Kedves István,

érthető módon gyakran előfordul, hogy a kamaszkorba lépő vagy már kamasz gyermekek ellenállást mutatnak egy-egy segítő szándékú javaslattal szemben, különösen akkor, ha annak érdekében rendszeresen tenniük is kell. A szájlégzés megszüntetése azonban erősen ajánlott.

A szájlégzésnek számos kedvezőtlen következménye lehet. Tartós fennállása esetén felborulhat a szervezet oxigén-, szén-dioxid- és nitrogén-monoxid-egyensúlya. Ez hosszú távon többféle egészségügyi problémához vezethet.

A szájlégzés többek között összefüggésbe hozható az emésztőrendszer és az immunrendszer működésével, a fogak állapotával, valamint a figyelem fenntartásának nehézségeivel. Emellett az alvás minőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatja: gyakran együtt jár horkolással, ami alvászavarok kialakulásához vezethet.

Javaslom, hogy először forduljanak fül-orr-gégész szakorvoshoz, hogy kiderüljön, fennáll-e valamilyen orvosi ok fia szájlégzése mögött. Előfordulhat, hogy a szakorvos allergiavizsgálat elvégzését is javasolja.

Amennyiben az orvosi vizsgálatok nem mutatnak eltérést, érdemes logopédus szakembert felkeresniük a szájlégzés megszüntetése érdekében. A logopédus a nyelv izmainak megerősítésével, az orrlégzést támogató nyelvtartás kialakításával tudja segíteni a szájlégzés leépítését. A folyamat rendszeres otthoni gyakorlással jár, ebben mindenképpen támogassa fiát, amikor terápiás segítségnyújtásra kerül sor.

Bízom benne, hogy sikerül megnyernie fia együttműködését a szájlégzés megszüntetéséért történő harcban! A terápia hamar sikeres lehet, ha megfelelő minőségű, rendszeres gyakorlás kíséri!

Fotó: Freepik

A Maradhat szájlégző a gyermek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Hajnalka!

Szeretném megnyugtatni, hogy a bizottság javaslata a gyermek fejlődését leginkább inspiráló kihívásokat is szem előtt tartja. Nikolett alsó tagozatos, most kezdte a nyelvtanulást, a differenciált nevelése-oktatása azt is igényli, hogy ő maga is kellő energiát fektessen a tanulásba.  Legalább egy tanévet érdemes még várni, hogy alakul a teljesítménye, miképpen fejlődik, ha mindezekről pontosabb képet lehet alkotni, és jobban körvonalazódik, hogy a szakértői véleményében a számára meghatározott pedagógiai habilitáció, rehabilitáció ill. a tanórai differenciálás miként segítette őt, könnyebb eldönteni, mi a helyes döntés a későbbiekre vonatkozóan. Ha már mindezek látszanak, és kiderül, hogy Nikolett milyen módon, mennyi energiát fektet az angol nyelv tanulásába, időszerű mérlegelni a következő lépést.

A Figyelemzavar és nyelvtanulás kapcsolata bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Imola!

Ha az értékelés és minősítés alól még nem kapott felmentést a kisfia, annak egészen biztosan oka van. Ha pedig erre nem került sor, érdemes még várni vele, hiszen a gyermek jövőbeli tanulmányai és fejlődése szempontjából sokat jelent, ha az értékelés és minősítés alól nem mentesül. Érdemes egy kis időt hagyni, hogy felmérhető legyen miként képes társaival haladni. Arra kérem, a fogadó órára vigye magával a gyermeke szakértői véleményét, és meséljen az új tanárának róla. Gondolja át, milyen otthoni tanulási szokásai vannak, és mondja el tapasztalatait a tanárnak is. Az is fontos, mi érdekli igazán a gyermekét, és mit szeret. Segítse a pedagógust azzal, hogy minél jobban megismerje őt, az állapotát, a szokásait, és azt, hogy Ön miként jutalmazza és mikor. Olvassák el együtt a szakértői véleményt a nyelvtanárával, amely tartalmazza az erősségeit, az ép képességeket is, nemcsak a gyengéket és fejlesztendőket.

