Kedves Orsolya,   

milyen izgalmas időszaknak néznek elébe! Az iskolakezdés egyszerre jelent nagy kihívást az iskolát kezdő gyermeknek és a családnak is. Nagyon figyelmes és előrelátó hozzáállás az Ön részéről, hogy igyekszik megkönnyíteni lánya számára az átmenetet az óvoda és iskola között!  

Valóban sok foglalkoztatófüzet található a boltok polcain. Ezek célja leginkább az, hogy játékszerű feladataikkal kíváncsiságot és tudásvágyat ébresztenek a gyerekekben. Természetesen sok fejlesztő hatású feladat is található ezekben a füzetekben. Szeretném felhívni azonban arra is a figyelmét, hogy gyermeke iskolakezdésre való felkészítését nem feltétlenül a papír-ceruza feladatok támogatják a leghatékonyabban.   

Az óvodában logopédusaink már megvizsgálták lányát az ötévesek számára jogszabályban előírt logopédiai szűrés keretében. Amennyiben van olyan terület, amelynek fejlesztése az iskolakezdésig indokolt, ehhez bizonyára útmutatást is kaptak a logopédustól; ebben az esetben az általa javasolt füzetekben érdemes dolgozniuk. Amennyiben kiemelten fejlesztendő területről a logopédus vagy az óvodapedagógusok visszajelzése alapján nincs tudomása, akkor elegendő általánosabb szempontok mentén készülni az iskolás évekre.  

Az iskolában a gyermekektől az óvodához képest jóval nagyobb önállóságot várnak el, ezért az iskolakezdésre való felkészülés során ennek erősítése kiemelten fontos. Gyermeke gyakorolja a köszönést, valamint a kérései, örömei és bánatai megfogalmazását. Támogassa gyermekét abban, hogy néhány összefüggő mondatban mesélni tudjon a vele történtekről, pl. a hétvégi élményeiről, aznapi eseményekről. Erősítse meg őt a napok, hónapok, évszakok ismeretében, hogy könnyebben tudjon tájékozódni az időben. Ismerje fel a gyermek a saját dolgait, és azoknak rendben tartásáról már a nyár folyamán az ő feladata legyen gondoskodni  – pl. ruhái összehajtása, szekrénybe rakása. Segítse lányát abban, hogy az elkezdett tevékenységeit befejezze, ne hagyja félbe – ha levetkőzik, a ruhája a szennyesbe is bekerüljön; ha játszott, a végén el is pakoljon. Gyakorolják a kulturált és önálló evést, evőeszközök használatát. Beszéljék meg és gyakorolják a higiéniai szabályok betartását. A rendszeres beszélgetés különösen fontos: nemcsak a társalgási készségeket fejleszti, hanem hozzájárul az ismeretek bővüléséhez és a nyelvi fejlődéshez is. 

Természetesen a foglalkoztatófüzetek is nagyon hasznosak: segítségükkel a gyermekek találkoznak papír-ceruza feladatokkal, tapasztalatot szereznek az írásban történő feladatvégzésről, növelhetik a kitartást, valamint a feladattudat kialakulását is támogathatják. Mindez valóban fontos, és általában valamennyi játékos foglalkoztatófüzetre érvényes. Érdemes bátran azt választani, amelyet gyermekéhez leginkább illeszkedőnek és életkorának megfelelőnek tart. Ugyanakkor mindenképpen tartsa szem előtt, hogy a foglalkoztatófüzeteken túlmutatóan is rengeteg lehetősége nyílik arra, hogy lányát felkészítse az iskolakezdésre.  

Bízom benne, hogy örömteli élményekkel gazdagodnak az iskolakezdésig, és az is zökkenőmentes átmenet mentén zajlik majd!  

A Melyik foglalkoztatófüzetet érdemes megvenni? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Tamás!

Nehéz egyértelmű választ adni kérdésére, hiszen a gyermekek nagyon különböző utat járnak be a helyes artikuláció elsajátításában is, amely az időben is megmutatkozik.

Bizonyára a logopédus azon dolgozik, hogy fia hanghibái az idei tanév során megszűnjenek. Szülőként azzal tehet legtöbbet a hangok beszédbe épüléséért, hogy a logopédiai munkát sok-sok otthoni gyakorlással megtámogatja. Amennyiben nem egyértelmű, hogy mit gyakoroljanak otthon, kérjen segítséget tanácsadás formájában a gyermekével foglalkozó logopédustól.

