Kedves Panni,

nagyon örülünk, hogy felvetette a neurodiverzitás témáját – valóban egyre gyakrabban hallani ezt a kifejezést iskolai nyílt napokon, szülői értekezleteken, pszichológusoknál, sőt már a médiában is. Sokan kíváncsiak arra, mit is jelent pontosan, és miért vált ennyire fontossá a gyermeknevelés és az oktatás világában.

A neurodiverzitás azt a szemléletet képviseli, hogy az emberi agy működésében sokféleség figyelhető meg, és ez a sokféleség nem hiba, hanem természetes variáció. Ez azt jelenti, hogy például az autizmus, az ADHD, a diszlexia vagy a Tourette-szindróma nem „betegségek”, amelyeket meg kellene javítani, hanem olyan idegrendszeri fejlődési eltérések, amelyek másfajta gondolkodást, érzékelést és reakciókat hoznak magukkal.

A neurodiverzitás mozgalom célja nem az, hogy tagadja azokat a nehézségeket, amelyekkel ezek a gyerekek szembesülnek, hanem hogy felhívja a figyelmet az értékeikre és szükségleteikre. Egy neurodivergens gyermek például lehet, hogy nehezen viseli a hangos zajokat vagy nem tud sokáig egy helyben ülni, miközben rendkívül kreatív, vizuálisan tehetséges, vagy kiemelkedő memóriával rendelkezik. A mai iskolarendszer és társadalmi elvárások többnyire még mindig az „átlagos” gyerekhez igazodnak. Aki ettől eltér, azt sokszor problémásnak vagy kezelhetetlennek címkézik – ahelyett, hogy megértenénk: más típusú támogatásra van szüksége.

Az elmúlt években valóban megnőtt a diagnózisok száma. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy több neurodivergens gyermek születik, hanem inkább azt, hogy egyre pontosabban felismerjük a jeleket, és egyre többen mernek segítséget kérni.

A neurodiverzitás nemcsak elfogadást, hanem alkalmazkodást is jelent. A kérdés tehát nem az, hogy „Hogyan tegyük őket olyanná, mint a többiek?”, hanem az, hogy „Hogyan alakítsuk a környezetet úgy, hogy minden gyermek a saját tempójában, saját módján fejlődhessen?” Ez a megközelítés nemcsak az érintett gyermekeknek segít, hanem az egész közösséget érzékenyebbé, megértőbbé és rugalmasabbá teszi.

A neurodiverzitás tehát nem diagnózis, hanem egy társadalmi és pedagógiai szemlélet, amely szerint az agyműködés sokfélesége éppolyan természetes, mint a szemszín vagy a testalkat különbözősége.

Ahelyett, hogy minden gyermeket egyformává próbálnánk tenni, érdemes arra figyelni, mire van szükségük, és hogyan tudják kibontakoztatni az erősségeiket.

Köszönjük, hogy megosztotta gondolatait és kérdéseit! A neurodiverzitásról való közös gondolkodás segít abban, hogy gyermekeink számára támogatóbb, befogadóbb környezetet teremtsünk – olyat, ahol mindenki a saját útján fejlődhet.

Fotó: Freepik

A Mit jelent a neurodiverzitás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zsófia!

Igen, hatásos lehet, de mindenképpen tudnia kell, hogy a hallási hiperérzékenység leggyakrabban előforduló tünetei hasonlóak ahhoz, amit Ön is említ. Ha ezekre felfigyelt gyermekénél, mindenképp érdemes megvizsgáltatni a terápia megkezdése előtt, a hallási túlérzékenység okát feltétlenül ki kell deríteni. Ez a vizsgálat gyermekpszichiátriai vizsgálatot jelent.