Kérje meg, hogy a tanórai feladatok esetében egyeztessen a gyermeke utazó gyógypedagógusával, aki módszert és eszközt ad a kezébe, aki feladattípusokat javasol azért, hogy a gyermeke együtt haladhasson társaival. Sőt kérdezze meg, hogy hol ül az osztályteremben, ül-e mellette, vagy vele szemben ülhet-e tanulótárs, van-e segítője?

Nem kevésbé fontos, hogy Ön is törekedjen arra, hogy az utazó gyógypedagógussal szoros kapcsolatban álljon, néha tanácsokat kérjen, vagy a foglalkozásain részt vegyen, és ismerje meg a gyermeke egyéni fejlesztési tervét is.

Beszélgessen a szülőtársakkal, hogy javaslatokat halljon és tapasztalatokat szerezzen. Esetleg olvassa el a jogszabályokat, amelyek az Ön gyermekéhez hasonló, figyelem zavarral küzdő gyerekek fejlődésére meghatározzák minden támogató „résztvevő” szerepét, feladatát. Utat mutatnak a köznevelésben a legfontosabb dolog eléréséhez: elérni azt, hogy szívesen járjon a gyermeke iskolába, abba az iskolába ahol boldog és fejlődik, és ahol segítik abban, hogy egyre biztosabban haladjon előre az úton, amibe Ő is sok energiát képes befektetni. Higgye el, a küzdelemmel előrébb jut, mint a kezdetben megkapott mentesítéssel!

A Nyelvtanulás alóli mentesítés figyelemzavar esetén bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vera!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD, vagyis Attetion Deficit Hyperactivity Disorder) sajnos évről évre több gyereket érint. Magam is egyre több szülővel találkozom, akik kétségbeesetten kérnek tanácsot, mi tévők legyenek hasonló helyzetben. Számos könyv látott napvilágot a témában, ezek közül Christine Ettrich és Monika Murphy-Witt: A hiperaktív, figyelemhiányos gyerek – Segítség az ADHD megértéséhez és kezeléséhez című könyvét ajánlom most figyelmébe. A kötetben egy rövid elméleti áttekintést követően bemutatásra kerülnek azok a tesztek, amelyek segíti a diagnózis felállítását. Ez az alapja a megfelelő terápia megtalálásának, ami az első és legfontosabb lépés az ADHD kezelésében. A szenzoros integrációs gyógymóddal például az agyi működést lehet fejleszteni, a homeopátia a test öngyógyító képességét erősíti, ha pedig az étrendterápiát választja az olvasó és a szakember, akkor egy tucat gondosan összeállított recept közül válogathat a kötet mellékletében. Gyermeke közérzetét azonban nemcsak a terápia befolyásolja és alakítja, hanem mindenekelőtt a nevelés, a mozgás, a játék és a társas kapcsolatok. A szerzőpáros részletesen foglalkozik ezekkel a témákkal is.

A A hiperaktív, figyelemhiányos gyermek kezelése – könyvajánló bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Imola!

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerkőcöket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek a nap minden percében leköti a szülő figyelmét, hiszen állandóan menni kell utána.

Teljesen más a tüneteket fedezhetünk fel a csecsemőknél, mint az ovisoknál vagy az iskolásoknál. Az egész piciknél az étvágytalanság, a sok sírás, és a túlzott mozgékonyság adhat okot gyanúra, náluk egyáltalán nem áll be a mindennapok ritmusa. Óvodás korban tünet lehet, ha a gyerkőc nem barátkozik, vagy nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, és csak néhány percig tud csak koncentrálni. Ez azért is baj, mert ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasástudás, akkor komolyabb tanulási problémák is megjelenhetnek a későbbiekben.

Hiába tapasztalják a szülők a figyelemfelkeltő tüneteket, a gyanú és az ezt követő első vizsgálat gyakran csak akkor következik be, amikor közösségbe kerül a gyermek, ekkor ugyanis szabályokkal és magasabb követelményekkel találkozik, amelyek „feladják neki a leckét”. A gyermekkori hiperaktivitás-figyelemzavar kialakulásában több tényező játszik szerepet. Mindenképpen javaslom, hogy keresse fel a kerületi szakszolgálatot és kérje szakember tanácsát.