Az, hogy mivel tudja igazán támogatni fiát a beszédhangok tiszta ejtésének tekintetében, egyénileg különböző lehet. Néhány gyermeknek a beszédben résztvevő izmok gyengesége okozza a nehézséget, ebben az esetben rengeteg ajak- és nyelvtorna végzése javasolt. A hangkialakításon minden esetben a logopédus munkálkodik. Gyakran előfordul az is, hogy inkább a hangok hallás alapján történő megkülönböztetése okozza a nehézséget a gyermeknek, ilyenkor sok-sok fülelős játékkal érdemes megtámogatni a logopédiai munkát.

Javaslom, hogy mindenképpen keresse meg gyermeke logopédusát, és kérjen útmutatást tőle az otthoni gyakorlások mikéntjéhez, hiszen a logopédiai munka sikere a gyermek, a szülők és a logopédus együttműködésén alapul.

Amennyiben a gyakorlások rendszeresek és alaposak, biztosan megfigyel javulást a következő három hónap folyamán.

Az iskolakezdés megválasztásának időpontjával kapcsolatban pedig javaslom, hogy kérjen tanácsot a gyermekével foglalkozó szakemberektől, az óvodapedagógusoktól, valamint a logopédustól is. Ők ismerik a fiát, az artikuláción túl javaslataik a gyermeke értelmi, testi, lelki és szociális érettségét is figyelembe veszik, valamint rálátnak a gyermek képességprofiljára, sőt az olvasás- és íráskészültség területére is.

Logopédusaink minden tanév elején automatikusan szűrik az ötödik életévüket betöltött gyermekeket. Ez a szűrőeljárás kiterjed a beszédhangejtésre, a hangképzésre, a beszédfolyamatosságra, valamint az olvasás- és íráskészültségre is. A szűrőeljárás célja, hogy időben kiderüljön, ha egy kisgyermek elmaradással küzd valamely területen. Az óvoda utolsó évében még rengeteget lehet tenni azért, hogy a gyermekek célzott fejlesztés mellett a lemaradásaikat behozzák, és készen álljanak az iskolai kihívásokra.

Bízom benne, hogy sikerül beszélnie fia logopédusával, és a logopédiai terápia hatására a beszéde is mielőbb érthetőbb lesz és tisztulni fog.

Fotó: Freepik

A Milyen hamar tisztul a beszéd, ha elkezd a gyermek logopédushoz járni? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

A Készüljünk a logopédiai szűrésre itthon? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Erzsébet,

a nyárból az iskolai ritmusba átlépni olyan, mint az autóban a sebességváltás: a motor ugyanaz, de a fordulatszám, a terep és a szabályok megváltoznak. A vakáció hétköznapjai a spontaneitásról, a késői lefekvésről és az önirányított élményekről szóltak, míg az iskola kereteket, időzítést és tartós figyelmet igényel. Nem lustaság vagy „hiszti”, ha a gyermek később szedi össze magát, mint korábban, és lassabban áll vissza a korábbi ritmusra.

A cirkadián ritmus a nyári éjszakákhoz igazodott, ezért időbe telik az átállás. A gyermeke figyelmi rendszere is új, struktúrált terhelést kap: míg a nyári szabadságon a döntések nagy része a gyereke kezében voltak, az iskolában a tanmenet diktál. Közben a társas tér is átrendeződik: barátok, akikkel hónapokig nem találkozott és új szerepek – ez egyszerre lehet izgalmas és bizonytalan állapot.

A visszaállás többszintű alkalmazkodást kíván: az alvás–ébrenlét ciklus  eltolódása fáradékonyságot okoz, a reggeli kapkodás és sietség felerősítheti a szorongást, a teljesítményelvárások hirtelen visszatérése könnyen elbizonytalaníthat.

A nyár történetei – az, hogy mikor együnk, mivel játsszunk, merre induljunk – a gyermeke kompetenciaérzését növelték; az iskola első heteiben ezt az autonómiát könnyű elveszíteni. 

