Kedves Era,

serdülőkorban a kipróbálásnak többféle jelentése lehet. Állhat mögötte kíváncsiság, a kortársakhoz való tartozás igénye, a „belefér-e” határainak keresése, feszültségoldás vagy egyszerű sodródás is. Ezért az első lépés nem az azonnali ítéletalkotás, hanem a helyzet pontosabb megértése: egyszeri alkalomról van szó vagy ismétlődő mintáról? Ő kezdeményezte, vagy társas hatásra történt? Mennyire volt számára fontos a kortársak véleménye?

A dohányzás ugyanakkor nem tekinthető ártalmatlan kísérletnek. A nemzetközi ajánlások szerint serdülőkorban nincs biztonságos nikotinhasználat. A nikotin erősen addiktív anyag, amely hatással lehet a fejlődő idegrendszerre, többek között a figyelemre, a tanulási folyamatokra, a hangulatszabályozásra és az impulzuskontrollra. Éppen ezért a cigaretta, az e-cigaretta, a vape, a hevített dohánytermékek és a nikotintartalmú alternatívák sem tekinthetők kockázatmentesnek.

Szülőként a legnagyobb segítséget általában a nyugodt, de határozott kommunikáció jelenti. Fontos, hogy a beszélgetésben a megértés és az érdeklődés is jelen legyen, miközben egyértelművé válik a szülői álláspont is. Érdemes a viselkedésre mondani nemet, nem a gyermeket minősíteni. Így kisebb az esélye annak, hogy szégyenérzet vagy titkolózás alakul ki.

A kutatások szerint a szülői hatás serdülőkorban is meghatározó. A világos családi szabályok, a dohányzásmentes otthoni környezet és a következetes, de párbeszédre épülő kommunikáció mind védő tényezők lehetnek. A puszta tiltás önmagában kevés, ugyanakkor az elnéző „úgyis mindenki kipróbálja” hozzáállás sem segít.

Érdemes azt is megfigyelni, milyen szerepet tölt be a cigaretta a fiatal életében. Más a helyzet, ha egyszeri kíváncsiságról van szó, és más, ha a dohányzás feszültségoldáshoz, beilleszkedéshez vagy rendszeres szokáshoz kapcsolódik. Ez utóbbi esetben már egy kialakuló függőségi kockázatról is szó lehet.

A beszélgetés akkor lehet igazán hatékony, ha nemcsak a tiltásról szól, hanem a jövőbeli helyzetekről is: hogyan tud nemet mondani, ha megkínálják, hogyan tud kilépni egy kellemetlen szituációból, és kik azok a kortársak, akik mellett könnyebb jó döntéseket hozni.

Ha kiderül, hogy a dohányzás rendszeressé válik, érdemes szakember bevonását is megfontolni. Ilyenkor a gyermekorvos, az iskolapszichológus vagy serdülőkkel foglalkozó szakember tud további segítséget nyújtani.

A legfontosabb, hogy a fiatal ne azt élje meg, hogy „rossz döntést hozott, ezért rossz ő maga is”, hanem azt, hogy egy kockázatos helyzetbe került, amelyben a szülő továbbra is mellette áll, miközben világos határokat tart.

A Kiderült, hogy cigizett a gyerekem   bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves András!

A statisztikai vizsgálatok szerint sajnos a fiatalok egyre korábban próbálják ki a dohányzást, az alkoholt, a drogokat. Ezért a legszerencsésebb, ha a szülők „idejében”elkezdenek beszélgetni gyermekükkel az addikciók (függőségek) kialakulásáról, lehetőleg még azelőtt, hogy a kamasz kipróbálná valamelyiket közülük. Természetesen soha nem késő szóba hozni a témát, sőt mindenképpen kezdeményezzenek beszélgetést fiukkal, ne söpörjék szőnyeg alá a problémát! Általános tapasztalat, hogy a serdülőknél a tiltás, büntetés, kevésbé hatékony módszer. Erre a korosztályra jellemző, hogy feszegetik a felnőttek állította szabályokat, határokat, kíváncsiságból, és lázadásból sokszor csak azért is kipróbálják a tilos dolgokat. Sok szó esik arról is, hogy a tinédzserek leginkább egymásra hallgatnak, és viselkedésüket, szokásaikat jelentősen befolyásolják kortársaik, főleg azok, akikkel rendszeresen több időt töltenek, így például az osztálytársak, barátok. Kérdezzék meg őt, miért kezdett cigarettázni? Környezetében kik azok a gyerekek, akik hasonlóan tesznek? Meséljenek arról, hogy Magyarországon hogyan alakultak a dohányzási szokások, miért tiltották ki a közösségi terekből a cigarettázást! Érdemes felhívniuk a figyelmét esetleg arra is, hogy ma mennyivel nagyobb figyelmet fordítanak az emberek az egészséges életmódra, sportos külsőre, amit a dohányzás jelentős mértékben negatívan befolyásol. Kérdezzék meg őt, hogyan szeretné látni magát öt-tíz év múlva? A beszélgetés segíthet számára, hogy megnyíljon, így könnyebben lehet jó irányba terelni őt. Amennyiben a beszélgetések nem hozzák meg a kívánt változást, kérjék pszichológust tanácsát!

Fotó: Lionel Ruiz

A Dohányzás serdülőkorban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó. Ugyanakkor az is igaz, hogy a videojátékok nem ördögtől valók. A videojátékozást megtiltani nem lehet, és nem kell, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy gyermeke a számítógépezésen kívül más programokon is részt vegyen.

Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek. Figyeljünk arra, hogy a gyerekek nyáron töltsenek sok időt a szabadban, illetve játszanak, futkározzanak, társasozzanak, sportoljanak a barátaikkal és a családtagokkal. Tehát csináljanak mást is, ne csak a gép előtt üljenek júliustól szeptemberig. A videojátékozáshoz kapcsolódó problémák kiküszöbölhetők, ha a szülő a mértékletesség mellett foglal állást, és korlátozza a képernyő előtt eltöltött időt.

Fotó: Thomas Høyrup

A Videojátékok hatása a gyermekre bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Zsolt!

Soraiból érezni a csüggedtséget, ne keseredjen el, a baj nem olyan nagy, mint amilyennek látszik! Érdemes kicsit alaposabban, több szempontból is végig gondolni a mai fiatalok szabadidős elfoglaltságainak sajátosságait, és megérteni a videó játékokhoz való vonzalmukat annak előnyeivel, és hátrányaival együtt. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk a saját fiatalkori szokásaink, és a jelenlegi elképzeléseink alapján megítélni gyermekeinket. Mindez azonban csak részben segít bennünket a helyes viszonyulás, és a megfelelő bánásmód kialakításában. Nézzünk meg néhány tudományos vizsgálatot, és tájékoztató adatot, ami segít eligazodni, mielőtt nagyon kétségbeesünk!

A legtöbb szülő elemi ellenszenvet érez a különböző elektronikus játékok iránt, ugyanakkor számtalan vizsgálat igazolja ezek készségfejlesztő előnyeit, amelyek elengedhetetlenek a mai modern világban való boldoguláshoz. Ezek a játékok megtanítják például, hogy a gyermek felfedezze az ok – okozati összefüggéseket, gyors reakcióidőre sarkallják az ifjú játékosokat, akiknek fejlődik a stratégiai gondolkodása, ügyesednek a taktikák kidolgozásában, és komoly előrelépéseket tesznek az ismeretek hatékony elsajátításában, és alkalmazásában is. Szinte minden videójátékban szükség van a figyelem folyamatos fenntartására, és a kitartásra. Sok ilyen játékprogram például kimutathatóan pozitívan hat a kognitív képességek fejlődésére. Ne feledjük, a világháló fontos forrása az ismeretszerzésnek, a tájékozódásnak, és a társas kapcsolatok ápolásának is.

Gondoljon csak bele, mi magunk is elektronikus felületen kapcsolódtunk össze, hogy beszélgessünk erről a problémáról.

Abban igaza van, hogy nem szerencsés, ha napi 2-3 óránál többet tölt egy fiatal a gép előtt. Elképzelhető, hogy ha nem a tiltásra helyezik a hangsúlyt, hanem ésszerű egyezségek kialakítására törekszenek fiúkkal, nagyobb eséllyel normalizálódik a helyzet. Ha más probléma is áll a háttérben, és egyéb területeken is mutatkoznak nehézségek a családban, érdemes szakemberrel, pl. képzett család-terapeutával felvenniük a kapcsolatot.

Fotó: Heather Durnin

A Számítógép függő a gyerekem?! bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Péter!

Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt. Nem lehetnek mindig a gyermekük sarkában, de az sem szerencsés, ha teljesen magára hagyják a döntéseivel. A kamaszkor természetes velejárója az önállósodás, a kortárs kapcsolatok felértékelődése és az új élmények keresése. Ezek a folyamatok fontosak a személyiség fejlődése szempontjából.

Érdemes nyíltan beszélgetni gyermekükkel a házibuliról. Tudják meg, kik lesznek jelen, hol lesz a rendezvény, kik a házigazdák, és lesz-e felnőtt felügyelet. Fontos, hogy a fiatal érezze: a kérdéseik nem a bizalmatlanságról, hanem a törődésről szólnak.

Ha korábban már beszélgettek az alkohol és más szerek használatának veszélyeiről, most is érdemes ezeket röviden áttekinteni. Nem a fenyegetés vagy az ijesztgetés a cél, hanem az, hogy a gyermek tudja, milyen helyzetekkel találkozhat, és hogyan mondhat nemet, ha számára kellemetlen vagy veszélyes helyzetbe kerül.

Sokat segíthet, ha előre megbeszélnek néhány egyszerű szabályt. Például mikor érjen haza, hogyan tartják a kapcsolatot az este folyamán, illetve hogy bármikor telefonálhat Önöknek, ha segítségre van szüksége. Fontos, hogy tudja: baj esetén nem a büntetéstől kell félnie, hanem számíthat a szüleire.

A fiatalok számára alapvető pszichológiai szükséglet, hogy kortársaikkal együtt legyenek, közösségi élményeket szerezzenek. A szülő feladata nem az, hogy minden kockázatot megszüntessen, hanem hogy fokozatosan megtanítsa gyermekét felelősen dönteni és vigyázni önmagára.

Ha megtették a szükséges biztonsági lépéseket, ismerik a körülményeket, és alapvetően megbíznak gyermekükben, akkor érdemes megfontolni, hogy elengedjék a házibuliba. Az ilyen helyzetek a felelősség és az önállóság tanulásának fontos állomásai lehetnek.

A Mikor mehet házibuliba a kamasz? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.