A ADHD vagy normál fejlődési elakadás? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Nagyon nehezen megy a matek a 14 éves fiamnak, kiderült, hogy diszkalkuliás. Mára ott tartunk, hogy nem szívesen jár iskolába, ráadásul a tanárok magatartásprobléma miatt is nyaggatják. Nem figyel órán, elmondása szerint nem érti, amit tanulnak. Kell-e gyógyszert szednie a gyermekemnek, ha a fejlesztés nem segít?

Kedves Eszter!

A diszkalkulia önmagában nem igényel gyógyszeres kezelést, korszerű terápiával és megfelelő pedagógiai eljárásokkal hatékonyan kezelhető.  Ezek a kezelések már önmagukban segíthetnek a gyerekeknek a különböző típusú tanulási és figyelemi problémáknál és a helyes számolási stratégiák kialakításában. Ilyenkor csökken a gyermekre nehezedő stressz, és a magatartásproblémák is ritkábban jelentkeznek.

Azonban vannak olyan gyerekek, akiknél a számolási zavar mellett súlyos figyelemzavart,  ADHD-t vagy szorongásos zavart, depressziót is diagnosztizálnak. Ha ezek együtt fordulnak elő a diszkalkuliával, a gyermekpszichiáter gyógyszeres kezelést javasol az ADHD tünetek csökkentésére, esetleg szorongás elleni gyógyszert, vagy antidepresszánst ír fel. Ám ez sem minden figyelem zavarral küzdő gyerkőcnél indokolt. Van, akinél a mozgásterápia már hatékonyan segíti az idegrendszer érését, és nincs szükség gyógyszeres kezelésre. A viselkedési problémákat a szakszolgálatoknál végzett pszichoterápia is mérsékli.  Az iskola- vagy óvodapszichológussal való találkozások ugyancsak növelik  a gyermek önbecsülését, és oldódhat a matematika tanulás miatt átélt stressz is.  Néhány gyermeknél viszont kizárólag az iskolai környezet átalakítása, esetleg az iskolaváltás hoz eredményt. A kisebb tanulói létszámmal indított osztályokban könnyebbé válik a csoportban való matematika tanulás.

Minél több szakember segíti a gyermeket, a szülőt és a tanárait, minél több elfogadást és támogatást kap a gyerkőc – a megfelelő terápia megválasztásával – annál nagyobb esély van arra, hogy a gyermek a saját erőfeszítése révén is megbirkózik a diszkalkulia miatti nehézségekkel.

A Mikor kell gyógyszer, ha a terápia ellenére sem megy a matek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Anett!

Sok levél érkezik hozzám, amiben a szülők hasonló problémák miatt panaszkodnak, a hiperaktív gyerekekkel kapcsolatos nehézségek sajnos egyre gyakoribbak. Nézzük meg közelebbről, mi is ez a tünet együttes pontosan! A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD) olyan idegrendszeri eredetű zavar, amely az iskoláskorú gyermekek 3-5%-át érinti, a fiúk körében pedig jóval gyakoribb. Az ADHD már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerekeket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, mozgékonyságuk miatt hamar kinövik a rendelkezésre álló teret, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek egész napra leköti a szülőt, hiszen állandóan menni kell utána.

Természetesen teljesen mások a tünetek egy ovis és egy iskoláskorú hiperaktív gyermek esetén. Óvodás korban tünet, ha a nem barátkozik, nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, minden apróság eltereli a figyelmét, nem fejezi be a feladatokat, egy-két percig koncentrál csak, és utána akár negyed óra is eltelik, mire visszazökken. Ezek a tünetek bizonyára Önnek is ismerősek! Fontos tudni, hogy ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasás tudás, akkor súlyos tanulási problémák jelenhetnek meg a későbbiekben.

A gyermekkorukban ADHD-tüneteket mutató, kezelésben nem részesültek körében felnőtt korban jóval magasabb az antiszociális vagy más személyiségzavar, különféle pszichiátriai betegségek, szerfüggőség előfordulása. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a diagnózist terápia kövesse! Az ADHD modern kezelése az alábbiakból állhat: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, szülői és tanári tréningek. A gyógyszeres és pszichoterápiás segítség mellett néha gyógypedagógiai fejlesztés is javasolt. Az ADHD – a felsoroltak segítségével – szerencsére gyógyítható, kamaszkorra már jelentősen csökkenhetnek a tünetek. A felnőtt korú impulzív, hiperaktív emberek – ha állapotukhoz kellő intelligencia társul – tökéletesen tudnak boldogulni az életben, képesek megfelelő szakmát találni, amelyben kiteljesedhetnek. Kérdésére válaszolva a kezelés minősége kulcsfontosságú a tünetek javulása tekintetében, a gyógyulás esélyei pedig hosszú távon egyre biztatóbbak!

