hír, hogy Bence a köznevelésben maradhat 23 éves, ha pedig újabb szakmát választ, 27 éves koráig. Eddigi nevelése lehetőséget biztosított az egyéni bánásmód érvényesítésére. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók személyiségének harmonikus fejlődése érdekében a nevelés-oktatás feladata, hogy minél nagyobb mértékben előkészítse az önálló vagy támogatott életvezetésre, kialakítsa a környezethez való kötődés igényét, megkönnyítse a közösségi alkalmazkodást és beilleszkedést, megalapozva az önérvényesítés és önálló döntési képesség alapjait, és felkészítsen a lehető legeredményesebb társadalmi integrációra. Ez az intézménytípus megalapozza a gyermek képességeihez és érdeklődéséhez igazodó készségfejlesztő szakiskolai képzésben történő részvételt vagy a gyakorlati munkavégzés feltételeit. A későbbiekben készségfejlesztő speciális szakiskola évfolyamain, napközi otthonokban, családban, lakóotthonokban, védő- vagy integrált munkahelyeken folytathatja gyermeke a pályafutását. A pontos részletek átbeszélésében a pályaválasztási tanácsadó vagy az iskolája pedagógusai is tudnak segíteni.

A Továbbtanulás értelmi fogyatékos kamaszok esetén bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Borbála!

Ezzel a problémával sajnos egyre több szülő szembesül, a KSH adatai szerint Magyarországon évente nyolcvanezer újszülött jön a világra, közülük minden tíz gyermek sajátos nevelési igényű. Egyre fontosabb tehát, hogy a szülők felkészítése minél gördülékenyebben történhessen. Ezt a célt szolgálja az a kiadvány is, amire szeretném felhívni a figyelmét. Az Útikönyv eltérő fejlődésű gyereket nevelő családoknak című kiadvány Magyarországon elsőként ad az érintett szülők számára útmutatást a diagnózis közlése utáni életszakaszra. Az Útikönyv a „Mindenkinek Becsengettek” koragyermekkori intervenció és iskolai együttnevelés integrált gyakorlati protokollja, amely a fogyatékkal élőkért című ERASMUS+ projekt részeként készült el. A kiadvány a tanácsadás mellett támogatást kíván nyújtani az érintett szülők és szakemberek részére közérthető módon.

A Értelmi akadályoztatottsággal kapcsolatos könyv szülőknek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.