Könnyebbé válik a váltás, ha szülőként hidat épít a két világ közé. A legfontosabb a ritmus kíméletes visszaállítása: már az iskola előtt egy-két héttel érdemes napi tíz–tizenöt perccel előrébb hozni a lefekvést és a kelést. Az esték kapjanak nyugodt, ismétlődő forgatókönyvet, a reggelek rövid, kiszámítható induló rituálét. Nem kell mindent egyszerre „komollyá” tenni: a nyárból megőrizhetnek apró szabadságszigeteket (mint egy reggeli közös éneklés, iskola után tizenöt perc szabad játék vagy mozgás), mielőtt a tanulás szóba kerülne. Az első hetekben a feladatokat érdemes rövidebb blokkokra osztani.

A nyári élményeket nem kell félretenni, inkább vigyék magunkkal, építsék be a szeptemberbe! Meséljen gyermeke az utazásról, ragasszanak egy képet a füzetébe, vigyen az iskolába egy apró „átmeneti tárgyat”, amely emlékezteti arra, hogy a nyár nem múlt el nyomtalanul. A várakozásokat tartsák reális mederben: nem kell azonnal csúcsformát hozni, elég, ha napról napra egy picit gördülékenyebb a reggel, kicsit hosszabb a figyelem, kicsit kevesebb a feszültség. A dicséret legyen konkrét és erőfeszítésekhez kötött, mert ez segít visszaépíteni az énhatékonyság élményét.

Sokat segít a „beleszólás” érzése: adjon számára döntési lehetőséget! Ugyan előző este pakolhat vele közösen, de gyermeke döntsön a sorrendről; vagy választhassa ki a tízórai egyik elemét. Ezek apróságoknak tűnnek, mégis visszaadják azt, ami a nyárból a legjobban hiányzik: az irányítás illúziója helyett a valódi részvételt, a kontollérzetet – amely  a nyár során természetesen jelen volt – az iskolában viszont újra kell tanulni.

A nyár szabadsága és az iskola rendje nem ellentétei egymásnak, csupán két eltérő ritmus, amelyek megtanulhatják kísérni egymást. Ha türelmesen hangoljuk őket össze, ha hagyjuk, hogy a vakáció könnyedsége átcsorogjon a szeptemberbe, és közben fokozatosan visszaépítjük a kereteket, a visszaállás nem törés, hanem okos átmenet lesz. Így a gyermeke nem egy ajtót csuk be, hanem egy másikat nyit ki – egy olyan világét, ahol a kíváncsiság és a biztonság egyszerre van jelen.

Fotó: freepik

A Kezdődik az iskola! Hogyan készüljünk fel? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Attila!

Az, hogy egy gyermek készen áll-e az iskolára, számos tényező függvénye. Mindenképpen javaslom, hogy beszéljen a gyermekével foglalkozó logopédussal a beszédhangok ejtésének hibáiról. A hanghibákat iskoláskorban is lehet javítani. Iskolakezdés előtt álló gyermekeknél inkább a hiányzó vagy hibásan ejtett hangok számát érdemes nézni, valamint a teljes képességprofilt, az olvasás- és íráskészültséget. Logopédusaink minden ötödik életévüket betöltött gyermeket szűrnek. Ennek részeként az artikuláción túl e területek fejlettségét is nézi a szakember. A logopédus egyénre szabott tájékoztatást tud adni Önnek arról, hogy gyermeke miként teljesített azokban a feladatokban, melyek az artikuláción túl fontosak a gördülékeny olvasás- és íráselsajátításhoz, szükség esetén vizsgálatot is javasolhat a kerületi pedagógiai szakszolgálatnál. A logopéduson kívül érdemes megkérdezni a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógusok véleményét is, gyermeke iskolaérettségével kapcsolatban.

Mindenképpen jó, ha a gyermekek beszéde már kitisztul az iskolakezdésre. Persze szeptemberig még több hónap van, nehéz megítélni, hogy milyen ütemben fog fejlődni őszig a gyermek beszéde. Otthoni gyakorlással egyébként nagyon sokat tehet a gyermeke fejlődése érdekében. Rendszeres gyakorlás mellett a logopédus által kialakított hang rendszerint sokkal hamarabb épül be a gyermek beszédébe.

Az iskolakezdés nagy változás a gyermeknek és a családnak egyaránt, ezért érthető, hogy jól átgondolt döntést szeretnének hozni. A pedagógiai szakszolgálat szakemberei készséggel segítenek bizonytalanság esetén.

A Hibás artikulációval iskolába? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ibolya!

Az iskolaérettség megállapítása valóban sokszor nehéz ügy. Sok szempontú, több területre kiterjedő vizsgálatokkal dolgoznak a szakemberek, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal tudják megállapítani a gyermekek iskolaérettségét. A vizsgálati eredményeken kívül egyéb tényezőket is számításba vesznek, ilyen például a gyermek életkora is.