A Milyen egy hiperaktív, figyelemzavaros (ADHD) gyermek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Kata!

Hasonló helyzetben sok szülő teszi fel ezt kérdést. Először is tisztázzuk, mi is az ADHD pontosan! A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul: atteintion-deficit hyperactivity disorder, rövidítése: ADHD) gyermekpszichiátriai kórkép, amit a gyermekkor fejlődési zavarai között tartunk számon. Diagnosztizálása viselkedéses tünetek alapján történik, amit gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végez. A jelenleg alkalmazott mentális betegségeket összegző diagnosztikai kézikönyv (DSM-V) szerint a 7. életév előtt megjelenő betegségről van szó. Három fő tünetcsoportja a figyelemzavar, az impulzivitás, és a motoros nyugtalanság. Megjelenését tekintve három fő típusát különíthetünk el: a főleg figyelemzavarral, a főleg hiperaktivitással, illetve az ezeket kevert módon hordozó típust.

Hogy mi okozza a hiperaktivitást, az a kutatókat is régóta foglalkoztatja. A kórkép kialakulásában a környezeti, a genetikai, és a biológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

A családvizsgálatokból kiderül, hogy a betegség becsült örökölhetősége 0,7–0,8 % közötti. Az örökletességet igazolják az ikervizsgálatok is, amelyekből kiderül, hogy ha az ikerpár egyik tagja hiperaktív, akkor a zavar 50-90% eséllyel jelenik meg az ikerpár másik tagjánál is. Az örökbefogadott hiperaktív gyermekek családjában ritkább az előfordulása, mint a nem örökbefogadott gyermekeknél.

A biológiai tényezők zavarát okozhatja enyhe agyi károsodás, ami az ADHD esetében a bal féltekét érinti. Ez a károsodás létrejöhet genetikai okból, vagy a terhesség, szülés körüli komplikációk hatására. A hiperaktív gyerekekre általában jellemző, hogy alacsony súllyal születnek, a szülők pedig gyakran oxigénhiányos szülésről, vagy elhúzódó vajúdásról számolnak be. Emellett az agyban az idegsejtek közötti ingerület-átvivő vegyületek szintjén is eltéréseket találtak.

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat az eredményeket, amelyek az ADHD környezeti okaira hívják fel a figyelmet. Léteznek ugyanis olyan elméletek, amelyek szerint hiperaktivitást okozhat a kora gyermekkorban átélt káros stresszhatás, a családi körülmények, konfliktusok, esetleg szülői pszichiátriai kórkép, az egyedül nevelő szülő terhei, valamint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet is jelenthet kockázati tényezőt. Amerikai kutatók kimutatták, hogy különösen fontos szerepet játszanak a korai kötődési minták, az elhanyagolás, illetve a korai traumák, mindezek ugyanis hatással vannak az agy fejlődésére, egy-egy trauma okozhatja az agy kémiai működésének megváltozását.

A Az ADHD-ról szülőknek bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ágota! 

Szeretném megnyugtatni, hogy az egyik legkorszerűbb módszerrel végzik a gyermek terápiáját. Általános visszajelzés, hogy a tanulási nehézségek esetében nagyon jó hatékonysággal dolgozik az említett kezelés, hamar tapasztalni fogják áldásos hatásait. A neurofeedback terápia segítségével a tanuló képessé válik arra, hogy saját idegrendszeri folyamatait szabályozza, ez pedig sokat segít a gyógyulásban.

A neurofeedback terápia vizsgálattal kezdődik, amely során a fejről elvezetett elektromos jelek tanulmányozásával feltérképezik a normálistól eltérő mintázatokat, ezek javításával pedig a tanuló problémája kezelhetővé válik. Az állapotfelmérés és a kezelési terv felállítása után a fejbőrre és a fülcimpákra elektródákat helyeznek el, amelyek segítségével megfigyelik az agy elektromos aktivitását és megvizsgálják a kivetített képet. A tanuló ezután a számítógép képernyőjén filmet vagy valamilyen animációt kezd nézni, amit a saját agyhullámai vezérlésével irányít. Ha megfelelően hangolja be az agyhullámait, jó minőségben látja a képet, ha viszont elkalandozik a figyelme vagy csökken a teljesítménye a kép elmosódott lesz és a hang élvezhetetlenné válik. A tanuló feladata, hogy megtanulja megváltoztatni az agyhullámait, hogy a kép ismét élvezhető legyen.