Az autizmus spektrum zavar esetén például nagyon gyakori tünet ez a fajta ingerkeresés, ingerkeltés, vagy épp az ingerkerülés, mint túlérzékenység. Az utóbbinál jelentkezik a túlkiabálás, félelem a váratlan hangoktól, vagy amikor a gyermek a vihar vagy tenger zaját nem szereti, nem bírja a wc lehúzást, a fürdőkádat, vagy a kézszárítót stb. Megfigyelheti, hogy folyamatosan ütemes zajt kelt a gyermek, például morog, kopogtat, kocogtat. Ezekkel a technikákkal a gyermek szabályozza és kiszámíthatóvá teszi a bejövő ingereket. A zajkeltés gyakran örömforrás, kellemes és kielégítő ingert jelent. Ha kiderül a gyermeknél a túlérzékenység, vagy akár az autizmus spektrum zavar, akkor ilyen esetben eleinte a leghatékonyabb, ha nem terápiás helyzetbe kerül azonnal, hanem akörnyezetet alakítják a gyermek igényeihez.

Léteznek szenzoros szobák, ha a szenzoros túlterhelés (vagy terhelés tudatos beiktatása) elkerülése fontos lehet. Arra kell gondolni, hogy a természetes és gyakran kellemes ingerek fájdalmasak és zavaróak lehetnek ebben az állapotban. Így lényeges az érkező ingerek előrejelzése a gyermek felé, és a fokozatos hozzászoktatás. Ha viszont nem javul a helyzet, akkor különböző biztonsági intézkedésekre is szükség lehet, pl. védőeszközök használatára (önsértő gyermekeknél védőruházat, zajérzékeny gyermekeknél fülvédő stb.). Ezzel párhuzamosan el lehet kezdeni a szenzoros integrációs terápiát, melynek során a központi idegrendszer ingerfeldolgozó képességének megerősítése és egyensúlyozása a cél. Mindenképpen gyermekpszichiáter szakember ad diagnózist, és javasol terápiát. 

A Mit tehetünk hallási túlérzékenység esetén? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Imola!

Dr. Peter Vermeulen könyve Az autizmus, mint kontextusvakság pont ezzel a témával foglalkozik.

Az agykutatás egyre sokasodó eredményei ellenére még mindig nem értjük, hogyan működik az agyunk, még kevésbé ismerjük egy autisztikus agy működését. Eközben az autizmussal élők rendkívüli nehézségekkel szembesülnek, és meglévő képességeiket nem, vagy csak alig tudják kibontakoztatni. Peter Vermeulen az autizmus kutatásának fókuszába a viselkedést állítja, az azt kiváltó okok keresése helyett. Könyvében – amelyet Uta Frith, a nemzetközileg elismert autizmus szakértő gondolatai inspiráltak – rengeteg példával illusztrálva, hétköznapi fogalmakkal magyarázza az autisták látszólagos érzéketlensége és a társas helyzetek közötti kapcsolatot. Humoros történeteken keresztül vizsgálja a körülmények összefüggését az észleléssel, a társas interakcióval, a kommunikációval és a tudással. A könyv legfontosabb megállapítása, hogy ezeken a területeken vitális fontosságú a kontextusvakság csökkentése ahhoz, hogy az autizmussal élők sikeres életet élhessenek.

A Autizmussal kapcsolatos könyv bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Éva!

Megértem, hogy nehéz napokat élnek át, gyakran találkozom azzal, hogy a szülők ilyenkor magukat hibáztatják, és bánkódnak, hogy nem hamarabb derült fény a problémára. Fontos tudniuk, hogy két éves kor előtt különösen nehéz az autizmus diagnózisa, hiszen a kórkép olyan viselkedések hiánya vagy megléte alapján állapítható meg, ami teljesen egészséges gyermekeknél is előfordulhat. Egyelőre sajnos gyerekcipőben jár az autizmus korai diagnózisa, de egyre komolyabb eredményeket érnek ezen a területen. A University of North Carolina School of Medicine kutatói hat hónapos babák agyáról készítettek MRI felvételeket, akik testvéreinél korábban autizmust diagnosztizáltak, tehát magas hajlamot mutatnak a betegségre. A kisbabák agyának MRI képeit egy számítógépes algoritmus analizálta és kilenc gyermeknél állapítottak meg ez alapján autizmust. Két éves korukban a gyermekeket utánkövették, ötvenkilencből tizenegy gyermek kapott autizmus diagnózist. Nagy eredmény, hogy a gyermekek 80%-ánál helyesen állapították meg a diagnózist és egyetlen egészséges gyermeket sem diagnosztizáltak tévesen autizmussal. Tehát hamarosan rendelkezésre állhatnak ilyen vizsgálatok is, erre egyelőre azonban még várni kell.