Az iskolakezdés minden gyermek számára nagy kihívást jelent. Egyesek könnyebben, mások nehezebben veszik az előttük álló akadályokat. S az, hogy kinek mi a nehézsége, nagyon különböző lehet. Valakinek a kortársaival való kapcsolat, másoknak a kötelesség, vagy a tananyag, esetleg a fáradtság, túlterheltség jelenti a legnagyobb kihívást. Az, hogy gyermeke kicsit idősebb lesz az osztálytársai többségénél, nem feltétlenül jelent gondot, ugyanúgy megtalálhatja köztük a barátait, kialakíthat jó kapcsolatokat, és játszhat velük felhőtlenül a tanításon kívüli időszakban is. Azt javaslom, kerüljék el, hogy az iskolaérettség hiánya mellett megkezdje az első osztályt, és ezzel sorozatos kudarcélményhez jusson, ami sok esetben a részképességek fejlesztésével csökkenthető, vagy elkerülhető.

Nagyon jó, hogy gyermeke vizsgálaton vett részt. Az óvodában töltött plusz egy év nagy ajándék lehet neki, sokszor látjuk, hogy mennyit számít egyeseknek ez az időszak. Biztosan fog járni fejlesztésre, ahol megfelelő segítséget kap majd az elmaradt területek fejlesztésében. Lehetséges, hogy pont ez járul majd hozzá ahhoz, hogy az iskolát szívesen, az előtte álló kihívásokra felkészülten, megfelelő figyelemi kapacitással, feladattudattal, magabiztosan kezdhesse meg. 

A Még egy év az oviban bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kisfiam hat éves lesz áprilisban, szeptemberben kezdhetné az iskolát. Már érdeklődik az iskola iránt, nagyon lelkes, de elbizonytalanodtam az iskolaérettségével kapcsolatban. Még nem alakult ki nála a kezesség, hol egyik kezét, hol a másikat használja. Így is érdemes elkezdeni szeptemberben az első osztályt?

Kedves Anett!

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy gyermekünk mikor kezdje az iskolát, hiszen ez nagyon sok dolog függvénye. Mindenképpen érdemes erről minél több olyan szakemberrel beszélgetni, akik jól ismerik a gyermeket, például óvónővel, doktornővel, ha van fejlesztő pedagógussal, logopédussal stb.

Vannak olyan területek, amelyekre szülőként is felfigyel az ember és észreveszi az esetleges hiányosságokat, eltéréseket. Az iskolaérettséggel valóban összefüggésbe szokták hozni a laterális dominancia, és a kezesség kialakulását, ez azonban nem csupán a domináns kéz, hanem a domináns szem, fül, láb kialakulását is magába foglalja. A legtöbb gyermeknél hat-hét éves korban a domináns kéz már jellemzően kialakul, de az egyértelmű dominancia sokaknál csak nyolc éves kor körül állandósul. Nincsen ezzel különösebb probléma, de az, hogy elkezdje-e a gyermek az iskolát úgy, hogy ez még nem alakult ki nála, olyan kérdés, amiben mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

A kutatások rámutattak, hogy az iskolai tanulás szempontjából nehezítő tényező, ha még nem alakult ki az egyik oldal dominanciája, ami a kezet, lábat, szemet, fület egyaránt érinti. Ezeknek ugyanis a legjobb, ha azonos oldaliak, tehát ha a jobb kéz a domináns, akkor a jobb szem, jobb fül, jobb láb dominanciájának a kialakulása a legjobb.

Amennyiben a gyermeknél esetleg még nem alakult ki, hogy melyik oldal a domináns, nem kell aggódni, a gyermeknek sem érdemes szólni róla, hogy ő se aggodalmaskodjon emiatt. Viszont érdemes szakemberrel, logopédussal, gyógypedagógussal, fejlesztő pedagógussal beszélni a jelenségről. Ön is meg tudja támogatni a gyermekét a laterális dominancia kialakulásában, ha eszközhasználatot enged neki ollóval, ceruzával, filctollal, evőeszközzel, cipelni való dolgokkal, vagy építő játékkal stb. Sok esetben nagyon jó eredményt lehet elérni mozgásfejlesztéssel is.

A Iskolaérettség kezesség kialakulása előtt? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.