Az eredmények csak fokozatosan mutatkoznak meg, a tünetektől függően a javuláshoz nagyjából 10-60 alkalom szükséges. A kezelés általában 20-40 percet vesz igénybe, a kezelésre szánt időt a tanuló terhelhetősége is befolyásolja.

Bővebben itt olvashat a neurofeedback terápiáról.

A Figyelemfejlesztés – neurofeedback bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Éva!

Az izgő-mozgó, hiperaktív gyerekek problémája egyre gyakoribb manapság. Sokszor teszik fel a szülők a kérdést, mi a helyes döntés, ha gyermekük ADHD-val érintett. Gyógyszerrel vagy anélkül érdemes végigcsinálni a kezelést?

A döntés minden esetben egyéni mérlegelést igényel, ezért fontos, hogy a kezelőorvossal részletesen átbeszéljék a lehetőségeket. A gyógyszeres kezelés célja nem a gyermek személyiségének megváltoztatása, hanem az olyan tünetek enyhítése, mint a figyelmetlenség, az impulzivitás vagy a túlzott mozgékonyság.

A korszerű készítmények sok gyermek esetében jelentős javulást hozhatnak a tanulásban, a feladatok elvégzésében és a közösségi beilleszkedésben. A szülők és a pedagógusok gyakran számolnak be arról, hogy a gyermek kiegyensúlyozottabbá válik, könnyebben koncentrál, és sikeresebben alkalmazkodik az iskolai helyzetekhez.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy az ADHD kezelése nem kizárólag gyógyszerekből áll. A pszichológiai támogatás, a viselkedésterápia, a szülői tanácsadás, a megfelelő napirend kialakítása, a rendszeres testmozgás, valamint a relaxációs és figyelemfejlesztő gyakorlatok szintén sokat segíthetnek a tünetek kezelésében.

A legmegfelelőbb kezelési terv kialakítása érdekében érdemes a gyermeket gondozó gyermekpszichiáterrel vagy más szakemberrel konzultálni. A közösen meghozott döntés segíthet abban, hogy a gyermek a lehető legtöbb támogatást kapja fejlődéséhez és mindennapi boldogulásához.

A Gyógyszer szedése ADHD esetén bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Apuka!

Az egészséges gyerekek is gyakran fészkelődnek az iskolapadban, ha egyéb figyelemreméltó viselkedésbeli és tanulási problémák nem jelentkeznek, nincs ok az aggodalomra. Amikor gyanítható, hogy hiperaktivitás áll a háttérben, a következő tünetekre érdemes odafigyelni. A hiperaktív gyerekeknél a figyelem fenntartása, a koncentrálás, illetve az elmélyülés jelenti a legnagyobb nehézséget. A gyermek fészkelődik, mocorog a padban, sokat beszél, és órán sem tudja megállni, hogy ne a padtársával diskuráljon. A szabályokat és az utasításokat nehezen fogadja el, rakoncátlankodik, és amikor csak teheti lázad a tiltásokkal szemben.

A szülők gyakran mesélik, hogy a szünidő idején a zavaró viselkedés egy csapásra megszűnik és kizárólag tanítási időben, és az iskolában okoz nehézségeket. Nem véletlen, hiszen a hagyományos módszerekkel tanító iskolák komoly alkalmazkodást, és önfegyelmet várnak a gyerekektől.

A hiperaktív gyerekek számára az alacsony osztálylétszámú csoport előnyös választás, hiszen itt kevesebb külső impulzus éri a gyerekeket, így az izgő-mozgó diákok is kezelhetőbbek. Az ideális környezet megteremtésében a család és az iskola együttműködése is szükséges, ugyanakkor javasolt gyermekpszichiátert is felkeresni a probléma teljes körű rendezése érdekében.

A Milyen tünetek esetén gondolhatunk hiperaktivitásra? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.