Kedves István,

érthető módon gyakran előfordul, hogy a kamaszkorba lépő vagy már kamasz gyermekek ellenállást mutatnak egy-egy segítő szándékú javaslattal szemben, különösen akkor, ha annak érdekében rendszeresen tenniük is kell. A szájlégzés megszüntetése azonban erősen ajánlott.

A szájlégzésnek számos kedvezőtlen következménye lehet. Tartós fennállása esetén felborulhat a szervezet oxigén-, szén-dioxid- és nitrogén-monoxid-egyensúlya. Ez hosszú távon többféle egészségügyi problémához vezethet.

A szájlégzés többek között összefüggésbe hozható az emésztőrendszer és az immunrendszer működésével, a fogak állapotával, valamint a figyelem fenntartásának nehézségeivel. Emellett az alvás minőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatja: gyakran együtt jár horkolással, ami alvászavarok kialakulásához vezethet.

Javaslom, hogy először forduljanak fül-orr-gégész szakorvoshoz, hogy kiderüljön, fennáll-e valamilyen orvosi ok fia szájlégzése mögött. Előfordulhat, hogy a szakorvos allergiavizsgálat elvégzését is javasolja.

Amennyiben az orvosi vizsgálatok nem mutatnak eltérést, érdemes logopédus szakembert felkeresniük a szájlégzés megszüntetése érdekében. A logopédus a nyelv izmainak megerősítésével, az orrlégzést támogató nyelvtartás kialakításával tudja segíteni a szájlégzés leépítését. A folyamat rendszeres otthoni gyakorlással jár, ebben mindenképpen támogassa fiát, amikor terápiás segítségnyújtásra kerül sor.

Bízom benne, hogy sikerül megnyernie fia együttműködését a szájlégzés megszüntetéséért történő harcban! A terápia hamar sikeres lehet, ha megfelelő minőségű, rendszeres gyakorlás kíséri!

Fotó: Freepik

A Maradhat szájlégző a gyermek? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Ila,

ez a kérdés sok szülőben felmerül és teljesen érthető az aggodalma. A mai kamaszok nagyon sokat használják a „depressziós vagyok” vagy „szorongok” kifejezéseket, gyakran szinte köznyelvi fordulattá váltak ezek a súlyos állapotokat leíró szavak. Ez részben jó hír, hiszen azt jelzi, hogy a lelki egészségről ma már mernek nyíltabban beszélni a fiatalok. Ugyanakkor éppen ez az, ami megnehezíti a szülők dolgát, hiszen nehéz tudni, hogy hogyan lehet kiszűrni, hogy mikor van szó valódi szenvedésről, és mikor csak egy átvonuló hangulati hullámról, amit a hormonális változások, iskolai stressz vagy baráti drámák váltanak ki?

Fontos tudni, hogy a kamaszkor természetes velejárója az érzelmi hullámzás, a bezárkózás, az identitáskeresés, és az, hogy időnként a világ értelmetlennek, az élet pedig túl soknak tűnik. A kamasz agy biológiailag is átalakul, az érzelemszabályozásért felelős területek még fejlődés alatt állnak, ez megmagyarázza a hirtelen hangulatingadozásokat, a mély érzelmeket, a „minden vagy semmi” gondolkodást. Ezzel együtt viszont az is igaz, hogy a kamaszkori depresszió valóban létezik, és sajnos gyakran nem ismerik fel időben.

A különbségtételben segíthet, ha nemcsak azt figyeljük, mit mond a gyerek, hanem azt is, mennyire tartós és mennyire átható a megélt nehézség. Egy rossz nap mindenkinél előfordul, de ha egy kamasz tartósan, legalább két héten át lehangolt, érdektelen, bezárkózó, ingerlékeny vagy közönyös, ha elveszíti az örömre való képességét, ha nem akar találkozni senkivel, vagy ha olyan mondatokat mondogat, mint „minek ez az egész?”, „úgysem számítok”, akkor érdemes komolyan venni a jeleket.

