Kedves Tímea!

Schlatter és Osgood 1903-ban írta le ezt a betegséget, melynek következtében a térdszalag tapadására szolgáló érdes terület a sípcsonton fájdalmassá válik, megduzzad, habár a térd mozgása szabad marad. Leggyakrabban 6-14 éves korban fordul elő. Huzamos terhelés után térdízületi fájdalom jelentkezhet, főként nagyfokú térdhajlítás esetén. A fájdalmat a négyfejű combizom működése váltja ki, aktív nyújtáskor a négyfejű combizom feszülése, a térd passzív hajlításakor ugyanezen izom túlnyújtása. Érdemes kerülni ilyenkor az ugrásokat, és a rúgással járó mozdulatokat, a guggolást és a nagyobb terhek emelését, hordását.

 A túlnyújtást és a nagyfokú térdhajlítást kerülni kell, ezért célszerű kezdetben deszka nélkül gyakorolni a lábtempókat, fájdalom esetén iktassunk be pihenőket! Az úszástanulásnál első úszásnemként a gyorsúszást javaslom, ezután következzen a hátúszás és a mellúszás elsajátítása. A legalkalmasabb úszásnem a nyugodt, egyenletes tempóban végzett gyors és hátúszás.

A A Schlatter-Osgood-féle betegség kezelése a gyógytestnevelés korszerű módszereivel bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Vera!

A nyitott gerinc kialakulásában mind a genetikai, mind pedig a környezeti faktoroknak fontos szerepe van. A csigolyák, amelyek a gerinccsatornát is alkotják, csontos védelmet jelentenek a gerincvelő számára. A magzati idegrendszer fejlődése során az agy és a gerincvelő az ún. velőlemezből képződik, mely normális esetben ún. velőcsővé záródik. Ha a záródás elmarad vagy nem teljes, akkor beszélünk velőcső záródási rendellenességről vagy nyitott gerincről.

Igen, elegendő lehet a gyógytestnevelés a teljes gyógyuláshoz, minden esetben a csigolya körüli izmokat kell megerősíteni, hogy a csigolyákat tehermentesíteni lehessen. Az érintett gerincszakasz izomzatának erősítésével és az izmok, ízületek mozgatásával érhetjük el a gerincre háruló teher csökkenését és a tünetek javulását.

Nyitott gerincnél az ágyéki vagy a háti szakasz a legérzékenyebb, ezért az érintett gerincszakasz erősítése, mozgatása a legfontosabb cél, amit leginkább a hátúszás tesz lehetővé. A hátúszás során erősödnek a csigolyák körüli felületes és mély hátizmok, valamint a hasizmok, amik segítik az egészséges tartás felépítését és megtartását.

A Mi a nyitott gerinc és hogyan ismerjük fel? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kisfiam most kezdi az úszástanulást. Szeretném tudni, milyen úszásnem javasolt számára, ha asztmás?

Kedves Péter!

Asztmás gyerekeknél a mellúszás és a gyorsúszás javasolt, az úszás oktatását pedig hátúszással vagy mellúszással érdemes kezdeni. Azoknál a gyermekeknél, akik fokozottabban idegenkednek a víztől, és nem szívesen merítik huzamosabb ideig az arcukat a vízbe az átélt fulladásos élmények miatt, első úszásnemként a hátúszást javaslom.

Tartsuk szem előtt, hogy a folyamatos úszásoknál, mint például a mellúszásnál az egyéni légzésritmus és az úszómozdulatok összehangolásakor minden kartempóra történik a levegővétel, figyeljünk a kilégzési fázis elnyújtására. Minden második kartempóra történő levegővételnél az úszómozdulatok lendületes végrehajtására érdemes törekedni és arra, hogy belégzést követően rögtön kezdődjön meg a kilégzést. A huzamosabb légzésvisszatartás mindenképpen kerülendő.

A Úszásnemek asztmások számára bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Éva!

Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma a Scheuermann-betegség kezelésének kiegészítésére. A vízben végzett mozgás tehermentesíti a gerincet, miközben erősíti azokat az izmokat, amelyek a helyes testtartás kialakításában és megtartásában fontos szerepet játszanak.

A Scheuermann-betegségre jellemző fokozott háti görbület miatt különösen fontos a hátizmok erősítése, a mellkas mobilitásának javítása és a megrövidült mellizmok nyújtása. Érdemes ezért már a medencébe lépés előtt néhány perces bemelegítést végezni, különös tekintettel a vállöv és a karok átmozgatására.

A leginkább ajánlott úszásnem a hátúszás és annak különböző változatai. Különösen hasznos lehet a páros karú hátúszás, mivel segíti a vállak hátrahúzását, javítja a mellkas nyitottságát és erősíti a hátizmokat. Hátúszás közben fontos, hogy a fej a gerinc meghosszabbításában maradjon, az áll pedig enyhén közelítsen a szegycsonthoz.

A rendszeresen végzett hátúszás hozzájárulhat a helyes testtartás kialakításához, a gerinc mozgékonyságának javításához és a hátfájdalmak megelőzéséhez. A legjobb eredmény általában akkor érhető el, ha az úszást a gyógytestnevelő vagy gyógytornász által javasolt speciális gyakorlatokkal is kiegészítik.

A mozgásterápia sikerének kulcsa a rendszeresség és a fokozatosság. A kitartó gyakorlás hosszú távon jelentős javulást eredményezhet a gyermek tartásában és közérzetében egyaránt.

A A Scheuermann-betegség kezelése hátúszással bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.