Kedves Hanna,

egy kisiskolás számára a szemüveg nemcsak praktikus eszköz, hanem a külsejének látható változása is. Ebben az életkorban egyre fontosabbá válik, hogyan látják őt a kortársai, ezért a szemüveg elutasítása mögött könnyen lehet bizonytalanság vagy a csúfolástól való félelem.

Érdemes először megérteni, mi okozza a legnagyobb nehézséget. Ha a szemüveg kényelmetlen, ezt érdemes ellenőriztetni. Ha inkább a külseje vagy mások reakciója zavarja, sokat számíthat, ha a gyermeknek van beleszólása a keret kiválasztásába, és a szülő komolyan veszi az aggodalmait anélkül, hogy túlzott jelentőséget adna nekik. Az iskolában sokat segíthet, ha a pedagógus tud a gyermek bizonytalanságáról, figyeli, hogy viseli-e a szemüveget, és szükség esetén diszkréten támogatja. Fontos, hogy a szemüveg ne váljon az osztály előtt külön témává, ugyanakkor az esetleges csúfolásra a pedagógus egyértelműen reagáljon. Az osztályközösségben általában azok a helyzetek segítenek, amelyek természetessé teszik az egyéni különbségeket. A pedagógus beszélhet általánosságban arról, hogy a gyerekek sokfélék, különböző dolgokban van szükségük segítségre, és ezek miatt senkit nem érhet bántás vagy kirekesztés. Így a probléma kezelhető anélkül, hogy a szemüveges gyermek külön figyelem középpontjába kerülne.

Ha a gyermek a félelme miatt rendszeresen nem viseli a szemüveget, vagy valóban ismétlődő csúfolás éri, fontos, hogy a szülő és az iskola együtt keressen megoldást. A cél az, hogy a szemüveg fokozatosan hétköznapi részévé váljon az életének, és ne kapcsolódjon hozzá tartós szégyen vagy szorongás.

A Szemüveges lett a gyermekem bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.