A viselkedéses változások is árulkodók lehetnek. Ha a gyerek alvási szokásai hirtelen megváltoznak (túl sokat vagy túl keveset alszik), ha hirtelen romlik a tanulmányi eredménye, ha feltűnően visszahúzódik vagy elveszíti a motivációját az addig szeretett tevékenységei iránt, akkor ezek a jelek mind utalhatnak arra, hogy többről van szó, mint hangulati ingadozásról. A depresszió nem mindig látványos sírás vagy szomorúság formájában jelentkezik; sokszor csendes befelé fordulás, vagy épp állandó feszültség és ingerlékenység jelenik meg a serdülőknél.

A szülői odafigyelés mellett az is fontos, hogy legyen lehetősége a kamasznak beszélgetnie valakivel. Nem kell kihúzni belőle semmit, de segíthet egy egyszerű, együttérző mondat, mint: „Látom, hogy most nehéz neked. Ha szeretnél beszélgetni, itt vagyok.” Ha nem akar megnyílni, az nem baj, a lényeg, hogy érezze, hogy nem nyomás nehezedik rá, hanem jelenlét. A bizalom sokszor nem azonnal alakul ki, de ha nem hagyjuk magára a nehéz időszakokban, akkor idővel megnyílhat.

Ha a szülői aggodalom erős, vagy a tünetek több héten át fennállnak, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Egy klinikai szakpszichológus vagy gyermekpszichiáter segíthet abban, hogy megkülönböztessük, az adott helyzet átmeneti és a fejlődés természetes része, vagy pedig szükség van célzott segítségre.

A legfontosabb, hogy ne bagatellizáljuk, amit mond, de ne is ijedjünk meg tőle túlságosan. Vegyük komolyan a szavait, érdeklődjünk, legyünk mellette, és ha kell, kérjünk segítséget. A kamasz nem mindig tudja elmondani, hogy bajban van, de ha érzi, hogy van, akire számíthat, az már önmagában egy kapaszkodó. És sokszor ez az első lépés a kilábalás felé.

Fotó: freepik

A Kamasz hangulat vagy depresszió? bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.

Kedves Eszter!

Fantasztikus dolog, amikor anya és lánya jó kapcsolatban vannak egymással, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan témák, amelyeknél nem jó, ha összemosódik a felnőttek, illetve a gyerekek világa közötti határ. A „jó kapcsolat” nem feltétlenül azt jelenti, hogy „barátnői kapcsolatot” ápolnak egymással. Lehet, hogy serdülő lánya ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy idejekorán felnőtt szerepbe kerüljön. Gyakran előfordul, hogy a szülők rosszul mérik fel, sőt átlépik az egészséges határokat gyermekeikkel való kapcsolatukban. Túlzottan bevonják, vagy éppen indokolatlan szigorral kizárják őket bizonyos élethelyzetekben.

Az Ön esetében különösen nehéz szituációt jelent, hogy egyedül neveli gyermekét. A hasonló helyzetben lévő szülőknél sokszor nincs kivel megbeszélni a problémákat, vagy megosztani az örömöt és a bánatot. Tudnia kell azonban, ha gyermekével osztja meg ezeket a dolgokat, megterheli csemetéjét, ami bizonytalanságot, szorongást, sőt viselkedési zavarokat is okozhat nála. Ezen túlmenően akár a jó értelemben vett szülői tekintélyt is alááshatja, amire a határokra érzékeny serdülőknek igencsak nagy szükségük van. Azt javaslom, próbáljanak visszatalálni lányával a klasszikus szülő-gyerek szerepekhez! Ha szükségét érzi, konzultáljon pszichológus szakemberrel, családterapeutával, akik hasznos ötletekkel szolgálnak majd, hogyan valósulhat meg mindez a gyakorlatban is.

A Kamaszkor hatása az anya-gyerek kapcsolatra bejegyzés először Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat-én jelent meg.