Kedves Erika!

Veszíteni rossz érzés, ezzel sokszor a felnőtteknek is nehéz megbirkózni. A gyerekeknek különösen fontos megtanítani, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, hiszen a tanulásban is sok probléma elejét vehetjük, ha ebben támogatni tudjuk őket.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermeket elsősorban nyerni kell megtanítani, ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy támogatni kell az önbizalmát. Mindamellett azt is el kell fogadnia, hogy a legnagyobb erőfeszítései ellenére is alulmaradhat. Ez egy kettős és igen nehéz feladat, így nem csoda, ha a szülő úgy érzi, valamit rosszul csinál, pedig ilyesmiről szó sincs.

Létezik egy módszer, amely segít a gyermeknek abban, hogy átélje a veszteség érzését, és csak annyira engedje közel magához, amennyire azt el tudja viselni. Szinte minden társasjáték átalakítható úgy, hogy legyen benne nyertes és vesztes, azonban a játékosok csak annyira vonódjanak be ebbe a szerepbe, amennyire azt el tudják viselni. Az a cél, hogy a veszteség és a győzelem a játékban ne érintse a gyermeket érzelmileg túlságosan erősen.

Lehetőleg ne személyek, hanem csoportok versengjenek egymással, például fiúk és lányok, vagy felnőttek és gyerekek. Érzelmileg könnyebb feldolgozni a veszteséget, ha nem csak a miénk, hanem valakivel meg tudjuk osztani. Ha olyan játékot játszunk, amelyben az ügyesség és az okosság segít nyerni, a kisebbeknek mindig adjunk előnyt. Ha a győzelem a szerencsén múlik, játsszunk minél több rövid kört, így mindig más lehet a nyertes.

Ha a gyermek vesztes lett, segítsünk neki pozitívumokat keresni abban, ami történt vele. Például dicsérjük meg azért, hogy betartotta a játékszabályokat, tisztességesen játszott, vállalta a kihívást, végigcsinálta és nem hagyta félbe a játékot. Ha így teszünk, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerekek egyre inkább hozzászoknak a kellemetlen érzésekhez, és idővel könnyebben elfogadják azt is, ha nem ők nyernek.

A Hisztizni kezd ha veszít bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Mariann!

Ez a helyzet bizonyára nagyon megterheli a családot. A bizonytalanság és az aggodalom senkinek nem tesz jót, sem a felnőtteknek, sem a csemetének. Az Ön által leírt viselkedés hátterében több okot is említhetünk. Lehetséges, hogy a napirend nem megfelelő ritmusa a felelős, de az is előfordulhat, hogy komolyabb egészségügyi vagy pszichológiai probléma okozza a panaszokat.

Nem érdemes találgatni, sem megijedni! Javasoljuk, hogy minél előbb konzultáljanak védőnőjükkel vagy gyermekorvosukkal. Ha az egészségügyi okok kizárhatók, és lelki eredetű probléma gyanúja merül fel, keressék meg a kerületi pedagógiai szakszolgálatot. Az ott dolgozó gyermekpszichológusok személyre szabott tanácsadást és segítséget nyújthatnak, illetve szükség esetén további szakemberek bevonását javasolhatják.

A Mi lehet a hiszti hátterében? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.