A Autizmus spektrumzavar diagnosztizálása képalkotó eljárással bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Éva!

Az autizmussal élő gyerekek nevelése valóban nehéz helyzetek elé állítja a szülőket, természetes, hogy időre van szükségük, hogy egyre magabiztosabban tudják otthon is alkalmazni a fejlesztők és a segítők nevelési javaslatait. Nem könnyű elfogadni, hogy a gyermek sajátos nevelési igényű, más bánásmódot igényel, mint a kortársai és természetesen a gyermek jövője miatti aggodalom is megterheli a szülőket. A szülőcsoportok és a segítőkkel folytatott konzultációk sokat segítenek abban, hogy kezelhetővé és reménytelivé válhasson ez az élethelyzet.

Ajánlom figyelmébe Kari Dunn Buron és Mitzi Curtis: A csodálatos 5 pontos skála: a társas viselkedés és az önkontroll összefüggésének tudatosítása a nevelésben gyerekek, serdülők és felnőttek számára című könyvét, ami a Geobook Hungary kiadó gondozásában jelent meg.

A kötet nem csupán az autizmussal élő gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek segítő szülők és szakemberek számára nyújt támogatást a nehéz helyzetek, a problematikus viselkedés kezelésére. Olyan autizmus-barát rendszert tanít meg, amivel a nehezen érthető érzelmeket lehet egyszerűen megtanítani a gyermek számára, és segít elkerülni a kialakuló viselkedésproblémák következményeit, nem utolsó sorban megtanítja a feszült helyzetek megoldásához nélkülözhetetlen kommunikáció alapjait. Ez a nagyon gyakorlatias módszer a már jól ismert vizuális szimbólumok használatával az önismeret, az önszabályozás, az önállóság fejlesztésével az autizmussal élő ember mindenkori beilleszkedését segíti különböző élethelyzetekben: a családban, az iskolában, az utcán, vagy akár a lakóotthonban egyaránt. A könyv kiváló ötletekkel szolgál a nehezen kezelhető helyzetekben alkalmazható stratégiák kialakításához akkor is, ha kicsi még a gyermek és nem tud beszélni, vagy ha jó tanuló, és kiválóak a nyelvi készségei, sőt akkor is, ha nem autizmus áll a sajátos indulatkezelési nehézségek hátterében. A kötet végén a napi munkát segítő fénymásolható skálák, és segédletek kaptak helyet. Kiváló kézikönyv, ami garantáltan megkönnyíti a szülők dolgát.

A Autizmussal kapcsolatos könyv bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Szülő!

Az autizmus tünetek és súlyosság tekintetében egyaránt széles skálán mozog. Általában óvodás vagy kisiskolás korú gyerekeknél diagnosztizálható, három éves kor alatt csak kivételes esetben. Elsősorban az idegrendszer fejlődését befolyásolja, rendellenességeket okoz a beszéd- és kommunikáció, illetve a társas készségek területén. Az egyik legfontosabb jel a szülő számára, ha szokatlan, önmagukat ismétlő gondolkodási és viselkedési szokásokra lesz figyelmes a gyermeknél.

Sokszor nehéz a végére járni, honnan erednek a megfigyelt viselkedésbeli furcsaságok, a megbízható diagnózist több hétig tartó gyermekpszichiátriai vizsgálatok alapozhatják meg. Az itt kapott zárójelentés alapján a Megyei Szakértői Bizottság erősíti meg és pontosítja a végleges diagnózist, ahol gyógypedagógusból, pszichológusból és orvosból álló team folytatja a felülvizsgálatot. Ők állapítják meg az autizmus spektrum zavaron belüli speciális kategóriát, illetve a szükséges terápiára, és a gyermeket ellátó intézményre vonatkozóan is javaslatot tesznek.

A kép forrása: Pauliina Seppälä

A Autizmus vizsgálata bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.